Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-17 / 20. szám
Leonyid Kamenszkij Segítség Élt egyszer egy gazda három lányával, Almával, Poli- nával és Evelinávál. Egy szép napon a gazda elhatározta, hogy körülnéz a határban. Aztán este így szólt a lányaihoz:- Ma bejártam a határt és úgy döntöttem, hogy lassan elkezdhetjük a termés betakarítását. Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan tudnátok nekem segíteni? Elsőnek a legidősebb, Alina válaszolt.- Én úgy gondoltam, hogy amíg a határban leszel, én felteszem a legkedvesebb lemezedet és olyan hangosan fogom hallgatni, hogy te a határban a zene ritmusára ügyesebben dolgozhass.- Én pedig bekapcsolom a televíziót - vette át a szót a középső -, és megnézem a Látogatóban Meseországban című műsort. Igyekszem majd nagyon odafigyelni, hogy este elmondhassam neked a tartalmát. így fogod tudni, hogy miről szólt a mese és a munkát is elvégzed.- Hát te hogyan segítenél nekem? - fordult az apa a legkisebb lányhoz.- Én még kicsi vagyok, a betakarításnál nem sok hasznomat vennéd. De amíg a határban leszel, én előveszem a porszívót, letörölge- tem a port, felmosom a konyhát, bevásárolok, hogy amikor hazajössz, tiszta lakás és friss vacsora fogadjon.- Látom, lányaim - mondotta az apa -, hogy igazán csak egy lányom segítségére számíthatok. Mit gondoltok gyerekek, a három lány közül melyik segítsége ér a legtöbbet az apa számára? Kamoncza Márta fordítása Vidám tudományos híradó Hatarasz Tisztaszesz, görög pásztor, amint terelgette nyáját és fújta furulyáját, különös jelenségre figyelt fel. A vezérkos udvariasan, de határozottan figyelmeztette, hogy hamisan fújja a hangszerét. A pásztor nem akart vitába bonyolódni a tudálékos jószággal, hanem jelentette az esetet. A helyszínre kiszállt szakértők aztán megállapították, hogy szó sincs csodáról. A pásztor csakugyan hamisan furulyázott. Ezasztán Bátor, mongol vadász, elhatározta, hogy fellendíti erősen közepesnek minősíthető szaglását. Ezért letapasztotta szemeit, bedugaszolta füleit, és egy évig kizárólag a szaglása után tájékozódott. Emiatt rengeteg kellemetlenségben volt része, és testét csaknem mindenütt zúzott sebek borítják, viszont rengeteg vidám percet szerzett a környékbeli gyerekeknek. Ám elérte, hogy ma már szaglás útján, három kilométerről felismeri a pusztán kóborló farkast. így aztán idejében ki tud térni előle. Hacuka Nuku, japán kozmológus új színfolttal gazdagította a világ keletkezéséről folyó vitákat. Szerinte abból kell kiindulni, hogy a természetben különféle dolgok különféleképpen vannak. A tézis sok mindenre fényt derít. A részletkérdések megválaszolása most már a tudósokra vár. (H.) Tóth László Mese a csavargó ■ ff ff m cipóról Mi is történt, képzeljétek, a cipóm egy nap lelépett, ment-mendegélt, jaj, elhagyott, ha elfáradt, pihent nagyot. Majd ment tovább, énekelve, vitte, egyre vitte kedve. Ha viszketett talpa, sarka, megállt, s hosszan vakargatta, csak azután indult tovább, nyelte, nyelte az út porát. Ha megfázott, keseregve ment, s csöpögött orra leve, ha berekedt, krá-krákogott, s az időt szidta: Légy átkozott! S képzeljétek, mit tett nemrég, mikor egy helyt kinevették?! Kiöltötte, kiöltötte három-négy méteres nyelvét! Barak László Megnémult a kakasunk Megnémult a kakasunk, ellopták a hangját, nem kukorithat addig, míg vissza nem adják. Ha kiáll a szemétdombra, nem figyel rá senki, nem marad más számára, mint világgá menni. Hogyha visszakaphatná kakasunk a hangját, visszanyerné azonnal valamennyi rangját... A titokzatos csillag A modern asztrofizika egyik legnagyobb talányát az SS 433 jelzésű csillag képviselte, amely a színképében mutatkozó vonaleltolódások alapján ítélve egyidejűleg kétféle mozgást is végez a Földhöz képest! Vagyis másodpercenként 50 ezer kilométeres sebességgel távolodik tőlünk, s ugyanakkor minden másodpercben 35 ezer kilométerrel közelebb is kerül hozzánk! Ez a fantasztikus eredmény hallatlanul meglepte a tudósokat, hiszen nyilvánvalóan lehetetlen, hogy egy égitest egyidejűleg távolodjon is tőlünk, közeledjen is hozzánk. A rejtély megoldása: áz SS 433 csillagból két gázsugár áramlik ki. Ezeknek egyike rézsútosan a Föld felé irányul, a másik pedig - szintén rézsútosan - az ellenkező oldal félé. A színképelemző készülékek e két gázsugárban mozgó anyag sebességét mérték, s ezért az egyik esetben gyors távolodást, a másik esetben nagy sebességű közeledést állapítottak meg. A két gázsugár fénye azonban nem különült el a készülékben egymástól, ezért tetszett úgy, mintha a csillag egyidejűleg két, ellentétes irányú mozgást végezne. (N) GONDOLKODOM; TEHÁT... RÉBUSZ ◄-------------SZ ÁMOLÓSDI írjátok be az üres négyzetekbe a hiányzó számjegyeket úgy, hogy az eredmények a műveletek elvégzése után mind vízszintesen, mind függőlegesen egyezzenek. A műveleteket balról jobbra, illetve fentröl lefelé végezzük! X n • • =4 X m Ü X m • • 5 + =4 M xjUj • • m X= 3 j =9 /m =0 fii m MEGFEJTÉS A május 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a) a négyes, de a kettest is elfogadtuk; b) 1. havaseső, 2. ködszitálás, 3. változó felhőzet, 4. köd, 5. villámlás, 6. harmat, 7. dara, 8. szél, 9. vihar, 10. szivárvány. Nyertesek: Pócsik Márta, Nyitracsehi (Nitrany); Tóth Eszter, Almágy (Gern. Jablonec); Wollent László, Ipolyság (Sahy); Bátky Tamás, Gabcíkovo. A verstan és az élet ELŐSZÓ Sok, többé-keVésbé alapos verstant forgat az ember, amig iskolába jár, de ott kötelező a verselmélet, s ez a legtöbb diákot inkább elkeseríti, mint lázba hozza. Mélyebb és érdekesebb verstani tanulmányokra az órákon nem jut elég idő, s a sok furcsa idegen szó, képlet, szabály, a különböző ritmusrendszerek egymást hol kizáró, hol összekapcsoló szeszélyei reménytelenül bonyolulttá, szárazzá és unalmassá teszik az egész tárgyat. Az mégis a legrosszabb, hogy az sem igen derült ki, mire jó a verstan, miként lesz a sok ehetetlenül száraz adatból költészet, mi értelmük és szerepük van a költeményben, s mi köze az egésznek az életünkhöz, a valósághoz. A verstan egyáltalán nem idegen az élettől, hanem ellenkezőleg, többrend- béli kapcsolatban áll vele. Vegyük csak az időmértékes verselést; az ókor görögjei húsznál is több verslábat hagytak ránk örökül, s ezekkel a ritmusképletekkel, amelyekből a költő a kombinatorika értelmében is végtelenül sokfajta ritmust ki tud keverni, ugyanúgy kifejezhetjük a valóságot, mint például a matematika képletanyagával. Minden versláb, természettudományos képlet vagy zenei hangviszony a valóságelemek egy-egy adott sajátos kapcsolatát fejezi ki elvont alakban, s a világ titkainak kulcsa. A verslábak azonban a zene és a tánc ritmikai alapképleteivel is rokonok, testvérek, egy család gyermekei, s egész életünkön végigkísérnek, kitöltve napjainkat; anélkül, hogy tudatosítanánk, de nagyon is hatva ránk, az óra ketyegéséből vagy tiktakjából, a kerekek zakatolásából, a rádióból, a magnóból, a tévéből, a filmvászonról, lemezeinkről, dúdolgatásainkból és táncainkból, lépteink zajából és érveréseinkből is antik verslábak, velük rokon ütemképletek és belőlük szőtt ritmusok lüktetnek elő, egyáltalán nem véletlenül. Hogy a vers, a zene, az ének vagy a tánc old-e vagy fölizgat, hogy a zaj lelki feszültséget okoz-e vagy oszlat bennünk, éppen a ritmustól, a beleépült képletektől, a verslábaktól függ. Közömbös volna hát, hogy mi a zene vagy a vers ilyen-olyan hatásának titka? Nem hiszem, mert az embert éppen a mindenre kiterjedő kíváncsiság emelte arra a szellemi magaslatra, amelyen ma áll. A verstan és az élet kapcsolata azonban nemcsak lélektani, hanem történelmi viszony is. Egy nép kultúrájának szellemét, helyét, állapotát az is megmutatja, milyenek költészetének formai eszközei, milyen a verskultúrája: egynemú-e vagy összetett, primitív-e, vagy gazdagon fejlett és differenciált. Az Ómagyar Mária-siralombar mai tudásunk szerint első ízben szólalt meg egy európai téma, európai formában, de magyarul; először jelent meg líránkban általa az antikvitásból eredő idő- mérték, a jambus és a trocheus, de nem vegytisztán, hanem gyönyörű finnugor és ural-altáji örökségünk, az ütemhangsúlyos verselés, valamint ősi gyökerű magyar alliterációk ágyazatában. A magyarság, mint minden itt élő nép, a vándorlás és megtelepedés során csak testben került mai hazájába; lelkileg csupán később, amikor megtanulta a fejlettebb civilizációjú népek szellemi kultúrájának közös alapelemeit, illetve amikor nemcsak eszméiket, hanem kifejezésmódjukat, formáikat is asszimilálta. Őseink, mint az ÓMS is bizonyítja, nem szolgai módon, nem majmolva, a sajátjukról lemondva tették ezt, hanem úgy, hogy megőrizték kultúránk értékes vonásait, ötvözték az ősit az újjal. , A reneszánsz lírájának, mely Balassi költészetét is megtermékenyítette, verstani hatása is volt, de jelentőségében ez a hatás meg sem közelítette azt, amelyet az antikvitás formatára első ízben a tizenhatodik század magyar erazmistájára, Erdősi Sylvester Jánosra gyakorolt. A török által leigázott, fejlődésében századokkal visszavetett magyarság öntudatát erősítette humanistánknak az a csodálatos, boldogító fölfedezése, hogy a magyar szótagok hosszúsági viszonyai s a rövid és hosz- szú szótagok kedvező aránya alkalmassá teszik nyelvünket arra, amire az európai nyelvek, az újgörögöt és a latin közvetlen örökösét, az olaszt is beleértve már nem, vagy csak részben képesek: az ógörög és latin időmérték, ezáltal pedig az egész antik formakincs tökéletes asszimilálására. Nem barbár nyelv a mienk, hirdette és bizonyította mindjárt boldog, büszke öntudattal Sylvester, s lám, a magyarság a mindent tudó, hajlékony nyelv jogán teljes értékű, tehát egyenjogú tagja is a művelt európai nemzetek közösségének. Ez a gondolat mintegy kétszáz évvel később, a tizennyolcadik század vége felé, majd még inkább a tizenkilencedik század elején egy polgárháborúval felérő nyelvújítási és prozódiai küzdelemnek, Kazinczyék reformmozgalmának lett a vezéreszméje. Kultúránk és civilizációnk mozgatója a szükség, a valóság és gondolat dialektikája, a gondolkodás és gondolatcsere eszköze pedig a nyelv, amelyhez a költői kifejezésben a prozódia társul; ahhoz tehát, hogy a nemzet kivergődhessen sanyarú állapotából, amelybe önhibáján kívül került, el kellett látni a fejlődéséhez szükséges nyelvi eszközökkel. Kazinczy vállalta és bőven kamatoztatta a Sylvestertől kapott szellemi örökséget, s prozódiai harcát nemcsak ó, hanem az egész magyar közvélemény Széchényi gazdasági és társadalompolitikai céljaival egyenértékű mozgalomnak, magát Ka- zinczyt pedig Széchényi előfutárának és szoros szövetségesének tekintette. A prozódia, a verstan kérdései később, Petőfiék, Adyék, József Attila, az újabb költők és a felszabadulás utáni magyar vagy csehszlovákiai magyar lira egymást követő nemzedékeinek csatáktól hangos életében is a művészi és az egyetemes haladás vagy maradi- ság problémáiként vetődtek föl. A verstan és az élet tehát nem egymástól idegen, sőt, nem is független két dolog. A verstan tárgya is része az emberi létezésnek, ezért együtt kell vizsgálnunk minden elemét, s amennyire az adott keretek között lehetséges, ilyen átfogó szemlélettel próbálunk majd foglalkozni a prozódia és általában a verstan néhány alapkérdésével. Hálásan fogadnánk, ha olvasóink, felnőttek és gyerekek, a tárgyban jártasak és járatlanok egyaránt megírnák véleményüket a sorozatról. Szeretnénk tovább építeni, s fontosnak tartjuk munkánk címzettjeinek, az olvasóknak jóváhagyó és bíráló megjegyzéseit. KONCSOL LÁSZLÓ
