Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 18. szám
Készülnek a spartakiádra arra törekszenek, hogy hallgatóink jól megállják a helyüket, büszkék legyenek fegyvernemükre, s ezzel tovább öregbítsék a főiskola hírnevét. Közben három harckocsit készítenek elő éleslövészetre. Az egyik harckocsiban Vladimír Srutek főtörzsőrmester az irányzó, Kamii Rupcík főtörzsőrmester pedig a parancsnok tisztségét tölti be. Ján Pavlík százados vezénylőtiszt parancsszavára a T 72-esek elindulnak. Az első lövés rövid, de a többi célba talál. Aztán a fedélzeti géppuska szólal meg, de nemsokára elhallgat, mert a célt megsemmisítették. Ján Kostka harckocsivezetö segítségével újra feltöltik lőszerrel a harci jármüvet. A következő feladat: nagyobb távolságra lévő célok megsemmisítése. Ez is kiválóan sikerül.- Nem is volt oly nehéz - jelenti ki olyan határozottan, mintha évek óta a harckocsiK orán reggel pattogó katonazene fogad. A Vyskovi Ludvik Sboboda Katonai Főiskola hallgatói a prágai díszszemlére készülnek. A sorok egyenesek, visszhangzanak a menetelő egység léptei, de a tapasztalt vezénylőtiszt mégis talál hibákat.- Az előző díszszemle után iskolánkat dicséretben részesítették, s az idén sem szeretnénk szégyent vallani - jegyzi meg Jan Motövsky ezredes, a politikai osztály parancsnoka, majd így folytatja. - Ugyanilyen szorgalommal készülnek hallgatóink az országos spartakiádra. Mindez természetesen nem megy a tanulás rovására. Az oszolj vezényszó után megszólítom az egyik katonát, a harckocsizó tanszék elsőéves hallgatóját, Stefan Stefancík törzsőrmestert.- Az első öt hónapban teljesítettük a katonai pótszolgálatot, s azóta törzsőrmesteri rangban folytatom tanulmányaimat. Gyermekkoromban vonzott a haditechnika, a technika. Már ki is próbáltam a több mint négytonnás harckocsi vezetését... Félénk, halkan beszél még, de jövőre minden bizonnyal bátrabb, tapasztaltabb lesz, olyan mint a havirovi Radek Sanda törzsőrmester,' harmadéves hallgató, aki a műszaki tiszti pályára készül. Előbb még a gyakorlatozok közt volt, most a térkép fölé hajolva készül az első órára. Tapasztalatait, elképzeléseit így önti szavakba:- Tetszik a katonai életpálya, örülök annak, hogy amit elméletben megtanulok, azt a gyakorlatban ki is próbálhatom, önállóságra nevelnek bennünket. Elcsendesedik a folyosó, megkezdődik a tanítás. Kísérőmmel, Ján Valenta századossal kettesben maradunk, de csak néhány percre. Jaroslav Vítek mérnök főhadnaggyal, az iskola politikai osztályának SZISZ-élöadójával találkozunk, tőle tudjuk meg, hogy a SZISZ-tagok a moszkvai VIT- re készülnek, mintegy harminc százalékuk már megszerezte a fesztiváljelvénvt.- A SZISZ-alapszervezetek javaslatára évente mintegy százhatvan hallgatót veszünk fel párttagjelöltnek. Amikor a negyedikesek elhagyják az iskolát, a fele már tagjelölt vagy párttag. Mindig a legjobbakat választjuk ki, azokat, akik személyes példamutatással járnak az élen. Amikor magunkra maradunk, Valenta százados azt javasolja, nézzük meg a harckocsizókat, akik tábori foglalkozáson vannak. A negyedikesek éppen éleslövészetet tartanak. Ott" találjuk Viktor Hrivnák mérnök alezredest, a tanszék vezetőjét. A téli szemeszterben a négy tanszék közül az övé érte el a legjobb eredményeket.- A tanulás mintegy hatvan százalékát a gyakorlati foglalkozások teszik ki, - mondja - Nem veszek részt minded tábori foglalkozáson, de az éleslövészeteken mindig, hiszen ez felér egy államvizsgával. Itt tesznek hallgatóink tanúbizonyságot arról, hogy milyen harckocsizók lesznek. A tanárok, az oktatók egy emberként zóknál szolgálna, pedig eddig kevés lehetősége nyílt arra, hogy a megadott célt megsemmisítse. A várakozók között találkozom a komáromi (Komárno) Jancsár Imre alhadnagy- gyal és a kisgyarmati (Sikenicka) Király József főtörzsőrmesterrel. Különböző úton kerültek a főiskolára. Imre katonai gimnázium után, amíg József a stúrovói magyar nyelvű gimnáziumban érettségizett. Az első évfolyamtól kezdve egy szobában laknak, megosztják egymással örümüket, gondjaikat.- Sokat köszönhetek Imrének - állítja Király törzsőrmester. - Az első években ugyanis nyelvi nehézségeim voltak, de ma már túl vagyok ezen, ha nem is tartozom a legjobb tanulók közé.-Józsi igazi harckocsizó, bár termete miatt nem könnyű helyet foglalnia a harckocsiban. Jó barát, együtt járunk haza és néhanapján kirándulni is. Fizetésünkből havonta ötszáz koronát félreteszünk, ha majd családalapításra kerül sor, legyen mihez hozzányúlni... Abban reménykedik, hogy vörös diplomával végez, hiszen mindig a legjobbak közé tartozott. A gimnáziumban lett tagjelölt, a főiskolán vették fel a párttagok sorába. Mindig igyekszik segíteni a gyengébbeknek. Abbamarad a beszélgetés, őket szólítják. Amikor parancsot kapnak a feladat teljesítésére, egymásra néznek, majd gyorsan elfoglalják helyüket a harci járműben. Feldübörög a motor, s a jármű elindul. Egy negyedóra múlva már hírül hozzák, hogy helytálltak, s mindketten ott lesznek a prágai díszszemlén. Lubomír Segedy alhadnagyot szólítja magához a tanszékvezető alezredes. A rangja elárulja, hogy jó tanuló. Megtudom, hogy ö a Tátrán népművészeti együttes vezetője. A népművészeti alkotóverseny iskolai fordulójában az első helyen végeztek, most a néphadseregi döntőre készülnek.- A tanulás mellett a szórakozásra is jut idő. Olyan feltételeink vannak, hogy a többi főiskola hallgatói is megirigyelhetnek bennünket - mondja. — A tanulást azonban semmi sem szoríthatja háttérbe. Búcsút veszünk a harckocsizóktól, akik folytatják az éleslövészetet. Útközben Valenta főhadnagytól megtudom, hogy még egy népművészeti csoportjuk van, és színjátszóik már nem egy sikert értek el. Jól működik a társastánc, a fényképész, a sakk-, dzsúdó szakkör. Jégkorongozó csapatuk a cseh nemzeti liga második osztályában játszik.- Évente számos író-olvasó találkozót, olvasókonferenciát tartunk - újságolja Anezka Pilná, a könyvtáros. - Esténként előadásokat tartunk, ezekre a patronéit iskolák diákjait is meghívjuk. Nagy az érdeklődés rendezvényeink iránt. Ján Motövsky ezredes egy ideig hallgatja a könyvtáros felsorolását, majd átveszi a szót.- Az iskolában nagy figyelmet fordítunk a tudományos diákköri tevékenységre. Míg öt évvel ezelőtt a hallgatóknak 8-12 százaléka kapcsolódott bele, addig ma már 35-40 százaléka, de még ezzel sem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Esteledik, de a közel negyvenéves múltra visszatekintő katonai főiskolán pezseg az élet. Van aki tanul, van aki a szakkörökben foglalatoskodik, vagy tévét néz. A politikai osztály parancsnoka búcsúzóul ezt mondja:- A főiskola végzett növendékeivel nem veszítjük el a kapcsolatot. Tanáraink felkeresik őket, feljegyzik észrevételeiket, s ennek alapján változtatunk politikai, nevelő- s oktató munkánkon. A Ludvik Svoboda Vyskovi Katonai Főiskolán úgy szeretnénk felkészíteni a növendékeket a hivatásos katonai pályára, hogy állomáshelyükön minden nehézség nélkül megállják a helyüI két. NÉMETH JÁNOS R endkívül szerény ember Martin Si- miak, a Banská Bystrica-i 6. számú lakókörzeti pártalapszervezet hatvanegy éves elnöke. Barátai, ismerősei és volt munkatársai, akikkel mint a Közbiztonsági Testület kerületi parancsnokságának magas beosztású tisztje csaknem három évtizeden át felelősségteljes fegyveres szolgálatot teljesített, még sohasem hallották őt érdemeivel dicsekedni vagy valamiért panaszkodni. Pedig erre is, arra is gyakran lehetett volna oka.- A szerénységet már gyermekkoromban örökre megtanultam - mondja, amikor többszöri hosszas rábeszélés után lassan mesélni kezdi küzdelmekkel és becsületes munkával teli életét. - Ocová- ban, a zvoleni járás sok mindenről nevezetes nagyközségében születtem. Édesapámat pontosan egy hónappal a világra jövetelem előtt sírba vitte a nicstelenek akkor különösen gyakori és gyógyíthatatlan betegsége, a tüdőbaj. Édesanyám cseléd volt. Fiatal korától kezdve a helyi gazdáknál szolgált. A keresetéből nagyon szűkösen éltünk. Nyomorúságos anyagi helyzetünkön még az sem segített, hogy anyámat a gyászév leteltekor feleségül kérte egy roppant munkabírású ember. A CSKP ocovái szervezetének egyik alapító tagja és szinte állandó elnöke lett a nevelőapám, akit szilárd kommunista meggyőződése miatt minden állásából rövid úton elbocsátottak. így otthon még kenyér sem juthatott mindig az asztalunkra. Később pedig, amikor testvéreim is születtek, még többet nélkülöztünk. Martin Simjak nagyon hamar megismerte a munka nehezét. Alig nyolcesz- tendös korában már tehénpásztorként hajtotta ki reggelenként és őrizte napestig a szomszéd gazda jószágát. Tarisznyájába igen ritkán került egy-egy jobb falat, ám szidalmakból és verésből annál többet kapott, ha tilosba harapott vagy netán elbitangolt valamelyik gondjaira bízott állat. A következő évben ezért inkább juhászbojtárnak adták a szülei egy ocovái bacsóhoz.- Iskolába többnyire csak télen járhattam - folytatja, az emlékezést. - Otthon MINDIG azonban rendszeresen tanitgatott a nevelőapám. Könyvei voltak és kocsma helyett főleg újságra költötte megtakarított filléreit. Bár a tartalomból alig értettem meg valamit, ezekből gyakorolgat- tam az olvasást, írni pedig palatáblára szoktam, hogy lehetőleg minél többet bepótoljak az iskolai mulasztásokból. Tizenévesen a magamfajta fiúk társaságában művelődésre, tanulásra fordítottam a szabad idő egy részét. A párttagok, Pal'o Filo, Martin Dobrot, Ondrej Lanár, Ján Huliak, Ondrej Simiak, Ján Holik, Jozef Komburka és a többiek mindig megtalálták a módját annak, hogy vonzóak legyenek számunkra a szerény körülmények közepette megtartott önképzőkör/, testnevelő vagy egyéb foglalkozások. Arról sem feledkeztek meg, hogy időről időre mint üzenettovábbítókat, újság- és röplapterjesztóket, plakátragasztókat, valamint főleg a május elsejei felvonulásokon zászló-, transzparensvivőket mozgalmi feladatokkal bízzanak meg bennünket. Az igy szerzett tapasztalatoknak a kommunista párt tevékenységének betiltását követően többen igen jó hasznát vettük. A gyűléseket ugyanis csak a legnagyobb titokban, mindig más-más párttag házában vagy nemegyszer kint az erdőben tartották meg. Olyankor mi, fiatalok vittük az üzenetet, a tanácskozás színhelye körül éber szemmel vigyáztuk, nem jönnek-e a csendőrök, a gárdisták. Martin Őimiak akkor már segédmunkásként dolgozott a kriváni vasútállomás kibővítésére és a pilai pályatest megerősítésére elkezdett hadászati jelentőségű építkezésen. Losonc (Lucenec) majd onnan tovább kelet felé 1941 tavaszán rendszeresen és egyre növekvő számban haladtak el az építkezés melletti kész sínpáron a Szovjetunió megtámadására készülő hitleristák katonai szerelvényei. Otthon már az első vonatok láttán említést tett a megélénkült forgalomról, mire a pártszervezet megbízta, mindig tartsa nyitva a szemét, számolja, jegyezze meg hány vagon visz tankot, tüzérségi lövegeket és más nagyobb fegyvereket. Az információkat késedelem nélkül továbbították a kommunisták az illegalitásban dolgozó zvoleni járási pártvezetöség útján a katonai hírszerzésnek.- Csak évekkel később jutott tudomásomra, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a hozzám hasonló ,,felde- ritőktór összegyűjtött értesüléseknek - tereli a szót élete legmozgalmasabb időszakának kezdetére. - A kommunista párttól, amelynek 1939-ben magam is tagja lettem, persze más jellegű feladatokat is kaptam. Fasisztaellenes feliratok, plakátok, röplapok készítésével, terjesztésével szítottuk a gyűlöletet az úgynevezett szlovák állam helyi intézményei és a mind becstelenebbül viselkedő gárdisták ellen. 1942-ben a szigorú tilalom ellenére mindenképpen meg akartuk ünnepelni május elsejét. Pivoluska elvtársnak és nekem jutott az a feladat, hogy hajnalban falakon legyenek a feliratok. Mivel korábban a vörös zászlót már megvarrta egy asszony, elhatároztuk, hogy kitűzzük a tűzoltószertár tetejére,, amely éppen szemben volt a csendórlaktanyá- val. Meg is lett a hatása. Az emberek kisebb csoportokban a falu minden utcájában erről beszéltek aznap. A lobogó csaknem délig a helyén maradt. Mivel senki sem akadt, aki a csendőrök parancsára lehozta volna, egyikük a hosszú túzoltólétrán volt kénytelen felmászni Hl (1MUUM ÚJ SZÚ 8 1985. V. 5. Nfvafáfukrá mimnek 0) 0) +-> 'Q > Q) **— *0 c 0) N (0 < « £ - E V. 'tO (0 o c 6 H» 0) I i, i £
