Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
J m Brazil mese Egyszer egy gazdag öregember elhatározta, hogy megajándékozza az embereket, csak azt nem tudta még, hogyan. Megtárgyalta barátaival a dolgot, mivel tudná valóra váltani szándékát. Kapott is sok tanácsot, de egyik sem tetszett neki. Végül eszébe jutott valami. Egy nagy követ tett az útra, amelyen áthalad minden járókelő. Először egy vénember jött lóháton és átkozni kezdte azt Hja Butmin mm Élt egyszer két barát, Roma és Mitya. Roma gyáva volt, Mitya pedig bátor kisfiú hírében állott. Ahogy egyszer a tóparton játszadoztak, egy fuldokló kislány kétségbeesett kiáltására lettek figyelmesek. A gyáva Roma azonnal a kislány megmentésére sietett. Mitya, aki senkitől sem félt, egyenesen hazament. Csacska Aki nem ad kölcsönt, annak adáshibája van? • Nyerhet-e egy macska egérutat? • Ad tejport a tehén, ha porszívóval fejik meg? • Mivel ver a verőfény? • A jódlizás a jód mellékhatása? • Sarkonfordulhat egy sarkkutató? • Előfordulhat, hogy Robinson Péntekje szerdán csütörtököt mondott? • Ha egy mérgeski- gyó mérges gombát eszik, mérgesebb lesz? • Mennyi kamat jár a dalbetét után? • Ha a derékszög 90 fokos, hány fokos a derékszíj? • Lehef, hogy valakinek nincs ki a négy kereke, mégis begurul? • A betyárok pan-dúrban hangszereltek? • Szomorú a nadrág, ha letolják? • A lusta ódaköltő elodázza a munkát? • Megvadul a vadkan, ha vadalmába harap? MINDENNAPI TÁRGYAINK TÜKÖR a rosszindulatú embert, aki ki akarta törni lovának a lábát és elzárta az utat. Ezután egy ifjú jött, aki amikor megpillantotta a követ, megemelte, de nehéznek találta és továbbment. Nemsokára egy fiatal lány ment találkára kedveséhez. Körüljárta a követ, de azután ő is továbbment. Úgy maradt ott a kő reggeltől estig, mert senki sem akarta arrább tenni az út közepéről. Eljött az éjszaka, és a gazdag öreg is ugyanúgy találta, ahogyan reggel odatette. Felfordította a követ és kivette alóla a zsák aranypénzt, melyet azoknak szánt, akik nem sajnálják a fáradságot és odább gurítják a követ az út közepéről. Eszperantóból fordította: Zakar János A tanítás után Roma mindig sietett haza és segített a termés betakarításában. Aztán még felsöpörte a padlót. Mitya, aki nem ismerte a félelmet, soha nem segített az édesanyjának.- Nem is' értem, hogy lehetsz ennyire gyáva? - kérdezte felháborodva Mitya. - Vegyél rólam példát! Ma láttam, hogy a fiúk sértegetnek egy kislányt, és egy csöppet sem féltem. Mit gondoltok„ gyerekek, a két barát közül melyik volt a bátor? Karqoncza Márton fordítása Nélkülözhetetlen tárgyaink egyike. Ha nem lenne, csupán mások leírásából tudnánk, hogyan nézünk ki. Emellett mindennapjaink egyik legpraktikusabb használati tárgya is: mosakodáskor, fésülködéskor éppen olyan nélkülözhetetlen, mint apu borotválkozásakor vagy anyu szépítkezésekor. A tükör azok közé a tárgyaink közé tartozik, amelyeknek a mását az ember a természetben is megtalálja. Sőt a magyar nyelv népi kifejezésmódja ezt még kis is hangsúlyozza: az állóvíz felszínét víztükörnek nevezi, utalva az előzményekre, arra tudniillik, hogy az ember először valamilyen tó tükrében találkozott önmaga hasonmásával-. Mivel az ember nemcsak értelmes, de hiú lény is, már évezredekkel ezelőtt igyekezett valamilyen tükröt előállítani. Kezdetben mindent kőből, ásványból készítettek, a baltától a nyílvesszőig, így az első tükrök is pattintásos technikával, obszidiánból készültek. A anatóliai (Törökország) ásatások során nyolcezer évvel ezelőtt készült, pattintott, majd csiszolt obszidiánlapok kerültek elő különféle kozmetikai Zs. Nagy Lajos A kis költőnő Viktória tegnap szépen elkérte az írógépem, papírt is kért s indigót, hogy megírná: ami vót. Vagyis: ami történt eddig, amíg felnőtt a térdünkig. Nem kell néki ecset, festék. Megírja ő, hogy kitessék: elég nagy leány ő, bárha nem járhat még iskolába. „ím ez történt, tessék, tessék, megírom, el ne felejtsék!“ Fogta hát az írógépem- elég poros volt az kérem, mert nem írtam rajta régen! - beléfüzte a papírt, azután csak írt, meg írt. írt A betűt, kettőt-hármat, a B-ból is vagy kétszázat, É-ket, J-ket, K-kat, H-kat, ipszilont, ipsziionkákat, ékezetek garmadáját, vesszők ezrét, pontok százát, ikszeket, fikszeket, ákolt, bákoit, mint húsz harkály, úgy kopácsolt... Én a háta mögül lestem, nem szóltam, mert nem is mertem. Olvasgattam, mit is ír ő, Viktória, kis költőnő. Többek között versbe szedte- szedte-vette-teremtette! -, hogyha ez írógép, akkor, ő egy élő Zetor-traktor. Azt is szépen rímbe rótta, hogy bizonyos idő óta mért nincs pénze nagyapának: mert nem kereshet magának, hiszen rincs-roncs írógépen nem is lehet írni szépen, szépet, hogy jól megfizetnék, zsebét pénzzel telitömnék, s venne Viktóriájának, nem egy mackót, hanem hármat! Venne szánkót, ródlit, macskát, két hóembert, két házacskát, ezer erdőt, ezer rétet, virágot rá, százszorszépet! No, de mindezt nem teheti, mert ez a gép nem ír neki, nem hallgat ez senki másra, csak szőke Viktóriára. Ezt olvastam, s bizony kérem, piros lett a fülem nékem. szerekkel együtt, ami egyben bizonyítja, hogy ősanyáink ugyancsak szerettek szépnek látszani. A bronzkor beköszöntével természetesen a tükröket is bronzból kezdték készíteni. Nagy hátrányuk volt, hogy állandóan fényesíteni kellett őket, különben megbámulták, akár a köztéri szobrok. Arkhimédész, az ókor legnagyobb tudósa, több mint kétezer kétszáz évvel ezelőtt már megfogalmazta a tükrözési törvényt, miszerint a fény beesési siöge azonos a visszaverődési szöggel. Az ö nevéhez fűződik a homorú és a domború tükrök megalkotása is. A legenda szerint, amikor a római hajóhad megtámadta Szirakú- zát, Arkhimédész kivezényelte a város asszonyait kézitükreikkel, és a Nap sugarainak segítségével felgyújtana és megsemmisítette a támadó hajóhadat. Száz évvel később, időszámításunk előtt a 2. évszázadban Egyiptomban jelennek meg az első üvegtükrök. Hátlapjukat feketére festik, ami ugyan nagy előrehaladást jelent a bronztükrökhöz viszo- nyíva, hiszen fényvisszaverő tulajdonságait korlátlan ideig megőrizte, de a benne látható kép, enyhén szólva, nem volt tökéletes. A későbbiek folyamán a műszaki fejlődés központja Európába tevődik át, így a tükörkészítés is itt jut a legmagasabb színvonalra. A középkor egyik nagyhatalma, a hajósairól, kereskedőiről és kézműiparáról méltán híres Velence lesz a tükrök „hazája“. 1254-ben készül el az első korszerű tükör, hátlapját vékony ólomréteggel vonták be. Később az ólom szerepét átveszi az ón, majd a sokkal tökéletesebb fényvisszaverő tulajdonságokkal rendelkező ezüst, (napjainkban kb. tizedmilliméternyi ezüstréteget visznek fel az üveglapra, melyet aztán védőlakkal vonnak be). A velencei tükrök nemcsak praktikusak, de negyon szépek és értékesek is, eredeti, 13. századi példányaik ára ma vetekszik a híres festmények, szobrok áraival, valóságos művészettörténeti értékek. Régi várakban, palotákban manapság is megcsodálhatunk egy-egy ilyen tükröt, amelynek az értékét növeli, hogy még fúvással készítették az üveget. A mai korszerű tükrök olyan tökéletesek, hogy a beeső fény 96-98 százalékát visszaverik, Így a bennük látható kép színeiben és árnyalataiban töké- .letesen élethű. OZOGÁNY ERNŐ Sakktörténetek A sakkjáték nem könnyű, a legnehezebb benne azonban az, hogy megtanuljunk uralkodni magunkon, ha elveszítünk egy játszmát. Nem is sikerül mindenkinek. Az alábbi történetet a századforduló egyik ismert bécsi sakkmesteréről jegyezték föl, de sok más sakkozó is lehetne a főszereplője. A mester egy nap emberére akadt, aki már az első partiban megverte. „Szerencséje volt“ - mondta a mester a vereség után. A második vesztett játszma után így nyilatkozott: „Durva hibát követtem el.“ A harmadik után ezt mondta: „Már teljesen nyert állásom volt.“ A negyedik vereséget így kommentálta: „Azt hiszem, ellenfelem majdnem olyan jól játszik, mint én.“ Az ötödik - s egyben utolsó - parti után e szavakkal fordult a kaján kibicekhez: „Elvégre még én sem nyerhetek meg minden partit.“ A Magyar Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror egyre-másra folytatta a pereket a proletárhatalom volt tisztségviselői ellen. Így került a többi között a vádlottak padjára Reinitz Béla, az Ady-versek közismert megzenésítője is, aki a tanácshatalom fennállása idején együtt dolgozott Maróczy Gézával, minden idők legnagyobb magyar sakkozójával, az állami tulajdonba vett színházak számvevőségén. A per során a elfogult tanúk kigyót-békát kiáltottak az ártatlan Reinitzre, aki fagyos arckifejezéssel, szótlanul hallgatta az alaptalan vádakat. Végül Maróczy Gézát szólították a tanúk emelvényére. Maróczy azonban semmi rosszat nem volt hajlandó mondani Reinitzről. Végül a bíró elvesztette türelmét, s rákiáltott a nagymesterre: „Dehát mégis, milyen embernek ismerte Reinitz Bélát?!“ Maróczy habozás nélkül válaszolt: „Rossz sakkozó volt, kérem.“ Reinitz ekkor nem bírta tovább. Felugrott, és így kiáltott: „Nahát, ez már igazán több a soknál! Eddig mindent lenyeltem, de ami sok, az sok! Kérem, hogy a tanú utolsó mondatát töröljék a jegyzőkönyvből!“ Szentgyörgyi József GYERMEKEIM, Ó, DRÁGA BARÁTAIM, NE FÉLJETEK AZ ÉLETTŐL! OLYAN SZÉP AZ ÉLET, AMIKOR VALAMI JÓT ÉS IGAZAT CSELEKSZIK AZ EMBER! Dosztojevszkij Betű rejtvények Egy-egy tájegységünk nevét rejti a két ábra. Melyek ezek? Készítette: N. L. Osszad fel a mezőt három, egy-egy számtól számig érő egyenessel hat részre úgy, hogy minden részbe egy-egy kerékpáros, motoros és versenyautó jusson! MEGFEJTÉS A január 11-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. ívhegesztő, forgácsoló; 2. 12x3:9; 2+10:4; 8+5-11. Nyertesek: Sárkány Melinda, Hidaskürt (Mostová); Takács Zoltán, Csata (Cata); Petrik Marián, Felsőlánc (Vyány Lanec); Hodosi Katalin, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Kovács László, Abafalva (Abovce). I I I I J ÚJ SZÚ 18 1985.1. 25.
