Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-21 / 25. szám

, ÚJ szó 3 A szocializmus építésének és védelmének egysége A munkásosztálynak a szocializmusért vívott harc min­den szakaszában vissza kellett vernie az osztályellenség fegyveres támadásait. Létének és fejlődésének egyik nél­külözhetetlen előfeltétele, a szocializmus védelme a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában is. Minél jelentősebbek ugyanis a szocialista társadalmi közösség fejlődésének sikerei, annál nagyobb az e társadalmat az imperializmus felől fenyegető veszély. Az imperializmus az ideológiai és a gazdasági harc módszereivel, valamint az erőpolitika alkalmazásával kísérli meg a szocializmust megfélemlíteni, megbontani a szocialista közösség egysé­gét. S éppen az erre irányuló kísérletek időszakában mindinkább előtérbe kerül a szocializmus építése és védelme egységének kérdése. Meggyőzően tanúskodik erről a szocializmus építésének eddigi gyakorlata a Szov­jetunióban és további szocialista országokban. Levonható az egyértelmű következtetés, hogy az osztályszempontból megosztott világban a szocializmus védelme objektív tör­ténelmi szükségszerűség, a szocializmusért folytatott harc szerves része. A védekezés gazdasági formája Ez a forma olyan intézkedéseket követel, amelyeknek célja megszilárdítani a szocialista gazdaságot és biztosí­tani sikereit a kapitalizmussal folyó versengésben. Előfel­tétele a szocialista országok gazdasági integrációja, a munkatermelékenység gyors növekedése, a dinamikus gazdaságfejlesztés, a szocialista országok gazdasági füg­getlenségének szilárdítása és közös intézkedéseik az imperializmus gazdasági aknamunkája ellen. Ez megkí­vánja a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek jobb felhasználását és az átmenetet az intenzív gazdaság- fejlesztésre. A szocialista társadalom védelmének politikai formája egyet jelent a szocialista országok olyan politikai irányvo­nalának kidolgozásával és megvalósításával, amely sza­vatolja a szocialista közösség országaiban a szocialista társadalmi rendek, a szocializmus nemzetközi politikai helyzetének erősödését, a szocialista államok egységének szilárdítását és egyeztetett imperializmusellenes politika gyakorlását. Jelenleg a szocialista országok törekvései a béke megőrzését, a fegyverkezés korlátozását, a világ­háború kitörésének megakadályozását szolgálják. A szocialista társadalom védelmének ideológiai formája felöleli a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztését, a szo­cializmus előnyeinek és történelmi kilátásainak népszerű­sítését, a burzsoá ideológia, a revizionizmus és az oppor­tunizmus elleni harcot. Ennek része az ideológiai akna­munka elleni küzdelem is, valamint az ellenpropaganda rendszerének megteremtése. A szocialista társadalom katonai védelme Az ilyen jellegű védekezés átfogó intézkedések rend­szere, amelyek egyrészt katonai vonatkozásúak, másrészt az egész társadalom viszonylatában a szocialista állam védelmi képességének növelését célozzák. Ennek lényege a szocialista állam és a kommunista párt katona- politikai tevékenysége, amelynek biztosítani kell a szocia­lista társadalom zavartalan építését és fejlődését a belső reakciós erőkkel szemben'csakúgy, mint az esetleges külső agresszorral szemben. A szocialista állam és a marxista-leninista párt az ezzel összefüggő kérdések megoldásával kapcsolatban katona- politikájában és gyakorlati tevékenységében figyelmet szentel az alábbi feladatoknak:- a fegyveres erők építése és ellátása a szükséges hadi technikával, valamint felkészült káderekkel;- az állam polgári védelmének és az ifjúság tényleges katonai szolgálatra történő felkészítésének szervezése;- a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése és felkészítésük a szocializmus öntudatos védelmére;- a szocialista országok katonapolitikai együttműködé­sének formálása és szüntelen szilárdítása. A szocialista társadalom katonai védelmének fő eszkö­ze a szocialista hadsereg. A szocialista társadalom katonai védelmének szilárditása mindenekelőtt megkívánja a szo­cialista hadsereg szilárdítását és fejlesztését, felkészültsé­gét és harckészségét. E védelem erejének és szervezettségének fő forrása a marxista-leninista párt általi vezetése. A katonai védelem minden alapvető kérdését a párt politikájával összhang­ban, határozataihoz igazodva oldják meg. A párt vezető szerepe döntő'fontosságú tényező Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájában, vala­mint a szocializmus építése és védelme egységének biztosításában mindig szem előtt tartott és tart két alapel­vet - az össznépiségnek és az internacionalizmusnak az alapelvét. Éppen a szocializmus védelme valóban össznépi jelle­gének megteremtéséért fogadta el a CSKP KB Elnöksége 1971 márciusában A lakosság honvédelmének egysé­ges rendszere című dokumentumot. Ennek alapján a CSSZSZK kormánya 1973-ban elfogadta, a Szövetségi Gyűlés pedig jóváhagyta a CSSZSZK lakosságának hon­védelméről szóló törvényt. A törvénynek és a megvalósító intézkedéseknek célja, hogy az ország védelme ne legyen csupán a hadseregnek, hanem valamennyi állami, társa­dalmi szervnek és szervezetnek, intézménynek és szocia­lista hazánk minden polgárának az ügye. A szocializmus építésének és védelmének egysége azonban megkívánja a védelem külső és belső feltételei egységének következetes tiszteletben tartását is. A párt és a kormány ezért a szocializmus védelme legkedvezőbb körülményeinek megteremtésére törekszik. A védelem külső feltételei: a szocialista országok össze­hangolt törekvése, a szocializmus kollektiv, internaciona­lista védelmének szilárdítása, a szocialista országok népe és hadseregeik erkölcsi-politikai egységének elmélyítése. Továbbá az imperializmus militarista szándékainak és az egyéb ellenséges erők szándékainak leleplezése és meg­valósításuk megakadályozása, az elnyomott népek haladó harcának és a békeszerető erőknek támogatása, az impe­rialista országokon belüli és közötti ellentmondások kiak­názása. A védelem belső feltételei: a védelem anyagi-műszaki eszközeinek fejlesztése és tökéletesítése, a lakosságnak, de főleg a hadseregnek felkészítése a honvédelemre. Továbbá a katonai és a polgári védelem szervezése, a nép és a hadsereg erkölcsi-politikai egységének szilárditása, a fegyveres védekezéshez szükséges tartalékok tervszerű megteremtése. A védelem gazdasági \ vonatkozásai Az állam védelmi képességét a társadalmi-ideológiai tényezők mellett alapvetően meghatározza a gazdasági erő. Ezen a területen nyilvánul meg ugyanis a leginkább a szocializmus építésének és védelmének egysége. Hiszen a katonai erő közvetlenül függ a gazdasági erőtől, vagyis a termelőerők fejlettségi fokától és a termelési viszonyok jellegétől. Manapság, amikor az amerikai imperializmus szövetsé­geseivel együtt arra törekszik, hogy a fegyverkezési haj­szával „tönkretegye“ a szocialista országokat, a szocializ­mus védelmének gazdasági biztosítása megkívánja az erőforrások minél gazdaságosabb felhasználását. Ezért törekszik pártunk katonapolitikai irányvonalában arra, hogy az állam védelmi képességét és fegyveres erőinek harcképességét lényegében változatlan eszközráfordítás- sal szavatolja, tovább erősítve a védelmi képesség gazda­sági bázisát. Gazdasági eredményeink valósan megalapozzák ezt az irányvonalat. Teljes mértékben megerősítik a CSKP gaz­daságpolitikájának helyességét és előrelátását. Növekvő gazdasági lehetőségeink alapján szüntelenül biztosítjuk a védelem anyagi ellátottságát is. Ennek az irányvonalnak megfelelően, ha azt akarjuk, hogy védelmi erőnk korunk hadászati követelményeinek szintjén legyen, akkor a gaz­daságfejlesztésnek meg kell teremtenie nemcsak a véde­lem szükséges mennyiségi erőforrásait, hanem eleget kell tenni minőségi kívánalmainak is. A fegyveres erőknek és az egész védelmi rendszernek megteremtése, fenntartása és tökéletesítése gazdasági viszonylatban bonyolult, roppant igényes feladat. Az állam gazdasági potenciálja ugyanis teljes egészében nem szol­gálhatja csupán a békés építést, hanem jelentős hányada az ország védelmi képessége szükségleteinek szüntelen kielégítését is. Mégpedig úgy, hogy ez megfeleljen a potenciális ellenség katonatechnikai, katonapolitikai és gazdasági erejének. Fontos és kereteket szabó tényezőt képeznek éppen a védelemre hasznosítható erőforrások. S a védelem gazdasági igényei és a rendelkezésre álló erőforrások közti növekvő feszültség feltételei között csak­is nemzetközi alapokon biztosítható a szocialista országok megbízható védelme. A szocialista országok nemzetközi gazdasági integrációja a történelmi fejlődés adott szaka­szában szervesen magába foglalja a katonai-gazdasági integrációt is. A komplex program hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szocialista gazdasági integráció céljainak egyike elősegíteni valamennyi KGST-állam védelmi képességének szilárdulását. Kollektív védelem AZ SZKP-nak, a szocialista országok többi marxista- leninista pártjának és kormányának az a törekvése, hogy meggátolják a két antagonista rendszer közti háború kitörését, a termonukleáris háborút. Abból kiindulva, hogy korunk alapvető ellentmondása áthidalásának egyedüli módja a kapitalizmus forradalmi átalakulása szocializ­mussá, a szocialista közösség védelme korunk legsürge­tőbb forradalmi feladata, mivel szilárdítja az új, haladó társadalmi rendet és eszköze a világ forradalmi átalakítá­sának. Manapság, amikor az imperializmus mind jobban fenye­geti a szocialista országokat, a szocializmus és a szocia­lista haza védelme internacionalista osztályjellegének lenini értelmezése a múlthoz képest is fontosabb. Főleg azóta, hogy lezárult a nemzetközi feszültség hetvenes években végbement enyhülésének rövid szakasza. Tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy az iperializmus olyan katonai, politikai és gazdasági erő, amely minden rendelkezésére álló eszközzel világszerte harcol a szocializmus, a nemzeti felszabadító és a népi demokratikus mozgalom ellen. Tudjuk, hogy a szocialista közösség országait gyűrűbe fogó imperialista katonapolitikai tömbök az erősek gyön­gék fölötti uralmára épülnek és élesek a belső ellentmondá­saik. Azt viszont kevésbé tudatosítjuk, hogy a szocializmus, a haladás, a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc­ban egységesek, a nemzetközi reakció szilárd, valós erejét képviselik, fenyegetnek minden szocialista államot és az egész szocialista világrendszert, és óriási veszélyt jelente­nek a világ nemzeti felszabadító és nemzeti demokratikus mozgalmaira. Mind szélesebb méreteket ölt nyílt és kifejezetten sze­mérmetlen beavatkozásuk szuverén államok belügyeibe. Ennek esetei közismertek. Az imperializmus arra törekszik, hogy bévülről bomlassza a szocialista országokat, meg­bontsa a szocialista közösség országainak egységét. Világszerte megkísérli szétzúzni a nemzeti felszabadító mozgalmat. Mindennek célja a szocializmus társadalmi rendszerként való végérvényes felszámolása. A legborzal­masabb az, hogy korunk hangadó militáns imperialista körei az új háborúval való fenyegetőzésben hegemonista céljaik elérésének alapvető eszközét látják. Erről tanús­kodnak az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei fegyverkezési költségei is. Az USA például 1960-ban 41,6 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre, míg ez idén erre a célra közvetlenül több mint 277 milliárdot szán, sót, a közvetett költségeket is beleértve, több mint 322 milli­árdot. Az ilyen óriási erővel, amelynek háttere a világ gazdasá­gi potenciáljának csaknem 63 százaléka, sikeresen csak úgy lehet felvenni a harcot, ha a munkásosztály és minden dolgozó nemzetközi egységre lép és megbonthatatlanná válik a szocialista országok egysége. Történelmileg pusztulásra ítélt a kizsákmányolásra és az elnyomásra épülő, nyomort és háborúkat előidéző társadalmi rendszer. Nem pusztul el azonban önmagától és önként. Éppen ellenkezőleg. Foggal-körömmel védeke­zik ez ellen és mind nagyobb veszélyt jelent az emberi­ségre. Az imperializmus már megváltoztathatatlanul elját­szotta annak lehetőségét, hogy korlátlanul uralja a világot, képtelen a javára változtatni az erőviszonyokon és mind mélyebb válságba sodródik gazdasága, politikája, ideoló­giája és életének egyéb területei. Ennek ellenére még mindig annyira veszélyes és erős, hogy az ellene vívott harc megkívánja az egész világ antiimperialista mozgalmá­nak szolidaritását. Rendkívül fontos korunkban a szocializ­musnak, a munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalom­nak szövetsége. A Varsói Szerződés , és a KGST A Szovjetunió által vezetett szocialista közösség gazda­sági, politikai és katonai ereje a záloga annak, hogy az imperializmus agresszív erői nem valósíthatják meg támadó szándékaikat. E tekintetben történelmileg fontos szerepe van a Varsói Szerződés szervezetének, amely lehetővé teszi és biztosítja a testvérországok egyeztetett kül- és katonapolitikájának gyakorlását, miközben tagálla­mainak egyetlen hadászati doktrínája a szocializmus vé­delme. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé már 1978 novemberében hangsúlyozta, hogy a NATO-államok lázas fegyverkezése a fő veszély a békére és a nemzet­közi biztonságra, az enyhülésre, a népek függetlensé­gére, gazdasági és szociális fejlődésére. A Varsói Szerző­dés tagállamai ezért már nemegyszer javasolták a NATO tagállamainak, hogy számolják fel a két tömböt vagy legalább katonai szervezeteiket. A nyugati képviselők azonban konokul elutasítják ezt, valamint a leszerelésre vonatkozó egyéb javaslatokat. Ennek és további tények­nek tudatában a szocialista közösség testvéri országai katonapolitikai együttműködésének szilárdítása szocialista építésük szavatolásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Szükséges, hogy minden lehetséges agresszor tisztában legyen vele, a szocialista közösség bármely országa vagy az egész közösség ellen irányuló esetleges támadásra választ ad a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői­nek megsemmisítő ellencsapása. A szocializmus építésének és védelmének egysége olyan alapvető törvényszerűség, amely érvényes a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet egész történelmi korszakában. A szocializmus védelme ugyanakkor nem fogható fel csupán az imperialista erők katonai fenyegeté­sével szembeni védekezésként, hanem egyben a szocia­lista vívmányok védelmeként is a belső osztályellenséggel szemben. Mindaddig, amíg meg nem szűnik az osztálytársadalom és el nem tűnnek tudati csökevényei a szocialista közös­ség valamennyi országában. DR. BRANISLAV BROSKA és SVETOZÁR IVAN mérnök 1985. VI. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom