Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
Oltárok a filmvásznon - ezt OZ. az összefoglaló cimet is adhatnánk a ma kezdődő és négy hétig tartó filmszemlének, hiszen a műsorra tűzött hazai és külföldi alkotások szereposztása valóban parádés; Zdenék Svérák, Ladislav Smoljak, Jiri Bartoéka, Jaromir Hanzlik, Vjacseszlav Tyihonov, Beata Tyszkiewicz, Juozasz Bud- rajtisz, Leonyid Filatov, Reviczky Gábor, Sáfár Anikó, Kállai Ferenc, Olgierd Lukaszewicz, Ljubisa Sza- mardzsics, Bata Zsivojinovics, Catherine Deneuve, Uno Ventura, Claudia Cardinale, Paul Newman és Joanne Woodward bizonyára sokakat vonz a mozikba, s nevük biztosíték arra, hogy a néző kellemesen szórakozhat. Az alábbiakba a szemlén látható húsz alkotásból adunk ízelítőt. A kolibai stúdió egyik legújabb filmje a Ján Petro visszatér. Martin tapák munkájának hőse a hatvanas évek derekán szabadul a börtönből; otthonába visszatérve merőben új világgal találja magát szembe; a falu levetkőzte évszázados elmaradottságát, anyagiakban gyarapodott, felvirágzott, a szövetkezetesítés szinte forradalmi változásokat hozott az emberek életébe. A szellemi felemelkedés, az emberek tudatának fejlődése azonban lépéshátrányban maradt, (gy Ján Petrónak meg kell küzdenie a falubeliek előítéleteivel, káros beidegződéseivel. Vidámabb húrokat pendít meg Vít Ol- mer, a Baj van, doki című cseh komédia alkotója, bár égető kérdéseket vet fel: a civilizációs ártalmak, környezetünk szennyezett- sege, túltechnizált világunk, egyesek fogyasztói szemlélete olyan kérdések, amelyek nem csak a film fogorvos-hősét izgatják. A doki szélmalomharca, lázongáJelenet az Európai történet című szovjet filmből, melynek főszerepét Vjacseszlav Tyihonov (a képen) játssza ----------------------------------------------*• sa ugyan szánalmasan mulatságos, mégis rokonszenvet, együttérzést vált ki a nézőben. Fiatalokkal, Prága átjáróiban és aluljáróiban ácsorgó if jakkal, bisztrókban és diszkóklubokban ücsörgö-szó- rakozó fiatalemberekkel, kétes üzletekből és lakásfosztogatásokból élő galeri-tagokkal - a könnyű megélhetést választó egzisztenciákkal foglalkozik Jaroslav Soukup a Szerelem az átjáróban című munkájában. S teszi ezt úgy, hogy közben egy ígéretesen induló szerelem történetét meséli el, színesen, életszerűen. A Német Szövetségi Köztársaságban a választásokat megelőző prolitikai pozícióharc idején játszódik Igor Gosztyev filmjének, az Európai történetnek a cselekménye. Újságírók állnak a rendező érdeklődésének középpontjában, olyan egyének, akik a tömegtájékoztató eszközök révén befolyásolhatják és formálhatják a közvéCM Will TIZENHÁROM ORSZÁG HÚSZ ALKOTÁSA MŰSORON leményt. Egy fiatal riporter és egy önkényeskedő tévékommentátor alakján keresztül az alkotók napjaink társadalmi összefüggéseit ábrázolják, rámutatva a haladó erők béketörekvéseire és azoknak a mesterkedéseire, akik a világot újabb katasztrófába akarják sodorni. Látvány, kaland, romantika jellemzi Nyikolaj Guszarov munkáját, a Szemjon Gyezsnyev című alkotást. A címszereplő a 17. század orosz tengerésze, világutazója volt, aki 1648-ban felfedezte Ázsia később róla elnevezett, legkeletibb, a Csukcs-félszigeten fekvő fokát. Viszontagságos élete saját naplófeljegyzései alapján elevenedik meg a vásznon, hitelesen, hatásosan. Az áldozat olyan krimi, amelyben a detektív nem a gyilKos személye után kutat, hanem az ismeretlen tettes következő áldozatának kilétét kívánja felderíteni. Dobray György filmjét tehát a kriminológia egy újonnan fejlődő ágazata, a viktimológia (áldozattudomány) ihlette, amely azt vizsgálja: mit tesznek a bűntettek áldozatai azért hogy áldozatok legyenek. Pontosabban, milyen magatartásmódok segítik elő vagy éppenséggel provokálják, hogy a bűnözők éppen azokat válaszszák ki tettük céltáblájául, akiket kiválasztanak. Izgalmas, újszerű ez a magyar krimi, melynek története két áldozatjelölt körül forog, s csakhamar föltűnik a gyilkos is... Afféle sci-fi a lengyel Juliusz Ma- chulski filmje, a Szexmisszió. Két férfit hibernálnak, s mig mélységes álmukat alusszák, kitör a harmadik világháború, a földön minden megsemmisül, csak néhány nő marad életben; ők fedezik fel ötven év múltán a hibernált férfiakat, s felébresztik őket... Gondosan kimunkált forgatókönyvből, kiváló színészekkel, kifogástalan profizmussal és sok-sok humorral készítette a filmet Juliusz Ma- chulski, a Vabank rendezője. Klasszikus tökélyű novella, Gottfried Keller, kiemelkedő svájci német író Falusi Rómeó és Júlia című műve ihlette Siegfried Kuhn NDK-beli rendezőt filmjének elkészítésére. A századforduló éveiben játszódó szerelmi történet hősei atyáik gyűlölködése miatt épp úgy a halálba menekülnek, mint a Shakespeare-tragédia szerelmesei. Versenyfutás a halállal - ez a címe annak a sikeres angol filmnek, amely az egyik legkiválóbb brit zsoké, Bob Champion visszaemlékezései nyomán John Irvin rendezésében készült, a valóságos cselekményekhez híven, igaz történet ez a film: Bob sikerei tetőfokán, 1979 júliusában megtudta, hogy rákbetegségben szenved, és orvosi beavatkozás nélkül csak nyolc hónapja van hátra. Fél éven át kezelték kórházban, s amikor hazaengedték - harmincegy esztendős volt ekkor -, járni is alig tudott, annyira legyengült. 1980 augusztusában mégis újra kezdte az edzéseket, nem mondott le kedvenc versenylováról sem, noha közben az is megsebesült - és 1981 áprilisában megnyerte az országos versenyt. Középkorú építőipari munkást alakit Paul Newman a maga írta, rendezte amerikai filmben, a Harry és fia címűben. Harry egy napon majdnem balesetet okoz, ezért elbocsátják. Munka nélkül kétségbeesik, húszéves fia, akit egyedül nevel, mindent megtesz, hogy segítsen neki. A semmittevés, a szürke napok egyhangúsága azonban szép lassan aláássa kapcsolatukat, mely tragédiába torkollik... A nemzeti eposzként tisztelt Ember a havas folyóból című ausztrál elbeszélő költeményből készült a múlt századi történetet felidéző film, a Jim Craig. George Miller munkája lovakról és emberekről szól, barátságról és gyűlölködésről, szerelemről és szabadságról, s persze a csodálatos ausztrál tájról. Laza szövésű, egyszerű történet ez a film, amely költői emelkedettségével, kiszínezett látvánnyal nyűgözi le a nézőt. TÖLGYESSY MÁRIA M int egy szertelen, vidám csitri, olyan volt délelőtt. Ide simult, oda bújt, mesélt, nevetett, sárga nadrágjában leült a porba, haját oldalt fogta kontyba. Délutánra elkomorodott. Félrevonult, s arcát tenyerébe hajtva hallgatott. Ha felkapta a fejét, olyan volt a szeme, mint vihar előtt az ég. Senki sem tudta, mi baja. De este, miután meggypirosra festette az ajkát és kitalált magának egy új frizurát, megint jókedvre derült. Csacsogott, mosolygott, titkokért titkokat adott. Aztán nem sokkal éjfél előtt felugrott a székről és se szó, se beszéd, megint elege lett mindenből. Csak akkor szóljanak neki, ha az ő jelenete következik, visszhangzott a folyosó. Ült a pádon, távol a lámpáktól, messze a rendezőtől és folytak a könnyei. A fáradtságtól sirt. Attól, hogy órákig tartó tétlenségre ítélték. Késő éjszaka volt már, fél kettőt mutatott az óra, amikor a „felvétel“ neki szólt. Felkapta a lopott tárgyakkal teli óriási fekete koffert, és egymás után többször is „végigűszott“ a fáradt, vörös fényben. A „köszönöm ennyi“ után levágta a földre - és megnyugodva távozott. Adrianna Biedrzynska huszonhárom éves lengyel színésznő. Egyszer itt, máskor ott forgat. Varsóban egy kiszámíthatatlan hóbortos lány a Nyárra várva című filmben, Moszkvában a szandomiri vajda leánya a Borisz Godunovban, Budapesten egy titokzatos nő Szurdi Miklós Képvadászaiban. A főiskolát tavaly végezte el Lódzban, első szerződése a varsói Teatr Nowyhoz köti. Mindig más, de mindig nagyszerű - írják róla a lengyel lapok. Könnyű vele dolgozni - állítják róla a pesti forgatócsoport tagjai -, nincs az a helyzet, amelyben ne találná fel magát. S hogy a szereppel való azonosulása még tökéletesebb legyen: Moszkvában oroszul, Budapesten magyarul mondja a szövegét. — Ha igaz, hogy minden kezdet nehéz, akkor ön már rég nem kezdő, hiszen most is...- ... most igen. Nagyszerűen összejött Találkozás Adrianna Biedrzyriskával „Én is voltam gátlásos“ (Markovics Ferenc felvétele) ◄-----------------------------------------------------------------min den. Hol Szergej Bondarcsukkal, hol Szurdi Miklóssal dolgozom. Ezek tényleg nem mindennapi lehetőségek. De ne felejtse el: én is voltam merev és gátlásos. Dosztojevszkij drámájában, A játékosban áltam először a kamera elé; én voltam Polina, te jó ég, hogy égett a fülem. Zavart a fény, a behatárolt mozgástér; izgalmamban azt sem tudtam, merre lépjek. Sirhat- nékom volt, mert azt hittem, ilyen állapotban csak elrontani lehet mindent. Azóta szerencsére túljutottam ezen, ismerem a filmezés technikai oldalát, s most már krinolinban is úgy mozgok, mint farmernadrágban. Sok melegségre, kedvességre van szükségem — ha érzem, hogy szeretnek, egy-kettő elmúlik a félelmem. Mert a félénkséget még mindig magamban hordozom ...- Mire gondolt, amikor megkapta a Képvadászok női főszerepét?- Arra, amire máskor. Hogy nem szabad elrontanom. Mert ez egy csodálatos feladat; egy százarcú lány, aki minden helyzetben másnak tűnik. Külsőleg is, belsőleg is.- A próbafelvétel után mégsem ragaszkodott túlságosan a szerephez. Sót, ha igaz, amit hallottam, kerek perec kimondta: köszöni, nem kéri.- Ezek szerint azt js tudja, miért?- Azt suttogják...- ... mindegy. Én megmondom az igazat: amikor a rendező szólt, hogy lesz egy jelenet a filmben, ahol többet kell mutatnom magamból, kirobbantam. Azt aztán nem! Akkor inkább játssza el valaki más! Hát ez történt.- Csakhogy ez a „robbanás“ annyira jól sikerült, hogy Szurdi Miklós épp ez alapján érzett rá igazi egyéniségére, s inkább változtatott az elképzelésein, semhogy lemondjon önről.- örülök is nagyon. Boldogan magolom a magyar szövegemet.- Szergej Bondarcsukkal hol találkozott?- A műteremben. Megnézett jobbról is, balról is, elbeszélgetett velem, s azt mondta: maga lesz Marina Mnisek, az a gőgös lengyel lány, aki addig biztatja, bolonditja Griska Otrepjevet, a szökött szerzetest, amíg csak az meg nem ígéri neki, hogy cár lesz és Borisz Godunov helyett ó fog uralkodni Moszkva felett. Eddig Krakkóban, Varsóban és Moszkvában forgattunk, tavaly nyáron kezdtük el a munkát, de mesz- sze még a vége. Bondarcsuk? Minden szava, minden megjegyzése aranyat ér számomra. Ha szünetet tartunk két felvétel között, leül mellém és nyelvleckéket ad. Verseket mond. Csiszolja a kiejtésemet. Pontosítja a reakcióimat, a gesztusaimat. Egy percre sem engedi, hogy elbizonytalanodjak.- Szóval minden a legnagyobb rendben.- Csak halkan. El ne kiabáljuk! SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 1985. V. 31.
