Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Romániai hétköznapok -1. Város a városban. Utcarészlet Bukarest egyik új lakónegyedéből. Területi szempontból mennyire egyenletes, s vannak-e kiemelt fejlesztési területei az országnak?- Focsani megyei székhelyen, ahova készül, az utóbbi húsz év alatt 25 ezer lakás épült fel, s ez az ottani viszonyok között soknak számít. Bukarestben egy évre jut ilyen mennyiség. Újra csak azt mondhatom: rengeteget építünk, egyforma ütemben és az országban szinte mindenfelé. Azért így, mert az ipar terjeszkedik, egyre több bázissal bővül. Amíg a háború utáni húsz évben csupán 16 iparnegyede volt az országnak, jelenleg már 150-et tartunk számon. Bukarest egyes körzetei például egy- egy iparág befogadására szakosodtak.- Végigjárva a várost az a benyomásom, hogy Bukarestnek változatos, színekben gazdag és emberközeli építészete van, még az új lakótelepeken is. Ez mivel magyarázható? Itt már Paul Bernstein veszi át a szót:- Építőművészeink arra törekszenek, hogy mindenhol valami újjal rukkoljanak ki. Hagyományos építészetünkből merítenek és azt mai, újszerű vonásokkal gazdagítják. Jellemző az is, hogy korszerű vonalú épületeket terveznek, a lakások belső elrendezésében pedig az összkomfortot tartják elsődlegesnek. Ilyen vonatkozásban példának számít a bukaresti Banasa lakóGazdaság és lakásépítés - négy évtizedben B ukarest szúkebb utcáinak egyikében, nem messze a városközponttól székel a Román Központi Rádió. Ottjártamkor az országban csak innen közvetítettek műsorokat az éter hullámain. A többi, főként regionális adó sugárzását a tél folyamán hozott takarékossági intézkedésekkel ideiglenesen beszüntették. Téli témával indul beszélgetésünk is, amelyet a gazdasági szerkesztőség munkatársaival Ion Marina vezető szerkesztővel, Constantin Cioclou és Paul Bernstein szerkesztőkkel folytatok.- Különösen nehéz telünk volt az idén - emlékezik Ion Marina. - Ennek következtében gondjaink is megsokszorozódtak. Amit lehetett, már a télen megmagyaráztunk az embereknek, megoldottuk a helyszínen. Behoznivaló azonban későbbre is bőven maradt. Télen szénellátási gondok merültek fel, pedig fennakadások csupán a külszíni fejtésben voltak. Miután elolvadt a hó, embereket csoportosítottunk át ezekre a helyekre, és behoztuk a kiesést. Márciusban például egymillió tonnával több szenet jövesztettünk, mint februárban. S nincs veszélyben az évi terv teljesítése sem, ezt már most állíthatom. Építőiparunk a tél folyamán inkább a befejezési munkákra összpontosított, fennakadások azonban e téren is voltak.- Nehéz napjainkban összefogott az ország népe - szólt közbe Constantin Cioclou. - Mozgósítottak belső tartalékainkat, s a népgazdaság kulcsfontosságú területein mindent megtettünk a kemény tél hatásainak kiküszöbölésére. Egyedülálló példája ez összefogásunknak. Mondogattam is azóta: ahol fejlett szinten folyik a gazdálkodás, ott a januári, februári hónapokhoz hasonló kalamitáshelyzet sem okozhat szervezetlenséget. Nem mondják, de szavaikból kicseng, hogy reménykednek: az idei esztendő sem hoz törést az ország további fejlődésében. Szocialista építőmunkájuk négy évtizedes múltjáról ismét Ion Marina beszél.- Gazdasági életüVík ezalatt hatalmas utat tett meg, s ez nagyon is megalapozott állítás. Megsokszorozódott az ország ipari termelése, közel hétszeresére nőtt a mezőgazdaságé. Iparunk ráhangolt a világban végbemenő fejlődés korszerű irányzataira. Elsősorban a nehézgépgyártás, a vegyipar, és az elektrotechnika tart lépést. Kulcs- fontosságú ágazatainkban a legjelentősebb ugrást a fejlesztési technikában értük el. Negyven év alatt hatmillió munkahelyet hoztunk létre.‘Korábban ehhez nem voltak feltételeink, s fájó pontjaink közé tartozott. Mindez együttvéve visszatükröződik az emberek élet- színvonalában is. Négy évtized során csupán a nemzeti jövedelem a 32- szeresére nőtt. Felhasználásának fontos csatornája a sok beruházás volt. Rengeteget építettünk, a lakosságnak több mint 80 százaléka új lakásba költözhetett. Ebben az ötéves tervidőszakban összesen 75 ezer új otthon készül az országban. Ugyanilyen irányszámot tűzött ki a párt XIII. kongresszusa a következő öt évre is. Fejlődésünk szempontjából szívesen emlegetjük az elmúlt húsz esztendőt, ez Románia történelmének legsikeresebb és legdinamikusabb időszaka.- Térjünk vissza a lakásépítéshez. telep, amely az azonos nevű belföldi forgalmat lebonyolító repülőtér közelében fekszik. Még teljesen nem készült el, de már nagyon is észrevenni rajta megálmodóinak elképzeléseit. Egyébként Bukarest új lakónegyedei a „városok a városban“ elv alapján épülnek. Mindegyik szinte önellátásra rendezkedik be, ami már létrehozásakor döntő szempont a lakóházak, az infrastruktúra és az ipar széthelyezésében. A főváros néhány új negyede nagyobb létszámú, mint Románia más városai. Például a Titan városrész, amelynek 450 ezer lakosa van, kétszer nagyobb, mint az ország harmadik legnagyobb városa, Brassó. Ilyen példa akadna több is...- Mi jellemzi manapság a falvak építészetét?- Ott kissé más a helyzet - töpreng el újra Ion Marina. - Nemrégiben éppen erről forgattunk filmet a televízióban. A háború előtti időszakból kerestünk bemutatásra alkalmas házakat. Csak egyetlen egyet találtunk. Az éter hullámain keresztül felhívással fordultam az emberekhez: küldjenek legalább képeket régi építményekről, legyen mivel dokumentálnunk a múltat. Senki sem jelentkezett. Ezért a film sem lehetett olyan, amilyennek elképzeltem. De Bukarest főpolgármestere megnyugtatott: nem is végződhetett ez másképp, hiszen évtizedekig arra törekedtünk, hogy a háború előtti időszak „emlékei“ eltűnjenek környezetünkből. S ebben igaza volt. Mert manapság nehéz falun olyan épületet találni, amelyet a háború előtt építettek. A rohamos fejlődés úgy elvitte őket, hogy megörökíteni sem tudtuk az utókornak. Mostani falvainkon már más gondokkal küszködünk: azt szeretnénk elérni, hogy ott is egyre inkább tért hódítsanak a néhány szintes lakóházak - a földszintesek rovására. Katalógusokat bocsátottunk az ott élők rendelkezésére, s ha építeni szándékoznak, ezekből választhatnak valamilyen háztípust maguknak, alkalmazkodva a vidék domborulataihoz, fekvéséhez.- Mi okozza a legtöbb gondot a lakásépítésben - városon és falun egyaránt?- Probléma rengeteg van. Valamennyi közül az építkezési terület előkészítése a leggyakoribb. A fokozott termőföldvédelem már a gyakorlatban is jelentkezik. Törvény védi a megmunkálásra alkalmas földterületeket. Csak kivételes esetekben építhetnek rájuk, akkor is kiesésüket rekultivációval kell pótolni. S ezt szigorúan megkövetelik, kivétel nélkül és mindenhol. J. MÉSZÁROS KÁROLY Focsani iparnegyede. (ŐTK és archív felvétel) Gáz a földben... Földgáz... Napjaink egyik legfontosabb energia- hordozója, s mint ilyenre az is jellemző rá, hogy télen sokkal több kell belőle, mint a nyári időszakban. Ráadásul a hazai földgázszükségletnek csak kis hányadát tudja fedezni az energetikai ipar itthoni lelőhelyekből. Ezért az utóbbi húsz év során jelentősen megnőtt a szovjet földgáz importja, s a Szovjetunióból vezetéken érkező mennyiséget csakis úgy lehetett a szükséglethez igazítani, ha azt a kevésbé energiaigényes nyári időszakokban „eltesz- szük“ télre. De hogyan? Ezt a kérdést már korábban megoldották a szakemberek. Mivel olyan óriástároló megépítése lehetetlen lenne, amelybe el lehetne raktározni, és onnan „elővenni“ Szlovákia földgázszükségletének jelentős részét, rájöttek, hogy erre a kitermelt földalatti földgázmezók a legmegfelelőbbek. Vagyis a föld mélyében meglevő üregek, csak éppen a földgázt vissza kell oda „préselni“, és biztosítani, hogy az ott meg is maradjon, s szükség esetén újra ki lehessen termelni onnan. Amíg a hazai kőolaj- és földgázkitermelő ipar eljutott a föld alatti földgáztárolás lehetőségéhez, sok minden megváltozott energetikai iparunkban. Mindenekelőtt jelentősen megnőtt a szükséglet, s ezt már nem lehetett úgy kielégíteni, hogy közvetlenül a földgázvezetékből „táplálják“ a fogyasztókat, pedig időközben jelentős intézkedések történtek, valamennyi energiahordozóval való gazdálkodás gazdaságosabbá tételére. A takarékosság elsőrendű szükségletté lépett elő. A megnövekedett földgázfogyasztás azt jelentette, hogy megnőtt a téli és, a nyári szükséglet közötti különbség. Az is előfordult, hogy a sok földgázt igénylő fogyasztókat télre leállították, de ez csak ideiglenes megoldást jelentett. Jelentős lépés akkor következett be, amikor döntés született a nyáron vezetéken érkező földgázfölösleg föld alatti tárolási lehetőségének megteremtéséről. Erre a Gbelyi Kőolaj- és Földgázkitermelő Konszernvállalat Láb község térségében fekvő már kiaknázott földgázmezői látszottak a legalkalmasabbnak, hiszen arrafelé haladnak a Szovjetunióból érkező földgáz vezetékeinek egyes ágai. Másfelől e földgázmezők térségének geológiai viszonyai is alkalmasnak bizonyultak e jelentős beruházás megvalósítására. A gáztároló építése még 1973-ban megkezdődött, akkor az első szakaszban a földgáz közvetlenül a vezetékből került a földbe, minden további sűrítés nélkül. Abban az időben a megtelt „tartályból“ napi 3,5 millió köbméter földgázt lehetett szükség esetén kiszivattyúzni. Később kompresszorállomás is épült, s ekkor már két kompresz- szor préselte a föld gyomrába a gázt, ezután a tárolóból napi 4,6 millió köbméter földgáz felszínre hozatala vált lehetségessé. Ez az építési szakasz hat évvel ezelőtt fejeződött be. Folytatódott a fontos energetikai* beruházás a harmadik szakasszal, 1979-ben. Jelentőségét bizonyítja, hogy amíg az első két építési szakasz lezárulása után mintegy 350 millió köbméter földgáz tárolása volt lehetséges, addig a tavasszal átadott tároló további egymilliárd köbméter földgáz tartalékolását tette lehetővé,'szükség esetén pedig napi 15,2 millió köbméternyi földgáz kiszivattyúzása is lehetségessé válik. Ami a laikusok szempontjából a földalatti gáztároló létére utal a környéken, az a nagy átmérőjű csövek, a csapok és az épületek látványa. Ezek biztosítják a földgáz begyűjtését az egyes vezetékekből, s aztán a föld alá préselik. Ez szondákon keresztül történik, akárcsak a „raktári készlet“ ellenőrzése, majd pedig annak szükség szerinti újrakitermelése, hogy megvalósulhasson az így visszanyert földgáz vezetékeken történő továbbszállítása. Ezt az egész folyamatot a Plavecky Stvrtokban levő vezérlőmúből irányítják. ii A nagyberuházás 1,8 milliárd koronába került. Hogy megérte, arra bizonyítók az idei tél is. Volt olyan nap, amikor a Láb térségében levő gáztárolóból biztosították Szlovákia teljes földgázszükségletének 60 százalékát. Ekkor sikerült a napi csúcs, a 15,2 millió köbméternyi légnemű energiahordozó kiszivattyúzása. A látszólag egyszerű működési elv mögött azonban nagyon is bonyolult technológia rejlik. A mintegy 17 négyzetkilométernyi alapterületű gáztároló működéséhez 270 kisebb-nagyobb épület felépítése is kellett, a be- és kivezető szondák száma kereken száz, több száz kilométert tesz ki a felhasznált csővezeték hossza, akárcsak a különböző földalatti vezetékeké, erős- és gyengeáramú kábeleké. Négy fő technológiai csomópontot alakítottak ki a térségben, és azok egymástól átlagban tíz kilométernyire vannak, ezeken a helyeken és a központi vezérlőműben korszerű mérőberendezések, számítógépek biztosítják a gáz zavartalan tárolását és felhasználását. Nem ért még azonban véget a térségben a gáztárolók építése, annak csak a harmadik szakasza fejeződött be ez idén tavasszal, merőben szokatlanul: öt hónappal korábban a tervezettnél. A kitűnő geológiai adottságok lehetővé teszik, hogy tovább bővíthessék az energetikai dolgozók a föld alatti gáztárolási kapacitásokat. Az elkövetkező tíz évben előbb korszerűsítik a meglevőket, majd elkezdik a negyedik gáztároló építését is. Elkészültével bővülnek a földgáz tárolási lehetőségei, növekedik majd a napi kitermelés, ami tovább javítja a hazai energiaellátás stabilitását. MÉSZÁROS JÁNOS
