Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

A z állomás mögött tanács­talanul megállók. Szem­ügyre veszem a környéket, de nem tudok eligazodni. Szeren­csémre egy fürge járású idősebb ember áll meg mellettem.- A nyugdijasházat keresi? A másik oldalon van a bejárat. Lubica Vereéová, az új nyitrai (Nitra) nyugdíjasház vezetője, mi­után megtudja, hogy látogatóba jöttem hozzájuk, megjegyzi:- Nincs még telt házunk. Az első lakók a múlt év december elején érkeztek. A hétemeletes épület, amely tizenkét millió koro­na beruházással épült, 108 idős embernek ad majd otthont. Bár még nem üzemel a fodrász, a bor­bély és a pedikűr, igyekszünk la­kóink számára a lehető legjobb feltételeket megteremteni.- Az egyedülálló nyugdíjasok egy, a házaspárok két szobában laknak - viszi tovább a szót And­rea Viéöovská, szociális dolgozó. - Minden lakáshoz fürdőszoba tartozik. Emeletenként jól felsze­relt teakonyha áll a lakók rendel­kezésére, amelyből a villanysütó sem hiányzik. Bár nálunk minden­ki saját maga szervezi meg életét, két társalgót is berendeztünk, amelyekben színes televízió áll a lakók rendelkezésére. Az itt élő embereknek jóformán semmire sincs gondjuk. A takarí­tást is az alkalmazottak végzik. A négy automata mosógépet bár­mikor igénybe vehetik, vagy ha úgy kívánják, fizetett szolgáltatás­ként kimossák számukra a fehér­neműt. Aki akarta, magával hozta a tévékészülékét, s azokat a tár­gyakat, amelyektől nem tudott megválni, amelyekkel kényelme­sebbé, szebbé teheti szobáját.- Úttörő feladat vár ránk - jegy­zi meg az egyik lakó. - Alig várjuk, hogy kitavaszodjon, megkezdjük a területrendezést. Egyik társunk­kal, aki kertész volt, már tervez­Edita Slobodová: - Nincsen semmi gondom getjük, hogy hová kerülnek a dísz­fák, a rózsabokrok. A második emeleten lakik Edita Slobodová, nyugdíjas tanító. A já­rási székhelyen egyszobás szö­vetkezeti lakásban élt, s decem­berben ideköltözött. Azt mondja, nem bírta már az egyedüllétet. A karácsonyi ünnepeket, a szil­vesztert is itt töltötte, kellemesen.- Hetente kétszer helyben ren­del az orvos, de reggel hattól este tízig ügyeletet tart a három egész­ségügyi nővér egyike - mondja. - A szobában is meglátogatnak, megmérik a vérnyomásunkat, gondoskodnak orvosságról, de ami a legfontosabb, mindig van Wallandt Edéné: - Nem bántam meg, hogy ide költöztem hozzánk kedves szavuk. Olyanok, mint a családtagok. Nincs semmi gondom, így hát kedvtelésemnek, az olvasásnak hódolok.- Nálunk az a szokás, hogy minden lakó maga veszi fel a nyugdíját - szól közbe az intéz­mény vezetője - Aztán kifizetik a havi díjat, ami személyenként 700 korona körül van. A többi pénzt kedvük szerint költhetik el. Az említett összegért teljes ellá­tást kapnak. A napokban megnyí­lik a büfé is, s így lehetőség lesz arra, hogy a legszükségesebbeket helyben megvásárolják. Mivel dél felé jár az idő, bené­zünk a konyhába is, ahol Helena Maria Sameliaková: - Nem akar­tam gyerekeim terhére lenni (A szerző felvételei) Skalicanová vezetésével dolgoz­nak a szakácsnők. Készül az ebéd: zöldbableves, rántott szelet, krumplipüré, szilvabefőtt.- Az étlapot a diétás nővér ve­zetésével az étkeztetési bizottság állítja össze - mondja Valéria Kar­akóvá szakácsnő. - Ha majd több lakónk lesz, akkor az orvos segít­ségét is igénybe vesszük. Közben megérkeznek az étte­rembe a lakók. Senki sem késik. Csendesen beszélgetnek, miköz­ben a felszolgálók az asztalra vi­szik az ételt. Az egyik asztalnál ül Zdena Sedláková, aki megjegyzi:-Azt tervezzük, hogy nyáron kirándulásokat szervezünk, elláto­gatunk az egykori harcok színhe­lyére. önálló életet élünk a panzió­ban, de igyekszünk egymást kö­zelebbről is megismerni. Ebéd után nem illik a lakókat zavarni, de a szociális dolgozó biztat, hogy senkinek sem leszünk a terhére. A harmadik emeleten lakik Mária Sameliaková, aki Zlaté Moravcéból jött a panzióba, jólle­het ott családi háza van. Miközben beszélgetünk, családi fényképek kerülnek elő. Kiderül, hogy a fia a néphadsereg alezredese, a lá­nya erdészmérnök.- Egyikük terhére sem akartam lenni. Itt minden kényelmem meg­van. A nyugdíjamból is félre tudok tenni egy pár koronát. Ha majd kitavaszodik, a kertben segítek, hogy jobban elteljen az idő. özvegy Wallandt Edéné gyor­san rendbe teszi magát. Nyolcvan­éves múlott, de mozgása fiatalos, fürgén tesz-vesz. Tavaly az idő­sebbek sportvetélkedőjén érmet is nyert.- Sokat tudnék mesélni az éle­temről - kezd bele a beszédbe, miután kényelembe helyezi ma­gát. - Nyitra közelében egy tizen­két gyermekes családban nőttem fel. Miután férjhez mentem, Ma­gyarországon éltem, öregségem­re azonban visszavágytam a szü­lőföldemre. Déöinben él a 72 éves húgom, Cabajon pedig az öcsém. Egy évet nyugdíjas otthonban töl­töttem el, onnét jöttem ide. Nem bántam meg. Az orvosi rendelőben reggeli ismerősömmel, Jozef Hurtával akadok össze. Anna Brodániová fónövér a vérnyomását méri. Az eredménnyel nem egészen elége­dett, mert halkan ugyan, de annál határozottabban mondja:- Vigyázzon magára, rendsze­resen szedje a gyógyszereket. Többet sétáljon a friss levegőn. Lubica Veresová irodájában gyakran cseng a telefon. Várják a szerelőket, hogy a helyi rádió­központot beszereljék. Sürgeti az illetékeseket, hogy mielőbb vé­gezzék el a nyílászáró szerkeze­tek szigetelését. Sok a gondja- baja, de bizakodó, hogy mindent sikerül elöbb-utóbb elintéznie.- Mozgásban nem gátolt, 65 éven felüli nyugdíjasokat veszünk fel, de szó van arról is, hogy a kö­zeljövőben szomszédságunkban egy másik épület is felépül, amely­ben mintegy száz ágy lesz. Itt azok kapnak majd helyet, akik gondozásra szorulnak - ismerteti további terveiket a vezető. - Őszintén meg kell mondani, hogy mindnyájan kezdők vagyunk, ezért ellátogatunk a kassai (Kosi­ce) testvérlétesítménybe tapasz­talatcserére. Ha egy év múlva erre jár, s benéz hozzánk, már bizo­nyára telt ház lesz és több lesz a tapasztalatunk is. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÚ 9 Melyik nő nem akar divatosan öltözni? Ki nem nézegeti közülük nagy érdeklődéssel a divatlapokat, vagy a divatbemutatókon fel­sorakoztatott különleges ruhakölteményeket. Ezeket a szakemberek jóval az egyes idé­nyek előtt eltervezték, megpróbálva útmuta­tást adni, melyek legyenek ruházatunk meg­határozó jegyei. A divat állandóan, rugalma­san változik, mindig valami újat hoz. Néha teljesen újszerű divatirányzatok keletkeznek és a tapasztalat azt mutatja, ezekre nem mindig képes az átlagfogyasztó időben rea­gálni, úgy, hogy az egyéniségének megfele­lően tudja kialakítani, illetve bővíteni ruha­tárát. Szerencsére ez ritkán fordul elő, és ha tüzetesebben megvizsgáljuk a közelmúlt új áramlatait, észrevehetjük azt is, hogy a di­vatban csak árnyalatnyi eltérések vannak. A külföldi divatirányzatok közül pedig általá­ban csak a mi életstílusunknak megfelelőket vesszük át. Ruhatárunkat általában kétféleképpen gyarapítjuk: szalonokban varratunk (ezt az árak miatt az utóbbi időszakban egyre keve­sebben teszik), vagy pedig konfekciót vásá­rolunk. Éppen ezért ruházati iparunknak lé­pést kell tartania a divattal, késedelem nélkül kínálnia kell azt, ami éppen „menő“. Hogy ezt nem mindig sikerül megvalósítani, annak több oka van. Például az, hogy a konfekció- ipar nem kap megfelelő minőségű és színű alapanyagodat, hogy a tervezés és a megvaló­sítás, illetve a sorozatgyártás elkezdése kö­zött túl hosszú idő telik el, és arra is panasz­kodnak a termelő vállalatok, hogy a kereske­delem dolgozói, akik a kiválasztást, illetve a megrendeléseket végzik, nem dolgoznak mindig elég rugalmasan. Ám ennek ellenére hódit a divat. Érdemes néhány pillantást vetni arra, milyen is az idei, mit ajánlanak a szakemberek, milyen irány­zatok érvényesülnek 1985-ben. Általában a nagyvonalú egyszerűség, a lezserség, a széles vállrész jellemzi a női divatot. Ezen belül a kimonó és T szabású ujjak, valamint a kihangsúlyozott mandzsetták érdemelnek említést. Az egyenes vonalú ruhák minden változatban tért hódítanak. A szoknyák hosz- szabbodnak, egészen fél lábszárig érnek, sőt a fiataloknak még ennél is hosszabbat ajánlanak. Három alapstílus jellemzi ruháza­tunkat: a sportos, az ún, városi és az ele­gáns. A női és a férfi divaton egyaránt fellelhetők a harmincas és az ötvenes évek divatjának alapvető vonásai. Ez azt jelenti, hogy előtér­be kerül a körültekintő kidolgozás és főleg a férfiak nappali viselete a korábbi sportostól az elegáns felé hajlik. A fiatalok öltözködése viszont kimondottan sportos. A színek szoli- dak, különösebben kirívó árnyalatok nélkül. Dominál a fehér, a krémszínű, a szürke, a fekete bézzsel, barnával, tengerészkékkel kombinálva. A nadrág újra a női ruházat elengedhetetlen tartozékává vált. Nadrág­kosztümöket, azonos anyagból készült együtteseket ajánlanak a nők figyelmébe a tervezők. Általában pedig elmondhatjuk, hogy az eleganciára, a jó szabásra és az anyagok minőségére helyeződik a hangsúly 1985_ divatjában. DEÁK TERÉZ Az egyenes szabású csíkos ru­hát, melynek érdekes a nyak­illetve az ujjmegoldása, nappali viseletként ajánlották a tervezők A könnyű, több részes sportos öl­tözék jól kihasználható (Gyökeres György felvételei) 1985. II. 1. Elkészült az ebéd Az idős lakók egészségi állapotát rendszeresen ellenőrzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom