Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ............................................................................ ...... VA SÁRNAPI KIADÁS 1985. január 25. XVIII. évfolyam 4. szám Ára 1 korona A vsetíni Zbrojovka vállalat fő termelési programját a légfúvókás szövőgépek és a nagy átmérőjű kötőgépek gyártása képezi. Ezeket a korszerű gépeket a világ 44 államába, főleg a Szovjetunióba, továbbá az Egyesült Államokba, az NSZK-ba, Nagy-Brüanniába és Olaszországba is szállítják. A gyártmányfejlesztés keretében rendszeresen növelik az újabb géptípusok számát. Ezek közé tartozik a Metap kötszövő gép is, amely előnyösen egybekapcsolja a kötés és a szövés folyamatát. A felvételen Éva Visnerová és Jirina Calabová a Szovjetunió számára készülő Metap kötszövő gépeket szereli. (A ŐSTK felvétele) N em szorul bővebb magyarázatra az a tény, hogy gazdaságunk csak akkor fejlődhet egészséges alapokon, ha a javak elosztása szorosan kapcsolódik a termelési és gazdasági eredményekért viselt felelősség mértékéhez, az egyes munkakörök társadalmi jelentőségéhez, az elért teljesítményekhez, vagyis akkor, ha a keresetek arányban vannak az elvégzett munka mennyiségével, minőségével és eredményességével. A szocializmus egyik specifikus gazdasági törvényéről, a munka szerinti elosztás elvéről van ugyanis szó, melynek jelentősége szükségszerűen megnövekedett az intenzív gazdaságfejlesztés új feltételei és követelményei között. Az előbbiekből kiindulva a bér- és a keresetszabályozás a gazdasági irányítás tökéletesítésének kiemelkedően fontos területét képezi, mert a bérezési rendszer és a termelés minőségi színvonala között nagyon szoros a kölcsönös összefüggés - beleértve a termékek minőségét s a bér- szabályozást nem lehet a gazdaságirányítás egyéb kérdéseitől elkülönítve, önálló problémaként kezelni. A 7. ötéves tervidőszak elmúlt négy éve alatt a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések a tervezés, a gazdasági szabályozók, az árpolitika, a munkaszervezés stb. kérdéseivel összefüggésben a bér- és keresetszabályozás területére is vonatkoztak. Négy év tapasztalatait összegezve ma már azt is megállapíthatjuk, hogy ezek az intézkedések az utóbbi két év folyamán fontos szerepet töltöttek be a gazdasági növekedés dinamikájának megújulásában. A felmérések azonban azt is bizonyítják, hogy ezen a területen még tovább kell lépnünk, elsősorban tovább kell tökéletesíteni a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek teljesítményeit értékelő mutatók rendszerét, s ezzel összefüggésben a termelési és gazdasági eredményekben való anyagi érdekeltség feltételeit. Erre a 8. ötéves tervidőszakban kerül sor, a gazdasági irányítás további tökéletesítésére kidolgozott fő irányzatok alapján. A komplex intézkedések érvényesítésének eddigi tapasztalatai természetesen arra is rámutattak, hogy a gazdasági irányítás további tökéletesítése során mire kell összpontosítani a figyelmet. Az egyik legfontosabb feladat az, hogy a vállalatok érdekeltsége közvetlenebbül kapcsolódjon a tényleges társadalmi szükségletek kielégítéséhez, vagyis arra irányuljon, hogy a gyártott termékek minőségi színvonala és választéka szorosabb összhangban legyen a fogyasztói igényekkel, a beruházási szükségletekkel, valamint a külföldi értékesítés feltételeivel és követelmé- nyeivel.A saját termelési érték mutatójának az érvényesítése elősegítette ugyan a vállalati kollektívák tényleges teljesítményének a felmérését, s ezzel összefüggésben a bérszabályozás bizonyos mértékű objektivizálását, de lényegében ez is csak mennyiségi szempontú értékelést jelentett, s nem oldotta meg a népgazdasági hatékonyság növelésének egyes kérdéseit, például a raktárra való termelés problémáját. Az érdekek egyeztetésével Az előbbiekkel szorosan összefügg, mégis külön területet képez az anyagi érdekeltség elmélyítése a vállalaton belüli egységek, főleg a műhelyek, s az egyes részfeladatokat végző munkahelyek szintjén. Itt ugyanis rendkívül nehéz, sót gyakran nem is lehet olyan objektív mutatókat találni és alkalmazni, amelyek pontosan kifejeznék az egyes dolgozók hozzájárulásának a mértékét a vállalat végleges eredményeihez. Az elért teljesítmények, a munka mennyiségi és minőségi eredményei azonban itt is eltérőek, s e különbségek felmérése, a nagyobb egyéni teljesítmények arányos anyagi elismerése az illetékes vezető dolgozók feladata és kötelessége. A tarifarendszerek, a besorolási kategóriák széles skálája jelenleg is megfelelő kereteket nyújt mind a műszaki-gazdasági dolgozók, mind pedig a munkások differenciáltabb bérezéséhez. A valóságban azonban az egyes vállalatoknál távolról sem használják ki ezeket a lehetőségeket, a műszaki- gazdasági dolgozók 17 tarifaosztályából például rendszerint csak ötöt vgsznek igénybe. Hasonló a helyzet a munkások besorolásánál, ahol a ténylegesen felhasznált tarifa- osztályok száma általában négyre korlátozódik. Az ilyen egyenlősdiségnek több oka is van, amelyek között a vezető dolgozók magatartása mellett az emberi kapcsolatok érzékeny területét, a társadalmi tudat elért színvonalát is látni kell. Ebből elsősorban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vállalaton belüli irányítás egyes szintjein az elért teljesítményekhez igazodó differenciáltabb bérezés nagyobb felelősségvállalást és határozottabb fellépést követel meg az adott területet irányitó vezetőktől. Ez azonban a kérdésnek csupán az egyik, az ismertebb, a közvetlenebbül megnyilvánuló oldala. Látnunk kell azt is, hogy a hagyományos munkaszervezési és javadalmazási módszerek egyre kevésbé felelnek meg a termelőerők elért fejlettségi szintjének, ami új munkaszervezési és javadalmazási formák kialakítását és bevezetését teszi szükségessé az anyagi termelés egész rendszerében. A tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati érvényesítése, a népgazdaság éiektronizálása, az automatizálás, a munkatermelékenység ugrásszerű növelése, a fokozódó ütemű gyártmányfejlesztés, az anyag- és energiafelhasználás ésszerűsítése a korszerű termelés egyéb jellegzetességeivel együtt szükségszerűen megköveteli, hogy a termelők kisebb-nagyobb kollektívái az eddiginél kezdeményezőbb, alkotóbb módon vegyenek részt a termelési folyamatokban, s nagyobb önállósággal rendelkezzenek a feladatok teljesítéséhez vezető utak, módszerek és eszközök megválasztásában. Mindezt az anyagi érdekeltség kiindulási alapjaként kell érvényesíteni. Az említett új szempontok érvényesítéséhez a vállalati és vállalaton belüli önálló elszámolás elmélyítésével, s a progresszív munkaszervezési formák, elsősorban az önelszámolású brigádok széles körű szervezésével teremthetjük meg a feltételeket. Ezért a gazdaság tervszerű irányítási rendszerének további tökéletesítése is ezekből a követelményekből indul ki, s ezeket már most, az évi végrehajtási tervek kidolgozása, valamint a 8. ötéves tervidőszakra való felkészülés folyamán is figyelembe kell venni! MAKRAI MIKLÓS
