Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-07 / 23. szám

A gépekre szerelt porvédókröl időnként el kell távolítani a szennye­ződést Mit tesznek a nőkért a Jitkában? Jindrichúv Hradec és a textilgyártás elválasztha­tatlan fogalmak. Nem napja­inkban alakult ki ez a társí­tás, hisz nemrég emlékeztek meg a városban a takács­mesterek első céhje megala­pításának 600. évfordulójá­ról. Az iparág hol lassabb, hol gyorsabb ütemben fejlő­dött. A mai korszerű textil­vállalat, a Jitka a felszabadu­lás után működő négy üzemből alakult meg. Kez­detben hazai nyersanyagot, lent dolgoztak fel, majd az igényeknek, a keresetnek megfelelően pamutanyagok gyártására álltak át. Az átala­kítással egyidöben végezték azt a sokrétű korszerűsítési munkát is, aminek eredmé­nyeként egyre jobb munka- körülményeket hoztak létre. ZAJ- ÉS PORÁRTALOM- Nem véletlenül tartjuk állan­dóan szem előtt dolgozóink mun­kafeltételeinek javítását - mondot­ta Jiri Tousek termelésvezetö. - Hatvanöt százalékban nőket al­kalmazunk. Úgy is mondhatnánk, hogy a tulajdonképpeni termelést ők végzik, a férfiakra pedig az anyagmozgatás, a nagyobb fizikai megterhelést igénylő folyamatok és a karbantartás hárul. Azt ajánlotta, nézzünk körül az üzemben. Készségesen megmu­tatta, hol, hogyan dolgoznak a nők. Az első csarnokba lépve olyan zaj fogadott, hogy egymás szavát sem értettük. Igaz, az or­sók körül forgolódó lányok, asszo­nyok már hozzászoktak ehhez, de idejük sem igen van a társalgásra, beszélgetésre. Állandóan ügyelni kell, nem szakadt-e el a szál, megtelt-e már az orsó. Aki járt már fonodában tudja, hogy a gyapot feldolgozása köz­ben a levegőbe apró részecskék kerülnek, s ezáltal a munkahelyi környezet igen kellemetlenné vá­lik. A megengedettnél jóval na­gyobb mennyiségű por következ­tében gyakoriabbak a légzöuti megbetegedések és akinek sike­rül jobb munkalehetőséget talál­nia, inkább búcsút mond a zajos csarnoknak. Elsősorban ez kény- szeritette gondolkodásra és meg­oldások keresésére a vállalat ille­tékeseit. HÁROM EREDMÉNYES ÚJÍTÁS- Jan Dobes vezető gépész irá­nyításával harminctagú kollektíva látott munkához - magyarázta a termelésvezetö, miután a zajos csarnokot elhagyva egy viszony­lag csendes folyosóra értünk.- Mindenkinek megvolt a konkrét feladata, melyet a pontosan meg­szabott határidőre meg kellett ol­dani. Az újítási javaslatokat foko­zatosan próbálták ki, illetve vezet­ték be. ötvenhat gépre szereltek porelszívót, s ezáltal a köbméte­renkénti négy és fél milligrammos szennyeződést két milligrammra sikerült csökkenteni. A másik újítási javaslat megva­lósításával további 150 kártoló­gépre szereltek elszívót, s így ér­ték el, hogy fele annyi gyapot­szennyeződés és por kerül a leve­gőbe mint korábban. Ezeket a módszereket a továbbiakban tö­kéletesíteni szeretnék. Ez utóbbi újítási javaslat különösen azért említésre méltó, mert az elszívó­kat olyan régebbi típusú gépekre szerelték, melyeket hazánk más hasonló gyáraiban is használnak.- S hogy teljes legyen a sor, megemlítem a harmadik jelentős változtatást is - folytatta Jiri Tou­sek. - A csarnokban megmutat­ta a fejünk felett mozgó henge­reket. Ezek beépített síneken kör­bejárnak, s a háztartásokban használatos porszívókhoz hason­lóan nyelik el a port, igy tisztítva a levegőt. Eddig már tíz ilyen ,,porszívót“ szereltünk fel illetve működtetünk. SZÜKSÉGES A TÖRŐDÉS A következő részleg az előző­nél jóval korszerűbb. Itt ugyanis orsónélküli gépeken készül a fo­nál. Ezek a hazai gyártmányú gépsorok a világ textiliparában is jelentős változást jelentettek. Sok­éves stagnálás után. forradalmi fordulatot hozott alkalmazásuk. Az orsó nélküli gyártással ugyanis négyszeresére növelték a terme­lést. Nagy előny, hogy a gépek megszakítás nélkül működnek, ugyanis az alapanyagot tartalma­zó hengereket menet közben lehet cserélni és a kész fonalat bármikor le lehet venni a gépről. Az sem elhanyagolható, hogy az ily mó­don gyártott fonalból egyenlete­sebb, szebb kivitelű szövet ké­szülhet.- Itt szemmel láthatólag jobbak a körülmények, nincs olyan por és a zajszint is alacsonyabb - mon­dotta kísérőm. - Természetesen szívesebben jönnek a nők erre a részlegre dolgozni, mint az előbb látottra. Üzemlátogatásunkat folytatva benéztünk a büfébe is, ahol néhá- nyan tizórait és üdítőitalt vásárol­tak. A három büfén kivül az érdek­lődök igénybe vehetik az üzemi étkezdét is. Ezt a jövőben korsze­rűsíteni szeretnék, mert a kapaci­tás nem felel meg a követelmé­nyeknek. Ezután a volt dolgozók, a nyugdíjasok is itt étkezhetnek majd. Az egyes részlegeken szó­dagépeket helyeztek el, külön he­lyiségeket létesítettek a dohány­zóknak, mivel a csarnokokban szi­gorúan tilos a nyílt láng haszná­lata. A szövődében Jaromír Mikolá­áik vezető fogadott. Elismeréssel szólt a nők munkájáról. Arról is beszélt, mennyire szükséges a ró­luk való gondoskodás, hiszen idei tervfeladataik az eddiginél jóval igényesebbek és teljesítésük ön­feláldozó helytállást követel meg valamennyiüktöl.- Nálunk több mint háromne­gyed részben dolgoznak nők - mondotta. - Nagyra értékelik a munkahelyi körülmények javulá­sát. Termelési értekezletünkön legutóbb azt is szóba hozták, miért nem lehet megoldani, hogy a vál­lalattal szemben levő üzletben megrendelésre vásároljanak. A műszak előtt otthagynák táská­jukat a kért áru jegyzékével és munka után csak fizetniük kellene. Már tárgyaltunk a bolt vezetőjével, remélem rövidesen sikerül meg­egyezni. A GYÁRBAN ÉS AZON TÚL Nemcsak a termelésre, a mun­kahelyre figyelnek oda, hanem ál­talában dolgozóik életére. Sokan járnak be a környező falvakból, ezért szorgalmazzák a közlekedés javítását. Mielőtt arra a részlegre men­tünk, ahol a késztermékeken az utolsó simításokat végzik: mos­sák, vasalják és csomagolják az anyagokat, Jiri Tousek a gyár kör­nyékét is bemutatta:- Azokban a toronyházakban többségében a mi dolgozóink lak­nak. Elsősorban azok a családok kapnak lakást, amelyekből ketten a gyárban dolgoznak. Ott jobbol­dalt van az üzemi óvodánk és bölcsődénk. Minden igényt nem tudunk kielégíteni, de a fontos munkahelyekre mindenképpen visszatérhetnek az anyukák a gyermekgondozási segély után, az apróságokat elhelyezzük. Vál­lalati üdülőnkben nyáron pionírtá­bor van, az idén természeti iskola­ként is szolgál. Fehér szövetet nyel el a gépsor, a másik végén már kockásán kerül elő. Aztán hatalmas automata mosógé­pek mossák, majd forró hen­gerek közt válik simává az ágyneműnek való anyag. Mi­nőségellenőrzés, csomago­lás következik. Mindenütt szorgos kezű lányok, asszo­nyok. S ez nemcsak a lát­szat, bizonyíték rá az is, hogy a nagy hidegek okozta kieséseket már az első ne­gyedévben behozták. Még mielőtt szíves ven­déglátónktól búcsút vettünk, egy meghívásnak is eleget tettünk. A vállalat büszkesé­gét, az üzemi klubot tekintet­tük meg. 1983-ban adták át a több mint tizenegy millió korona értékű létesítményt. A korszerű, minden igényt kielégítő színházterem és a szakköri tevékenységet szolgáló kisebb helyiségek láttán még teljesebbé vált a kapun belüli kép: sokat tesz a vállalat a dolgozókért, akik ezt kamatostul adják vissza mindennapi helytállá­sukkal. DEÁK TERÉZ Csomagolás előtt ellenőrzik a szövet minőségét (A szerző felvételei) A Szocialista Munka Hőse GYŐZELMES SZÉNCSATÁK Aki még nem járt bányában, aligha tudhatja, mennyi hősiességet követelő munka a szénjövesztés. Huszonkét évvel ezelőtt Jozef Belokostolskynak, a prie- vidzai Ciger Bánya egyik mai fővájárának is csak meglehetősen homályos elképze­lései voltak a bányászéletröl. Édesapja, aki hosszú időn át mint a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár meg­becsült, kiváló hegesztője kereste a négytagú család kenyerét, bizonyára ezért fogadta nem kis kételkedéssel pá­lyaválasztását.- Miért döntöttem igy? - kérdez vissza a munkasikereiről legismertebb szlová­kiai ifjúsági falfejtöbrigád vezetője, a Szo­cialista Munka Hőse címmel kitüntetett harminchét éves kommunista bányász. - Mindig a különleges pályák vonzottak. Elsősorban a repülősöket és a föld nagy kincseket rejtő mélységeibe leszálló bá­nyászokat csodáltam. Mivel pilóta nem lehettem, a másodikat választottam. Imelyről (tmef) ahol gyermek- és kamasz­éveimet töltöttem, az alapiskola elvég­zésekor hárman jöttünk bányásztanuló­nak Prievidzába. Szüléink érthető aggo­dalommal szinte naponta mondogatták, bizonygatták, hogy rossz helyre küldtük el a jelentkezést, és titkon remélték: úgy­sem fogjuk majd kibírni a bánya hallo­másból nyomasztónak és veszélyesnek ismert légkörét. Majdnem igazuk lett! Ugyanis a két barátom még a tanulás kezdeti hónapjaiban meggondolta magát, és hátat fordított ennek a vidéknek. Akkor néhány napig egy kicsit magam is tétováz­tam, de mert mindig gyáva dolognak tartottam a küzdelem feladását, az önbi­zalmam maradást parancsolt. A prievidzai medencében folyó bányá­szatról az első adatok a közelmúltból származnak. Gondos geológiai kutatások után a Ciger Bánya 1. számú aknáját 1962-ben nyitották meg, amikor a város­nak és környékének szénre, energiabá­zisra épült ipara már egyre inkább keve­sellte a szomszédos novákyi és handlo- vái lelőhelyeken kitermelt évi néhány százezer tonna tüzelőanyagot. Az új bá­nyában, amelynek szénkészletét leg­alább hetvenöt évre elegendőnek bizo­nyították a próbafúrások, a kezdet kezde­tén mindennél jobban kellettek a szorgos munkáskezek, mert a művelésbe fogott telepek ásványkincsének megszerzésé­hez teljesen hiányzott az embert kímélő korszerű technika. A csákány és a lapát volt a vájárok legtöbbet használt szerszá­ma, de mivel szenet eredményesen jö­veszteni kellő szaktudás nélkül sem le­het, Prievidzában azonnal hozzáfogtak a bányászképző iskola növendékeinek oktatásához, neveléséhez. Az első há­rom-négy évben éppen közülük kerültek ki a mai törzsgárda tagjai.- Jozef Belokostolsky szorgalmára, munkaszeretetére és áldozatkészségére már az iskolában felfigyeltünk - mondja Simon Lutring, a bánya összüzemi párt- bizottságának elnöke. - Kitüntetett tanu­lónk volt, és szakgyakorlatokon hamaro­san a legnehezebb frontokra beosztott tapasztalt bányászokéhoz mérhettük a teljesítményét. így még az iskola elvég­zése előtt a prágai Tüzelőanyagipari Mi­nisztériumtól megkapta élete első kitün­tetését, a Példás Bányásztanuló jelvényt. Nemrégen múlt tizenkilenc esztendeje annak, hogy a Belonak becézett újdon­sült vájárt az első igazi műszakra a vá­rostól jó ötkilométernyire hirtelen magas- lani kezdő hegyek gyomrába vitte a moz­donnyal vontatott alacsony kisvonat.- Egykori tanítóm, Rudolf Sringo bri­gádjába osztottak be - emlékezik arra a napra a fővájár. - A leomlasztott fal­hoz érve kezembe nyomták a kifénye­sedett nyelű csákányt, és a műszak ve­zetője ezekkel a szavakkal állított az előttünk nagy robajjal lezúdult szénlavina széléhez: - Most már tudód, hogyan kell nekiveselkedni a kemény férfimunká­nak ... Becsüld meg magad! Jozef Belokostolskynak azóta sem kel­lett pironkodnia kollektívája előtt. Pedig az acélcsákánnyal és a mellé tartozó széles bányászlapáttal együtt nem akár­milyen napi normák teljesítését kapta feladatul, és hamarosan azt is látta, hogy a nála erősebb testalkatú, tapasztalt bá­nyászok közül a rendkívül nehéz fejtési feltételek miatt szinte minden hónapban elment valaki a vállalattól.- Csak 1969 végén, a pártszervek eré­lyes közbenjárására kaptuk meg az addig oly sokat ígérgetett komplex gépi fejtóbe- rendezések első darabjait - ismerteti az új termelési viszonyokat. - Amíg viszont ÚJ SZÚ 8 1985. VI. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom