Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
hallottuk MZ P" a. 'fccnJU*l*A^eA GYANÚ NAGYSZERŰ- Az autó nagyszerű dolog! Azelőtt kövér és fáradt voltam, most pedig, amikor beköszöntött az automobilizmus korszaka, sovány és energikus ember lettem.- Nem is tudtam, hogy az autózás ilyen hatással lehet az emberre.- Ki beszél itt autózásról? Én nem járok kocsin, hanem folyton félreugrálok az autók elől az utcán! IV. Ajtóstul rohan a lázba. Alkarom szüli a tolvajt. Az anyatájjal szívta magába. Nem ijed meg a maga árnyékszékétől. VENDÉGLŐBEN- Föúr, ez a kutya folyton az én tányéromat bámulja!- Hát persze, ez az ö tányérja, uram! ÉLETBOLCSESSÉG- Három dolog van, amely nélkül sehogy sem tudom elképzelni az életemet: a reggeli, az ebéd, meg a vacsora. A karmester figyelmezteti a höstenort:- Több szenvedéllyel, kérem. Talán még sohasem szeretett igazán?- Dehogynem, csak nem énekeltem közben... MŰTÉT- Mik az esélyeim, doktor úr?- Már százötödször végzem ezt a műtétet.- Nos, akkor nyugodt lehetek.- Igen, egyszer biztosan sikerül! BONYOLULT Gréte így panaszkodik a pszichiáternek:- A következő problémám van, doktor úr: szeretek egy nagyszerű, gazdag férfit. Az illető is szeret. A szülők is beleegyeztek a házasságunkba.- Hát akkor minden a legnagyobb rendben van.- Dehogyis, nem tudorra hogy mondjam meg a férjemnek! ZENEÉRTŐK- Jól szórakoztatok az operában?- Eleinte remekül - de aztán a szomszédaink folyton pisz- szegtek!- Van egy sanda gyanúm, hogy megcsal a feleségem.- Miből gondolod?- Ma reggel azzal jött haza, hogy a Helénke nevű barátnőjénél aludt. És ez lehetetlen.- Miért volna lehetetlen?- Mert én aludtam Helénkénél. TAKARÉKOSSÁG- A feleségem roppantul takarékos asszony - mondja Péter.- Miért?- Mert mindig csak*olcsó üzletben csinál adósságot! ŐSZINTE A Brahovácz-házaspár korán búcsúzik vendéglátóitól.- Miért mennek már? - kérdi a házigazda.- Ó, tudja, ránk még hosszú veszekedés vár odahaza - így az asszony. TETSZENEK Két fiatalember beszélget.- Neked mióta tetszenek a lányok?- Hát... azóta, hogy észrevettem, hogy mások, mint a fiúk! AUTÓS VICCEK- A férjem kijelentette, faképnél hagy, ha az új kocsimat is ripittyá- ra töröm.- No és?- Nagyon fog hiányozni szegény! ♦- Milyen sebességgel utazhat az új luxusautóján?- Az ilyen járgánnyal nem utazik az ember: inkább rá utazik! ♦- A hegyek között, ahol az idén nyaraltunk, 40 fokos emelkedők is voltak...- Árnyékban? Két barátnő beszélget.- És milyen az új fiúd?- Remek fiú: az anyjától örökölte a világoskék szemét - az apjától meg a vadonatúj Audit! A lányos apa közli a fiatalemberrel:- Petra autót kap hozományul, Gréte nyaralót. Melyiket akarja választani?- Inkább Petrával kezdeném... A fiatalember megnyom egy gombot: az ablak lecsúszik. Újabb gombnyomás: a tető hátrasiklik. Még egy gombnyomás - és a ventillátor fellebbenti a mellette ülő fiatal lány szoknyáját. A lány ekkor mérgesen felkiált:- ördög vigye az új csodakocsi- dat - hát kézzel már semmit sem tudsz csinálni? A HÉT VICCE- Akkor is 'szeretni fogsz, ha majd házasok leszünk? - kérdi suttogva a lány.- Persze, feltéve, ha a férjed is beleegyezik - így a fiú. Téli idill (Lubomír Kotrha karikatúrája) MINÉL KEVESEBBET Egy londoni férfi magánnyomozóhoz fordul:- A feleségem megcsal. Figyeltetni szeretném. Kérem, a legrosszabb nyomozójukat osszák be mellé.- Miért a legrosszabbat?-Tudják, minél kevesebbet tudok meg róla - annál jobb! Él, mint Marci kevesen. MŰVELTSÉG Ami elmúlt, félmúlt. * * * Megüt a buta. * * * Jó hájon tapogat. * * * Ritka, mint a fehér olló. * * * Lóból is megárt a sok.- Most következik a rabok kórusa a Fidelióból! - mondja a férjének a feleség suttogva.- Nem is tudtam, hogy ez a Fi- delio ilyen nagy börtön. Merre van tulajdonképpen? - így a férj. KÍVÁNCSISÁG A fiatal lány megkérdezi:- Gondolkoztál már a házasságról, szívem?- Hát persze. Ha nem tettem volna - már rég házas volnék! ff Úgy áll, mintha karórát nyelt volna. Jobb későn, mint mindig. Kulcsá ^Ferenc NEM MER- Én már mindenen túl vagyok - nem merek dohányozni, inni, még a szép nőket sem merem mustrálni...- Az orvos tiltott el tőle?- Ugyan dehogy: a feleségem! A CSODADOKTOR- Drága doktor úr, hálásan köszönöm, hogy kigyógyította a feleségemet a kleptomániá- ból. Már nem lop el mindent, ami a keze ügyébe kerül, csak amire szükségünk van... ORVOSNÁL- Ha ezentúl is ennyi bort fog inni, Bauer úr, önből sohasem lesz öregember.- Hát én is mindig azt mondtam, doktor úr, hogy egy-két pohár jó bor megőrzi a fiatalságot! GYORS GYÓGYULÁS- Hallom, hogy a kedves feleséged kétévi némaság után visz- szanyerte beszélöképességét.- Jól hallottad komám.- Na és mondd, most hogy érzi magát?- Köszönöm, jól, már egy évet behozott. Anekdoták - művészekről Alexandre Dumas közismerten nem kedvelte a kritikusokat, s ők sem rajongtak a nagy íróért. Egy ízben, amikor Dumas legújabb regényéről vitáztak, az egyik kritikus az írónak a következő mondatában talált kivetnivalót: ,,A gyengeség e pillanatában a férfi fájdalmas ürességet érzett. “- Ez lehetetlen, mester! Hogyan fájhat olyasmi, ami üres?- önnek még sohasem fájt a feje? - tromfolta le Dumas. + Karel Capek, amikor egyszer villamoson utazott, szórakozottságában jegy helyett a zsebóráját nyújtotta át az ellenőrnek. Az nyilván szintén szórakozott volt, mert megnézte az órát, összehasonlította a sajátjával, majd tisztelgett és udvariasan visszaadta az írónak. + Bemard Shaw-nak az volt a szokása, hogy hallgatott az asztalnál. Amikor egyszer megkérdezték tőle, mi az oka ennek, így felelt:- Evés közben nem szeretek vitatkozni. Ilyenkor rendszerint az a győztes - akinek a legrosszabb az étvágya. + Ernest Hemingway egy ízben majdnem öt óra hosszat ült a folyóparton egy horgász mellett. Az pedig egyetlen halat sem fogott.- Ahelyett, hogy tétlenül itt rostokol mellettem, maga is megpróbálhatná - hátha nagyobb szerencséje lesz, - mondta a horgász.- Hová gondol! - felelte az író. - Nekem nincs türelmem ilyesmihez. + A hatvanesztendős Renoir egyszer egy kozmetikai gyár tulajdonosának a vendége volt. A házigazda arra kérte, rajzoljon valamit, amit a gyár egyik cikkének emblémájául lehetne felhasználni. Renoir fogta magát, és egy szalvétára néhány ceruzavonással egy fiatal nőt rajzolt, aki virágot tartott a kezében. A gyáros megköszönte a rajzot, és a puszta illendőség kedvéért megkérdezte, mennyivel tartozik.- Húszezer frankkal - felelte a művész.- Húszezer... - habogta elképedten a gyáros. - Húszezer frank egy olyan rajzért, amelynek elkészítéséhez öt percre volt szüksége?- Téved, uram - válaszolta Renoir. - Hatvan évre és öt percre! új szd 1985.1.16
