Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
% ► Keszeli Ferenc Kajla Fülöp kalandjai !FOGSÁGBAN A rét közepén egy kislány állt és keservesen zokogott. Meztelen, ruhátlan műanyagbabát tartott a kezében. Cirógatta, vigasztalta. Mi is történhetett itt valójában? A kislányt Zsófinak hívták, a babáját Matyinak. Zsófi a mezei úton elejtette a Matyit és szegény Matyi egyenesen egy keréknyomba pottyant. Csakhogy a keréknyomban még ott csillogott az előző napi esővíz... Matyi tehát megfürdött, piros nadrágja csuromvizes lett, kockás inge még csuromvizesebb. Zsófi a vízből kihalászta Matyit, aztán levetkőztette, ruháját pedig kiterítette a fűre száradni. Amíg a ruhák száradtak, ők ketten eljátszadoztak, közben egy kicsit távolabbra kószáltak, és mikor Matyit' újra szárazba kellett volna öltöztetni, bizony, a ruhák már sehol se voltak... Ugyanabban az órában történt, hogy Kajla Fülöp, a nyúl, hangos lelkesedéssel állított be Etüské- hez, a sündisznóhoz.- Etüske, Etüske, idenézz, mit találtam! Etüske megszagolta, szemügyre vette a tarka ruhadarabokat.- Ez egy nadrág, piros nadrág. Ez pedig egy ing. Zöld ing, pontosabban mondva, zöld-fehér-koc- kás ing.- így igaz - mondta Fülöp. - Az ing a tiéd, a nadrág az enyém.- Remek - mondta Etüske. - Akkor öltözzünk. Képzelem, mit szólnak majd a többiek, ha meglátnak bennünket ebben a gyö- györü mezben a mezőn. Mert ugyan kinek van itt zöld-fehér- kockás inge? Ráadásul terepszínű.- Meg piros nadrágja, Ráadásul, ráadásul... Te Etüs, ez a nadrág bizony nem terepszínű.- Bizony nem - szólt közbe Vak Andor, aki mintha az égből poty- tyant volna. - Ezt még a Vak Ond is látja, hogy ez a nadrág nem terepszínű. Ráadásul egyéb hibái is vannak.- Miféle egyéb hibái lennének egy ilyen gyönyörű piros nadrágnak. Az én nadrágomnak.- Hát - hümmögött Vak Andor - ennek a nadrágnak összesen két szára van, neked meg Kajla Fülöp, ha jól számolom, négy lábad van ugyebár. Fülöp meghökkent.- Ez így igaz, kedves Vak Andor, de ez még nem lehet az akadálya annak, hogy ezt a gyönyörű piros nadrágot viseljem is.- Te tudod - mondta Vak Andor -, aztán sarkon fordult és elment. Etüske nagynehezen belegyömöszölte magát a kockás ingbe, aztán ügyetlenkedve próbáit segíteni Kajla Fülöpnek, aki időközben kiszámolta, hogy ha egy-egy nadrágszárba két darab nyúllábat dug, akkor a beöltözésnek nem lesz semmi akadálya. így is történt. Kajla Fülöp ott állt a zöld mezőben. Ott állt piros nadrágban, Etüske meg a zöídkockás ingben. Egymást dicsérték, egymásban gyönyörködtek, hiú módon, mint Púderes Pipiske kisasszony, a csősz unokája.- Nagyon jól áll neked ez a kockás ing.- Te is pazarul mutatsz ebben a piros bugyogóban - akarom mondani: nadrágban. Ahogy így pipiskedtek, illeget- ték magukat - egyszer csak azt vették észre, hogy két hatalmas csizma tövében illegetik a farukat. A csizmában nadrág, a nadrágban ember, az ember vállán puska meg tarisznya, fején kalap, a kalap mellett fácántoll.r? Úgy bizony: a csősz volt. A csősz, aki negyven esztendeje járja a mezőt, de bizony réklis sünt, meg gatyás nyulat egyszer se látott e negyven esztendő során.- Etüske! Fussunk! - kurjantott halálra riadva Kajla Fülöp, de bizony nem mozdult a lába. Etüske is hasztalan lendült neki apró lábaival; orra bukott, gurult egy darabig, aztán égnek meredő lábakkal ottmaradt, ahova gurult. A csősz meg csak lehajolt és könnyed mozdulattal dugta be mindkettejüket a tarisznyába.- Végünk van Fülöp. Úgy látszik, ez az a sötét jövő, amelyet a bagoly jósolt... Fülöp megszólalni se tudott az ijedtségtől. Csak annyit nyögött ki keservesen, hogy Etüske, menj tovább, ne szúrj, kilyuggatod a bőrömet.- Most már félted a bőrödet, mi?'! Maradtál volna benne inkább veszteg. Kellett neked bugyogó, piros bugyogó!- Eső után köpönyeg - mondta rettentő szomorúan Kajla Fülöp. - Etüske, ne keseríts még te is, hiszen látod, ftbgy nekünk befellegzett.- Be - mondta Etüske, és gurult velük a kerékpár, mentek a sötét tarisznyában az ijesztő ismeretlen felé. Ki ne ismerné közéletek a struccot? Bizonyára láttátok már e madarat a tévében vagy az állatkertben, esetleg valamelyik folyóiratban. A ma élő madarak között a strucc a legnagyobb: magassága eléri a két és fél métert, a testsúlya pedig a 200-300 kilogrammot is. Repülni ugyan nem tud, de annál gyorsabban szalad. Nos, még nem is olyan régen, alig kétszáz évvel ezelőtt élt Új-Zéland szigetén egy strucchoz hasonló, de annál jóval nagyobb termetű madár, a moa. Róla azt mondják a madarak tudósai, az ornitológusok, hogy a világon valaha élt madarak között a legnagyobb volt: három és fél méter magasra is megnőtt és több mint öt mázsát nyomott. Milyen kár, hogy az Új-Zélandon is partra szálló Coock kapitány emberei nem találkoztak vele, pedig abban az időben - az 1770-es években - még ott szaladgált a szigeten. A moáknak (mint általában a legtöbb állatnak, az emberek okozták vesztüket. Új-Zéland legrégibb lakói, a maorik, akik a XVI. században telepedtek le a szigeteken, szívesen és kitartóan vadásztak erre az óriási madárra, s mire az európaiak felfedezhették volna, már ki is irtották. Egy öreg maori vadász mesélte a 19. század huszas éveiben, hogy ő még részt vett moavadászatokon. Szerinte a moa nem volt túlságosan LUBOMÍR FELDEK l A VERS, A PILLANGÓ ÉS AZ ÍRÁSTUDÓ VIRÁG Toliam alá pille libbent. Tarka irka, véltem - ó, én szamár - a szárnyára írtam szívem. Ki hitte, ki tudta... Ó, lepkeláng! Pillangóvers-verspillangó. ■ Gyere vissza messzejáróI Szétszakad a sziámi szív; szép szárnyadon nem marad rím! Egy virág olvashat csupán, ő se végig - szökve röppensz róla aki írástudó virág. Sajna, tudós férfiúk ezt el nem ismerik... Krausz Tivadar fordítása MEGFEJTÉS A január 4-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. A titokzatos nyelv kulcsa a szolmizációs skála: do=1, re=2, mi=3, fa=4, szo=5, la=6, ti=7. A másik két muzsikus telefonszáma tehát: 362-312, illetve 142-275. 2. Jégvirág. Nyertesek: Zelman Éva, Deáki (Diakovce); Gál Mónika, Muzsla (Muzla); Dusza Irénke, Deresk (Drzkovce); Benko Jaroslav, Bratislava; Dudás Gyula, Hidaskürt (Mostová). rőt, bozótot átkutattak, de a legendás madárnak már csak a maradványait tudták összeszedni. A maori halászoknál moacsontokból készült horgokat láttak; a törzsfőnököknek moatollakból készült fejdíszeik voltak. A tudósok épen maradt moatojásokra is bukkantak. A tojás hossza elérte a 30 centimétert, a súlya kb 140 tyúktojásnak felelt meg. A moatojások héját a maorik ivóedényként használták. A moáknak mintegy húsz faja élt Új-Zéland szigetén; még a legkisebb faj egyedei is nagyobbak voltak a pulykánál. Sajnos, valamennyi kipusztult. Ugyancsak kihalt egy másik nagytermetű futómadár is, a madagaszkári strucc, amelyet elefántstruccnak is szoktak nevezni. Ez a madár ugyan nem volt olyan magas, mint a moa, de csontváza alapján ítélve igen zömök testű lehetett. Némely tudós szerint a legfejlettebb példányok súlya meghaladta a 700-900 kilogrammot is. Madagaszkár szigetén - ahol ötszáz esztendeje még éltek ezek a madarak -, mocsarakban, kiszáradt folyómedrekben olykor még ma is ráakadnak épen maradt tojásaikra, Az elefántstrucc tojásának hossza 34 cm, szélessége kb. 25 cm. Űrtartalma 9 liter, ez megfelel 6-7 strucctojás vagy 12 000 kolibritojás űrtaltalmá- nak. LACZA TIHAMÉR SZÓÖSSZEADÓSDI 1. Imre beceneve + étkészlet nagyobb darabja 2. Após, népiesen + fogaival őröl. 3. Rövidített köszönet + repes. 4. Rejtvény megoldásán fáradozik + mennyboltot. 5. Fél tucat + Éva gyümölcse + rengeteg. 6. A sólet egyik alapanyaga + esőben áll. 7. Szürkebarát + szintén. 8. ötven százaléka + kancsót. Mennyit „ér“ a fej? értelmes állat; viszonylag könnyen a közelébe lehetett férkőzni és elég volt valamilyen nehéz tárggyal egy érzékeny pontján eltalálni, máris egyensúlyát vesztette. Csak arra kellett ügyelni, hogy a rosszul eltalált és dühös madár nehogy agyontaposson valakit. Volt a moavadászoknak egy alattomosabb, de valószínűleg hatékonyabb módszerük is. MegfiA világ legnagyobb madara gyelték, hogy a moa szívesen bekapja a körülötte röpködő apró élőlényeket. Ezért a vadászok gömbölyű köveket raktak a tűzbe, s miután átforrósodtak, a moák felé hajították. A falánk madarak lecsaptak a zsákmányra, amely rendszerint a vesztüket okozta: az átiz- zott kő összeégette a nyakukat vagy a zúzájukat. A 19. században még reménykedtek a tudósok, hogy sikerül élő moákat találniuk Uj- Zélandon. Szinte minden bokI I I | I I ■ ■ I I | I I I MINDENNAPI TÁRGYAINK AZ ÜVEG Az ablakon kitekintve ritkán jut eszünkbe, hogy az üveg sem tartozott mindig az ember környezetének megszokott tárgyai közé. Volt idő, amikor az aranynál is értékesebbnek tartották, hiszen az aranyat „csupán“ bányászni kellett, viszont az üvegkészítés technikája féltve őrzött titok volt. Kezdetben nem is ablakot készítettek, évezredeken keresztül csak öntötték vagy fújták az üveget, nem ismer- 1 ték a hengerlés technikáját. Ásatások során óegyiptomi sírokból kerültek elő az első üveggyöngyök, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az üveget már 5500 évvel ezelőtt ismerték. Persze, eleinte csak kisebb tárgyak, főleg ékszerek készültek belőle; a megolvasztott kvarchomokot különféle formákba öntötték. Palackok, poharak, tálak, vázák főzőedények stb. készítése csak azután vált lehetővé, miután kidolgozták az üvegfúvás technikáját. Ez időszámításunk előtt az 1. évszázadban sikerült Szíriában. A középkorban egész Európában elterjedt az üvegkészítés technikája, és megjelennek az első ablaküvegek is. Mint régi várkastélyokon látható, csupán tenyérnyi üveglapokat gyártottak. Közép-Európában az elsők között Csehországban virágzott az üvegfúvás mestersége, már a 15. században világhírű a cseh üveg, s a világ minden táján azóta is keresettek a fúvott, csiszolt cseh ólomkristály vázák, tálak, poharak. A 17. században megjelenik az első, üvegkészítéssel foglalkozó szakkönyv. Ezt 1612-ben a firenzei Antonio Negri L’arte vetraria címmel adta ki, ismertetve benne korának üvegkészítési technikáit: figyelmét elsősorban a híres velencei kristályra összpontosította. A cseh kristály 1670 körül jelenik meg, kikísérletezését a Vimperk környéki Michael Müllernek tulajdonítják. Természetes azonban, hogy ehhez is üvegfúvók egész generációinak tapasztalata kellett. Az üveghengerlés technikájának kifejlesztése lehetővé tette a nagyméretű síküvegek előállítását, amelyek ablakként és üvegajtóként hamarosan a fényűzés egyik jelévé, a paloták ékességeivé válnak. Később az üveggyártás egyre olcsóbb, a háztartásokból fokozatosan kiszorulnak a cseréppoharak, az ónkupák, a fonott gyümölcsöstálak. Egyszerűségének, szépségének praktikus voltának köszönhetően az élet minden területén népszerűvé vált az üveg, a vegyiparban az építészetben stb. A korszerű épületeket nem véletlenül hívja üvegpalotáknak a népnyelv. OZOGÁNY ERNŐ Wi Bt MR 9Ht Mi M M M ■■ ■§ ■§ Hl Bi M M WM Mi ■ M H ■§ ■§ Bi BE ■■ ■■ Wk IH WM ■§ ■■ ■§ ■ ÚJ SZÚ 18 1985. I. 18. ■<
