Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
gében több 1943. július 4-én pontosan 22 óra 30 perckor Kurszk térsé- sr ágyúcsőből fülsiketítő lövések dördültek el, a gránátok tűzcsóvás pályái a sötét égbolton - jelképesen szólva - elkezdték írni a második világháború egyik legnagyobb csatájának utolsó fejezeteit. Az ütközet kurszki csata néven vonult be az annále- sekbe. A Kurszk környéki széles orosz sztyeppéken 1943 júliusának forró napjaiban nem csupán milliók életéről és haláláról, hanem, túlzás nélkül, talán az emberi civilizáció további nemzedékének sorsáról is szó volt. Szovjet katonák ezrei életükkel váltották ki az egész világon élő milliók békés életét. A frontkatonákkal együtt azonban a kurszki csata sikerében jelentős részt vállaltak a „láthatatlan front“ harcosai, akikről kevesebbet Tinák és nevük általában nem szerepel a legfelsőbb parancsnokok utasításaiban. Ám épp ők voltak azok, akik még azelőtt, hogy az említett éjszakán eldördültek volna az ágyúlövések, már az első halálos csapásokat mérték a fasiszta ellenségre. GENF, 1943 TAVASZA Svájcban 1943 elején hideg volt a tél. A fagyos szél átsöpört a vékony hóréteggel befedett genfi utcákon. Az emberek meleg kabátjukba burkolózva igyekeztek dolgukra. Az újságosbódék előtt azonban a fagy ellenére hosszú sorok várakoztak az újságok legutóbbi kiadásaira. Ez nem volt meglepő, hiszen a svájci várostól több ezer kilométerre befejezéséhez közeledett a sztálingrádi csata, amely végérvényesen lerombolta a fasiszta hadseregek verhetetlenségének mitoszát. Január 30-án Paulus tábori marsall letette a fegyvert, s igy megerősítette a megsemmisítő vereséget. Ezt a hirt a semleges Svájc is lelkesedéssel és megköny- nyebbüléssel fogadta. A járókelők között bundáját összehúzva egy alacsony termetű férfi sietett. Első látásra úgy nézett ki, mint a többi genfi lakos, akikből azon a reggelen százakat lehetett látni az utcán. Bár arcán a fáradtság jelei mutatkoztak, szemei az örömtől tüzeltek. A járókelők közül senki sem sejtette, hogy épp Radó Sándorral, a szovjet felderítő szolgálat svájci rezia jmA iűlSHRU «9 A kurszki csata és a „láthatatlan front“ densével találkozik, aki azon az emlékezetes napon - 1943. január 30-án a szovjet felderítés legfelsőbb vezetőitől kapott köszönetét a sztálingrádi térségben folytatott széles körű hadműveletekkel kapcsolatos feladatok kiváló teljesítéséért. Valóban csodálatra méltó, mit hajtott végre ez a férfi, akiről svájci kereskedelmi partnerei azt hitték, hogy életében kizárólag két dolog érdekli - a térképészet és családja. Ez azonban csupán tökéletes álarc volt, amelyet környezetének szánt. Ennek leple alatt első látásra teljesíthetetlen feladatot hajtott végre - behatolni a náci vezetők legféltettebb titkaiba. Senki sem feltételezett ebben az apró, figyelemre különösebben nem érdemes emberben annyi energiát és helytállást. Tevékenységének álcázása érdekében a Geopress kartográfiai vállalatot vezette. Svájcban a harmincas évek végén jelent meg, s a szovjet felderítés központjának utasítására még időben megkezdte a későbbi években folytatott felderítő tevékenység feltételeinek kiépítését. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott ehhez felesége, Lena. A háború kirobbanásáig a náci birodalom ellen tettekre is kész emberek csoportját gyűjtötte maga köré. A moszkvai központtal három rövidhullámú rádióadón tartotta a kapcsolatot. Sokkal fontosabb volt azonban az, hogy sikerült kiépítenie egy jól működő felderítő hálózatot, amely a német hadsereg „csúcsaiba“ is befészkelte magát. A történelem iróniája, hogy legjelentősebb informátorainak ne'e örökké titok marad. Radó Sándor a sztálingrádi győzelem alkalmával kifejezett köszönettel és jókívánságokkal együtt a központtól igen sürgős utasítást is kapott arra vonatkozóan, hogy szerezzen információkat a német parancsnokság további céljairól és terveiről. Hasonló utasításokat kapott az éteren keresztül a szovjet felderítés többi rezidentúrája is. Az idő kérlelhetetlenül szaladt és a felderitök jelentéseitől szovjet katonák százainak és ezreinek élete függött. Ml A HELYZET A FRONTON A szovjet hadsereg téli offenziváját követően a tavaszi hónapokban a keleti front középső szakasza az Uljanovo- Rilszk-Bjelgorod-Szambek vonalon stabilizálódott. A viszonylag egyenes frontvonal csupán Kurszk térségében nyomult be mélyen egy hatalmas iv formájában a német álláspkba. Katonai szempontból ez mindkét fél számára forró pont volt. A szovjet csapatok az ivet egy újabb offenziva megindítására használhatták fel, a német parancsnokság viszont oldalirányból támadva a sztálingrádi katlanhoz hasonló helyzetbe juttathatta a szovjet csapatokat (Sztálingrádnál ez forditva volt). A fasiszta seregek azonban csak nagy nehezen tudták helyrehozni a sztálingrádi vereség okozta károkat. Akadályozta őket továbbá a tavaszi olvadás, amely szinte áthatolhatatlan mocsárrá változtatta a környéket. Ennek ellenére Hitler már az év elején épp Kurszkra összpontosít, s a helyzetet saját terveinek végrehajtására akarja kihasználni. 1943. január 1-én totális mozgósítást rendel el, s további kétmillió férfit szólít fegyverbe. A fegyvergyártás maximális tehetőségeinek határát súrolja. Az év februárjától májusáig a harckocsik gyártása 200, a repülőgépeké 70 százalékkal növekedett. A keleti frontra 42 hadosztályt helyeztek át, tehát többet, mint a háború elején. A német vezérkar egyértelmű utasítást kap - ki kell dolgoznia a keleti fronton végrehajtandó támadó hadművelet tervét, s ettől Berlinben azt renriélték, hogy a fasiszták átvehetik a stratégiai kezdeményezést és megfordíthatják a háború további menetét. Keitel marsall személyes javaslatára a német offenziva térségévé épp a kurszki ívet választották. Ez azonban egyelőre csak terv volt, amelyet a főparancsnokság föld alatti termeiben elhelyezett térképeken dolgoztak ki. IGAZGATÓ - BÁRÓNAK... Elsa Stebe, Berlin Charlotenburg, Williamstrasse 37címre 1943 február 23-án a reggeli postával egy apró borítékban levél érkezett. Bécsben adták fel. A levél szövege nem volt különösebben érdekes, általában barátnők szoktak ilyeneket írni egymásnak, akik hosszabb ideje nem találkoztak. « A postaládából egy fiatal elegáns nő vette ki a levelet, továbbá néhány újságot és két másik levelet, majd második emeleti lakásába ment. A lakásban először mindent elsötétített, majd felnyitotta az apró borítékot. A fürdőszobában kölnivizet és vattát vett elő. A levélpapírt óvatosan átdörzsölte. Az írott szöveg alatt számcsoportok jelentek meg. Még mintegy órát dolgozott a fontos dokumentummal, mígnem a kódolt szöveget megfejtette, s szép kézírásával az előtte fekvő papírra vetette: ,, Igazgató - Bárónak Derítsék fel a főparancsnokság valamennyi intézkedését, amelyet 1943 májusa és augusztusa között a keleti fronton tervez végrehajtani, különös tekintettel Kurszk térségére. Kövessék továbbá figyelemmel Ribbentrop erőfeszítéseit a szövetségesekkel a semlegeseken keresztül való kapcsolat létesítésére. A konkrét akciókról és eredményeikről adjanak tájékoztatást. Igazgató.“ A levél a szoujét felderítő szolgálat egyik kiemelkedő munkatársának címére érkezett. Elsa Stebe 1939-ig újságíróként tevékenykedett, később a német külügyminisztérium sajtóosztályának munkatársaként Varsóban dolgozott, s fontos összekötő kapocs volt a szovjet felderítés szolgálataiban álló egyik legjelentőssebb és legértékesebb informátorral - Rudolf von Schellia báróval. Ez a férfi határozott antifasiszta beállítottsága miatt állt a szovjet felderítés szolgálatába, s tekintettel magas beosztására (Ribbentrop külügyminiszter stábjának tagja volt) a harmadik birodalom legszigorúbban őrzött titkaihoz is hozzáférhetett- Elsa Stebe tehát vele tartotta a kapcsolatot. Történelmi források szerint Hitler 1943 márciusának elején döntött véglegesen a kurszki ofenziva elinditásáról (néhány forrás korábbi dátumot jelöl meg). A hadművelet előkészítésével a legkiválóbb katonai szakembereket bízták meg. A MITTEL hadseregcsoport parancsnokává Kluge tábori marsain, a SÜD hadseregcsoport parancsnokává pedig Man- stein tábori marsallt nevezték ki. A háborús sakktáblán 1943 tavaszi hónapjaiban fontos lépéseket hajtottak végre. A fronton uralkodó viszonylagos nyugalom a hatalmas vihar előjele volt. A front mindkét oldalán a hátországból újabb és újabb ezredeket és hadosztályokat irányítottak a későbbi harcok színhelyére. A harcoló felek az utolsó lélegzetei vették a döntő ütközet előtt. (folytatjuk)-jvkI HÍJ SZÚ 1985. VI. 28. H osszú sorban állnak az ügyfelek a bank pénztárablaka előtt. Súlyos csomagokat, koffereket, zsákokat cipelnek: mintha csomagfeladásra készülnének és nem pénzbefizetésre. Egy férfi lép be a bankba, botladozva egy óriási zsák súlya alatt, amelyet a hátán cipel. „Ez a zsák 32 millió pesót tartalmaz“ - állítja. A pénztáros egy cédulát erősít a zsákra, amelyre feljegyezte a pénz összegét. „Már nem vesszük magunknak a fáradságot, hogy megszámoljuk a pénzt“ - jelentette ki a pénztáros. Hiszünk az ügyfeleknek, vagy megmérjük a bankjegyeket. Rámutat a teli zsákra: ,, Január végén, a befizetés időpontjában, a 32 millió peso 500 amerikai dollárt ért, két héttel később kevesebb mint 180 dollárt.“ Bolívia gazdasági zűrzavarba süllyed, hiperinfláció bontakozik ki. A drágulási arány 1984-ben meghaladta a 2700 százalékot. Az év első hónapjaiban széditö iramban tovább növekedett — csupán januárban 80 százalékkal. A központi bank becslése szerint, amennyiben nem sikerül megfékezni, az évi infláció eléri majd a 116 ezer százalékot — egyedülálló jelenség az egész világon. „Bolívia gazdasága alig termel, és egyre több pénzzel táplálják“ — panaszkodik egy La Pazban állomásozó amerikai diplomata. A bányászat - az egyetlen devizát hozó gazdasági ágazat - számára behozott gépek és az élelmiszerek után a harmadik legnagyobb importtétel a külföldön nyomott bankjegyek. (1984: 25 millió dollár.) A tarka bankjegyek iránti kereslet oly gyorsan növekszik, hogy tavaly az angol nagykövetség kénytelen volt bérelt repülőgépen Londonból idehozatni egy bankjegy- szükségszállitmányt. A pénz előállításának költsége időközben már túlszárnyalja vásárlóértékét. Tavaly januártól októberig egymilliárd peso volt forgalomban a piacon, s csupán decemberig háromszorosára emelkedett ez a pénzmennyiség. A bankjegynyomdák Angliában és a Német Szövetségi Köztársaságban - ahol ezeket az értéktelen papírokat szintén nyomják - teljes kapacitással dolgoznak. A kenyér, a tej vagy a hús vásárlásához a háziasszony nagy, tömött táskával indul. Egy egyszerű tévékészülék az év elején egy teli postazsák bankjegybe került, amelynek súlya 31 kilogramm volt; időközben már csak két postaAHOL SÚLYRA MÉRIK A PÉNZT ********************-*★**-** • Bolíviai pillanatkép: indián asszony jellegzetes kalapban, gyermekével a hátán zsák tartalmáért vásárolható meg a készülék. Fél kiló paradicsom egy fél kilogramm ezres címletű peso-bank- jegynél többe kerül. Az árak óránként emelkednek. „Az importált könyveket a dollár-feketepiac napi árfolyama szerint kiszámított áron adjuk el“ - jelenti ki egy könyvkereskedőnő. De a hazai könyvek árát is közvetve az amerikai pénznemhez kötik: ,,Oldalszám és a papír ára szerint, amelyet ugyancsak dollárban számítunk ki. “ Minden megtakarított pesót sietve elvisznek a Calle Chamachóra („a mi Wall Streetünk“ - mondják a bolíviaiak), és a feketepiacon dollárra váltják. A dollár meghódította még az Alasitas-piacot is: ezen a piacon január 21 -én a bolíviaiak Ekekosznak, a jólét indián istenének tiszteletére miniatűr kiadásban megvásárolják maguknak mindazokat a javakat, amelyekre áhítoznak. Az idei sláger: Monopoly-szerű 1000 dolláros játékbankjegyek. A hivatalos dollárárfolyam - jelenleg 45 000 peso - már régen csupán fiktiv nagyságrend. A bolíviaiak teljesen elvesztették a pénzükbe, a gazdagságukba vetett bizalmukat. Bolívia csődbe jutott. A kormányzat beszüntette a külföldi adósságok kifizetését, nem volt elég pénze a kamatfizetésre sem. Az állami ónbányák gépei könnyen értékesíthetők dollárért. Igy azután gyakran egész gépparkokat értékesítenek a bányászok az Oruruban hetenként tartott feketepiacon. Még a kitermelt ásványok is gyakran kerülnek magánkereskedők kezébe, akik illegálisan átjuttatják azokat a határon. Peruban a statisztikák az óntermelés növekedését mutatják - de csak a Bolíviából származó csempészett áru segítségével. A behozott lisztet (a hivatalos ára 50 kg-onként 232 000 peso, a szabadpiaci ár több mint 1 millió peso) a pékekhez történt leszállítás után azonnal dollár ellenében Peruba csempészik. Ilyenkor La Pazban napokig nincs kenyér. „Nálunk már csak spekulálnak - panaszkodik Jósé Antonio Ursic a vállalkozói szövetségből. - Akinek például háza van, kölcsönt vesz fel rá évi 160 százalékos kamattal. A pesót azonnal átváltja dollárra. Egy évvel később, a kölcsön visszafizetésekor, a magas kamat ellenére semmit sem ér a peso." , . (Magyarország)
