Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
/ Színes filmen - szinte • Víztávoltartás és • Félúton á töltésépítés a gépbeszerzés I I 0» w « E & 5 <o 5 c 3 E cg | £ F ilmkockákon peregnek előttünk a nagyberuházás eddigi legfontosabb mozzanatai. A mozivásznon megelevenedő képsorok elénk tárják a tömérdek munkát, amelynek eredményei azonban szinte alig láthatóak az épülő gabőí- kovói vízlépcső környékén. Mert mind ez ideig többnyire minden a föld alatt történt. Amit csak elvégeztek, hazai viszonyok között rendre újszerű, méreteiben pedig páratlan országunk területén. Már eddig is számos új eljárást alkalmaztak. És még a java hátra van! Mindenesetre hasznos a Bratislava-Raőai Építőipari Információs Intézet filmdokumentum-anyaga, amely a hátralevő kivitelezési munkák során tovább bővül, pontosan követve a nagy- beruházás fokozatos megvalósítását. T erepszemlénkén már a mai valósággal ismerkedünk. Újabb látnivaló után megint csak a föld felszíne alá kell néznünk.- Ez itt az alsó zsilipfő - magyarázza a legelső útba eső mélyedés betonfalairól Alfréd Lackó, a kivitelező Hydrostav vállalat itteni üzemének igazgatója. - Ugyancsak hajósorakozó lesz ebben a térségben, akárcsak a túloldalon, az innen is jól látható betonfalaknál. Mindkét helyen a beütemezettnél korábban végezzük ezt a munkát, hogy lekössük az itteni kapacitásainkat, amelyekre aztán a betonozási csúcsidőben lesz szükség. Nem messze innen már a munkagödör tárul elénk, vagyis a kikotort eróműteknó. Tizenhat hektár, harminchárom méteres mélység! Felülről úgy tűnik, mintha egy hangyabolyt látnánk. A valóságban azonban emberek és gépek összehangolt, jól megszervezett munkája folyik odalent, és teljesen száraz terepen! Pedig az itteni talajvízszint ennél jóval magasabban van, amit a mögöttünk látható majdani alvízcsatorna égszínkék tükre is jelez. Vagyis az injektált erőmúteknó vízáteresztő képessége a feltételezettnél kisebb, s a megépített három sor kútból egyetlen sor üzemeltetése is elegendő a beszivárgó víz kiszivattyúzására. Betonozás - ideiglenes megoldással (Gyökeres György felvételei) Jaroslav Debnár: „Tennivalóink jelentős hányada a második félévre marad“- A kotrási munkálatokkal már nagyjából végeztünk - egészíti ki a látottakat Alfréd Lackó. - Ennél mélyebbre nem megyünk. Tartanak még a nyomáspróbák, aztán már jöhet a betonozás. Amint látja, a túlsó oldalon már el is kezdtük... A „szomszédban“, a majdani hajózsi- lipteknöben már befejezték az injektálási munkákat. Persze, a föld mélyébe rejtettekből vajmi keveset látunk. Csak annyit tudunk meg, hogy most folyik a próbaszivattyúzás, és még a tél beálltáig mindenképpen eltávolítják az agyagos földréteget a teknőből, hogy ne fékezze őket a téli hónapok folyamán. Nem sokat változott az utóbbi időben a zsilipfö betonfala. Csak egyre inkább nyúlik, a majdani felvízcsatorna irányába. Úgy, ahogyan a vasazók és a betonozók irama diktálja. A korántsem emberi mértékű vasbetonkolosszusok között járva még gondolni is furcsa arra: mi lesz itt négy-öt év múlva, amikor majd a mesterséges csatorna vize tör utat magának a „betonfolyosón“. E gyelőre azonban maradjunk a jelenben, s nézzük végig, hol tart a felvízcsatorna töltéseinek építése. Jól halad. Ezt már az oda vezető út teherautóforgalma is elárulja. Mindegyik jármű - mind üresen, mind megrakva - szinte falja a kilométereket. A töltés pedig emelkedik. Minél távolabbra megyünk, annál magasabbnak látszik. Kilométereken keresztül kísér ez a kép. Száguldó teherautók, forgolódó földgyaluk és szinte végtelen hosszúságú töltés. Egyszer csak vége szakad, és egy mesterséges vízcsatorna mellé érünk. Mögötte pedig a felbári (Horny Bar) létesítmények tűnnek fel. Amint a víz is elárulja, itt még csak az alkalmatlan földrétegek eltávolításánál tartanak. Errefelé tovább nem folytatjuk utunkat, hanem az újonnan épült aszfaltúton Doborgaz (Dobrohoáf) és a túlodal irányába térünk! Ott azonban még nyoma sincs a töltésnek. Csupán az alkalmatlan földréteget cserélik ki majdani helyén. A kavicsos anyag színe széles sávban elüt a felső földrétegétől. Egész úton, kilométereken át nem változik a kép: még csak ezután látnak hozzá a felvízcsatorna jobb oldali töltésének emeléséhez. Ilyenkor látni igazán milyen kiterjedésű ez a nagyberuházás. Ilyen nagy területen az egyszerűnek tűnő munka megszervezése is bonyolult lehet. Jóval nehezebb összehangoltan, zökkenőmentesen dolgozni. S másutt az igények sem olyanok, hogy a megrendelések kétségbe ejtenék egy-egy vállalatunkat; itt azonban esetenként egy-két éves termelési programúknak megfelelő termékmennyiséget is kérnek tőlük. Jóval többre van szükségük mindenből, mint általában. P illantsunk csak be egy kicsit ebbe a világba! Kalauzunk Jaroslav Debnár, a Hydrostavnak a dunai vízieró- mű építésével megbízott igazgatóhelyettese. Ó a legilletékesebbek egyike:- A munkagödör kotrását ősszel kezdtük, s havi 150 köbméteres teljesítménynyel a határidőre el is végeztük. Közben már a betonozás is megindult. Ideiglenes megoldásokat kellett alkalmaznunk, de más lehetőségünk nemigen kínálkozott. Mert az 500 tonnás daruk külföldi beszerzése csak most van folyamatban. Egyelőre ugyancsak nélkülözni kényszerülünk a betonozáshoz szükséges szállítósza- iag-rendszert. Mindkettő késik. Amíg megkapjuk és összeszereljük, múlik az idő, s mi azalatt nem tétlenkedhetünk: felszereljük hát azokat a gépeket, amelyek rendelkezésünkre állnak. Igaz, így teljesítményünk a vártnál kisebb lesz, és tennivalóink jelentős hányada az esztendő második felére martad.- Vagyis a nagyobb sebességre kapcsolás kissé kitolódik...?!- A daruk és a szállítórendszer késése miatt mindenképpen, fgy fest a gépekkel kapcsolatban a helyzet. De a munkaerő- ellátás tekintetében sem kedvezőek a kilátásaink. Jövőre, a csúcsmunkák idejében már 450 vasbetonozóra és mintegy 300 ácsra lesz szükségünk. Ugye, mondanom sem kell, manapság mennyire nehéz ilyen szakemberekhez hozzájutni. Vállalatunk se képes ezt önerőből megoldani. Toborzással, átképzéssel és munkaerő-átcsoportosítással próbálkozunk majd. Lehetséges, hogy külföldi munkásokat is alkalmazunk. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a kései gépszállítás miatt a töltések oldalának aszfaltbeton szigetelése is későbbre tolódik ki, akkor elmondhatom: rengeteg még a tennivalónk ebben az évben, de azután is. Csak abban reménykedhetünk, hogy az illetékesek minden akadályt időben elhárítanak, és a következő hónapokban jobban rákapcsolhatunk. Minden bizonnyal nemcsak ö tudja, hogy a kivitelezésben megtorpanni nem lehet. J. MÉSZÁROS KÁROLY A kuntapolcai (Kunová Teplica) öntöde Szlovákia legrégibb vaskohászati üzemei közé tartozik. Gömör bányászatának és fémkohászatának történetéből tudjuk, hogy Kuntapolcán már a 17. században két hámor és négy szlovák kemence üzerrjglt. Fennállásának több mint háromszáz éve alatt az üzem jó néhány alkalommal cserélt gazdát. A váltakozó tulajdonosok legfeljebb a termelésben hoztak valami újat, a munkások helyzetén senki sem változtatott. Az öreg öntöde falai sok mindenre emlékeznek.- A 16 órás munkanapra, a munkások önkényes elbocsátása elleni sztrájkokra, tüntető gyűlésekre. Napjainkban az öntöde a Szlovák Magnezitművek nyolc üzemének egyike. Nyersanyag-kitermelő gépek pótalkatrészeit, szállító, szabályozó és más technológiai berendezéseket gyártanak itt. Bármilyen alkatrészt elkészítenek, még olyat is, amelynek gyártására senki sem vállalkozik. Ez nem is csoda, mert bár az itt dolgozók nagy része ereje teljében levő középkorú férfi, az öntöde mozgatóerői mégis a legrégebben itt dolgozó szakemberek. Az üzem legidősebb vasöntöjét, idősebb Ján Toholt, mindenki ismeri. Máraz -apja és a nagyapja is ugyanitt, ugyanennek a mesterségnek hódolt. Az akkori időkben ez egy korszerű öntöde volt, négy kézi daruval felszerelve. Munkásból volt elég, hiszen minden családból hatan- nyolcan az öntödében dolgoztak. A vasöntő virágai- Füleken (Firakovo) tanultam a szakmát - emlékezik vissza id. Ján Tohol. - Amikor Hronecbe készültem, kérdezte tőlem a mester, miért akarom otthagyni az öntödét. Mert jobban el szeretném sajátítani a mesterséget - válaszoltam. Ma meg a fiatalok menekülnek innen, hogy máshol jobban keressenek. Ritkulnak a vasöntők sorai - panaszkodik a tapasztalt szakember. - Már néhány éve egyetlen szakmunkástanulónk sincs. Három esztendeje „szereztünk“ ugyan négyet, de egy hét múlva leléptek.-A mesternek nálunk nem könnyű a dolga - mondja. - Míg más gépipari üzemekben sorozatgyártás folyik, itt naponta más-más termék készül. Ilyen körülmények között kell mindennap 14-18 férfi számára munkát biztosítani. Hat igazgatót megéltem ebben az üzemben - neveti el magát. - Még a vezérigazgató is járt itt. Mindegyik azt ígérte, hogy új öntöde lesz. Hogy csarnokokat, műhelyeket, meg minden mást építenek, de a 300 esztendős „öreg“ öntödét senki sem mozdította el a helyéről. Úgy ismeri a határt, mint a tenyerét. Nincs olyan tavaszi virág, amelyért át ne kutatna hegyet-völgyet, alig múlik el olyan hét, hogy fel ne kapaszkodna a Pelsőci (Pleáivec) fennsíkra. Virág vagy legalább egy zöldellö ágacska nélkül sohasem tér vissza. Gyermekei már önállóak, s úgy tűnhet fel, komolyabb gondjai nincsenek. Pedig a falusi pártszervezet elnökeként akad bőven tennivalója.- Jobban kellene törődni az emberekkel - fontolgatja. - Lakáshiány miatt már sok fiatal elment a faluból, pedig itt bizony minden munkáskézre szükség lenne. Példás munkás, áldozatkész pártfunkcionárius, a Szlovák Magnezitművek kuntapolcai üzemének legrégebbi vasön- tóje. Megérdemelten díszeleg mellén a magas állami kitüntetés: Áldozatkész Munkával a Szocializmusért. MAGDALÉNA KOHÚTOVÁ X új szí: 6 1985. Vili. £ üT o <D > 5 o (0 > 2 O c '(D “5 O ■c £ c 3 2 "5 1 c 2 & <0 1 I 5 1-J I
