Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Pavol Babu- liak főszakács átadja az ételt Méri Zoltán pincérnek. A háttérben Nagy István Az idén utoljára üdülhetnek a faházakban a turisták ^ (Gyökeres György felvételei) A hó már elolvadt, de a napsugarak még nem szárították fel a tócsákat. A fö- útra a Gabcíkovo-Nagymaros vízi erőmű építkezésének teherautói bőven kihordják a sarat. A környék láttán hihetetlennek tűnik, hogy a közelben van egy eldugott vendéglő, ahová még így is sokan nagyon szívesen járnak. A miértre csak akkor derült fény, amikor Nagy István, a körtvélyesi (Hrusov) Kormorán vendéglő vezetője elmondotta, hogyan csábítják ide a vendégeket.-A legfontosabb az, hogy jelmondatunkat - A vendéget szolgáljuk - valamennyien mindig szem előtt tartjuk, - jelentette ki, miután hellyel kínált az ízlésesen berendezett, gondosan tisztán tartott vendéglőben. A Kormorán kollektíváját nagy elismerés érte: nevüket beírták a Szlovák Szak- szervezeti Tanács becsületkönyvébe.- Nem egyik napról a másikra értük el eredményeinket - folytatta a vezető. - 1968-ban, amikor idekerültem, megpróbálkoztam egy jó kollektíva kialakításával. Azzal tisztában voltam, hogy csak együtt sikerülhet megvalósítani célunkat, azt, hogy a hozzánk betérők mindig elégedetten távozzanak. Beneveztek a szocialista munkaversenybe, 1974-ben a bronz-, 1978-ban az ezüst-, 1981-ben pedig már az arany jelvényekkel büszkélkedhettek a legjobbak. Amíg beszélgettünk, további vendégek érkeztek. Méri Zoltán és Méhes Gábor pincérek a megrendelések felvétele után alig negyedórára már hozták is a párolgó halászlét.- Nem könnyű a helyzetünk. A vízi erőmű építése miatt már közel egy évtizede lebontásra ítélték a Kormoránt. örülünk, hogy az illetékesek megértették, hogy amíg lehet, fennmaradhat a vendéglő. Igaz ugyan, hogy a közelben levő magánüdülőket már lebontották, s így csökkent a rendszeres látogatóink száma. Sokan úgy hiszik, hogy már nem üzemelünk. Idén nyáron még fogadják az egyhetes üdülésekre érkezőket is, akiket a vendéglő melletti faházakban szállásolják el. A Öedok és a Tatratour utazási irodák által szervezett üdülések nagy része már elkelt, tehát tudják, hogy egész nyáron foglaltak lesznek a házikók.- Amikor megérkeznek a csoportok, tájékoztatom őket az itteni lehetőségekről: fürdés a Dunában, csónakokat is kölcsönzünk, sportolni, szórakozni, esténként tévét nézni is lehet. Rossz idő esetére a közeli termálfürdőket ajánlom, vagy a távolabbról érkezőknek a főváros meglátogatását. Vannak családok, melyek négy-öt éve rendszeresen itt töltik szabadságukat.-Azt tartottam, nem lehet a Duna partján olyan vendéglő, melyben nincs hal. Ellátogattam a stupavai halgazdaságba, ahol nagyon meglepődtek, amikor 100 kg halat kértem. Azóta is idényben havonta 300-350 kg-ot eladunk - mondta Nagy István, de azt is hozzáfűzte, hogy másutt azért idegenkednek a haltól, mert sok munka van a tisztításával, s nagyon kell ügyelni a helyes tárolására. Ha munkáról van szó, - akár a hal átvételéről vagy a burgonya tisztításáról - nincs különbség a csapos, a pincér, a vezető, vagy a szakács között. Ezért nem véletlen, hogy bármikor is érkezik a vendég, mindig friss étellel kínálják. Csak a főszezonban főznek készételeket, napi 200-300 adagot. Pavol Borbuliak főszakács sürög-forog, hogy Mészáros Ferenc szakáccsal együtt a lehető leggyorsabban készítsék el az ételt. Talán már másoknak is feltűnt, hogy a Kormoránban nincs az ajtón feltüntetve a nyitás és zárás időpontja. Az itt dolgozók tudják: reggel nyolckor nyitni kell, korábban még véletlenül sem jön errefelé senki, a záróráról pedig a vendégek döntenek. Ha jól érzi magát a társaság, nem zavarják a szórakozásban. A nyári üdülőkön, a különböző tanfolyamok résztvevőin és az alkalmi vendégeken kívül családi események ünneplőit is fogadják a Kormoránban. Külnönösen szépen, emlékezetesen szervezik meg a lakodalmakat. Ilyenkor Hartman Ferenc zenekara gondoskodik a jó hangulatról.- Aki idejön dolgozni vagy vállalja a kollektív munkát, vagy rövidesen elmegy tőlünk. Ilyen eset azonban ritkán fordul elő. Igaz, nincs szombat, vasárnap, de ennek ellenére szeretünk itt dolgozni. Átlapoztuk a vendéglő panaszkönyvét, amelyre egyáltalán nem illik rá az elnevezés. Ebben ugyanis egyetlen panasz sincs, hanem csupa dicséret, köszönet a gondoskodásért, a felejthetetlen hangulatért. Vendégszeretetből, kiszolgálásból már évek óta jelesre vizsgáznak. A fogyasztási szövetkezetnek nincs gondja ennek a részlegnek a tervteljesítésével. Idényben 700 000 koronát is kitesz a havi forgalmuk.- Szép, de igényes szakma a miénk - mondotta Nagy István. - Nekem a munkám mellett bizony kevés időm jut a családra és kedvtelésemre, a sportra. ■ A gyerekek, amikor kisebbek voltak, napokig nem láttak: reggel még aludtak, este meg már aludtak, amikor hazatértem. Nem lehet az időt mérni, állandóan az órát nézni az ilyen munkahelyen. Jó házigazda módjára kikísért vendéglátónk. Nem kevés nosztalgiával, de bizakodóan mondotta búcsúzásképp:- Ezen a helyen tizennégy méteres víz lesz. Sajnálom ezt a vendéglőt, hisz az évek során nekem is, munkatársaimnak is és természetesen a vendégeknek is a szivéhez nőtt. De az vigasztal, hogy jó ütemben épül az új Kormorán. Somorja (Samorín) Csölösztő (Cilistov) részében a Duna partján lesz a kb. 12,5 millió korona értékű, korszerű motel. Két autó- busznyi utasnak nyújt majd szálláslehetőséget, étterem, kávéház, csárda, borozó, bár és szauna áll majd az érdeklődők rendelkezésére. A következő év júniusában kellene a terv szerint átadni rendeltetésének és a járási építőipari vállalat dolgozói mindent megtesznek azért, hogy szavukat megtartsák. DEÁK TERÉZ * ÚJ SZÚ 9 1985. III. 29. A köd nem akar felszállni. Bár reggel nyolc óra van, a parancsnoki harcálláspontról alig lehet pár méterre ellátni. A feladat végrehajtása azonban nem tűr halasztást. A ruzomberoki gépesített lövészegység tanszázadai taktikai gyakorlat keretében tesznek tanúbizonyságot arról, hogy a több mint öt hónap alatt hogyan sajátították el a gyalogsági páncélozott harci jármű vezetését.- Fiúk, figyeljetek a vezényszóra, a terep és a látási viszonyok rosszak, ezért rádión keresztül tartjuk a kapcsolatot - mondja katonáinak Ravasz András mérnök főhadnagy, a század parancsnoka. - Idegességre nics ok, jól elsajátítottátok a harci jármű vezetését. Bízom bennetek. Néhány perc múlva a század egyik alegysége elindul a kapott feladat teljesítésére. Oszlopban haladnak, majd harci alakzatba fejlődnek fel. Aztán eltűnnek a szemünk elöl, csak a motorok dübörgése alapján tudatosítjuk, hogy valahol az erdő szélén járnak. Egy negyedóra elteltével újra közelebbről hallatszik a motorok zúgása. Ravasz András főhadnagy hivatásos katonához illően leplezi izgalmát, de amikor a ködből előbukkannak a harci járművek, halvány mosoly fut végig az arcán.- Nem is volt oly nehéz - jegyzi meg Peter Mikus közlegény, a szakasz agitátora, a kosnovcei szövetkezet egykori gépszerelője. Jó szakember hírében áll. Munkahelyén, a szövetkezetben vették fel párttagjelöltnek. A személyes példamutatást tarja az agitáció leghatásosabb módszerének. Ezért is volt az elsők között, s most is, amikor bátorságot kell önteni a fiúkba, határozottan beszél. Közben újabb alegység készülődik a feladat teljesítésére. Zdenék Kugler közlegény körüljárja a hatalmas harci járművet, mintha csak most látná először, úgy szemügyre veszi. Amikor meggyőződik, hogy minden a legnagyobb rendben van, beül a vezető helyére, majd ellenőrzi a rádiót, a fedélzeti fegyvereket, aztán jelenti a harckészültséget. A vezényszó elhangzása után nemsokára társaival együtt tovaszágul- danak az „ismeretlenbe“.- Nemcsak a harci jármű vezetését, hanem a fedélzeti fegyverek kezelésit is elsajátítottuk - újságolja Peter Mikus közlegény. - Az elmúlt öt hónap alatt minden időnket a tanulásnak szenteltük, de azért jutott idő a szórakozásra, sőf készülünk az országos spartakiRavasz András főhadnagy ádra is. Ami a legfontosabb, jó közösség alakult ki, megismertük a kollektíva jelentőségét, azt, hogy csakis úgy érhetünk el kiváló eredményeket, ha egymást mindenben segítjük. Azt hiszem, hogy a harcászati ismeretek elsajátítása mellett ennek is nagy jelentősége van. Dél felé jár az idő, amikor a század legénysége pihenőt kap. Délután újra helyt kell állniuk a szigorú döntnökök és vizsgabiztosok előtt, ha nem akarnak szégyent hozni egységükre, amely tavaly a SZISZ Központi Bizottsága vándorzászlaja mellett a honvédelmi miniszternek a néphadsereg legjobb egységét megillető vándorzászlaját is megszerezte.-Azt hiszem a tanszázad legénységét jól felkészítettük, de ez nemcsak a tisztek, hanem az altisztek érdeme is - állítja Micha! Fizik főhadnagy, az egység parancsnokának politikai helyettese, majd megtoldja a szót: - A legjobb rajparancsnokaink közé tartozik Peter Kasanic és Jozef Kaiivoda szakaszvezetö. Az utóbbit pár nappal ezelőtt vettük fel a párttagok sorába. Dicséret illeti Lubomir Cechovsky tisztjelölt szakaszvezetőt, Jozef Jankovsky örMolnár Alajos közlegény vezetőt és Ján Slusny közlegényt is. Szinte sajnálja az ember, hogy pár nap múlva a század csaknem egész állománya kicserélődik. A másodévesek leszerelnek, a tanfolyam résztvevői a harci alakulatokhoz kerülnek, mint járművezetők, de ekkorra már csaknem mindegyikük megszerzi a szakminősítési jelvény harmadik fokozatát s néhányan közülük az őrvezetői rangot. Aztán minden kezdődik elölről... A katonák között rábukkanok a medvei (MedvecTov) Molnár Alajosra, aki a szlovák fővárosban tanulta ki a fémmegmunkáló szakmát. Szóba hozza, az alapiskolában még azt latolgatta, hogy hivatásos katona lesz, de aztán szakmát tanult, amelyet nagyon megszeretett. Sorkötelesként a járási székhely autósiskolájában szerezte meg tehergépkocsira a hajtási jogosítványt, de a bevonulás után újra tanulnia kellett s nem is keveset.- Az alapkiképzés - ezek voltak a legnehezebb napok -, után a harci jármű vezetését kellett folyamatosan elsajátítani, először a tanteremben, később tábori feltételek között. Az első időszakban nyelvi nehézségeim voltak... Peter Mikus közlegény (A szerző felvételei)-S nagyon meglepődött, hogy a század parancsnoka magyarul szól hozzá, megmagyarázza a tanultakat - szól közbe Ravasz főhadnagy. - Emlékszem, meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. Ami igaz, az igaz - vélekedik Molnár közlegény, amikor felettese magunkra hagy. - Ettől a naptól kezdve még jobban igyekeztem, s ma már nincsenek problémáim. Megszoktam a kemény katonaéletet, megszerettem a harci jármű vezetését. Azt hiszem nemcsak én vagyok ezzel így. Jó érzés tudatosítani, hogy a több tonnányi jármű hogyan engedelmeskedik a feladat teljesítése közben. Azt hiszem, hogy annál a harci egységnél, ahová hamarosan kerülök, kellően megállóm majd a helyem. Újabb vizsgához készülődik a tanszázad legénysége. A katonák nem idegeskednek, jókedvűen, de felelősségteljesen végzik teendőiket, még egyszer ellenőrzik felszerelésüket, aztán alakzatban elvonulnak a gyakorlótér távoli sarkába. A politikai tiszt még visszaszól:- Várjon meg, estére elkészül a kiértékelés is. Szót fogadtam. Amikor alko- nyatkor a bevonulás után felsorakozott a század, kiderült, hogy a vizsga, a taktikai gyakorlat, úgy ahogy azt kötelezettségvállalásukban ígérték, kiválóan sikerült.- A mi feladatunk, hogy most itt a néphadseregben álljunk helyt, mert jelenleg ez a mi munkahelyünk - összegezi a többiek véleményét is Mikus közlegény. - A legfőb állampolgári kötelességünket teljesítjük a legjobb tudásunk szerint. A tábori foglalkozás véget ért. A tanszázad minden katonája kitett magáért. S mire e sorok nyomdafestéket látnak, az írásban szereplők már új állomáshelyükön öregbítik a Ján Kollárról elnevezett ruzomberoki gépesített lövészegység jó hírnevét. NÉMETH JÁNOS UENDBSHEREIEIBDI JELEI
