Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-07 / 23. szám
1 KETTEN- Pontosan harminc éve vagyunk élettársak. Mi a véleményed, ne szánjuk rá magunkat a házasságra?-Jó, de kinek kellünk már mi ketten? TÁNC- Pista, igaz, hogy megkérted annak a lánynak a kezét, akivel tegnap este tánc közben megismerkedtél?- Igaz.- Azelőtt sohasem láttad öt?- Azt sem tudtam, hogy a világon van, de amikor hatodszor táncoltam vele, már nem tudtam, hogy mit mondjak neki... HŰSÉG- Paula a legtisztességesebb asszony, akit ismerek!- Hogyhogy?- Már tíz éve ugyanannak a férfinak az elvált felesége! MÉZESHETEK Sopánkai mondja:- Na, a Fehéréknél véget értek a mézeshetek!- Honnan tudod? - kérdi a felesége.- Hát onnan, hogy az asszonyka már nem segít a férjének a mosásban! AFORIZMÁK A KROKOGYILBÓL Aki ura önmagának - annak sohasem lesznek más urai. Egyesek ahelyett, hogy a saját szárnyukkal repülnének - inkább idegen szárnyak alá húzódnak. * * , * Ha az emberek mind olyanok volnának, amilyeneknek az ajánlások tüntetik fel őket, akkor nem volna szükségük ajánlásokra. Aki betöltötte a negyvenedik évét, az már felelős a saját arcáért. * * * Vannak, akik elhisznek bármit - csak az a fontos, hogy a fülükbe súgják. * * * Ha minden ember olyan volna, mint én - akkor nem volnék kénytelen annyi sok embert gyűlölni! G. GY. fordítása A LEGSZEBB KOR OTTHON- Próbálkoztál már'az akupunktúrával? - kérdezi betegségre panaszkodó barátjától Kovács.- Ugyan, hagyd el! Pont eleget szurkálnak otthon! FÉL- Pazarul gondoskodik rólad- a férjed, Rita!- Óh, igen! Csak néha félek, hogy közben elkapják! * TISZTESSÉG- Pannikám, kislányom, a fiúdnak valóban tisztességes szándékai vannak veled kapcsolatban?- 0, igen anyu. Csak elvenni nem akar! ÉJJEL Páciensétől kérdezi az orvos:- Éjjel tud aludni?- Sajnos, nem - feleli az. -Aha... És miért nem?- Mert éjjeli műszakban dolgozom. A HÉT VICCE- Pályatévesztett ember maga, Müller! Nem könyvelőnek, hanem betörőnek kellett volna mennie!- Miért, igazgató elvtárs?- A munkája nem hagy nyomot maga után! VÁLÁS Piriké feleségül megy egy férfihoz, aki húsz évvel idősebb nála. Fél év múlva bevallja a nővérének:- Kettőnk kapcsolatának vége. Elváltunk ágytól- asztaltól!- Hát már enni sem tudott? SEGÍT Pityókás vezetőtől kérdezi a rendőr:- Hogyan tudott ilyen állapotban volán mögé ülni?- Hát, nem volt könnyű, de a barátaim segítettek!- Mondd, Micike, Milyen az az alak, akivel most jársz?-Tudod, Piriké... anyagilag a legszebb korban van! SKÓT Procc skót bemutatja vendégeinek a lakóházát:- Ez itt az ebédlő! Az asztalhoz, isten ne adja, húszán ülhetnek egyszerre... TRABANT Parkol a tilosban egy ütött-ko- pott Trabant. A rendőr odamegy a volán mögött ülő vezetőhöz:- Az öné ez a kocsi?- Az enyém.- Kétszáz korona!- Tegyen még hozzá ötvenet és vigye! - válaszolja kis gondolkodás után a kocsi gazdája. SZOMJÚSÁG- Péter, az ivás bizonyára nem tesz boldoggá téged!- Az igaz, de a szomjúság sem!- Teljesítsem három kívánságukat?- Csak akkor, uram, ha okmánybélyeggel ellátott kérvényt nyújt be... (Milan Stano rajza) JÓ FILM...- Pénztár? Mikor kezdődik ma az esti előadás? - tudakozódik egy telefonáló a moziban.- Hány órára tudna idejönni? FÖLDRAJZ .- Ugye, kibírhatatlan hőség volt? - faggatják az Afrikából visz- szatért Brahovácot a kollégái.- Borzalmas!- És hol volt a szállásod?- Tíz kilométerre az egyenlítőtől.- És mondd, északra vagy délre?- Északra.- Szerencse! TAKARÉKOSSÁG- Sohasem megyek ebédelni olyan vendéglőbe, ahol egyszer már jártam.- Helyes: én sem adok sohasem borravalót! ŐSZINTESÉG- Vannak olyan esetek, amikor a férj kénytelen hazudni a feleségének.- Ennél rosszabb is előfordul: amikor igazat kell mondania!- Sajnos, haverkáim nem tudok leugorni fröccsre. Komoly.felelös- ségteljes munka vár rám... (Punch) Bürokratáék szolgálati úton (Gossányi Péter karikatúrája) Galambos Szilveszter PERNAHAJDER Ülök a közkedvelt „Kávézacc" eszpresszóban. Megiszom a kávémat, aztán rágyújtok egy illatos Kossuthra és egy halványkék levélpapírt helyezek magam elé az asztalra. Levelet írok a szerelmemnek, Eleonórának: ,,Drágám! Egyetlenem! Édes nyuszipofám!“- körmölöm érzelmektől fűtötten, amikor forró leheletet érzek a tarkómon. Hátrafordulok. Szikár, kopasz, zavaros-zöld szemű férfi ül mögöttem és hátrafordulva figyeli, mit csinálok. Nem törődöm vele. Szívok egy slukkot a cigarettámból és folytatom a levelet: „Ha visszagondolok a jászberényi éjszakánkra, elfog a lázas remegés. Milyen lobogó, izzó szerelemmel tetted elém a szilvaízes derelyét! Pille ujjaid milyen csodálatosan szórták a tésztára a porcukrot!“ Ekkor abbahagyom a levélírást, mert érzem, hogy a fülembe krákognak.- Megfáztam - mondja a szomszédom. - A fene egye meg ezt a változó időjárást!- Hát igen. Az ember nem tudja, hogyan öltözködjék - bólintok barátságosan és folytatom a levélírást: „Szerelmetes életgyönyörúségem! Te szép mezei virág! Aranyos mókusfülem! Csókjaid izzó garázsát még most is érzem. “- Pardon, bocsánat! - mondja recsegő hangján a szomszédom, mert annyira előrehajolt, hogy az álla hozzáért a fejem búbjához.- Kérem, nem történt semmi - válaszolom idegesen és megmarkolom a golyóstoliam, hogy leszakítsak vele néhány szóvirágot. írom a gyengéd, szerelmes sorokat. Egyiket a másik után. Szomszédom most annyira belehajol a levelembe, hogy az orra hegye is tintás lesz. Kétségbeesetten hunyorog.- Úgy gondolom, ön rövidlátó. Parancsoljon, a szemüvegem. Talán így jobban tud kellemetlenkedni - jegyzem meg éles gyúnnyal. Cseppet sem zavartatja magát. Felveszi az okulárém és aprólékos gonddal olvassa a levelemet.- Éjszaka, azt szerintem két c-vel kell írni - figyelmeztet szigorúan.- Szerintem nem - dobolok feldúltan az asztal lapján.- Ahogy gondolja - mondja vállat vonva. Még figyelmesen megnézi a borítékon a pontos címzést, aztán visszaadja a szemüvegem. Nehezen, zihálva veszem a levegőt:- Uram, úgy gondolom, hogy nem illik más levelébe, újságjába beleolvasni. Válasza nyugodt:- Sok minden nem illik manapság, aztán mégis csinálják. Villámgyorsan fizetek és tajtékozva, dühöngve rohanok a kijárat felé. Szomszédom recsegő hangja még utolér:- Engem minden délután négykor itt talál. A választ is szeretném elolvasni!... / ÚJ SZÚ 1985. VI. 7 4 I
