Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
« ÚJ sxú 17 1985.V. 10. TUDOMÁNYI TECHNIKA A többi üstököshöz hasonlóan a Halley is megfagyott vízből, metánból, ammóniából és kisebb részben sok más anyagból álló bolygóközi „jéggolyó“, amely elnyúlt ellipszis alakú pályáján többnyire a Naprendszer külső övezeteiben kering. Amikor azonban az üstökös - 76 évenként - a Nap közelébe kerül, felszínének egy része megolvad és elpárolog, s ekkor a napszél hatására gáz- és porcsóva kíséri. Az izza- dásban levő üstökös és az elpárolgott részecskékről visszavert napsugárzás páratlan látványban részesíti a földi szemlélőt. A Halley-üstökös csóvát fejlesztett. Megjelenése akkor világ- szenzáció volt, számos újságcikk és fénykép készült az „égi tüneményről“. Azóta azonban annyira eltávolodott a Naptól, hogy még a legnagyobb teljesítőképességű földi műszerekkel sem sikerült megfigyelni. Nagy volt tehát a versengés a közelmúltban a csillagászok köA mag hozzánk viszonyítva 24-48 óra közötti idő alatt tehet meg egy- egy fordulatot, s a Halley aszerint fényesedik ki vagy halványul el, hogy éppen a fényesebb vagy a sötétebb felszíni területével fordul-e felénk. Egy másik elképzelés valószínűbbnek látszik, mivel megfigyelések is alátámasztják: Nagy-Britanniának a Hawai-szi- geteken levő 3,8 m-es infravörös távcsövével a múlt év december 20-án infravörös fényben is észlelték az objektumot és azt 20 km- nyi átmérőjűnek találták. Ez kb. négyszerese annak az üstökösmagnak, amelyre a látható fényben készített régebbi felvételekből következtettek. A különbséget feltehetően az magyarázza, hogy az üstököst porfelhő veszi körül, melynek színe vöröses, s amelyben sok komplex, széntartalmú molekula van. Ebben a porrétegben bizonyos zavarok támadhatnak, esetleg anyag helyeződik át. Hogy mi keltheti ezeket a zavarokat? Talán éppen az, hogy a Nap Újabb ismeretek a Halley-üstökösről rében, vajon kit ér az a megtiszteltetés, hogy elsőként pillanthatja meg az újból Földünkhöz közeledő üstököst. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak az újrafölfedezés dicsőségéért folyt a harc, hanem legfőképp azért, hogy helyének és mozgásának a megfigyelési adataiból az eddiginél is pontosabban kiszámíthassák pályájának adatait. Erre avégett van nagy szükség, hogy a Halley-üstökös felé indítandó űrszondákat megfelelően irányíthassák. A szerencsés „üstökösvadászok“ végül is David Jewwit és Edward Danielson egyesült államokbeli csillagászok lettek, akik a Mont Palomar-i csillagvizsgáló fényelektromos érzékelő, az úgynevezett CCD elektronoptikai rendszer révén 1982. október 16-án pillantották meg először a még nagyon halvány égitestet. A felfedezés óta nagyon sok új ismeret látott napvilágot, amelyek megerősítették, módosították vagy új fölfedezésekkel gazdagították az üstökösről alkotott eddigi elképzeléseinket. A legfontosabb talán az, hogy a jelenségre nem kell már egy teljes évet sem várnunk, mivel a Halley-üstökös 1986. február 9- én ér majd Nap-közeibe, greenwichi idő szerint reggel 7 órakor, s valószínűleg április végéig látható lesz Földünkről. Elképzelhető, hogy úgy fog fényleni, mint a sarkcsillag, de mivel legnagyobb fényessége idején az üstököst a déli félgömbről láthatják majd az emberek, így hazánkban a legszebb látványban - sajnos — nem gyönyörködhetünk. Néhány további mérés azt mutatta, hogy az üstökös átmérője kb. 5 km lehet. A bizonytalanság leginkább abból adódik, hogy egyelőre nem tudható, mekkora az üstökösmag albedója.'(Albedó: a nem tükröző felület sugárvisszaverő képességének a mértéke. Az abszolút fehér test albedója 1, az abszolút fekete testé 0. A Hold esetében ez az érték, 0,07, vagyis a Hold felülete a beeső sugárzás 7 %-át minden irányban visszaveri, 93 %-át pedig elnyeli.) Ez 0,05 és 0,50 között lehet. A szélsőséges értékeket igazolni látszik a francia csillagászok észlelése, miszerint az égitest fényessége ingadozik, 24 órás szakaszossággal hirtelen fénylik fel egy-egy órára. A jelenségnek több magyarázata is elfogadható. Az egyik: a mag felszínén két fénykibocsátó terület van. Az egyik nagyon erős, a másik gyenge fényt bocsát ki. melege most kezdi elpárologtatni a mag jéganyagát!? Mint már említettük, az üstökösök vizjégből, fagyott ammóniából és metánból álló magja napközeiben erősen párolog. A kiszabaduló gáznemü anyag alkotja az üstökös fejét. Ez egyebek között hidro- xilionokat is tartalmaz, amelyek 18 cm-es rádiósugárzást bocsátanak ki. Az üstökös fejében hidroxi- lionokból természetes mézer (a lézer rádiófrekvenciás „rokona“) alakul ki, ezért a 18 cm-es sugárzás koherens. Igaz, teljesítménye nagyon csekély, az 1986 elején napközeibe kerülő Halley-üstökö- sé várhatóan 30 W. Az angliai Jodrell Bank két kutatója a csillag- vizsgáló óriási rádióteleszkópjának antennájából erős, 10 kW-os rádiósugárzással akarja megcélozni az üstököst a hidroxilion hullámhosszán. Remélik, hogy ez a természetes mézért kizökkenti a természetes sugárzásából, s ezáltal kikapcsolja. Ha ez sikerül, akkor megfigyelik, hogy menynyi idő alatt, milyen görbe szerint épül fel újra a mézersugárzás. (Minthogy - éppen a rádiócsillagászok munkája érdekében - nemzetközi egyezmény tiltja a 18 cm- es rádiójelek kisugárzását, a kísérlet elvégzéséhez ki kell kérni a többi rádiócsillagász beleegyezését. Az üstökös Földről történő megfigyelése az egyik, viszonylag egyszerűbb módja ismereteink bővítésének. Vitathatatlan előnye az olcsóság, de nagy hátránya, hogy a vizsgálódás a „levegöten- ger“ mélyéről és általában nagy távolságból történik. A kutatás objektívabb, de feltétlenül költségesebb módja űrszondák fellövése az égitest közvetlen közelébe. Ebben az esetben sok új fizikai és technikai problémával kell szembenézni a tudósoknak, mivel első ízben kell megoldaniuk ilyen jellegű feladatot. Már régóta köztudott, hogy a Szovjetunión és Japánon kívül az ESA (Európai Űrhajózási Ügynökség) is küld űrszondát a Halley-üstököshöz. A Giottó nevű űrszondát ez év júliusában kell útnak indítaniuk ahhoz, hogy 1986 februárjában találkozhasson az üstökössel. A találkozásnak akkor kell létrejönnie, amikor az üstökös legközelebb kerül Földünkhöz, tehát 150 millió km-re; (Ez kb. a Nap - Föld távolságnak felel meg.) Ekkora távolságból kell úgy irányítani, hogy az üstökös 5 km átmérőjű magjától 500 km-es távolságon belül találkozzon vele. Ehhez nemcsak sokat tudó számítógépre lesz szükség, hanem az üstököst előbb elérő szovjet és japán űrszondák adataira is. A Giottónak az üstökös felé mutató végén egy porvédö pajzsot helyeznek el. A kisebb tömegű porrészek ebben az 1 mm vastag alumíniumlemezben valósággal krátereket ütnek, a nagyobbak pedig eközben több tízezernyi fokra fölhevülve elgözölödnek, s így mozgási energiájuk hőenergiává alakul át. A gőz nyomásának a 24 cm-rel beljebb levő - több műanyag rétegből álló-„második védelmi vonal“ hivatott ellenállni. A két pajzs - a számítások szerint - védelmet ad a 100mg-ot meg nem haladó tömegű részecskék ellen. De, ha valamely szemcse ennél nagyobb lenne, s a második védőréteget is átütné, kárt okozna a szonda műszereiben. Gondot okoz majd a hő is, hiszen a Giottó meglehetősen közel kerül a Naphoz. Márpedig a szonda nem hüthető a tervezők megkívánta mértékben, mert erre nem lesz energiája. Ami energia a rendelkezésére áll, illetőleg amit napelemeivel maga termel, az csak arra lesz elegendő, hogy megtegye a Halley-ig vezető utat. Amint azt láthatjuk, a Giottónak igen szűk a költségkerete, de ugyanilyen szűkmarkú az USA kormányzata is, amikor törölte azt a 250 millió dolláros programot, amellyel űrszondát küldtek volna az üstököshöz. Hiába, a nem kimondottan katonai jellegű űrkutatás nem talál igazi pártfogókra az USA politikai gépezetében, (gy hát az űrkutatóknak most meg kell elégedniük egy kényszermegoldással, konkrétan azzal, hogy az 1978-ban felbocsátott nemzetközi Nap- és Föld-kutató szondát, az ISEE-3-at irányítják az üstököshöz. E program értéke azonban nem vethető össze az eredetivel, hiszen az ISEE-3 műszereit az elektromos és a mágneses terek mérésére tervezték, nem pedig üstököskutatásra. A számos probléma és nehézség ellenére azonban remény van arra, hogy a szovjet, amerikai, japán és nyugat-európai űrszondák teljesítik kitűzött feladataikat és ezzel új felfedezésekkel gazdagíthatják, vagy igazolhatják a Halley-üstökösről szerzett eddigi ismereteinket. GÖMÖRY IMRE A Csehszlovák Tudományos Akadémia ondrejovi Csillagászati Intézete a legrégibb múltú tudományos intézetek közé tartozik. Az 1722-ben létesített csillagvizsgáló tevékenységét folytatva az utóbbi években több magas állami kitüntetésben is részesült. A Nap kozmikus kutatásával foglalkozó önálló osztály jelentős eredményeket ér el az Interkozmosz nemzetközi szervezet keretében, számos szovjet műholdon ugyanis csehszlovák műszereket is alkalmaznak. Az intézet dolgozói tökéletes és korszerű műszerekkel rendelkeznek. Ennek köszönhetően a csehszlovák csillagászok munkája nagy nemzetközi elismerésben részesül, az intézet több munkatársa magas tisztségeket tölt be a Nemzetközi Csillagászati Unióban, s más nemzetközi szervezetekben. A felvételen Dr. Petr Harmanec kandidátus a fotoelektrikus fotométerrel felszerelt távcsövet készíti elő a megfigyeléshez. (A CSTK felvétele) Érdekességek, újdonságok GRAFIT SZÉNHIDROGÉNEKBŐL Ismeretes, hogy 1000 Celsius foknál magasabb hőmérsékleten és a légkörihez közeli légnyomáson a szénhidrogének bonyolult átalakulásokon esnek át, végső formában szénre és hidrogénre bomlanak. A keletkezett ele*.; szén, a kiinduló vegyületek felépítésétől és felbomlásának körülméA szovjet központi sajtótermékek oldalait híradástechnikai műhold segítségével közvetítik Moszkvából Szaratovba. Erre a célra kifejlesztették a „Moszkva“ elnevezésű televíziós közvetítési rendszert, s az átvitelt a Horizont távközlési műhold biztosítja. Az új rendszer előnye, hogy a távközléssel továbbított újságoldalakat a nyomda épületén elhelyezett antenna fogadja. Az új rendszer bevezetésével egyúttal 60 távközlési csatorna is felszabadult. A „Moszkva“ távközlési rendszert a Szovjetunió más városaiban is bevezetik. A felső képen a nyomda épületén elhelyezett antenna látható Az alsó képen Szergej Golosznoj és Galina Borogyinová mérnökök adásra készítik eló a „Moszkva“ távközlési rendszert. nyeitöl függően vagy rendezetlen struktúrájú (korom) vagy két dimenzióban rendezett (koksz). A Szovjetunió Tudományos Akadémiája nagynyomások fizikáját kutató intézetében és szerves kémiai intézetében végzett kutatások bebizonyították, hogy nagy nyomáson 1000 Celsius fok körüli hőmérsékleten lehetséges a szén- hidrogének felbontása során keletkező szenet teljes mértékben grafittá átalakítani. Röntgen-diff- raktométer és elektronmikroszkóp segítségével megállapították, hogy az összes vizsgált szénhidrogén felbomolva grafitot, azaz három dimenziós, hexagonális struktúrájú elemi szenet képez. A kapott grafit kristályrácsának rendezettsége felülmúlja természetes társa legkiválóbb formáit. Feltételezik, hogy a termikus bontás során nagy nyomáson képződő elemi szén grafittá válása meglehetősen általános jelenség, ami sajátos a különféle típusú szén- hidrogéneknél. (Príroda) A HBO A SZÍV GYÓGYÍTÁSÁT SZOLGÁLJA A szervezet oxigénnel történő feltöltése nagy nyomás hatása alatt - az ún. hiperbárikus oxi- genáció (HBO) - eredményesen alkalmazható az isémiás szívmegbetegedések gyógyítására. A sztenokardiás rohamot előidéző, legfontosabb ok: a szívizmok elégtelen oxigénellátása, ez ugyanis anyagcserezavart idéz elő. A HBO gyógyító hatását 74 krónikus szívizom-károsodásban szenvedő páciensen vizsgálták meg. A kúra 8-12, egyenként mintegy 40 perces kezelésből állt. Már a kúra második felében helyreállt a szívműködés rendes ritmusa. A szívinfarktusos betegeknél különösen jó eredményeket értek el. (APN) ♦ (A CSTK felvételei) #
