Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
ONDREJ SLIACKY ffr-» Nivotm Alkonyat volt. Danka, a mama és a papa hazafelé tartottak a vasárnapi kirándulásból. Mindhárman nagyon- nagyon fáradtak voltak, hiszen egész nap gyalogoltak, [gy hát egyiküknek sem volt kedve beszélgetni. Sőt, a mamát annyira letörte a fáradtság, hogy fejét minduntalan hozzátámasztotta az autó ajtajához, s majd elaludt. Biztosan Danka is aludt volna már, ha nem lett volna a kezében két csillogó kövecske, amit még reggel talált az erdőben, s most kíváncsian vizsgálgatta. Micsoda gyönyörűség! Már látja, hogy fognak majd holnap az óvodában sóvárogni a két kő után a gyerekek. Csakugyan, kinek kölcsönzi majd? Gabinak? Nem! Gabi árul- kodós. Mirkának? Mirka sohasem játszik vele. Akkor Mat'ónak. Egyszer olyan príma piros cukorkát kapott tőle. Csakhogy aztán egész napra oda kellett neki adnia érte a rollerét. Nem, Maíónak sem kölcsönzi. És egyáltalán, miért adná bárkinek is. Ha olyan nagyon szeretne valaki ilyen köveket, keressen magának. De Vierkának mégiscsak kölcsönzi. Neki igen. Mert Vierka sohasem árulkodik. Meg nem is csú- folódik. Lehet, még azt is megengedi, hogy az egyiket hazavigye. Legalább nem lesz szomorú, ha megint egyedül lesz az óvodában. Úgy, mint akkor, amikor a tanító néninek kellett öt hazavinnie, mert senki sem jött érte. Ekkor megszólalt a papa:- Nézzétek!- Mi az? - riadt fel álmából a mama. - Már otthon vagyunk?- Nem - válaszolta a papa, és egy gyönyörű piros korongra mutatott, ami épp akkor jelent meg az úttest fölött.- Jé-é-é-é! - kiáltott fel csodálkozva Danka, és egy egérügyes mozdulattal becsúszott a két első ülés közti résbe. - Mi az, apu?- Nem tudod? - mosolyodott el a papa és kissé lelassított. - Hisz az a napocska.- A napocska? - kérdezte kételkedve Danka. És miért áll olyan alacsonyan?- Mert lemenőben van.- És mi lesz, ha beleütközik valamibe? - tudakolta Danka. - Mi lesz azután?- Ne félj, nem ütközik bele semmibe - szólalt meg a mama, és ismét nekitámasztotta fejét a kocsiajtónak.- De ha mégis? - tart ki Danka a magáé mellett.- Nem ütközhet bele, bogárkám- győzködi öt álmosan a mama.- És légy szép csendeskén, aludni szeretnék. Danka elhallgatott, és ismét visszaült a ragyogó köveihez. Ám ezúttal már nem gyönyörködik a csillogásukban. Elgondolkozva figyeli a lenyugvó napot.- Apukám?-Tessék, aranyom.- És hogyha a napocska leesne, tudod, hogy igaziból, akkor nem világítana többé?- Akkor nem.- És mi világítana?- Semmi.- Akkor sötét lenne?- Sötét és rettentő hideg.- És mi lenne még?- Akkor már semmi sem lenne.- Virágok sem?- Virágok sem.- És fák?- Fák sem.- És fű sem?- Fű sem - felelte a papa.- Nap és napfény nélkül semmi sem lenne.- De te lennél? - kérdezte kicsit megszeppenve Danka.- Nem, nem lennék.- És anyukánk?- Anyukánk sem - felelte a papa és elhallgatott. Danka is elnémult, és ismét rászögezte tekintetét a nagy tűzpiros golyóra, mely már csaknem a földet súrolta. Ekkor az autó hirtelen irányt változtatott, és az egyik lejtős úton lefelé ereszkedtek a völgybe. Danka nyomban ezután rémülten felkiáltott.- Mi az? - fordult hátra a mama.- A na... napocska - zokogott fel Danka, és nagy kövér könnycseppek gördültek le az arcán.- Mi történt vele? - kérdezte értetlenül a mama.- Leesett. Leesett és összetört!- suttogta Danka már egészen magánkívül.- Ejnye no, bogárkám! - értette meg a mama, miről is van szó.- A napocska ugyanott van, ahol volt. Csakugyan. Csak mi innét nem látjuk. A hegy miatt. Érted?- Nem... nem - zokog Danka tovább. - Leesett... leesett. És most sötét lesz és hideg. És nem lesznek virágok, és apu sem lesz, meg te sem. Tudod?- Dehogyis nem Danka - nyugtatta most már a papája is a kétségbeesett kislányt. Azután gondolt egyet és erősebben rátaposott a gázpedálra. Az autó gyorsabban nekiiramodott. Csakhamar kiszaladt a völgyből, fel a dombtetőre, melyet szinte teljesen elárasztottak a lenyugvó nap sugarai.- Napocska! - kiáltotta Danka.- Napocska! - kiáltotta örvendezve még egyszer, és boldog mosoly jelent meg könnytől harmatos arcocskáján. A papa és a mama egymásra néztek, és szintén elmosolyodtak. Abban a percben mindketten ugyanazt gondolták: milyen sötét és hideg is volna a világ, ha nem ülne ott a hátsó ülésen az ö rémült kis napocskájuk. KOVESDI JÁNOS fordítása összeállításunkkal a nemzetközi gyermeknapot és a közelgő X Tavaszt köszöntjük. A felvételeket Gyökeres György készítette Kiss Dénes Füttyerdőben Őz fut a füttyök erdejében, csöndjei puha, zöld mohák. Mosoly sarlózza a réten hervadt virágok illatát. Őzláb játssza suta futásod, fütty-fák közt messzire inai. Táncolnak édes hasonmások, lobog a kukoricahaj. Tej illatában öltözik be a kolompszó az ég alatt. Kavics-szőnyegét terítve fákat vakol az alkonyat. Óz vagyok füttyök erdejében, csöndek tisztásán futva át, átváltozok, mint a mesében s kákicsból kötök koronát.- Ez bizony vadászat, hajtóvadászat, akárhogy is nézem - mondta csakúgy magának Kajla Fülöp és a hidegtől meg az ijedtségtől úgy vacogott, hogy majd a fogai hullottak ki szegénynek. Hát most mit tegyen? Erről a helyről nem mozdulhat, mert akkor Etüske orra lefagy. Itt kell gubbasztania, mert ez az álomszuszék sündisznó úgy alussza téli álmát, hogy az orra kilátszik a föld alól. Most mi lesz?! Egyszer csak látja ám, hogy a puskaropogás irányából egész sereg nyúl lohol. Alig telt el néhány perc, a Kajla-féle kazal tövében vagy félszáz kimerült, riadt nyúl verődött össze. Mindegyik mondta a magáét, beszéltek, meséltek, menekülésük történetét adták elő Kajla Fülöpnek, aki egy ideig szívdobogva hallgatta a rémtörténeteket. Aztán az egyik nyúl megkérdezte:- Miért ülsz te ilyen mozdulatlanul. Leragadt talán a feneked? Kajla Fülöp kicsit pironkodva ismerte be, hogy azért nem mozdulhat, mert Etüske orrát melengeti. Etüske a barátja, aki téli álmát alussza, de előjött egy rövid látogatásra, aztán visszamenet félúton fogta el az álom, úgy, hogy most kilátszik az orra. A nyulak kuncogtak. Aztán lassan nevetni, hahotázni kezdtek, mint akik el is felejtették, milyen veszélyes kutyaszorítóban voltak az előbb. Gúnyolni kezdték Kajla Fülö- pöt, amiért nyúl létére egy sünnel barátkozik. Jól leszidta őket Kajla Fülöp, majd elmondta nekik, hogy Etüske a legjobb barát. Hogy apja helyett apja, anyja helyett anyja, testvér helyett testvére neki Etüske, akinek egyetlen rossz tulajdonsága van csupán, hogy a telet átalussza. Mindezek hallatán előlépett egy nyúl a sereglet- ből, és így szólt Kajla Fülöphöz:- Mondd, hogy hívnak téged? Mi az igazi neved?- Kajla Fülöp a rendes nevem. A rengeteg nyúl összenézett, kapkodták a fejüket és azt mondták, ilyen nevű nyúlról már hallottak, csak személyesen nem ismerték, mert ugye ők a nyolcadik határból menekültek, életükben először járnak erre. Egyébként nagyon örülnek, hogy személyesen is megismerhetik Kajla Fülöpöt.- De honnét ez a fura név? - kérdezte valamelyikük. Erre Kajla Fülöp mindent szépen, sorjában elmesélt.- Mondd csak, nem egy kökénybokor alatt születtél? És nem ezen a tavaszon?- De igen, ha jól emlékszem. Az biztos, hogy ezen a tavaszon történt, illetve hát most már úgy kell mondani, hogy a tavalyi tavaszon, a legutolsón. A kökénybokor csak dereng az emlékezetemben, de azt tudom, hogy körös-körül volt néhány akácfa, amolyan aprócska erdöféle. Meg arra is emlékszem, hogy hatan voltunk testvérek, meg apám is volt, anyám is volt... de nem biztos, lehet, hogy csupán álmodtam egyszer, aztán meg valóságnak sejtettem. Nos, nem tudok egészen biztosat mondani.- Különös - töprengett a kérdező nyúl.- Mi ebben a különös? - kérdezett vissza Kajla.- Hát te nem tudót, hát r red vagyok. A testvéred! Éh deje már, hogy keresünl elveszett kisöcsém, én mei tunk közül. Kajla Fülöp nem értette egészet, de azért a könnye- Hát, hát, ez lehetséges Hát mégiscsak igaz? Mert tem, hogy az a régi emlék c lesz, hogy lesz.- Mi lenne - mondta Fü haza, méghozzá azonnal, i KESZELI FERENC Kajla Fülöp kalandjai- A nyulak tudvalévőén általában a kökénybokrok tövében születnek, mert a bodzabokor az büdös.- Igen, igen, ezt én is tudom. De mondd csak, nem volt véletlenül a szülőhelyed kökénybokra alatt egy nagy gumiabroncs, tudod, olyan eldobott traktorkerék ...- De, de rémlik valami, hogy volt ott egy olyan gumiabroncs, és annak a közepében volt a szüleim vacka, ott születhettem. A másik nyúl e szavak hallatán elsápadt, aztán elpirosodott, meg elzöldült és narancssárgult, aztán eszeveszetten ölelgetni, csókolgatni kezdte Kajla Fülöpöt. A többiek csak ámultak tátott szájjal a deres bajszuk alatt.- No, no, téged meg mi lelt, mi ütött beléd?- kérdezte értetlenül Kajla Fülöp. a kökénybokor. Ráadásul í tudod, a vadászokat el kell í lesz majd odahaza! Hát, i volna, hgoy megtalállak. A sok nyúl meghatódva a találkozás valóban megh- Szedelózködj, testvér!- Mennék én, mennék, c sem hagyhatom itt, hiszen ö a legjobb barátom. Ó volt bajban, örömben velem vo dűl volt apám és anyám, ti testvérem ó volt, nem tehi hagyjam.- Ugyan már, testvér. Ní Valahogy elboldogul majd- Úgy van, úgy van a nyulak.
