Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
HH /"N. .ermekkorunkban apám gyakran vUy mesélt nekünk a borsfáról. Bizonyára sokat jelentett számára, akárcsak a Rolls Royce, amely után oly forrón áhítozott. Nem az volt a fontos, amit a borsfáról mesélt - apámnak hiányzott a szókincse hanem ellágyult hangja, ahogyan emlegette. Tullamában nevelkedett, és ha az ottani borsfáról beszélt, képzeletemben egy óriási fát láttam, hosszú olajzöld levelekkel, egy óriási vidéki város kertjében. Ez egy hatalmas kert - mesélte apám nem olyan, mint az itteni, jelentéktelen kisvárosi kertek. A borsfán bogyók csüngnek, amelyek zöldből rózsaszinüre változtatják sziriüket. Felületük viassze- rű, és ha letépik, érezni ragadós illatukat. Ezek a pompás fák hangosak a verebek és seregélyek lármájától, ahogy ág- ról-ágra szökkennek, és röpülnek. Amikor Newtownban (Sydney) laktunk, és apám vasárnap délutánonként sétálni vitt, kérestem a borsfákat, és amikor észrevettem egyet halszálka vékonyságú leveleivel, örömmel közöltem apámmal.- Ejnye fiam, ez egy csenevész fa- mondotta ilyenkor az én kis öregem.- A városban nem fejlődnek, túl sok itt a füst. Ott nyugaton, ahonnan én idekerültem, ott kellene látnod a borsfákat! Apám magas, vékony dongájú ember volt, melankolikus barna szemű, de költői lélekkel volt megáldva. Költői lelke sugallta, hogy szeretne egy Rolls Royce kocsit.- Elsősorban legyen egy saját házam, aztán egy szép napon ha megütöm a főnyereményt, veszek egy Rolls Royce kocsit - mondogatta. Barátai közül sokán kicsit bolondnak nézték nagyravágyása miatt.- Mit csinálnál egy ilyen csillogó kocsival? - kérdezgették ugratva. - Talán csak nem szándékszol az előkelőségek között élni? Apám ilyenkor csak simogatta hosszú barna bajusszát, melyben akkor még alig volt ősz szál, és megpróbálta megmagyarázni elképzeléseit, de képtelen volt megértetni magát velük. Még édesanyámnak sem tudta megmagyarázni elgondolásait. Én is csak most értem meg igazán, mit jelentett számára egy Rolls Royce. Ne gondold Emily, hogy hencegni akarok vele - mondta anyámnak, csak azért szeretném ha lenne egy Rolls Royce kocsim, mert ennek a szerkezete a legtökéletesebb az egész világon. Egy Rolls Royce... elhallgatott, és.éreztük, hogy megfelelő szavakat keres érzelmei kifejezésére, majd folytatta, és botladozó nyelvvel csak beszélt és beszélt egy szerelmes simogató hangjával arról, hogy milyen csodálatos is ez a motor.- Mit kezdhet egy autómechanikus egy Rolls Royce kocsival? - mondogatta ilyenkor anyám. - Én félnék beleülni az autóba. - Megpiszkálta a tüzet a konyhai tűzhelyben a piszkavassal, majd suhintott egyet a seprőjével. Anyám alacsony, kövérkes asszony volt, barna haját szorosan félrefésülte homlokából. A Rolls Royce, épp úgy, mint a borsfa, apám számára szimbólumot jelentett. Tullamában született, apja kőműves volt, és azt szerette volna, ha fia követi ezen a pályán. De apám fejébe vette, hogy gépész lesz. Tizennyolc éves korában elhagyta Tullamát, bejött a városba és elszegődött tanoncnak egy gépész- mérnökhöz. Esti technikai tanfolyamra járt, és alig két év alatt tönkre tette a szemét.-A kutyafáját! - fakadt ki egyszer apám előttem, ha volna egy kis pénzem, minden megváltozna. Beiratkozhatnék az egyetemre, és mindent megtanulhatnék tökéletesen. Még mérnök is lehetne belőlem. Nem veszélyeztetném a szemem világát, csak ötször egy héten járnék iskolába, és csakis odahaza tanulnék. Miután apám látása romlott, kénytelen volt szakképzetlen munkát vállalni, de mindig gépekkel kapcsolatosan. - Szeretek motorokkal foglalkozni, de hiányzik az iskolai képzettségem - mondta egyszer nekem. Apám sok mindent tudott, és gyenge szeme ellenére, főleg könyvekből tanult. Ismerte a kőzeteket, és sokat tudott azoknak formáiról. Képes volt órákig magyarázni a kövületekről, és a fejlődésről. Anyámnak nem tetszett, ha ilyesmiről beszélt, vallásellenesnek tartotta. Ha most visszanézek a múltba, megállapítom, hogy bár apám iskolázatlan volt, mégis tanult embernek számíthatott. Többet tanultam tőle, mint az összes középiskolai tanáromtól. Lelkesen kutatta a természet titkait is. Még az általános üzleti pangás bekövetkezése előtt Newtownban laktunk. Apám száz fontot fizetett ki a házunkra. Neqyvenhét éves volt akkor, én tizenkettő.- Szavamra - mondta -, észre sem vesszük, és mienk lesz a ház.- Gondolod? - kérdezte anyám. - Heti egy font törlesztéssel tizenkét év is eltelik addig, ha csak nem nyerünk a lóversenyen.- Soha sem lehet tudni, mi minden történhetik addig — mondta apám vidáman.- El tudom képzelni, hogy mi történhet olyan emberrel, aki naponta elveszti az állását.- Én nem vesztettem el - mondta apám, de ha megtörténne, van egy jó ötletem, hogyan lehet pénzt keresni.- Azt hiszem Peter, megint valami új találmányról ábrándozol. Nem mondanád meg nekem, miről van szó.- Ne törődj vele - mondta apám szelíden. DAL STIVENS /■ Egyik oka anyám panaszainak az volt, hogy apám minden felfedezésébe belebukott. A másik bosszúsága a hátsó udvarban felhalmozott sok ócskaság volt.- Mit kezdhet az ember egy ilyen kis udvarral? - mondogatta apám.-Tullamában, fiatal suhanc koromban, komoly, nagy hátsó udvarunk volt, óriási, olyan nagy volt, mint... Ilyenkor abbahagyta a dicshimnuszt, mert nem találta meg a megfelelő szavakat. Anyám szerint apám gyengéi közé tartozott az árverési kiárusítás. Nem tudott ellenállni semminek, ami olcsónak tűnt, még akkor sem, ha nem volt szüksége rá. Nem sokkal azután, hogy apám pénz- szerzési lehetőségeiről beszélt anyámnak, egy vasárnap reggel elment hazulról. Vacsoraidőben, egy teherautón tért haza. A Ford hátsó felében egy kétütemű petroleummotor volt. Kirohantam a házból.- A kutyafáját, Joe! Nézd csak mit vásároltam! Hát igen! Mindenekelőtt megvette, a tehergépkocsit és a motort is.- Potom áron! Negyven font sterling. Tíz font sterling rögtön lefizetve, és minden héten további tiz shilling. Anyámat bántotta a dolog.- Peter! Ez pazarlás. Hiszen tudod, hogy minden shilling kell a házhoz!- Ezzel kifizetem az egész házat- mondta apám -, és még sok mindent vehetek érte. Ahogy anyámra, majd anyám feje fölött a távolba tekintett, tudtam, hogy gondolatai a Rolls Royce körül forogtak. Számára ez annyit jelentett, mint egy költemény, vagy egy Beethoven szimfónia. Ezekben a napokban nagyon izgatottan viselkedett. Egész délután a motorral volt elfoglalva. Körüljárta, megcsodálta messziről és közelről. Hol elindította, hol leállította a motort. A következő héten, mikor este a garázsból hazajött, első dolga volt megnézni a motort. Már kész volt a terve, de egyelőre nem beszélt róla.- Csak várj, és jól figyelj Joe! - mondta -, nem fogsz bennem csalódni. Több mint egy hét telt el, és ő még mindig magában tartotta titkát, holott égett a vágytól, hogy közölje valakivel. Végül is egy este, mikor anyám a hálószobában volt, a konyhában titokzatosan félrehívott, és Így szólt: - Fiacskám! Feltaláltam valamit a földalatti kutak tisztítására.- Kutak tisztítására?- Igen, földalatti kutakéra. Hallgatózott, vajon nem jön-e anyám vissza.- Ma este világot gyújtok odakint fiacskám - suttogta —, és majd megmutatom neked. Később elmagyarázta ötletét, mely szerint a vidéki városok földalatti kutait szivattyúzással fogja tisztítani.-A kutak oldalán és alján levő cső végéhez egy merev kefét kell erősíteni. A cső felszívja az iszapot, és igy kevés víz vész el a kútból. Minden vidéki házban egy fél tucat föld alatti kút van fiam - mondta.- Éppen úgy, ahogy Tullamában volt. Sok pénz néz ki ebből, mert a kutat ki lehet tisztítani csekély vízveszteséggel. Ez aranybánya. Nekem tetszett az ötlet.- Mikor kezded el a munkát? - kérdeztem.- Nemsokára - felelte apám. - A garázsbeli állást már úgysem lehet sokáig fenntartani. Valami igaza lehetett. De anyám, halála napjáig arra gyanakodott, hogy apám állását nem is kívánta fenntartani. Ezerki- lencszázharminc elején apám elindult a teherautóval nyugat felé. Olyan kerületekbe kell mennem, ahol csekély az esőzés.- Mint Tullama? - kérdeztem. A kutyafáját! Hát igen, mint Tullama. Hirtelen eszembe jutott a borsfa.- Tullamába is elmész apám, és megnézed a borsfát? Apám végigsímította hosszú, kusza bajusszát. Szemébe olyan kifejezés költözött, mint amikor a Rolls Royce-ra gondolt, vagy arról beszélt. Egy jó ideig nem felelt.- Nos fiacskám, hát igen, oda is elmegyek. Nem sokkal ezután elindult. Minden héten jött tőle egy levél. Jól ment a sora. Sydneyből nyugat felé tartott, és én iskolai térképemen követtem azokat a városokat, amelyekről nekem beszélt. Majdnem egy napot vett igénybe egy kútnak a kitisztítása, úgy, hogy nagyobb városokban egy hétig is ellehetett, mig a kisebbekben egy-két napot. Két hónapi távolléte után még egy jó pár kutat kellett felkutatnia, még mielőtt Tullamába ér. Világos volt, hogy odatartott.- Apád és az ő ostoba borsfája!- mondta anyám, de hangjáTágyan csengett. Apám annyi pénzt küldött haza, mint amennyit otthon, a garázsban keresett. Bár anyám a borsfáról mindig lekicsinyelve beszélt, mégis egész lázba jött, mikor megtudta, hogy apám két héten belül Tullamában lehet. Egy kis, gombostűvel megtűzdelt zászlót varrt számomra, hogy a térképre erősítsem. Ebben az időben apám levelei megváltoztak. Eleinte lelkesen írt, de most már higgadtabban. Szerintem közeledett a borsfájához.- Tudom én, hogy mi van vele - mondta anyám. - Nem táplálkozik megfelelően. Túlságosan öreg már ahhoz, hogy csak úgy kedve szerint kószáljon a világban. Fogadok, hogy nem főz rendesen magának. És. még egy kényelmes ágya sincs, csak a teherautó hátsó része. Azt hittem soha nem jön el az a nap, de nemsokára apámnak már csak egyetlen város kutait kellett kitisztítania, mielőtt Tullamába ér. Apám levelei rendszerint kedden érkeztek, vasárnap irta azokat. Persze ilyenkor mindennap lestem a postát, és emiatt legalább háromszor el is késtem az iskolából. Ha végre jött egy levél, kitéptem a postás kezéből, berohantam a házba. Futás közben néztem meg a postabélyegzőt. Végre! Tullamából érkezett.- Jól van, jól van Joe! Kérlek ne siettes annyira! Te is megszédültél már ettől a borsfától. Anyám könyöke fölött olvastam a levelet. Csak egy oldal volt az egész. A borsfát nem is említette apám. Mint írta, jól van, szépen keres, de már a hazatérésre gondol. Ennyit irt. Képtelen voltam felfogni, mit jelent ez. A következő kedden nem jött levél. Szerdán sem. Csütörtökön megérkezett apám. Reggeli ideje volt éppen, és nagyon meglepődtünk váratlan felbukkanásán. Közölte velünk, hogy eladta a teherautót, és a motort is. Vonattal érkezett. Fáradtnak látszott, kicsit félénk volt, és megöregedett. Észrevettem, hogy a bajuszát fehér szálak tarkítják.- A motor semmire sem volt jó- mondta, - állandóan javítani kellett, ami majdnem felemésztette keresetemet. Csak úgy nyelte a benzint. El kellett adnom, hogy tartozásaimat kifizethessem, és a vasúti jegyet megvehessem.- Ó, Peter - szólalt meg anyám apámat átölelve, szegény drágám. Éreztem én, hogy valami nincs rendben.- Anyám szerint, rosszul táplálkoztál- jegyeztem meg.- Máris felteszem a teavizet, Peter- mondta anyám a kályha körül sürgölődve, és egy pár darab fát tett rá. Aztán készítek reggelit. BÁRÁI "V Anyámn hogy neve a lóversen nál horgon tával egy vált lelkes járt: rabi; Már-má*- anyámmal Károly bác volt előtte- A kutyafáját! Ez már jól hangzik - szólalt meg apám, most már vidámabban. Ez volt az első megjegyzése, amely régi énjére emlékeztetett. Mialatt anyám a konyhában foglalatoskodott, apám lassan egy kicsit beszédesebb lett. Egyszei sárnapest délután te lehetne c; csét állan gődtessük mellé.- Az elején úgy nézett ki, hogy minden rendben van - mesélte. De a motor túlságosan elhasznált volt. Állandóan pótalkatrészekre volt szükség, és ez felfalta egész keresetemet.-Ki kel neked is i - mondta anyám. - i lami. Tovább mesélt az utazásról, én pedig, miután már túl voltam a meglepetésen, amit váratlan megérkezésével szerzett, úgy szerettem volna végre valamit a borsfáról megtudni.- Apám! Láttad a borsfát?- Igen, láttam. Az asztalnál ültünk, én vele szemben, de nem nézett rám. Tekintete elkalandozott a távolba. Hosszú ideig nem felelt.- Fiacskám! Csak egy kis törpe, csenevész fát láttam, és egy egészen kicsi hátsó udvart. Ennyit mondott. És soha többé nem említette sem a borsfát, sem a Rolls Royce-ot. PERTL ETELKA fordítása Így is te kálómmal vinne el m rám.-Aha, í cámba, mi Odakint mindent m csit már a teljesen m heve. A t ordított, a az ötödikbf összeveze előtte állói szét az esi Marta Podhradská Leírás Ennek az udvarnak Udvar a neve és mögötte a kert: Kert. Tőle jobbra kezdődik az Utca nevű utca, s azután már a Város nevű város folytatódik. Az Udvar udvarban gyerekek játszanak, akiket Gyerekeknek hívnak és a háznak, annak a magas és sápadt háznak mindennek az elején - tehát a Város város és az Utca utca elején, melyhez az Udvar udvar tartozik, a Kert kert és a Gyerekek gyerekek tartoznak, annak a háznak Haza a neve. Kérdőív III. Lehetsz bár férfi - nőtlen, nős, elvált, özvegy. Lehetsz bár nő leány, férjezett, elvált, özvegy. Családos, gyermektelen, iskolai végzettség nélküli, vagy azzal rendelkező, hadköteles, a hadkötelezettség alól, felmentett, t másik szervezetnek és nem tagja továbbiaknak, büntetett előéletű, büntetlen előéletű, a tetanusz elleni védőoltás után vagy még annak előtte levő, a kérdőívhez csatolt rövid életrajzzal... Lám, -'z mennyi lehetőség embernek maradni! TÓTH LÁSZLÓ
