Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
I A termelés és a külkereskedelmi tevékenység hatékonyságának növelése érdekében, valamint a két egymástól függő viszonyban levő partner - a termelő- és külkereskedelmi vállalat - együttműködésének elmélyítése céliából 1982-ben kísérletet vezettünk be a külkereskedelmi kapcsolatok irányítására vonatkozóan. A kísérlet a vállalatok kétféle együttműködését teszi lehetővé. A gazdasági összekapcsolódás esetében a külkereskedelmi vállalat az ügyleteket a saját neve alatt, de a termelő számlájára bonyolítja le. A szervezési összekapcsolódás viszont a gyártóval közös termelési-gazdasági egységbe való tartozást tételez fel. Az együttműködés utóbbi formáját az olomouci Sigmában, a Stará Turá-i Chiranában és a martini Nehézgépipari Müvekben vezették be. A gazdasági összekapcsolódás mellett a Motokov Külkereskedelmi vállalat, a Mladá Boleslav-i autógyár, a martini Agrozet, valamint a brnói Tesla és a Kovo külkereskedelmi vállalat döntött. A szóban forgó kísérletbe az Omnia külkereskedelmi vállalat csak egy év múltán, 1983-ban kapcsolódott be. Nem mintha kétségbe vonták volna annak céljait és majdani eredményeit. Ideiglenes félreállásuknak az volt az oka, hogy, mivel tevékenységük sokrétű, alapos felkészülésre volt szükségük. Végül a szerződést a Povaíská Bystrica-i Gördülőcsapágy-gyárak konszernnel kötötték meg. Együttműködésük az eddigi gyakorlattól kissé eltérő formában nyilvánul meg: az egyidejű gazdasági és szervezési összekapcsolódásban. Gazdasági területen ez azt jelenti, hogy összhangba hozzák terveiket, és a gyártástól a szállításig mindent gazdasági szerződéssel biztosítanak. A piacon elért eredmények mindkét fél gazdálkodását közvetlenül érintik. Szervezési szempontból nem tartoznak közös termelési-gazdasági egységbe, de a két vállalat együtt szervezi a közös feladatokkal kapcsolatos értekezleteket. Két év telt el azóta, hogy az Omnia, amely hűtőszekrények, kályhák, mosógépek, csapágyak, rádiók, tévékészülékek, csaptelepek és még más termékek kivitelét és behozatalát szervezi, megkötötte a szerződést a Povazská Bystrica-i Gördülőcsapágy-gyárak konszernnel. Arról, hogyan is valósul meg a kísérlet az Omnia gyakorlatában és milyen eredményeket hozott, a külkereskedelmi vállalat szakembereivel beszélgettünk.-1983-ban, amikor a termelővel a szerződést megkötöttük, csak annyit tudtunk, hogy bekapcsolódtunk a kísérletbe - magyarázza Vladimir Vojtech, a kereskedelmi csoport igazgatóhelyettese. - Arról, hogy mi vár ránk, hogy lesz ez majd a gyakorlatban, nem volt kézzelfogható elképzelésünk. Ma már tudjuk, hogy ez a kísérlet lehetőséget ad arra, hogy a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok ne egymás hibáiban vájkáljanak és ne igyekezzenek a felelősség alól lehetőleg kibújni, hanem közös erővel oldják meg a problémákat és a szó legszorosabb értelmében növeljék a külkereskedelmi tevékenység hatékonyságát. Hogy volt a kísérlet bevezetése előtt? Ha lemaradások mutatkoztak, akkor a termelők a külkereskedelmi vállalatokat hibáztatták, vagy fordítva, a felelősséget egyik fél sem akarta vállalni. A kísérletben ilyesmi nincs. Időről időre „tanulmányi útra“ megyünk a gyártókhoz, hogy alaposabban megismerjük gondjaikat, lehetőségeiket. Ugyanígy a gördülőcsapágy-gyárakból is jönnek hozzánk. A saját bőrükön tapasztalják, milyen termék kell a külföldi partnernek, milyen a helyzet a világpiacon. Elhatároztuk, hogy piackutatást végzünk a termelők részvételével. Lehetővé tesszük számukra, hogy megtekintsék a világszínvonalú termékeket gyártó vállalatokat. Azt akarjuk, hogy lássák, hogyan és mit innoválnak külföldön, hogyan automatizálják a termelést; végül közösen eldöntjük, mit kell tenni, hogy megfeleljünk a világpiac követelményeinek.- Egyébként a kísérlet magába foglalja a termelő és a külkereskedelmi vállalat közti kapcsolat minden területét - egészíti ki Pavol Leéták mérnök, az Omnia kereskedelmi és itnegrációügyi igazgatója. - Például a szállítói-megrendelői kapcsolatokban félévenként értékeljük az eredményeket, megvitatjuk a fehér foltokat a tervteljesítésben, szólunk a szállítási időpontok megtartásáról és a gazdasági szerződés összes többi pontjáról. Számitógép segítségével elemezzük a kért és felkínált árualapokat, így naprakészen tudjuk, melyik külföldi partner milyen áruból mennyit kér és azt is, milyen áruval szolgálhatunk. A legfrissebb változásokat is azonnal tudjuk jelezni a gyártónak. Például a legutolsó értékelő gyűlésen a gördülőcsapágy-gyárak konszern bemutatta milyen termékeket innovál majd a 8. ötéves tervidőszakban, melyiket milyen mennyiségben és mikor tudja majd szállítani. Szó volt a csapágyak csomagolásáról és konzerválásáról, a minőség szavatolásáról, a reklamációk intézéséről, valamint a szállítási időpontokról is, amelyeket a termelő nem mindig tart meg.- A felsorolt pozitívumokon kivül más, jó eredményeket is hozott a kísérlet?- A szerződés megkötése óta mindkét fél teljesítette a tervfeladatokat, ami idáig nem mindig volt így - veszi vissza a szót Vladimir Vojtech. - Elértük azt - s ez nagyon lényeges -, hogy a termékeket a csapágygyárak a múlttal ellentétben aránylag pontosan szállítják. Ha az 1984- es árakat vesszük alapul, akkor a kapitalista országokba történő kivitelben 9,5 százalékos árnövekedést értünk el. Vagyis olyan termékeket szállítottunk, amelyeknél a megrendelőknek többet és előbb kellett fizetniük. Csökkentettük az átlagos devizamegtérülést és sikerült olyan piackutatást megszerveznünk, amely nemcsak a kereskedők, hanem a gyártó szemszögéből is átfogó képet nyújt a világpiacról.- Minden új bizonyos negatívumokat is hoz magával, különösen ha nem tudjuk, pontosan miről is van szó. Hogy van ez a kísérlet esetében?- A külkereskedelmi kapcsolatok tökéletesítését célzó kísérlet egyetlen árnyoldala a nagykereskedelmi ár nem éppen tökéletes felépítése. Jóllehet a termelő és a külkereskedelmi vállalat számára is ez nyújt alapvető információt, de a segitsé-. gével számított különbözeti mutató nem ad pontos eredményeket. Vagyis, ha a nagykereskedelmi árból számított különbözeti mutató növekszik vagy csökken, nem lehet pontosan megállapítani, hogy ez a változás a termelő vagy a külkereskedelmi vállalat, jó vagy kevésbé jó munkájának az eredménye-e. Hogy ezt a negatívumot kiküszöböljük, reálisabbá szeretnénk tenni a nagykereskedelmi árakat. A konkurrens külföldi partnerek termelési költségeiből vagy más ésszerűen meghatározott alapból kellene kiindulni a nagykereskedelmi árak megállapításakor. Ez megoldaná az említett problémát.- Nem túl optimista célkitűzés ez?-Tudjuk, nem lesz könnyű dolgunk, de ezt a változást el kell érnünk - magyarázza Vladimir Vojtech. - Ellenkező esetben az olyan sokszor hangoztatott hatékonyság külkereskedelmi kapcsolatainkban csorbát szenved és mi több, csökken mindkét fél anyagi érdekeltsége. Ezt viszont meg kell előzni. Gyakran halljuk, hogy egyre nehezebb helytállni a külföldi piacokon. A versenyképességet sok tényező befolyásolja, s közülük az áraknak különösen fontos szerep jut. Épp itt az ideje hát, hogy tegyünk valamit ebben az irányban is.- Az Omnia külkereskedelmi vállalat csak egy évvel a kísérlet meghirdetése után kötött szerződést a csapágygyárakkal, mert előbb alapos felkészülésre volt szüksége. Milyenek most az elvárások az adminisztrációval szemben?- örömmel mondhatjuk, hogy az adminisztrációigényesség nem növekedett- mondja befejezésül a kereskedelmi és integrációügyi igazgató. - Egyébként már a szerződés megkötésekor megegyeztünk abban, hogy semmiféle osztályt vagy részleget nem hozunk létre, amely külön a kísérlettel foglalkozna. Formalizmusról szó sem lehet! A kísérletet mindkét fél mint új munkamódszert értelmezi- frázisok és nagy szavak nélkül. KOVÁCS EDIT ^ÉLIK^L^ Pozitívumok és negatívumok a külkereskedelem tökéletesítését célzó kísérletben • Reálisabbá tenni a nagykereskedelmi árakat • Csak semmi frázis • Végre az adminisztrációigényesség növekedése nélkül SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉGEK A ' llamközi szerződés keretében többszáz vietnami fiatal került három évvel ezelőtt hazánkba, a Slova- kotex hatáskörébe tartozó vállalatokhoz, üzemekhez. A losonci (Lucenec) Porana posztó- és textilgyár huszonöt lány betanítását vállalta, igy ma is ennyien dolgoznak itt a távoli baráti országból - immár szakmunkásként.- Tekintettel gyárunk égető munkaerőgondjaira, mi is örömmel fogadtuk vietnami barátainkat - mondta Mária Sujová elvtársnő, az üzem személyzeti- és káderosztályának vezetője -, még ha számítottunk is bizonyos nehézségekre. Természetes dolognak tartottuk például, hogy a más világrészből, a miénktől teljesen eltérő közegből hozzánk került lányoknak akklimatizálódniuk kell. Itt-tar- tózkodásuk háromhónapos intenzív nyelvtanulással kezdődött, amit újabb három hónapos szakmai előképzés követett. Szerencsére oktatójuk igen lelkiismeretes munkát végzett, s maguk a lányok is nagyon igyekvóek, tanulékonyak voltak. De egyéb vonatkozásban is tapasztaltuk beilleszkedési készségüket. A félév elteltével gondos kiválasztás alapján történt a munkabeosztás. A rátermettebb, fizikailag is erősebb lányok kulcsfontosságú munkahelyekre kerültek, míg a törékenyebbek könnyebb munkabeosztást kaptak. Elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy a lehető legtöbbet tanulják meg a textilgyártás tudományából, emellett persze a tervteljesités sem lehetett utólagos szempont. Ma már elmondhatom, hogy a kettős célnak megfelelően valamennyi vietnami tanulólány szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkezik, s a termelésben is megállják a helyüket. Döntő többségük rendszeresen túl is teljesiti a napi és a heti normákat!- A lelkiismeretesen végzett, jó munka természetesen a lányok keresetében is visszatükröződik - kapcsolódik be beszélgetésünkbe Stefan Koprda elvtárs, csoportvezető, aki elénk teszi a vendégmunkások keresetét szemléltető grafikont és a legutóbbi fizetési listát. Valóban, a jövedelmek a teljesítményeknek megfelelően szinte hónapról-hónapra növekedtek, s az élmunkások havi keresete ma már csaknem eléri a háromezer koronát. Persze az átlagkereset ennél mintegy nyolc-kilencszáz Tran-Thin-Lan és Vi-Thi-Tujet jól érzik magukat hazánkban (Elena Virágová felvétele) koronával kevesebb, hiszen mint említettük, többen csak könnyebb munkát végezhetnek, s esetükben a kereset sem túl nagy.- Ezzel kapcsolatban tudni kell - teszi hozzá Koprda elvtárs -, hogy a lányok nem a teljes összeget kapják kézhez, néhány százalékra ugyanis igényt tart a VDK illetékes szakminisztériuma. Ezzel együtt - úgy vélem - tisztes megélhetést biztosítunk számukra, s minden jel arra vall, hogy a pénzt célszerűen, okosan használják fel. A gyár vezetőitől kapott információk után elbeszélgettünk két csillogó szemű, csinos, és végtelenül szerény kislánnyal, illetve ifjú asszonnyal, hiszen egyikük - Tran Thin Lan - időközben férjhez ment és gyereket is szült. A férj nem más, mint a szintén vietnami származású nyelvtanár, aki miután befejezte a leánycsoport oktatását, beiratkozott egy szlovákiai főiskolára. Szóval a kis Lan, amellett, hogy ledolgozza a napi nyolc óráját, gyermeket nevel, s családról is gondoskodik. A családi eseményeket egyébként nemcsak a honfitársak ünnepük meg, hanem az egyes munkahelyek brigádtagjai is, akik a vietnami holdújév alkalmával is ajándékokkal kedveskednek távolkeleti kolléganőiknek.- Nem könnyű a kis családról gondoskodni - mondja a 24 éves asszonyka -, de egyelőre nincs különösebb probléma. Természetesen a kicsi miatt csak délelőtti műszakokat vállalhatok, s ez meglátszik a keresetemen, jó beosztással azonban még egy keveset félre is tudunk tenni. A megtakarított pénzből általában szép ruhákat, pulóvereket és lábbeliket vásárolunk, de van már varrógépem, s ha minden sikerül veszünk egy kis Babettát is. Másik beszélgetőpartnerünk Vi Thi Tűjét, akit munkatársnői Zuzkának „kereszteltek“, néhány hónapot Ruzomberokban töltött, s ezzel együtt közel három és fél éve tartózkodik már hazánkban. Bizony nagyon számlálja már a napokat...- Nem azért mintha nem érezném jól magam - mondja az arcán huncutkás mosollyal -, de az utóbbi időben tényleg gyötör a honvágy. „Zuzka“ egyébként szülővárosában elvégezte a tízéves általános iskolát, s csak miután nem sikerült a főiskolai felvételije, döntött a csehszlovákiai lehetőség mellett. Mint elmondta, nem bánta meg döntését, s azt sem, hogy odahaza is „csak“ munkásnőként folytathatja majd valamelyik textilgyárban, időközben ugyanis nagyon megkedvelte, s kifejezetten szépnek tartja ezt a szakmát. Szabad idejében sokat olvas, kézimunkázik és televíziót néz. És persze utazik. Jól ismeri az országot, csaknem minden nagyobb városba ellátogatott már. Legszívesebben azonban Detvába jár, mert az ottani gépgyárban dolgozik a kedvese... na és persze főzőcskézik is, hiszen bármennyire jó a szlovák konyha, néha azért jól - esik egy kis hazai. Nyersanyag - rizs, csirke, sertés és nyúlhús - mindig kapható, a többi pedig csak a fűszerezésen múlik. Találkozásunkat, rövid beszélgetésünket Sujová elvtársnő zárta le:- Meggyőződésem, hogy a három év alatt kialakult munkatársi, s állítom, baráti kapcsolat mindkét fél számára nagyon hasznos és eredményes volt. Sajnos jövő tavasz- szal lejár a szerződés, s minden bizonnyal messzire kerülünk egymástól. Bennünket melenget s vigasztal a tudat, hogy a lányok hazájukban azt folytatják, amit nálunk megtanultak. Együttműködésünk eddig rendkívül korrekt volt, s remélem az lesz a hátralévő néhány hónapban is. HACSI ATTILA T ÚJSZ 6 1985. VI
