Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
A _ elektronika, főleg a mikroelektronika rohamos r\Z. fejlődése az utóbbi években szükségszerűen maga után vonta a számítástechnikai eszközök széles körű álkalmazását az élet minden területén, a népgazdaság különböző ágazataiban. Ma már szinte észre sem vesszük, hogy ezek a mikroelektronikai berendezések milyen fontos szerepet töltenek be életünkben. Mivel a szocialista iskola elsődleges feladata, hogy a kor követelményeinek megfelelően készítse fel az' ifjú nemzedéket, sürgősen meg kell ismertetnie a fiatalokat a számítástechnika alapjaival, mert csak így tehet eleget a társadalmi elvárásoknak. E cél megvalósításának a lehetőségével foglalkozott a közelmúltban Moszkvában megrendezett tudományos értekezlet is, amely áttekintette a mikroprocesszoros technika és a mikroszámítógépekkel kapcsolatos ismeretek középiskolai oktatásának és alkalmazásának eddigi tapasztalatait a szocialista országokban, s megvitatta a további közös tennivalókat. A részt vevő országok (a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió) öttagú delegációinak vezetői beszámoltak a számítástechnika és a mikroprocesszoros technika iskolai bevezetésének jelenlegi helyzetéről és elemezték a jövő tennivalóit ezen a területen. A küldöttségek saját országuk tapasztalatairól is kifejtették véleményüket. Az első kérdéskör azoknak a számítástechnikai eszközöknek az ismertetése volt, amellyel az egyes országok iskoláiban a pedagógusok dolgoznak, és amelyekkel kapcsolatban módszertani tapasztalataik is vannak már. Ezt a kérdéskört az egyes küldöttségek képviselői nemcsak A számítástechnika iskolai alkalmazásáról nemzetközi szinten szóban vitatták meg, hanem a magukkal hozott és oktatási célokra gyártott számítástechnikai eszközöket be is mutatták. Valamennyien bemutattak legalább egy mikroszámítógépet, a többiről pedig szóbeli információt adva prospektusok révén ismertették meg a jelenlevőket. A beszámolókból kitűnt, a részt vevő országok oktatási szakemberei már jóval korábban rájöttek a számítástechnika elméleti és gyakorlati elsajátíttásának fontosságára mind az alap-, mind pedig a középiskolákban. Szinte valamennyi országban már évek óta működnek programozókat képező szakközépiskolák, számítástechnikai szakembereket nevelő szakmunkásképző intézetek és kísérletek folynak a számítástechnikának mint általános műveltséget nyújtó tantárgynak az alap-, s főleg a középiskolai bevezetésére. A beszámolók és a kiállított számítástechnikai eszközök alapján egyértelműen megállapíthatták, hogy a számítógép-gyártásban és iskolai bevezetésében a Bolgár Nép- köztársaság jutott a legmesszebbre; ott ez ideig már több mint 1300 mikroszámítógépet juttattak a középiskolákba, és a számukat az év végéig 6000-re növelik. Ezek a számítógépek mind hazai gyártmányúak, többségük Pravec-82 típusú. A bolgárok egy Pravec-82 típusú, 18 darab számítógéppel berendezett szaktermet ibemutattak Moszkvában, azonkívül több olyan eszközt is kiállítottak, amelyek a számítástechnikai ismeretek oktatásához szükségesek. V alámennyi ország képviselője arról is beszámolt, hogy országában az utóbbi években lényegesen felgyorsult az anyagi bázis megteremtése (az iskolák számítógépekkel való ellátása) és ez a folyamat folytatódik. Egyetértettek a résztvevők azzal a megállapítással, hogy a programozási ismeretek hatékony oktatása csakis a minimális anyagi bázis megteremtése után várható el. A programozás és számítástechnika alapjainak az oktatása szóban, elméleti szinten, számítógépen való gyakorlás nélkül alacsony hatásfokú és elveszi a tanulók kedvét a számítástechnikai eszközök és a velük való munka megismerésétől. A tudományos tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást arról is, hogy tanterveikben milyen helyet foglal el a programozás és a számítástechnika. Megmutatkozott, milyen különbözóképen közelítik meg ezt a kérdést. A Szovjetunióban például az 1985/86-os iskolai évtől kezdve a 10-11. osztályokban bevezetnek egy új tantárgyat, az információszerzés és a számítástechnika alapjait. Nálunk a gimnázium 3. osztályában algoritmusok és programozás néven 30 órás témakört (kb. heti egyórás tantárgynak felel meg) iktattak be a tantervbe. A Német Demokratikus Köztársaságban a munkára nevelés 10. osztályos tananyagában található automatizáció és információszerzés című fejezet tárgyalja a számítástechnika alapjait. A jövőben már a 9. és a 10. osztályban választható tantárgyként tanítják majd ezt a tananyagot. A Bolgár és a Magyar Népköztársaságban nem szándékoznak külön tantárgyként tanítani a számítástechnika alapjait; ezek oktatását szervesen beépítik más tantárgyakba. A lengyel elképzelés pedig az, hogy ezeket az ismereteket a többi tantárggyal párhuzamosan vagy fakultatív formában szeretnék oktatni. -v A beszámolókból az is kitűnt, hogy a számítástechnikai ismeretek megtanítását nem lehet csak az iskolától, a kötelező és nem kötelező tantárgyak oktatásától várni. Szükséges, hogy az ifjúság viszonyát ehhez a tantárgyhoz minden szervezet elősegítse, amelyiknek erre lehetősége van. Sokat tehetnek ezen a téren a pionír- és ifjúsági házak, üzemek, a polgári honvédelmi szövetség szakkörei is. I gaz ugyan, hogy a számítástechnika oktatását a számítógépek és egyéb mikroelektronikai eszközök széles körű elterjedése tette szükségessé, hiba lenne azonban azt hinni, hogy csak ennek köszönhető az iskola érdeklődése a számítástechnika iránt. Ha ez így lenne, akkor elég lenne ha a számítástechnikát csupán a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben tanítanák, hogy felkészítsék a jövő szakembereit. De amint azt az értekezleten is hangsúlyozták, ezek az ismeretek napjainkban az általános műveltség részét alkotják, és elősegítik az ifjú nemzedék bekapcsolódását a tudományostechnikai forradalom újabb szakaszába, amely a társada- 'om szinte valamennyi tagjától megköveteli majd a számítástechnika ismeretét. A következő kérdéskör, amelyet az értekezlet behatóan elemzett; a számítógépek funkciója az oktató-nevelő munkában. Megállapították, hogy a számítástechnika háromféleképpen alkalmazható az iskolai oktatásban. Az egyik az, amikor a számítógép mint technikai eszköz segíti az oktatás hatékonyságát. Elsősorban olyan folyamatok szemléletessé tételét, amelyek nehezen figyelhetők és érthetők meg, és másfajta szemléltetésük nem lehetséges vagy nem eléggé hatékony, továbbá igényes számítások elvégzésekor, adathalmazok feldolgozásakor. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a számítógép minden tanítási órán alkalmazható. Lehetőség nyílik általa arra, hogy az új tananyag közlésekor valós problémahelyzetekből induljunk ki és ezt matematikai modell formájában tegyük érthetőbbé, hozzáférhetőbbé. Az ismeretek rögzítésekor a számítógép jó segítséget nyújthat az individuális begyakorlásra és az eredmények ellenőrzésére (a tanulók különböző feladatok megoldását végezhetik önállóan, a pedagógus fjedig folyamatosan ellenőrizheti az egyes tanulók eredményeit számítógép segítségével). A számítógép iskolai alkalmazása lehetővé teszi olyan feladatok megoldását, amelyek az életből (technika, gazdaság, termelés) valók. A számítástechnika iskolai alkalmazásának másik módja, amikor a számítógép a programozás tanítását szolgálja. Mivel a középiskoláknak nem feladata a számítógép jövőbeli alkalmazóinak a felkészítése, ezért konkrét programozási és a számítógépekkel kapcsolatos tananyag ezekben a középiskolákban csak a legszükségesebb ismeretekre korlátozódik. Az értekezleten megmutatkozott, hogy az egyes országokban különböző mértékben tanítják ezt a tananyagot. A számítógép harmadik alkalmazási területe az iskolai adminisztrálás, az iskolai adatok tárolása és feldolgozása. Az egyes országokban ezen a területen is nagy eltérés mutatkozik. Gyakorlatilag csak a kezdet kezdeténél tartanak. Ónálló témaként szerepelt az értekezleten a számítógépekkel berendezett tanterem didaktikai funkciója, amely szoros kapcsolatban van több technikai kérdéssel is, így például, hogyan és hány számítógépet kell elhelyezni egy tanteremben, hány tanuló részére, hogyan dolgozzon a pedagógus egy ilyen speciális teremben, képes-e ellátni egy pedagógus 10-15 számítógépnél dolgozó tanulót feladatokkal, tudja-e ellenőrizni valamennyiük munkáját stb. Az értekezlet alkalmával megrendezett kiállításon a bolgárok által berendezett tanterem 18 számítógéppel volt felszerelve, a meglátogatott moszkvai iskola tanterme 16-tal. Egy számítógéphez általában két tanulót javasoltak. Ugyanakkor felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy ilyen sok számítógépnél dolgozó tanuló munkáját egy pedagógus nem tudja megfelelően irányítani. Szükségessé válik minél előbb kidolgozni a számítógépes szak- tantermek hatékony kihasználásának módszertanát. S hogy teljes legyen a kép: a tanácskozáson szó volt a pedagógusok szakmai felkészítéséről, amely mindenütt más intenzitással és módszerrel folyik, ezért különbözők az eredmények is. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a pedagógusok felkészítésének mértéke a technikai bázis megteremtésével együtt befolyásolja a képzés eredményét. Ezért a pedagógusok felkészítése a számítástechnika alapjainak a tanítására és a számítás- technika alkalmazására egyike azon kulcskérdéseknek, amelyeket rövid időn belül meg kell oldani. Valamennyi országban konkrét elképzelések vannak erre. Szó volt még a számítástechnika iskolai alkalmazásával foglalkozó közös folyóirat kiadásáról, programbankok kialakításáról és programok cseréjéről is. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus. A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata történelmi, filológiai és filozófiai intézetének expedíciója, amelyet Vitalij Medvegyev, a történelemtudományok kandidátusa (az Amur mellék középkori történelméről szóió, több tudományos munka szerzője) vezetett, Távol- Keleten, az Usszuri folyó partjain olyan régi erődök maradványaira bukkant rá, amelyek a csurcsenek államának, az „Arany Birodalomnak“ az időszakából valók. Ez a középkori állam a jelenlegi szovjet Távol-Kelet déli részén volt. Az ásatások során a tudósok sok értékes leletet találtak, amelyek az „Arany Birodalom“ népeinek eredeti kultúrájáról, magas fejlettségi szintjéről tanúskodnak. A csurcseneknek olvasztókemencéik voltak, amelyekben nyersvasat és vasat olvasztottak, nagyszerű palotákat emeltek, fejlett volt náluk a földművelés és az állattenyésztés. Az agyagedények gyönyörű példányait hagyták maguk után. Az Usszuriba ömlő Hor folyó torkolatánál az archeoló- ÚJ SZÚ gusok egy hatalmas, négyzet alakú védelmi berendezés maradványaira bukkantak rá. A hori erőd kétségtelenül ügyes mesterek keze munkája: az uralkodó magaslaton épült, magas földsánc és mély árok veszi körük az erőd sarkain négyrét alakú kiszögellések nyúlnak ki, ahol ÉRTÉKES LELETEK Régi emlékek az Usszuri partján- minden valószínűség szerint - őrtornyok álltak. A mesterséges töltések magassága meghaladja a 3-4 métert. Kedrovo falu környékén egy másik erődöt is találtak. Ez a folyóparton fekszik, és gondos, megbízható erődítések nyomait őrzi. Itt egy téglaépítmény maradványaira bukkantak rá. Ez a téglák szerkezete, alakja, technológiája révén sajátságos. Ezek a leletek igen közel állnak azokhoz, amelyeket az Usszurijszkij-szigeten találtak, ahol a szakemberek ezenkívül még fegyverekre, agyagedényekre. háztartási tárgyakra is rábukkantak. Olyan bronzékszerek is előkerültek, amelyek csupán a csurcsenekre nézve jellemzőek: nefritből készült női ékszerek és még sok egyéb. A XI.—XIII. században a csurcsenek sok háborút viseltek a kínaiakkal, a mongolokkal. Nagyszerűen szervezett hadseregük volt, bátorságukkal és vitézségükkel tűntek ki, mestereik kitűnő készítményű fegyverekkel és védópáncé- lokkal látták el őket. A csurcsen birodalom katonái ezért félelmet keltettek ellenfeleikben. Amikor a mongol hordák nyugati hadjáratra kezdtek készülődni, attól félek, hogy egy erós hadsereggel rendelkező, hatalmas államot hagynak a hátuk mögött. Dzsingisz kán ezért első támadásait nem nyugat, hanem kelet felé irányította. Kegyetlen harcokban szétzúzták az „Arany Birodalom" államot. A hódítók háborújának célja nem a csurcsenek leigázása, hanem teljes kiirtása volt: foglyokat nem ejtettek, az elfoglalt városokat és erődítményeket teljesen megsemmisítették. A hódítók azt a parancsot kapták, hogy öljenek meg mindenkit - gyermeket, nőt, férfit egyaránt, hogy ne maradjanak bosszúállók mögöttük, és hogy sohase támadjon fel régi hatalmával az „Arany Birodalom“... JEVGENYIJ BUGAJENKO (APN) 1985. VI. 28. rmn nuumm Oktatás - korszerűen Miroslav SviSéev felvétele
