Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-17 / 20. szám
A Teljesítmény és siker egyik kockája * Kameraközeiben • Negyven éven túl is álmodhat még az ember- ez a címe a NDK egyik legújabb tévéfilmjének. Főszereplője, Helena Sonntag, aki túl van már a negyvenen, egy napon azzal lepi meg a kollégáit, hogy bejelenti: férjhez megy. Senki nem sejti, hogy a magányosan élő Helena részéről ez hazugság. Helena ugyan vágyik a házasságra, de nincs egyetlen partnere sem. Álom és valóság találkozási pontjain humoros és komoly helyzetek elegyednek a filmben, amelyek rendezője Jeans-Peter Proli, a főszerepeket Renate Geissler és Dieter Wien alakítja. • Hétrészes tévéfilmet forgatnak Amerikában. Témáját pontosan kifejezi a címe: Robert Kennedy és kora. A történet 1946- ban, Bostonban kezdődik, amikot a huszonegy éves Robert részi vesz bátyja, John Kennedy választási kampányában, és 1968- ban Los Angelesben végződik, amikor halálos merénylet áldozata lett. A címszerepet Brad Davis alakítja. Érdekes egyéniség, különleges szerepek alakítója: a Midnight Express, a Túzszeke- rek egyik szereplője, Jeanne Moreau és Franco Nero partnere a Querelle című filmben, Fassbinder utolsó alkotásában. Képek a természetről A természettel foglalkozó tudományos-ismeretterjesztő filmek, filmsorozatok már hagyományosan a televízió sikeres műsorai közé tartoznak. A visszhangokból ítélve. a nézők elégedettek az olyan jellegű sorozatokkal, mint a Túlélik a 2000. évet? vagy az Élet a természetben. E műsorok sikeréhez hozzájárul, hogy mind több képernyőn láthatók színesben. Kétségkívül dicséret illeti a Csehszlovák Televíziót, hogy elvezet bennünket távoli országokba, olyan természeti szépségeket mutatva meg, melyek közvetlen megismerésére közülünk csalf keveseknek nyílik lehetőségük. És még valamiért fontosak ezek a műsorok. Figyelmeztetnek, leleplezik az embert, aki tudatlanságból, vagy a gyors meggazdagodás érdekében, vagy azért, mert hatalmában akarja tartani a természetet, anélkül, hogy megfelelően ismerné törvényeit - maga válik leginkább veszélyessé az állat- és növényvilágra. A természet védelme, egyensúlyának megtartása - erről szólnak a szóban forgó műsorok. És itt kínálkozik egy újabb gondolat. Ezeknek a műsoroknak a zöme Afrika és Amerika nemzeti parkjainak és más távoli tájaknak az egzotikus környezetébe kalauzolnak bennünket, ami természetesen jó dolog. Ugyanakkor nem ártana legalább ilyen figyelmet szentelni a saját országunknak. A természetvédelem nálunk nagyon jó színvonalon van. Ennek ellenére küzd olyan problémákkal, amelyek megoldása közügy. Lassan nálunk is kivesznek bizonyos növény- és állatfajok. Hogy a róluk, illetve az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó műsoroktól sokat kapnak a nézők, annak bizonyítéka például A hegyekből, erdőkből és mezőkről című bratislavai sorozat visszhangja, ugyanígy A zöldellő völgy barátai cimü ostravai sorozat, amelyet már néhányszor ismételt a televízió. A jelek azt mutatják, hogy az ilyen műsorok készítéséhez bőven található izgalmas téma nálunk is. (LA) E gyik filmjében a kiscsirke kibújt a héjak közül, rácsodálkozott a világra, s meglátva annak szörnyűségeit, visszamenekült szülőhelye romjai közé. Vajon most, sok-sok évvel később, szüksége van-e még Vajda Bélának, a Tojás című film alkotójának a törött héjakra? * * * Miközben szorgalmasan látogatta a budapesti Kandó Kálmán főiskola óráit, műszaki konstruktőri pályára készülve, Lenica és Bo- rowczyk filmjeiért rajongott, és valósággal csüngött Saul Steinberg karikatúráin. Azután egy gyárba került, ahol formatervezéssel is foglalkozott. Szabad idejében rajzolt, maga is készített karikatúrákat. És, mert vonzotta a filmezés, amatőrként megpróbálkozott egy rajzfilm forgatásával. E film (A kamera bosszúja) díjat is nyert egy amatőrfilm-versenyen. A dij pályamódosításra kényszerítette: beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a filmrendezői tanszakra. Többek között Maár Gyula, Böszörményi Géza, Grün- walsky Ferenc, Szomjas György volt az osztálytársa, a párhuzamos operatőr-osztályba járt Ragályi Elemér és az azóta már elhunyt Halász Mihály is. Herskó János és Illés György voltak a mesterei. Mindketten segítették, hogy kötelező vizsgafilmjei mellett minden évben egy-egy animációs filmmel is vizsgázhasson, így született (harmadéves vizsgafilmként) a később moziforgalmazásra is került Nyelvlecke, majd egy évvel később a Hogyan éljen az idős ember? mely ugyancsak szép sikert ért el. Ettől kezdve társai és a főiskola vezetői is az animációsfilmkészitők táborába sorolták. Ma már animációsfilm-készítőnek vallja magát, de nem fordított hátat a dokumentumfilmeknek sem. (Emlékszel?; Naplótöredék - mindkettő a televízió produkciójában.) Animációs filmek rendezőjeként mindig maga k* szíti el a rajzos forgatókönyvet, ám a film grafikai kivitelezésére mást kér fel. Dolgozott már - többek között - Hegedűs Istvánnal, Réber Lászlóval, Sajdik Ferenccel, Várnai Györggyel. A szavak nélküli animáció híve. A rajzoknak önmagukat kell kifejezniük. A figuráknak saját gondolati alapjuk kell, hogy legyen. Es minden témához másféle grafikai stílust, más grafikai világot használ. Meggyőződése, hogy az animációs filmeknek (kivéve az egész estéseket) nincs önálló életük, éppen ezért roppant hatásosoknak, figyelemfelhívóknak kell lenniük. Úgy véli, az animáció legnemesebb darabjai az önálló filozófiát tolmácsoló művek, ezek lendítik igazán előre a műfajt. Nem véletlen, hogy ezekből van a legkevesebb. Vajda Béla azt szereti, ha animációs filmjei is konkrétan dokumentálható eseményeken alapulnak. Már a Nyelvlecke egy valóban meglévő tankönyv valódi nyelvi, nyelvtani példatárára, módszertanára épült. A Balázs Béla Stúdióban forgatott tizenkétperces Feleségképzés, anno 1904 című filmje Szomaházy István egyik kötetén alapult. Egyik ismerőse egy lomtalanítás alkalmával végigment az utcán és figyelemreméltó értékeket tudott összegyűjteni a házak elé kitett és mások által már értéktelennek vélt darabokból. Tulajdonképpen ez ihlette egyik legújabb filmjét, A hegedűt is. Ezzel azt szerette volna bizonyítani, hogy az érték bennünk van. És a kukába tett hegedű, mely az egyik ember kezén Stradiváriként szól, a másikéban macskazeneként csendül fel. És amikor ezt a hegedűt széttörik, a széttört hegedű képe egy másik embert, egy festőt ihlet meg. A példa is bizonyítja: Vajda Béla alapvetően optimista. Ami nem akadályozza meg abban, hogy olykor maróan keserű filmeket készítsen. Ezek többsége azonban fontos társadalmi, morális kérdéseket tárgyal. A Jócselekedetek például a gonoszságról és az öncélú rosszindulatról mond bírálatot. A Teljesítmény és siker gonoszkodó torztükre az igazi munka értékeire igyekszik figyelmeztetni. Keserű fintor az Életmű - a gondos kertész addig óvja, neveli a facsemetét, míg elég erős lesz, hogy felakassza rá magát. Vajda Béla most egész estés rajzjátékfilmekről álmodik. Míg az álmok igazi megvalósításának ideje eljön, más témákon dolgozik. Most Janikovszky Éva művei alapján, a televízió megrendelésére készíti Az én családom és a Felelj szépen, ha kérdeznek című filmet. Mindkettőben Réber László, a Janikovszky- könyvek eredeti illusztrátora az alkotótársa. És azután? Azután... nos, ha ezzel is elkészül, akkor ismét belenyúl otthon abba a bizonyos fiókba, ahol régebbi terveit őrzi. Van belőlük jócskán. Időről időre vissza visszatér ehhez a fiókhoz, és válogatni kezd. Ha a témák kibírták a várakozás éveit és mos is érdekesek, akkor tovább foglalkozik velük. Ha nem bírták ki - elfelejti, eltépi őket. Vajda Bélának, ha nincs is lemásolható receptje a filmkészítésre, vannak hozzá kiforrott, kiérlelt témái. A törött tojáshéjakat már régen kiseperte... FENYVES GYÖRGY A tévéről naponta beszélünk. így az is /i véleményt, kritikát mond a műsorról, aki nem hivatásos tollforgató, de alkalomszerűen sem veti papírra gondolatait. Egyszerűen csak az történik, hogy véletlenszerűen kimondjuk, mit gondolunk arról, amit láttunk. Ez Így van jól, hiszen minden helyzetben, minden körülmény között kimondható minden, amit a tévéműsorról gondolunk. Olyan ez, mint amikor a munkahelyén meg sem szólaló beosztott, az otthon hallgatásra kárhoztatott férj kimegy a focimeccsre és egyszerre megered a hangja. Nem, ott sem a főnökét szidja, és a felesége mégcsak eszébe sem jut. Ekkor már a bíró, a játékosok fel- és lemenő rokonsága, no meg az edző a téma. Ehhez hasonlítható az eset a tévével is. A doboz nem beszél vissza, péncéiszerű bőr van a képernyőjén és süket. A napokban olyan helyzetbe hozott a tévé, hogy efféle véleménymondásra ragadtattan magam, amikor egy izgalmasnak ígérkező focimeccs előtt közölték, hogy a második műsorban négy színházból láthatok közvetítést, ha esetleg nem érdekel a foci. Nyíltan mondhattam véleményt, annál is inkább, mivel véletlenszerűen élveztem a szalmaözvegység örömeit, és szenvedtem hátrányait. Az a feltételezés hozott ki a sodromból, amelynek értelmi szerzője azt hiszi, hogy aki rajong a fociért, az utálja a színházat, vagy fordítva. Első hallásra csupán megmeredtem, majd keresetlen szavak kíséretében kifordultam a konyhába, hogy ismét magam főzzem meg az esti és a reggeli kávémat kitevő adagot. Mellesleg ez az egyik hátrány a szalmaczvegységnek. Ugyanakkor előnye, hogy mindep vita nélkül eldönthettem, hogy focit vagy színházat nézek-e. A foci mellett döntöttem, így a szünetben volt időm, hogy töprengjek azokon az alternatívákon, amelyeket a televízió állít elém. Nem ez volt az első eset. Megtörtént, hogy a színházi közvetítéssel egyszerre az első műsoron krimit sugároztak. Máskor egy izgalmas vitaműsorral egyidöben westernt kínáltak. Tény, hogy a majmok ,.családi életét“ bemutató természetfilm is legalább annyira érdekel, mint a malackodó kabaré. Miért ne halmozhatnám az effajta élvezeteket? De nem halmozhatom, nem láthatom mind a kettőt. Nem is szólva arról, amikor délután fél ötkor teljesen véletlenszerűen látok egy dokumentufilmet a Szlovákia fővárosának lakótelepi iskoláiban elharapódzott gyermeki agresszivitásról. Máskor pedig éjjel tizenegy órakor, rétegmúsorként tálalva, a munkáscsaládok gyermekeinek továbbtanulási hátrányairól beszélget négy okos ember. Akkor teszik ezt, amikor már minden rendes munkás alszik, mert reggel ötkor irgalmatlanul csörög a vekker. Tehát vélekedünk, vélekedünk... De miről? A krimiről, a fociról, a kabaréról. De ki beszél itt a valóságot feltáró műsorokról, arról, ami mindannyiunkat érint. Nem nagyon láthatjuk őket. Milyen alternativa a házi kolbász és a gömöri töltött káposzta? Semmilyen, mivel mindkettő kiváló étel. Más lenne a dolgok lényege, ha például a dobostorta és a franciakrémes között kellene választanom. Mindkettő hizlal, így megtörténhet, hogy egyiket sem választanám, helyettük mondjuk egy babgulyással felérő esszékötettel ,,terhelném meg a gyomromat“ elalvás előtt. Szeretnék egyszer olyan műsorkínálatból választani, amelyben egyidöben kínálják mondjuk az unalmas francia krimisorozatot és a még unalmasabb angol neo-burleszket. Vagy: választhatnék egy Nyikita Mihalkov rendezte film és egy tétova vetélkedő között. Ezek más alternatívák, mint a foci és a színház, vagy a krimi és a csillagászati ismeretterjesztő sorozat. Tudok néhány emberről, akik ugyanúgy szeretik a focit, mint az avant- garde költészetet, ugyanolyan jó lóverseny- szakértők, mint amilyen drámaírók. Hogyha igaz az az állítás, hogy a krimi a modern kor népmeséje, ne állítson engem megoldhatatlan helyzet elé a tévé úgy, hogy a másik műsorban a krimivel egyidöben a törtélemről mesélnek okos emberek. Olyan ez így, mint amikor egy vacsorán egyszerre tálalják fel a rántott szeletet a teknósbékalevessel. Az egyiket szeretem, mert-már ismerem, milyen, a másikra kiváncsi vagyok, mert először ennék belőle. Persze ez utóbbi eset mégis más, mert egymás után is megehetem a feltálaltakat. (d-n) ÚJ SZÚ 14 1985. V. 17. MiMltdiq útit teres...
