Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
SZÍRIÁI ÚTINAPLÓ 2. P ÚJ szú 15 Nincs talán olyan külföldi vendég vagy újságíró, aki Damaszkuszból ne látogatna el Kuneitrába, a demarkációs vonalon fekvő városba, amely az izraeli agresszo- rokkal folytatott hosszú és bonyolult tárgyalások után került csak ismét szíriai fennhatóság alá. A damaszkuszi vendéglátók elsősorban azért viszik el oda a külföldi látogatókat, hogy megmutassák, milyen a város, amelyben az agresszorok otthagyták névjegyüket. A valóság sokkal megrázóbb annál, amit az ember már korábbah hallott vagy a televízió képernyőjén látott. A látvány elrettentő, a második világháborúra emlékeztet, a felégetett falvakra és szétbombázott városokra. Az ember szinte hinni sem akarja: a 20. század második felében olyan eseményekre került sor, amelyek a barbárok támadásaihoz, a keresztes hadjáratokhoz vagy a fasiszta kegyetlenségekhez hasonlóak. A szíriai fővárostól alig egy órás út Kuneitra. Gépkocsink szőlő és olajligetek termékeny vidékén halad át, s a csodálatos természet és a tiszta levegő idilljét a Golan-fennsíkon csak az első katonai ellenőrző pont zavarja meg, amely arra figyelmeztet minket, hogy frontországban vagyunk, az izraeli határ közelében. Ezek az ENSZ-egységek állásai, melyeket a világszervezet azért küldött ide, hogy ütközőzónát hozzanak létre, és megakadályozzák az incidenseket a szíriai és az izraeli katonák között. A kéksapkás katonák ugyanolyan színű kendővel a nyakukban nem szentelnek különösebb figyelmet autónknak és nagyobb késleltetés nélkül engednek tovább bennünket. Ausztriából, Kanadából és Lengyel- országból jöttek ide, mandátumukat - természetesen a szíriai kormány egyetértésével - az ENSZ Biztonsági Tanácsa fokozatosan mindig fél évvel hosszabbítja meg. Aki 1967. júniusa, vagyis a harmadik arab-izraeli háború előtt érkezett Kuneitrába, pezsgő életet talált itt. A Golan- fennsík minden csücskéből érkeztek ide a rakományok mindabból, amit a föld teremtett. A talaj rendkívül termékeny, ráadásul elégséges a csapadék is, ami Az utolsó szíriai ellenőrző pont, utána már az ENSZ katonák állásai vannak, majd az izraeli hadsereg Az izraeli agresszorok névjegye ezeken a vidékeken nagy ritkaság. Az éltető esőt a Földközi-tenger felöl hozzák a szelek. Elsősorban az alma, a szőlő, a cseresznye, az olajfák és a citrusfélék adnak gazdag termést, de megterem a gabona és a zöldség is. A vidék sajátossága a virágtermesztés, a fejlett méhészet és a szarvasmarha-tenyésztés, s a golani tehénfajtákat máig értékelik nagy tejhozamukért. Kuneitrában minden évben megtartották az alma ünnepét, ami egyfajta tisztelgés volt ez előtt a gyümölcs és a golani kertek mind a 2,7 millió gyümölcsfája előtt. 1967. júniusában a Golan-fennsíkot elfoglalta az izraeli hadsereg, elszakította Szíriától és Izraelhez csatolta. így kezdődött Kuneitra és az egész terület tragikus sorsa, melynek lakossága kénytelen volt elmenekülni a terror elöl. Az agresszió idején Izrael a 163 falu közül 147-et tartott megszállva és még kb. 1500 négyzetkilométernyi szíriai területet. A Golan- fennsíkon 17 militarizált települést épített fel és Szíriát gyakorlatilag megfosztotta mezőgazdasági termelésének egy jelentős részétől. Az izraeli agresszió előtt 137 ezren éltek a Golan-fennsíkon, ma csak kb. 10 ezren. Ki vannak téve az izraeli terrornak, és a megszálló hatóságok megtorló mechanizmusa gyakorlatilag idegenekké változtatta őket saját hazájukban. A megszállók az ellenállás minden megnyilvánulására kegyetlen megtorlásokkal válaszoltak és nem ment ritkaságszámba, ha dinamittal robbantottak fel egész falvakat. Vagy buldózerekkel tették a földdel egyenlővé, mint Kuneitrát is, amelynek tragikus sorsa 1974. áprilisának három napja alatt teljesedett be. Erre röviddel azt követően került sor, hogy bonyolult tárgyalások után az ag- resszor kénytelen volt a várost elhagyni és visszaadni a szíriai hatóságoknak. „Ha a szíriaiak akarják Kuneitrát, hát kapják meg“ - adták ki az izraeliek a cinikus jelszót, amely azt jelentette, hogy a városból ugyan kivonulnak, de lerombolva adják vissza, valójában a földdel teszik egyenlővé. A buldózerek között kifeszített acélkötelek a szó szoros értelmében átvágták a házakat, s ahol kellett, segített a dinamit. Három nap és három éjszaka folyt a város rombolása és pusztítása, az agresszor le akarta törölni Szíria térképéről. Az egykori kórház tetejéről - amelyet annak idején Szíria egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt kórházának tartottak - nézem a romok tömkelegét és - bevallom, nagyon sok fantáziára van szükség ahhoz, hogy az ember elképzelje, itt házak voltak, utcák, vagyis egy élő város. A lakóházakon kívül tíz iskola állt itt, három templom és három mecset - mindezt ugyanolyan dühvei és gyűlölettel rombolták le, mint az említett kórházat. Az izraeli katonák lóteret csináltak maguknak belőle, folyosóin és helyiségeiben gyakorolták az utcai harcokat és a terrorista akciókat. Nem is annyira irreális a fenyegetés, hogy a Golan-fennsík felett bármikor újra megjelenhet a háború és a halál fenyegető árnyéka. Az izraeli kormány Washington teljes támogatásával mindent megtesz azért, hogy a térségben állandóan fennmaradjon a feszültség, s fenyegetéseit főleg a damaszkuszi kormányhoz intézi, amely szilárd kiállásával a legfőbb akadály Izrael további kalandor akcióinak útjában. A Golan-fennsík annektá- lását, amit annak idején törvényellenesen szavazott meg az izraeli parlament, számos kommentátor a béke elleni bűnténynek nevezte és újabb feszültség forrásának a térségben. E szíriai terület hozzácsatolása az izraeli államhoz valóban megrázó bizonyítéka annak, hogy az izraeli kormányzó körök arab szomszédaikkal szemben a dzsungel törvényeit alkalmazzák, s ezáltal - szoros együttműködésben az USA-val - lehetetlenné teszik a közel-keleti békés rendezést. JURAJ RÁCZ A--------------------—---------------------------------Az olajbogyó szedése a Golan-fennsíkon (A szerző felvételei) 1985. Vili. 9. M ásodik hónapja voltak úton. Második hónapja, hogy életterük egy vontatókocsira, egy faházra és a Harkovcsanka nevű terepjáróra volt korlátozva. Kívül 60 fokos hideg uralkodott, s mindenütt egészen a szemhatárig éllettelen hósivatag terült el. Kilenc ember vett részt az antarktiszi expedícióban. Valamennyien a sarkvidéki földmágnesességet tanulmányozó laboratórium munkatársai voltak. Maga a laboratórium a Szovjet Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozó ama intézet része, amely a földmágnesességnek az ionoszférának és a rádióhullámok terjedésének kutatásával foglalkozik. A tenger szintje fölött több mint háromezer méter magasságban fekvő, a déli földmágneses sark körzetében levő „C“ kupolától értek vissza. Az expedíció orvosa Vjacseszlav Mogirev moszkvai sebész volt, aki már töltött egy telet Keleten, a kontinens legnehezebben megközelíthető állomásán, ahol általában mínusz 80 fok a hőmérséklet. Még 1215 kilométer volt hátra a Mirnij obszervatóriumig, amikoi Vlagyimir PapitasIGAZ TÖRTÉNET MŰTÉT A HÓMEZŐN vili parancsot adott a megállásra, itt volt a következő kutatópontjuk. Mogirev éppen pihent a Harkovcsanka zötyögése után kellemesen ható 'csöndben, amikor Valentyin Gorbacsov mérnök odament hozzá. - Rosszul érzem magam - mondotta azt gondoltam, hogy majd elmúlik, de egyre nagyobb fájdalmat érzek. Mogirev gyorsan megállapította a diagnózist: vakbélgyulladás. Azt is látta, hogy súlyos esetről van szó, és sürgős operációra van szükség. Papitasvili összeköttetésbe lépett rádió útján a Mirnij állomással, ahonnan azt az utasítást kapta, hogy készítsenek elő egy sávot a repülőgép leszállására. De hogyan? A beteg állapota rosszabbodott. A gyógyszerek nem segítettek, és Valentyin nagy kínnal tűrte az éles fájdalmakat. Papitasvili dérrel borítva, összefagyva tért vissza. A küszöbről ezt mormogta: „Atkozott porhanyós hó. Nem lehet simára hengerelni...“ Nyilvánvaló volt, hogy a repülőgép nem tud leszállni. A sebész a műtét mellett döntött. Gondosan lemosták forró ecetes vízzel a padlót és a falakat, fertőtlenített lepedőkkel kerítették el az ágyat. Az ebédlőasztalt műtőasztallá alakították át. Kikapcsolták az olajkályhát, hogy ne kormozzon. Kijelölték a feladatokat: Papitasvili és Szergej Jakovlev műszerész segédkezik Mogirev mellett, Szergej Szamisljajev rádiós állandó kapcsolatot tart a Mirnijjel. Bent a hőmérséklet csökkent, de nem törődtek a hideggel. Finom gyapjúingben, fertőtlenitett köpenyben dolgoztak két órán át az asztalnál; addig tartott az operáció. A beteg szerv feltárása után nyomban kiderült, hogy nem lehetett volna késlekedni: gennyes vakbélgyulladás volt. Két nap múlva a vontatókocsi és a Harkovcsanka útnak indult. Egy hónap múlva az expedíció résztvevői elérkeztek a Mirnijhez. Valentyin Gorbacsov állapota kielégítő volt. Vjacseszlav Mogirev most ismét mint sebész dolgozik egy moszkvai kórházban és gyakran emlegeti az Antarktiszt, ahova az újabb expedíció tagjaként egy másik egykori páciense, Sz. Sznyegirjov utazott el. (Szovjetunió) mmtummm •o' •ta 8 8 s 2 ■O I a *5 co 5 a a (0 o © © © £ o> o 5
