Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
umi évfordulók tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat.- Amióta központi község tettünk, főleg szociális téren meggyorsult az ügyintézés is — tájékoztat a titkár. - Évente mintegy százhúsz olyan végzést adunk ki, amiért korábban a lakosoknak a járási székhelyre kellett utazniok. Sok minden jót lehetne még Turanyról elmondani. Például azt, hogy a Honvédelmi Szövetség korszerű lőteret kapott, hogy énekkaruk és színjátszó csoportjuk szlovákiai hírnévnek örvend, hogy egy-egy nyilvános gyűlésen a résztvevők szinte be sem férnek a terembe. És azt is, hogy ez a település helytállt a szlovák nemzeti felkelésben is, amiért a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Későre jár az idő, de vendéglátóim nem engednek el, ragaszkodnak hozzá, hogy megnézzük az egykori partizánházat, a Drevina vállalat pionírtáborát, az ipari szövetkezet üdülőházát, a Honvédelmi Szövetség autósklubjának kempingjét, amely ugyancsak Z-akcióban készült. Szlovákiában a legjobban felszereltek közé tartozik és Anna MajerőiakoJozef Frtán (A szerző felvételei) vának, a kemping alkalmazottjának szavai szerint egy-egy turistaidényben több mint tízezer ember fordul meg itt. A település néhány év múlva minden bizonnyal még szebb lesz, mint ma. Szorgos, dolgos emberek élnek itt, akik tudják, hogy mit miért csinálnak, hogy munkájuk gyümölcsének maguk veszik hasznát. Turanyban pedig nem hiányzik az otthont teremtő szorgalom. NÉMETH JÁNOS A prágai metróépítőkről elmondható, hogy munkájukat szinte nagyító alatt, a főváros lakossága szüntelen figyelmének és érdeklődésének közepette végzik. Már több mint másfél évtizede, hogy döntés született e nagy jelentőségű, s egész Prága tömegközlekedésére kiható létesítmény építéséről. Azóta az elkészült metróvonalak, a prágaiak legnagyobb megelégedésére, érezhetően enyhítették a közlekedési gondokat. A metróépítők körében szinte mindenki ismeri Miloslav Fiéer alagútvágó brigádvezetőt, aki a kezdetektől fogva cselekvőén kiveszi részét a fontos létesítmény építéséből.- A Sumavából, Prachatice környékéről származom. 1960-ban a vízműépitő vállalathoz szerződtem egy évre. Az egy esztendőből több lett, s végül is ottmaradtam. Tetszett a munkám - válaszolja a kezdetekre vonatkozó kérdésemre, majd így folytatja:- Az első nagy építkezésem a Plzentöl A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE nyugatra eső Hracholusky melletti vízmű volt, jutána következett Klatovyban a csatorna vízgyűjtő építése, majd a nyrskói vízi erőmű. Ezeken az építkezéseken Miloslav Fiser az építőszakma fortélyait kitartó munkával és érdeklődéssel sajátította el. A legmegbízhatóbb dolgozók közé tartozott, akikre mindig számíthattak.- Építésvezetőm és sokévi munkatársam, Karel Kocoun biztatására 1968-ban kerültem a metróhoz. Ekkor a metró még a vízműépitő vállalathoz tartozott, csak később, az építkezés méreteinek kiszélesedésével hozták létre az önálló Metrostav nemzeti vállalatot - tájékoztat. - A szakmában maradtam, de új munkahelyre kerültem. A kezdet itt sem volt könnyű, hiszen a metróépítés terén addig nem voltak tapasztalataink. Én is csak hallomásból tudtam, mi is a metró. Az első vonal építését a pankráci hídfőnél, a Klement Gottwald völgyhíd előtt kezdtük meg - emlékszik a kezdetekre. Miloslav Fiser hamarosan mint az alagútvágó brigád vezetője szervezte a munkát. - Nagy esemény volt ekkor a szovjet metrótechnika, az Uralec fúrópajzs megjelenése, első ,.bevetése“ Prágában. 1969 szeptemberében a Pankrác városnegyed masszív épülettömbjei alatt haladva értük el első célunkat - a Prágai Felkelés térre tervezett metróállomást. Majd a Mládez- nícka és Budéjovická állomások következtek.- Voltak-e különösen nehéz pillanatok a metróépítés közben?- Voltak - válaszolja őszintén. - Különösen nehéz volt a C vonalon a Főpályaudvar és a Sokolovská metróállomások közti szakasz építése. Képzelje csak el, fölöttünk néhány méterre vonatszerelvények dübörögtek, s közben körülöttünk rengett a kőzet! Bevallom, nagyon vártuk a percet, amikor túljutunk a pályaudvar alatti szakaszon. *- Vagy amikor a Moldva alatt fúrtuk az alagutat - folytatja. - Számunkra újdonság volt ez a munka, hiszen tizennégy méterre voltunk a folyómeder alatt! De ekkor már a teljesen gépesített szovjet fúrópajzzsal dolgoztunk. Amikor átfúrtuk magunkat a túloldalra, bevallom, nyugodtabbak lettünk. Hasonló kemény munkát követelt meg brigádunk minden tagjától a városközpont, pontosabban az Óváros, a Köztársaság tér és a Sokolovská közti szakasz építése. Omlós kózetréteg volt fölöttünk, gyorsított tempóval kellett dolgoznunk. Akkoriban szombat-vasárnap is a föld alatt voltunk. Miloslav Fiáer a negyvenegy tagú Béke brigád vezetője. A kollektíva - s ebben nagy szerepe van a brigádvezetönek - 1971 óta az élenjáró, példamutató brigádok közé tartozik. A brigádtagok többsége már elnyerte az aranyjelvényt. Ez a brigád nem ismeri a formális munkafelajánlást. A felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére például a Fiser-brigád - együtt az ugyancsak kiváló munkát végző Hromas- és Vanícek-brigáddal - negyven gyorsműszakot ajánlott fel. Az eredmény? összesen 315 méter alagútszakasz, s ebből a Fisjer-brigád 120 méternyit vágott ki. Tavaly tíz méterrel teljesítették túl az 590 méteres vágási tervet, az idén 660 méterre emelték a mércét!- Az idei kemény tél okozta késés ellenére is teljesítjük havi terveinket, sőt, arra törekszünk, hogy tartalékban mindig legyen néhány méter többletünk! Brigádunk úgy vélekedik, hogy a tervtúlteljesítés alapjait az év elején kell lerakni, nem pedig az utolsó felvonás idején. Mi nem vagyunk hívei a határidő előtti hajrának. A prágai metróépítők felajánlását nemrég Miloslav Fiser adta át Lubomír Strou- gal szövetségi miniszterelnöknek. A felajánlásban az áll, hogy az I. B metrószakaszon már szeptember 2-án elkezdődhet a próbaüzem, s legkésőbb november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján, az utasforgalom is. Amikor legutóbbi, a Szocialista Munka Hőse címmel járó arany csillag viselésére felhatalmazó kitüntetésére terelem a szót, Miloslav Fiser szerényen csak ennyit mond:- Ez nemcsak az én munkámnak, hanem az egész brigád, valamennyi metróépítő munkájának az elismerése is. Bevallom, nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a prágai várban a kitüntetettek soraiban álltam. Azt kérdezi, miként képzelem el napjainkban a hősiességet? Erre azt válaszolhatom, hogy ehhez a fogalomhoz ma hozzátartozik munkánk alapos ismerete, a példamutatás, s az, hogy a kitűzött célt a velünk dolgozó emberekkel együtt, teljes összhangban kell elérni, de arra is törekednünk kell, hogy ez a hozzáállás magától értetődővé, általánossá váljon... Az akadályokat le kell küzdeni, az igényes felada ok előtt nem szabad meghátrálni. SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ szú 9 a tanítás utáni nevelómunka 8-12 fős csoportokban folyik. Minden csoportra legalább egy oktató, délután pedig egy nevelő jut, viszont a tanműhelyekben, az intézeten kívüli szakmai gyakorlatok és a szabadidős programok, kimenők óráiban még megfelezzük a csoportokat. Részben az oktatás eredményessége, részben az állandóan kötelező pedagógusfelügyelet könnyebbé tétele érdekében vezettük be Frantisek Ruzicka igazgató javaslatára ezt a módszert. A tantermek után sorra benyitunk az egyforma, társalgószobával kezdődő lakrészlegekbe is. Mindenhol tisztaság, példás rend fogad. Televízió, lemezjátszós rádió, szakköri tevékenységekhez szükséges felszerelések és könyvek az összes társalgóban megtalálhatók. A négyágyas hálófülkék előtti folyosón mindenki külön szekrényben tartja ruháit, amelyek legtöbbjét az intézet pénzéért vásárolták. Egyenruhának csupán a melegítő és a szakmunkástanuló-öltözet tekinthető.- Közel négymillió korona az éves köl- teségvetésünk - ismerteti a pénzügyi helyzetüket Klenko Vilmosné, az intézet gazdasági vezetője. - Ebből munkabérekre 1 675 000, neveltjeink felruházására 230 000, könyvek és tanszerek beszerzésére 30 000, tankönyvekre még külön 10 000, a fiúk zsebpénzére (I) 110 000, étkeztetésükre pedig fejenként napi 19,80 korona jut. A fennmaradó összegből az intézet üzemeltetési költségeit fedezzük. Az étkeztetésre költött összeggel kapcsolatban azt is tudni kell, hogy ennél drágább, kiadósabb kosztot a hazai szakmunkásképző iskolák növendékei közül csak a bányásztanulók kapnak. Neveltjeinknek a tanulmányi előmenetel és a magaviselet szerint kijáró havi 70-200 korona zsebpénzen kívül egyéb jövedelmük is lehet, hiszen a szakgyakorlatok idején végzett termelőmunkát az érvényes előírások szerint bérezi a éafárikovói Állami Gazdaság. A pénzt szabadon költhetik el a kimenők, eltávozások és rendkívüli jutalomszabadságok alkalmával. Nevelőjének viszont mindenki köteles beszámolni, nagyobb vásárlás esetén számlával is igazolni, hogy mire ment el a pénz, amelynek beosztásában mindenkinek segítenek a nevelők. A három napnál hosszabb eltávozást a jnb gyermek- és ifjúságvédelmi osztálya csak akkor hagyja jóvá, ha bizonyíthatóan rendezett körülmények között élő felnőttek, legtöbbször rokonok meglátogatásáról van szó. A végleges elbocsátás pedig csakis a két-, illetve a hároméves szakiskola elvégzése után lehetséges. Aki közben tölti be tizennyolcadik életévét, a bíróság tudtával és újabb ítéletével köteles a továbbmaradásra. Azoknak pedig, akiknek szabaduláskor nincs kihez és hová menniük, megfelelő munkahelyet, munkásszállót és 5000 korona értékű, ruházatra és alapvető közszükségleti cikkekre beváltható vásárlási utalványt ad az intézet vezetősége.- Tanműhelyeink egyikében most éppen a lánghegesztés alapjait tanulja, gya- korolgatja az egyik tizfős osztály - kalauzol tovább Asztalos Viktor múhelyfónök és Ján Lukác szakoktató. Mindketten dicsérik a saját készítésű hegesztőasztaloknál serénykedő fiúk ügyességét és szorgalmát. A segédanyagokat a helyi állami gazdaság és a járási ipari vállalat safárikovöi üzeme ingyen bocsátja az intézet rendelkezésére. Innen is, onnan is bármit kérhetnek az intézetisek, azonnal és szívesen adják nekik! A foglalkozás szünetében két fiúval beszélgetek a pedagógusok jelenlétében. V. Vince 17 éves, 1983 novemberében iskolakerülésért, csavargásért és néhány egyéb „hőstett“ elkövetéséért lett az intézet lakója. Kilenc testvére közül kettő vele együtt gyermekotthonban nevelkedett. Öt onnan egyenesen ide hozták. Gépjavítónak tanul, de jobban szeretne már inkább végleg szabadultán dolgozni, lehetőleg Stúrovóban, ahol eddigi éveit töltötte. Eléggé zárkózott természetű, átlagosnak értékelt magaviseletú, gyengébb tanuló.- Jó itt?- Jobb lenne otthon...- Legutóbb mikor lehettél otthon?- Tavaly, amikor másodszor kaptam eltávozást, de akkor az engedélyezett három nap helyett csak négy hónap múltán kerültem elő.- Mit csináltál addig?- Csavarogtam a barátaimmal. Cigiztünk, s ha volt mit, ittunk is. Aztán megtaláltak és behoztak a rendőrök. Autóval, amit nekem kellett megfizetni a nevelőmnél letétbe helyezett zsebpénzemből. Utána három hónapig kimenőre sem engedtek.- Megérte?- Dehogy! Többet soha nem tenném meg.- Most is dohányzol és iszol?- Dohányozni szabad a cigarettaszünetekben és a kijelölt helyeken bárkinek, ha nem tiltja meg az orvos. A kimenőkön néha tizenkettes sört szoktunk inni, mint most négy hete is, amikor nem látta meg a nevelő, hogy a cukrászda helyett a szemközti kocsmába surrantunk be néhányan. Sört sok helyen nekünk is adnak a városban. Az egyik kocsmáros még féldecit is töltene, ha lenne elég pénzünk a pálinkára. De annyi nincs.- Ha most meghívhatnálak, meginnád a sört és a pálinkát? Felcsillan a szeme és bizakodó, széles mosolyra nyílik a szája.-Hát... Biztosan nem önteném ki a földre! K. Vilmos rozsnyói (Roznava). Éppen holnap lesz 18 éves. Szomorú sorsa hasonlóan indult, és intézetbe kerülésének okai is ugyanazok, mint V. Vince esetében voltak.- Apám kiskoromban meghalt, anyámról pedig csak azt tudom, hogy most megint alkoholelvonó kúrán van. Nem látogat sem engem, sem k/ét kisebb testvéremet, akik szintén gyermekotthonban nevelkednek. Holnap én megyek el hozzájuk, mert születésnapomra jó magavi- seletemért három nap rendkívüli szabadságot kaptam. Ajándéköt is viszek nekik. Erre spóroltam a zsebpénzemet. Amint zsebemben lesz a szakmunkásbizonyítvány, sokkal többet akarok törődni velük, mert az anyánkra ezután sem számíthatunk. K. Vilmost az intézet egyik legpéldá- sabb_ magaviseletű neveltjeként jellemzik. Ö már megállt a lejtőn. Visszafelé irányított lépései is annyira biztosak, hogy nevelője, Jánosdeák Dénes kezébe merné adni a saját takarékbetétkönyvét is. Pedig korábban K. Vilmos kétszer szökött meg az intézetből... LALO KÁROLY 1985. VI. 28.
