Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 18. szám
ÚJ szú 5 1985. V. 5. A fasiszta Németország a második világháború éveiben a lengyelek, csehek és szlovákok, szerbek és horvá- tok, franciák, belgák, görögök, dánok, norvégek és más nemzetiségek millióit tartotta hatalmában, akik senyvedtek a külföldi hódítók igája alatt. Elnyomottak voltak Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia népei is, akiket Hitler utasítására fasisztabarát kormányzóik belesodortak a háborúba. A japán militaristák leigázták Kína, Korea, a Fülöp- szigetek, Indokína, Indonézia nagy részét és a Csendes-óceán medencéjében fekvő más országok népeinek millióit. De talán Németország, Olaszország és Japán dolgozói mentesültek az elnyomástól, a jogfosztottságtól és az önkénytől? A ravasz propaganda bódulatában értelmetlen áldozatokat hoztak. A leigázott országok népei nem nyugodtak bele sorsukba, hanem felszabadító harcra keltek. Az ellenállási mozgalom csoportjaiba, a partizánosztagokba és -seregekbe, az illegális antifasiszta szervezetekbe tömörült több százezer hazafi aktív tevékenységet folytatott, érzékelhető veszteségeket okozott a fasiszta csapatoknak és csatlósaiknak, állandó feszültségben tartotta a megszállókat, arra kényszerítve őket, hogy számottevő haderőket vessenek be a hátország védelmére. Különös erővel lángolt fel a szervezett fegyveres harc Jugoszláviában és Lengyelországban, melyek népei a szovjet néppel együtt a legnagyobb áldozatokat szenvedték a háború éveiben. (Lengyelország 6 millió, Jugoszlávia 1,7 millió áldozat.) A hitleri hódítók által leigázott európai országok több tízmillió lakosa felszabadításának döntő előfeltétele volt a több mint három évig folyó fegyveres harc, amelyet a szovjet katonák vívtak a fasiszta hordákkal először hazájuk területén, majd pedig annak határain túl. A szovjet harcosok egyik fő feladatuknak tartották a többi ország népeinek támogatását a külföldi elnyomás ellen vívott harcukban. Európa, majd pedig Ázsia népeinek felszabadítása érdekében a Szovjetunió fegyveres erői 1944-45 során több stratégiai hadműveletet hajtottak végre, amelyekben 11 front, 2 légvédelmi front, 4 flotta, 50 összfegyvernemi, 6 harckocsi-, 13 légi, 3 légvédelmi hadsereg és 2 flottilla vett részt. A csapatok és flották összlétszáma mintegy 7 millió fő volt. Tíz európai és két ázsiai országot szabadítottak fel teljesen vagy részlegesen, melyek lakosainak száma meghaladta a 180 milliót. A szovjet hadsereg összesen több mint 3 millió embert vesztett ezekben a felszabadító harcokban, ebből az elesettek száma meghaladja az egymilliót. Az európai népek felszabadítása érdekében végrehajtott utolsó, döntő jelentőségű stratégiai hadműveletek a következők voltak: az lasi-Kisinyov-i (1944 augusztusában), a belgrádi (1944 októberében), a Visztula-Odera-i (1945 januárfebruárjában), a kelet-poroszországi (1945 január-áprilisában), a budapesti, a balatoni és bécsi (1944 októberében - 1945 áprilisában), a berlini és a prágai (1945 április-májusában) és mások. A háború befejező szakaszában Románia és Bulgária több hadosztálya harcolt a szovjet csapatokkal vállvetve a fasiszta hódítók ellen. Ezek az országok új kormányt alakítottak és hadat üzentek Németországnak. Lengyelország felszabadításában, a Németország területén folyó harcokban részt vett a Wojsko Polskié két hadserege és néhány önálló ma- gasabbegysége. Hazája felszabadításában a szovjet csapatok mellett részt vett egy csehszlovák gyalogos hadtest, több más cseh és szlovák egység, egy önkéntes magyar ezred. A fasiszta hódítók elleni harcban nagy érdemeket szerzett a jugoszláv nép és mintegy 400 ezer fős felszabadító néphadserege. A szovjet és jugoszláv csapatok 1944 őszétől szoros együttműködésben harcoltak a közös ellenség ellen; 1944. október 20-án közös erőfeszítéssel felszabadították Belgrádot. „ Népeink nagyra becsülik a Szovjetunió és dicső hadserege érdemeit - jelentette ki Joszip Broz Tito -, tudják, hogy a háború végzetterhes, éveiben az ő vál- lukra nehezedtek a legsúlyosabb terhek, s övék volt a döntő szerep a fasizmus sötét erőinek legyőzésében." A Szovjetunió nagy mennyiségű fegyverzetet és harci technikát adott át Lengyelországnak, Romániának, Bulgáriának, Csehszlovákiának, Jugoszláviának és néhány más országnak néphadseregeik felszerelésére. A szovjet emberek ezrei harcoltak a fasizmus ellen az ellenállási mozgalom soraiban, a partizánosztagokban és az illegális antifasiszta csoportokban Francia- ország, Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és más európai országok területén. A szovjet és francia nép szoros harci szövetségéről tanúskodnak a francia hazafiakból szervezett Normandia-Nyeman repülőezred vitéz tetei. Az ezred érdemeinek nagyrabecsülését a személyi állomány szovjet hadikitüntetései igazolják. A szovjet hadsereg 1945 telén és tavaszán elért sikerei következtében az arcvonal egészen messze nyugatra, Közép- Európába tolódott. A szovjet csapatok az Odera folyónál alaphelyzetet foglaltak el Berlin ostromához. Az ellenség különösen számottevő erőket vont össze a berlini irányban: körülbelül 1 millió katonát és tisztet, több mint 10 ezer löveget és aknavetőt, 1,5 ezer páncélost és rohamlöveget, 3,3 ezer repülőgépet. A kóépítményekkel beépített települések sűrű hálózatára, a számos csatornára és tóra támaszkodva a hitleristák több megerősített állást alakítottak ki az Odera folyó és Berlin között, magát Berlint pedig töméntelen mennyiségű vasbeton tüzelőállással megerősített hatalmas erőddé változtatták. Az utolsó totális mozgósításkor az idősebbeket és a serdülőket is behívták, ezekből képezték a Volkssturm-osztagokat. A Hitlerjugend szervezetből harckocsivadász- különítményeket alakítottak. A berlini helyőrség száma több mint 200 ezerre rúgott. A fasiszta főkolomposok ádáz ellenállást fejtettek ki, arra számítva, hogy ily módon időt nyernek és titkos megegyezésre jutnak az USA és Anglia reakciós köreivel. Abban reménykedtek, hogy sikerül haladást előidézniük a Hitler-elle- nes koalícióban és a nyugai imperialistákkal együtt a Szovjetunióra támadniuk. Emiatt a németek nyugaton gyakorlatilag beszüntették a szervezett ellenállást és a legharcképesebb hadosztályokat sürgősen átdobták keletre. A front áttörése az Oderánál és Berlin bevétele igen bonyolult feladat volt és óriási katonapolitikai jelentőséggel bírt. E hadművelet lebonyolításába három front - a 2. és az 1. belorusz, valamint az 1. ukrán - csapatait vonták be. A Wojsko Polskié 1. és 2. hadserege is részt vett a hadműveletben. A három szovjet front számbelileg 2,5 millió katonát és tisztet, mintegy 42 ezer löveget és aknavetőt, 6250 harckocsit és önjáró löveget, 7500 harci repülőgépet tett ki. A hadművelet sikerét a 2., 3. és 4. ukrán front támadó hadmozdulatainak is elő kellett segíteniük, amelyekre fontos önálló feladatként bízták Csehszlovákia felszabadítását. Fokozott harci tevékenységük miatt a német parancsnokság nem tudott póterókról gondoskodni a fő, a berlini irány számára. 1945. április 16-án hajnalban a löve- gek és aknavetők tízezrei vették pergőtűz alá az Odera folyón túli ellenséges erődítményeket. Támadásba lendültek a harckocsik és a gyalogosok. A légierő aktívan támogatta őket. A fasiszta német csapatok mindenütt szívós ellenállást tanúsítottak, de nem tudták feltartóztatni a nagy erejű támadást. A szovjet csapatok április 21-én már Berlin elővárosaiban jártak. Az északkeleti peremkerületekbe az 1. belorusz, másnap a délkeleti oldalról az 1. ukrán front magasabbegységei hatoltak be. Április 24-én a két front hadseregei egyesültek Berlin délkeleti részén és kettévágták az ellenséges csoportosítást. A német fővárostól délkeletre fekvő erdőkben több mint 200 ezer ellenséges katonát és tisztet kerítettek be és vágtak el Berlintől. A következő napon - április 25-én - Ketzin térségében nyugatról bezárult a gyűrű Berlin körül, s a fasiszták harapófogóba kerültek. Minden kitörési kísérletük hiábavalónak bizonyult. Még egy hétig tartó ádáz küzdelem során a széttagolt, bekerített csoportosításokat megsemmisítették. Április 25-e még egy eseményről nevezetes: az 5. gárdahadsereg elórevetett csapatai az Elbánál, Torgau mellett találkoztak az 1. amerikai hadsereg járőrosztagaival. A következő napokban más szovjet frontok hadosztályai is elérték az Elbát. A Berlinben körülzárt nagy ellenséges csoportosítás megsemmisítése a végsőkig megfeszített harcok közepette zajlott. A szovjet csapatok azonban lépésről lépésre közeledtek Berlin központjához. Elfoglalták a Reichstaghoz vezető utakat és április 30-án megrohamozták a masz- szív épületet. A válogatott fasiszta osztagok dühödten védekeztek. Csak a nap második felében sikerült néhány rohamcsapatnak behatolnia az épületbe. 21. óra 50 prckor Mihail Jegorov és Meliton Kantarija szakaszvezetó kitűzte a Reichs- tagra a győzelem zászlaját. A fasiszta helyőrség napjai meg voltak számlálva. A harcok azonban újult erővel lángoltak fel. A berlini helyőrség parancsnoksága csak május 2-án jelentette be a rádióban, hogy kész kapitulálni. Az ellenség letette a fegyvert. Berlin ostroma a szovjet csapatok megérdemelt győzelmével végződött. A berlini hadművelet során 93 ellenséges hadosztályt - ezen belül 23 páncélos és gépkocsizó hadosztályt - és 11 dandárt vertek szét, mintegy 480 ezer katonát és tisztet ejtettek fogságba, 1550 páncélost, 11 ezer löveget és aknavetőt, 4510 repülőgépet zsákmányoltak. A fasiszta Németország megadta magát. Vaszilij Satyilov tábornok így ír visszaemlékezéseiben a Berlin kapitulációját követő első napokról: „A berliniek egyre figyelmesebben vizsgálgattak bennünket. A tekintetekben alázat, hízelgés, sőt rosszul leplezett gyűlölet is volt, de mind gyakrabban olvastunk ki belőlük őszinte csodálkozást. A győztesek viselkedése sehogyan sem fért össze azzal az elképzeléssel, amelyet a fáradhatatlan fasiszta propaganda ültetett el a német polgárok tudatában. Az oroszok nem gyilkoltak, nem fosztogattak, nem álltak bosszút a német hadsereg szovjet földön elkövetett garázdálkodásaiért - ellenkezőleg, enni adtak azoknak, akiket halálos ellenségüknek kellett volna tartaniuk.“ A legyőzött ország lakosságával szemben tanúsított humánus magatartás és az internacionalizmus szellemében nevelt szovjet harcosok a berlini csata napjaiban is gondoskodtak a békés városlakók biztonságáról. A szovjet katonák és tisztek gyakran életük kockáztatásával mentették a német gyermekeket, nőket és öregeket, megosztották velük élelmüket és gyógyszereiket. A szovjet parancsnokság jelentékeny segítséget nyújtott Berlin és más német városok lakosságának az élelmiszer-ellátásban, a városi közlekedés, vízvezeték- és villanyhálózat helyreállításában, az orvosi ellátás megindításában. 1945. május 8-án a német legfelsőbb parancsnokság képviselői Berlin elővárosában, Karishorstban aláírták az összes német fegyveres erő feltétel nélküli megadásáról szóló szerződést. Ezen a történelmi jelentőségű tárgyaláson Georgij Zsukov, a Szovjetunió marsallja elnökölt. Beköszöntött a győzelem rég várt napja. A Szovjetunió városai és falvai május 9-én ünnepi díszbe öltöztek. Moszkvában ünnepi tűzijáték fénye sziporkázott az alkonyati égen. A kommunista párt és a szovjet kormány nevében Joszif Sztálin felhívással fordult a néphez, amelyben többek között ezeket mondotta: „Nem voltak hiábavalóak és az ellenség felett aratott teljes győzelemmel végződtek a hazánk szabadságáért és függetlenségéért hozott óriási áldozatok, a sok nélkülözés és szenvedés, amelyeket népünk átélt a háború során, a haza oltárán hozott megfeszített munka a hátországban és a fronton.“ A második világháború éveiben a felszabadító harc közös, igazságos céljai által vezérelt népek egységes antifasiszta szövetségbe tömörültek. A Hitler- ellenes koalíció magvát a három nagyhatalom - a Szovjetunió, az USA és Anglia - katonai szövetsége képezte, melyhez később a harcoló Franciaország és a világ más országai csatlakoztak. Az európai országokban működő antifasiszta ellenállási mozgalom, valamint a francia, angol és amerikai nép önfeláldozó küzdelme az elmúlt háború történetének nagyszerű fejezete. A fasizmus közös legyőzéséhez nagymértékben hozzájárultak a szövetséges csapatok olyan hadmozdulatai, mint az angolok El Alamein-i offenzívája 1942 őszén; az angol-amerikai csapatok 1943 nyarán végrehajtott szicíliai hadjárata; a szövetségesek 1943 szeptemberében megindított sikeres harci tevékenysége Dél- Olaszországban; s végül - ami a legfontosabb - a szövetséges csapatok partraszállása Normandiádban 1944 júniusában, valamint az USA, Anglia és Francia- ország csapatainak ezt követően kifejtett harci tevékenysége Nyugat-Európában, ami azzal végződött, hogy az Elbánál egyesültek a kelet felöl támadó szovjet csapatokkal. Az agresszió európai tűzfészkének felszámolása után az ázsiai háború lángjait kellett eloltani. Itt a japán militaristák töltötték be a hódítók és a népek szabadságának leigázói szerepét. Kína, Korea, Indokína és sok ázsiai ország nagy területeinek lakosságát tartották elnyomás alatt. Durván megszegték a Szovjetunióval kötött semlegességi egyezményt, aktív segítséget nyújtottak a fasiszta Németországnak a szovjet nép ellen folytatott háborújában - támadással fenyegetve a Szovjetuniót -, és háborút viseltek szövetségeseink, az USA és Anglia ellen. Nemzetközi kötelességeihez híven, valamint abból a célból, hogy biztosítsa távol-keleti határainak épségét és segítse az ázsiai népeket a japán uralom alóli felszabadulásukban, a Szovjetunió 1945. augusztus 8-án hadat üzent Japánnak és harci tevékenységet indított ellene. A bajkálontúli, a 2. és az 1. távol-keleti front, valamint a Csendes-óceáni Flotta és az Amuri Hadiflottilla számottevő erőkkel - több mint 1,5 millió emberrel, 5,3 ezer harckocsival és önjáró löveggel, 5,2 ezer harci repülőgéppel, 26 ezer löveggel és aknavetővel - rendelkezett. Alek- szandr Vaszilevszkij marsall volt a távolkeleti szovjet csapatok főparancsnoka. A harcokban részt vettek a Mongol Néphadsereg csapatai is. Közös erővel döntő csapásokat mértek az erős japán Kvantung-hadseregre (1,2 millió katona és tiszt), amely Északkelet- Kínát és Koreát tartotta megszállás alatt és néhány nap alatt teljesen szétverték azt. Ez volt a fő oka annak, hogy Japán 1945. szeptember 2-án aláírta a feltétel nélküli fegyverletételről szóló szerződést. A második világháború az agresszorok teljes szétzúzásával ért véget. VASZILIJ RJABOV (A nagy győzelem c. kötetéből) Karlshorst, 1945. május 8. - Keltei aláírja a feltétel nélküli kapitulációt (Archiv felvétel) Ml Bmiflnn
