Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
_ ÚJ szú 3 A nyolcvanas évek első felében az amerikai imperializmus legag- resszívebb körei arra törekednek, hogy a világot ismét a hidegháború korszakába juttassák, megállítsák a forradalmi világfolyamatot, megbontsák a munkás- mozgalom és az imperialistaellenes mozgalom egységét s a szocialista közösség országaiban megváltoztassák a társadalmi rendet. Nem véletlen, hogy több tőkés ország kormánya lemondott az enyhülési politikáról, és a szélsőséges antikommunista jobboldali erők fokozzák tevékenységüket. Ez közvetlenül annak a következménye, hogy az ún. békés beavatkozás politikája kudarcot vallott. Azt remélték ugyanis, hogy ezzel sikerül bomlasztaniuk a szocialista közösséget és megfékezniük a nemzeti felszabadító mozgalmat. Ez a lépés egyúttal reagálás a háború utáni időszak legmélyebb gazdasági és valutaválságára, amely miatt komoly aggodalmak merültek fel az imperializmus további sorsát illetően. Az Egyesült Államok és a NATO-szö- vetségesei ezért gyorsított ütemben számos ellenforradalmi intézkedést hoztak. Szorosabb összefüggés alakult ki a politika és az ideológia között. A katonai csoportosulások keretében az ideológiai, lélektani akciókat egybehangolják a gazdasági, diplomáciai, hírszerzési és katonai intézkedésekkel. A Reagan-kormány külpolitikájának alapját az a katonai stratégia képezi, amelyet Weinberger, amerikai hadügyminiszter úgy jellemzett, mint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti globális és regionális méretű „közvetlen és aktív konfrontáció“ stratégiáját. Célja nem a békés egymás mellett élés, hanem a kommunizmus felszámolása, a szocializmusnak mint társadalmi-gazdasági rendnek a megsemmisítése. Különböző területeken nyilvánul meg az imperializmus mai ideológiai és propagandista „újrafegyverkezése“. Nemcsak intenzitásának növekedése jellemzi, hanem tartalmában is új vonások jelentkeznek. Az ideológiai diverzió és a „lélektani háború“ társadalmi irányzata össze próbálja kapcsolni az egyes osztályokra és társadalmi csoportokra gyakorolt differenciált befolyást a globális hatással, azzal a törekvéssel, hogy tömeges és globális eredményt érjenek el. Az Egyesült Államok uralkodó köreinek ideológiai koncepciója egyesíteni akarja az összes szocialistaellenes és marxistaellenes irányzatot, az összes módszert és eszközt a revizionizmustól kezdve a differenciált hozzáálláson, a szocializmus „javítására“ vonatkozó javaslatokon keresztül a neokolonializmusig és a hidegháborús évekből ismert legdurvább antikommunista provokációig. A _ ideológiai diverziós központok r\Z. az egyes társadalmi rétegekre és korosztályokra gyakorolt differenciált hatás keretében rendkívüli figyelmet szentelnek a fiatal nemzedéknek. A szocializmus és a haladás ellenségei ugyanis tudatosítják, hogy a munkásosztálynak a nemzetközi reakció fölött aratott forradalmi győzelme szükségszerűen megköveteli a forradalmi világmozgalom szubjektív tényezőinek mozgósítását. Az ifjúság az emberiség békés jövőjéért, a haladásért és a szocializmusért folytatott világküzdelem jelenének és jövőjének fontos tényezője. Jelentős mértékben tőle függ, hogy aktívan magáévá teszi-e, megvalósítja-e a forradalmi, haladó és szocialista eszméket, vagy pedig manipulálás tárgya lesz az elavult társadalmi rendszer maradi céljai és osztálytörekvései szellemében. Ezért fokozódik a harc az ifjúság tudatáért. Ez a harc mindig akkor éleződik ki, amikor lényegesen megváltozik a bel- és külpolitikai helyzet, amikor bonyolult, megoldatlan problémák és feladatok állnak az osztályok, vagy az egész társadalmi rendszer előtt. A burzsoáziának, ha sikerül kezébe ragadnia a hatalmat, már nem érdeke a tömegek és az ifjúság forradalmiságá- nak fokozása. Minden eszközzel fékezi a fiatalok aktivitását és forradalmiságát. Fokozatosan megválik szövetségeseitől és óriási erőfeszítéseket tesz azért, hogy az ifjúság apolitikussá, konformistává váljon és egyszerűen átvegye a tőkés társadalmi rend eszméit és értékeit. A kapitalizmus védelmezői el akarják érni, hogy a fiatalok a tőkés országokban és a fejlődő világban ne érdeklődjenek a forradalmi folyamat iránt. Azt akarják, hogy elferdített reformista elképzeléseik legyenek a forradalomról, hamis radikalizmusban, vallási fanatizmusban, a fogyasztói életmód megteremtésében vezessék le energiájukat, elégedetlenségüket és bíráló szellemüket. Jogosan attól félnek - ezt támasztja alá az egyes nyugati országok mai helyzete -, hogy saját ifjúságuk nem fogja támogatni hivatalos azok magukévá tegyék a nyugati vagy amerikai életmód modelljét, beleértve az ideológiát és értékrendszert is. Ezt a nem ideológiai hatást, vagy pedig szociológiai propagandát olyan könnyű, tetszetős és érdekes zsánerek révén akarják elérni, amelyek nem gondolkoztatnak el, s amelyek fokozatosan áthatják az ember egész személyiségét. A diverziós központok a legalkalmasabb formának a zenét (például a punk-rock új hullámát), a divatot, a sportra vonatkozó adásokat, az utazást, az ún. sikeres nyugati fiatalok reklámozását stb. tartják. E hatás során az első szakaszban gyengíteni akarják a már kialakított szocialista érték- és világnézeti szemléletet, majd fokozatosan új, nem marxista, nyugatbarát értékekkel próbálják ezeket helyettesíteni. A második szakaszban már nem a zene, a divat, a művészet, a hagyományok és a szokások Az antikommunizmus . ideológiájukat és politikájukat, amely következményeit tekintve a fiatal nemzedékek legsajátabb objektív érdekei ellen irányul. Ez az ifjúság egyre határozottabban lép fel a hazugság, az igazságtalanság, a kizsákmányolás, a militarizmus és a bizonytalan jövő ellen. Éppen ezért a nyugati szociológusok elveszett, szkeptikus, illúziók nélküli, kommunizmus által megfertőzött nemzedéknek nevezik a fiatalságot. Az ifjúság kérdéseivel foglalkozó nyugati „szakembereket“ egyre jobban aggasztja és felháborítja, hogy a fiatalok nyugaton érdeklődnek a marxizmus-leni- nizmus, a szocialista országok és a szocialista ifjúság élete és eredményei iránt. A régi elméleti koncepció leporolásával, illetve új koncepciók kiagyalásával próbálnak gátat vetni ennek az objektív folyamatnak, hogy legalább gyengítsék a marxista eszmék hatását, lebecsüljék a szocialista közösség sikereit, és megn_s m IFJSflG magyarázzák a tőkés társadalmi rend válságjeleit. Éppen ezért ismét „felfedezték“ a nemzedékek közti konfliktus ún. elméletét, amely a tőkés rendszer alapvető osztálykonfliktusát - a proletariátus és a burzsoázia harcát - szándékosan le akarja redukálni az apák és a fiúk, a szülők és a gyerekek, a fiatalok és az idősek közti ellentétekre. E zzel az elmélettel azonban nemcsak a tőkés világ alapvető ellentmondásainak osztályjellegét akarják elkendőzni, hanem egyúttal támadják általa a fiatal szocialista nemzedéket, azzal a nézettel akarják megfertőzni, hogy a társadalmi tiltakozásokat illetően gyakorlatilag nincs különbség a szocializmus és a kapitalizmus között. Szerintük az uralkodó osztály mind a két társadalomban logikusan az uralkodó eszmék és értékek megőrzésére törekszik, míg a fiatalok ellenállást tanúsítanak velük szemben. Szerintük az elidegenedés, a kilátástalanság érzése, a lázadás, az apátia, az aktív ellenállás jellemzi a fiatalokat az összes társadalomban, beleértve a szocialistát is. Különbség szerintük csak abban van, hogy nyugat már régen tudatosította a fiatal nemzedéknek azt a törvényszerűségét és ezért toleráns, megértő a fiatal lázadók iránt, míg a szocialista országokban az elégedetlenkedőket szigorúan megbüntetik. Szerintük ez a demokrácia és a szabadság magasabb szintjét, az emberi jogok respektálását tanúsítja a nyugati országokban. A nyugati tájékoztató eszközök és az ideológiai diverziós központok az ilyen értelmetlenségek terjesztése során számolnak azzal, hogy a fiatalok a szocialista országokban sem rendelkeznek gazdag élettapasztalatokkal, gyakran nem a történelem szempontjából szemlélik a világot. Ki akarják használni a fiatalok általános biológiai és lélektani sajátosságait, mindenekelőtt azt a vágyukat, hogy kiváljanak, különbözzenek a többiektől, valamint lelkesítőt, izgalmasat éljenek át. Számolnak a fiatalok bíráló szellemével, és azzal a hajlamukkal, hogy viszontbírá- lat nélkül elfogadják az idegen példákat. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy maximálisan ki akarják használni a nevelőmunkánk egyes fogyatékosságait, hibáit és formalizmusát. Az antikommunista központok az utóbbi években kidolgozták a szocialista országok ifjúságára gyakorolt hatás új, szerintük hatékony rendszerét. A befolyásolás alapja az ifjúság ún. apolitikus, nem ideológiai befolyásolása, amellyel fokozatosan hatni akarnak a fiatalok értelmére, érzelmeire, olyan mértékben, hogy területén akarnak hatni, hanem az iskola, a munkahely, a társadalmi szervezetek, de mindenekelőtt á kommunista párt, a szocialista állam és a proletár internacionalizmus iránti viszonyban nyílt ellenállásba, a szocializmus elvetésébe mennek át. Semmilyen szempontból sem becsülhetjük le azt a több száz antikommunista központot és több tízezer teoretikust, akik Nyugaton az ifjúság befolyásolásának kérdésével foglalkoznak. Az új ún. apolitikus befolyásolás egyszerűen annak a következménye, hogy a Nyugaton folytatott durva antiszocialista és szovjetellenes propaganda nem hozta meg a várt eredményeket. Az apolitikus és nem ideológiai befolyásolás látszatával akarják elkendőzni a mélyen ideológiai és a szó szoros értelmében politikai tartalmat. Tipikus megnyilvánulása ez a szocialista országok ellen folytatott ideológiai diver- ziónak és lélektani háborúnak a haladás és a béke erői, valamint az imperialista reakció közti kiélezett harc mai időszakában. Egyik megnyilvánulása a fiatal nemzedékre gyakorolt, rafinált, elkendőzött és éppen ezért nagyon veszélyes antikommunista hatásnak. Az ideológiai diverziós központok által feldolgozott és a szocialista országokba terjesztett különféle problémák és területek közül a következőket említhetnénk meg: ■ Sokoldalú támadásokat intéznek a reális szocializmus ellen, azt hangoztatva, hogy nem akarja és nem tudja megoldani, s kielégíteni a fiatal nemzedék igényeit és szükségleteit, s negatívan befolyásolja a gyermekek és a fiatalok nevelését. Élósködnek a társadalmunkban még felmerülő fogyatékosságokon és nehézségeken, bírálják hiányosságainkat, amelyekről azt hirdetik, hogy a szocializmus velejárói, a magánvállalkozás és a pluralista politikai rendszer megszüntetésének következményei. ■ Idealizálják és elferdítik a fiatalok életét a tőkés országokban, a burzsoá iskolarendszert és a nyugati kormányoknak a fiatal nemzedékről való ún. gondoskodását. Hangsúlyozzák, hogy a tőkés országokban nagyobb a szabadság, a demokrácia, jobban kielégítik az érdekeket, mint a szocializmusban. Olyan példaképeket állítanak a fiatalok elé, amelyek tipikusan burzsoá szemléleteket személyesítenek meg, sok esetben kimondottan militarista és antikommunista eszméket képviselnek. ■ Látszólag nem osztályszempontú tanácsokat adnak a legáltalánosabb emberi problémák megoldására. A valóságban azonban kihasználják a fiatalok érzelmi labilitását és a társadalmi beilleszkedésük bonyolult folyamatát. Kiemelik, hogy a fiatalok elidegenülése, beletörődése a nihilizmusba „természetes“. A megoldás módja szerintük az élet privatizálása, a magánéletbe való menekülés a társadalmi aktivitásból. ■ Nyíltan és rejtetten passzivitásra, átlagosságra, az egyik oldalon az ún. túlélésre, a másik oldalon a reális szocializmus elleni aktívabb tiltakozásra ösztönöznek. A diverziós központok útmutatásainak és felhívásainak jellege a konkrét bel- és külpolitikai helyzet szerint változik. ■ Nagymértékben erősödik a klerikális antikommunizmus, a szocialistaellenes szellemben gyakorolt diverziós hatás azzal a céllal, hogy a vallást ideológiai és politikai erővé változtassák. Kísérleteket tesznek, hogy felélesszék a vallásos élet különböző formáit és újakat, a fiatalok szemében vonzóakat találjanak. Aktivizálni próbálják az ún. rejtett vallásosságot, a vallási fanatikusokat. Megpróbálják kitölteni a fiatalok szabad idejét (különösen a falvakban és kisebb városokban), újfajta, nem formális vitákat szerveznek a technikáról, a tudomány eredményeiről, a világűr meghódításáról stb. azzal a céllal, hogy a vallásos meggyőződést összekapcsolják a korszerű ismeretekkel. A fiataljainkra gyakorolt ideológiai és diverziós hatást elemezve az utóbbi időben megállapíthatjuk, hogy orientációja megváltozott. Míg néhány évvel ezelőtt mindenekelőtt a tanuló ifjúságot próbálták befolyásolni, az antikommunista központok figyelme ma mindenekelőtt a munkásfiatalokra, az ipari tanulókra és a fiatal műszaki értelmiségiekre irányul. Nem véletlen, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek a fiatalok ezen csoportjainak. Ez megfelel az ideológiai és diverziós központok mai taktikai és stratégiai céljainak. Ezek a központok fennállásuk óta mindenekelőtt a kommunista párt és a dolgozók egységének megbontására, a munkásosztály tudományos világnézetének lejáratására és a CSKP vezető szerepének gyengítésére törekednek. Ilyen irányú terveik teljes kudarcát azzal akarják megakadályozni, hogy figyelmüket a fiatalságra irányítják, amely fokozatosan bekapcsolódik a termelési folyamatba, kiegészíti a gazdasági vezetők és irányítók s a párttagok sorait. Nem hajlandók meggyőződni azonban arról, hogy elképzeléseik és terveik naivak. A világban végbement változások meggyőzően a szocializmus erőfölényét, a szocializmus eszméinek és értékeinek fölényét bizonyítják. A Szovjetunió és a többi szocialista országok aktív békepolitikája, ugyanúgy mint a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott program eredményes megvalósítása az élet valamennyi területén pozitívan hat fiatal nemzedékünkre. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyre nagyobb figyelmet szentel a fiataloknak. Arra irányítja egész nevelesi rendszerünket, a szocialista állam kulturális és nevelési intézményeit, a képviseleti szerveket, a társadalmi szervezeteket, az állami és gazdasági irányító szerveket, hogy oldják meg a fiatalok problémáit. A munkásosztály és az összes dolgozó élcsapataként tevékenykedő párt egyik jellemvonása, hogy a fiatalok bíznak Csehszlovákia Kommunista Pártjában. Tisztelik és szeretik a kommunistákat, minden újat és haladót. A fiatalok tisztelete azonban nem kritikátlan. A bizalom igényekkel, felelősségérzettel és igényességgel párosul. „Mi sem bonyolultabb és igényesebb az ember nevelésénél - hangsúlyozta a CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Hu- sák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK köztársasági elnöke. - Itt minden formalizmus és leegyszerűsítés duplán megbosszulja magát. Az ember szocialista öntudatának formálása, amely magában foglalja a világnézeti, az erkölcsi és a munkára való nevelést, a szocialista építés sokoldalú folyamatában valósul meg. Közben nem téveszthetjük szem elöl, hogy a szocializmust, az új társadalmat két ellentétesi társadalmi rendszer, két összebékíthetetlen ideológia ádáz harcának feltételei között építjük. Ezt a realitást senki sem kerülheti meg.“ Ezek a gondolatok ma is teljes mértékben érvényesek az ideológiai diverziós hatás céljainak, lényegének, módszereinek, formáinak és eszközeinek leleplezésében is. Időszerűek a szocialista építésben, a szocialista közösség egységének megszilárdításában, mivel ez egyik alapvető feltétele az antikommunizmus elleni eredményes harcunknak. Dr. JAROSLAV SKVARIL kandidátus 1985. VI. 14.
