Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 18. szám
A Szovjetunió német fasizmus felett aratott győzelmének 40. évfordulójára emlékezünk, arra a győzelemre, amely nemzeteink végleges felszabadulását jelentette a fasiszta uralom alól; egy olyan győzelemre, amely a leigázott nemzetek felszabadulását, s az Európa területén valaha is fellángolt legvéresebb háború befejezését jelentette. A fasiszta megszállás és zsarnokság évei után új történelmi korszak köszöntött népünkre és minden ország népére, amelynek a szovjet hadsereg harcosai hozták meg a felszabadulást, megteremtve a szabad, békés élet és a fejlődés korszakát. A felszabadulást követő években lezajlott társadalmi változásokat a történelemtudomány úgy jegyzi be és úgy értékeli, mint a nemzeteink, köztársaságunk népe életében és történelmében végbemenő legmélyebb és legjelentősebb változások korszakát. A szabad és békés élet négy évtizede indokolja, hogy mérlegeljük és értékeljük jelenünk valódi forrását, feltételeit és viszonyait. A háború befejezésekor a világ minden nemzetének tudatában a napnál is világosabb volt, hogy a szovjet hadsereg volt az a katonai erő, amely képesnek mutatkozott nemcsak megállítani a fasiszta hadsereg támadásait, hanem el is oszlatta a villámháborus győzelmekről és sikerekről, a fasizmus legyőzhetetlenségéről szőtt legendákat. A szovjet hadsereg a háború kezdetén aktívan és hatékonyan védekezve rákényszerítette a világuralom önjelöltjeit, hogy visszavonuljanak Moszkva, Sztálingrád és Leningrád falai alól egészen Berlinig, ahol vereségük véglegesen betetőzódött. Ez a szovjet nép történelmi győzelme, sorsformáló küzdelme volt, amelynek sikerei már a háború éveiben is ellenállásra buzdították és táplálták a haladó erők reményét a megszállt, leigázott országokban. Történelmi-tény marad, hogy csak a világ első szocialista országa volt képes megállítani és megtörni a német fasizmus támadásait, amely már a nemzetek puszta létét és az emberi civilizációt veszélyeztette. Az egyes országokban elsősorban a munkásosztály vett részt a fasizmus elleni küzdelemben, amelynek élén minden országban a forradalmi marxista-leninista párt állt. A fasisztaellenes fronthoz azok az erők is felzárkóztak, amelyek a hazai és külföldi fasisztaellenes burzsoáziát politikailag képviselték. Az ő erőfeszítésük arra irányult, hogy biztosítsák azokat a politikai és hatalmi pozíciókat, gáttá Anglia és a csehszlovák emigráció Beneásel az élén, azzal a céllal, hogy Csehszlovákiából, Lengyelországból esetleg további államokból létrehozzanak egy erős, szovjetellenes tömböt. A szocialistaellenes propaganda a fasizmus ellen folytatott küzdelem éveivel foglalkozva hasonlóan hallgat a Duna-menti föderáció koncepciójáról is, amelynek Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország, esetleg Bajorország és más államok bevonásával kellett volna szovjetellenes gátat képeznie. Ezt az elképzelést az amerikai Egyesült Államok, az osztrák monarchisták és a Vatikán támogatta. A csehszlovák burzsoá emigránsok közül ezt az elképzelést M. Hodza támogatta, aki már a harmincas években hasonló tervezettel lépett fel. A nyugati és hazai burzsoáziának ezek a tervei, elképzelései és koncepciói a szovjet -német fronton kialakult helyzet következtében és a Csehszlovákia területén kibontakozott ellenállási mozgalom hatására meghiúsultak. A nép aktív küzdelme egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy milyen legyen a megújult köztársaság. A nép egységes álláspontja a müncheni árulással, a köztársaság szétverésével szemben és fegyveres küzdelme a köztársaság megújulásáért, történelmi tény marad. A burzsoázia koncepciója a háború utáni Európa politikai ( ÚJ SZÚ 3 amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a háború után hatást gyakoroljanak a megújult köztársaság társadalmi berendezkedésére és viszonyaira. Ezeket a rétegeket osztályérdekeik s céljaik összekapcsolták a fasisztaellenes koalíció nyugati, angol-amerikai résztvevőivel, az ö érdekeikkel és feltételezett befolyásukkal. Nem ok nélkül, és nem indokolatlanul. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői széles körű politikai, diplomáciai és katonai tevékenységet fejtettek ki, hogy biztosítani tudják pozíciójukat a nemzeti felszabadító fasisztaellenes küzdelemben. Hatást kívántak gyakorolni azoknak az országoknak a háború után kialakuló társadalmi viszonyaira, amelyekben fellángolt a nemzeti felszabadító harc. A fegyveres fasisztaellenes küzdelmekben részt vevő tömegek várták, hogy a szovjet hadsereg legyőzi a hitleri fasizmust, de nem ismerték a hazai és a külföldi burzsoázia elképzeléseit. A történelmileg hitelüket vesztett erők politikai képviselete nem lépett fel nyíltan a saját népellenes elképzeléseivel, nem tárta a nyilvánosság elé, hogyan képzeli el a felszabadított és megújult köztársaság háború utáni társadalmi és politikai viszonyainak az elrendezését. Épp ellenkezőleg! A belföldi és nemzetközi helyzet hatására látszólag egyetértett a köztársaság háború utáni újszerű elrendezésének jelszavával, a forradalmi intézkedésekkel, a népuralommal stb. Ez természetesen jól kiszámított taktika volt a célból, hogy levezesse a nép forradalmi hangulatát, s ezután következett volna a München előtti gazdaságpolitikai viszonyok visszaállítása és főleg a nemzeti demokratikus forradalom vívmányainak felszámolása. A fasizmus elleni nemzeti felszabadító küzdelemben részt vevő társadalmi erők osztályérdekei és törekvései jelentős mértékben meghatározták a harcok lefolyását, egyidejűleg előrevetítették a háború utáni fejlődés irányát, illetve bizonyos társadalom-politikai erők magatartását. Ezen erők lehetőségeit, hatását és mozgásterét azonban meghatározta az a tény, hogy olyan küzdelembe kapcsolódtak be, amely a kommunista párt vezetésével gyakorlatilag már a köztársaság szétverése óta folyt. Az ellentétes törekvések kifejezésre jutottak a nyugati hatalmaknak a feldarabolt Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei sorshoz való hozzáállásban és a csehszlovák emigrációs kormány képviselőivel szemben tanúsított magatartásában is. A Szovjetunió kezdeményezésére már 1941 július elejétől folytak diplomáciai tárgyalások Londonban, amelyen a szovjet fél javasolta egyezmény megkötését: a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről, a hitleri Németország elleni háborúban a kölcsönös segítségnyújtásról, és csehszlovák katonai egységek megalakításáról a Szovjetunióban. Ezzel az egyezménnyel - amelyet 1941. július 18-án írtak alá Londonban - a Szovjetunió elsőként ismerte el nemcsak a csehszlovák emigráns kormányt, hanem a München előtti Csehszlovákia területi egységét és határainak sérthetetlenségét is. elenleg az imperialista, szocialistaellenes propaganda hallgat az akkori nyugati tervekről, a szovjet elképzelésekkel ellentétes diplomáciai és politikai lépésekről. Nem beszélnek például Európa háború utáni föderatív elrendezésének koncepciójáról, amelyben jelentős szerepet kellett volna játszania a csehszlovák-lengyel föderációnak, illetve konföderációnak. Ezt az elképzelést támoelrendezéséról viszont olyan számla volt, - amint azt Klement Gottwald egy hasonló helyzettel kapcsolatban kijelentette - amelyet a vendéglős nélkül állítottak össze. Azonban történelmi tény, hogy 1942 elején, a Szovjetunió szempontjából kedvezőtlen fronthelyzet következtében is, aláírták azt a csehszlovák-lengyel deklarációt, amely már a konföderáció részletesen kidolgozott, a csehszlovák állam függetlenségét jelentősen korlátozó tervezetet is tartalmazta. Ez a nyilatkozat időálló bizonyítéka annak, hogyan viszonyultak a csehszlovák politikai emigráció képviselői és nyugati gyámjaik a köztársaság felújításához és állami szuverenitásához. Másrészt történelmi tény az is, hogy Beneá Moszkvában az 1943-as év végén - bár húzódozott és vonakodott, de aláírta a csehszlovák-szovjet együttműködési egyezményt. A tanácskozást és eredményét döntően befolyásolta a sztálingrádi győzelem után a keleti fronton kialakult helyzet, és a nemzeti felszabadító mozgalom megerősödése, s ezzel összefüggésben az erőviszonyok eltolódása a hazai, és a külföldi ellenállásban. Az 1943-ban megkötött csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés logikusan kapcsolódik az 1941-ben aláírt egyezményhez, megerősítve a Szovjetunió politikájának állandóságát és egyértelműségét, a megújult csehszlovák állam függetlenségéhez való viszonyát. A Szovjetunió és a nyugati hatalmak egymásnak ellentmondó álláspontja a csehszlovák problémakörrel és annak megoldásával, a nemzeti felszabadító mozgalom formáival és kiterjedésével, a háború utáni társadalmi berendezkedés koncepciójával kapcsolatban rányomta bélyegét a fasizmus elleni küzdelemre, az ellenállás egész korszakára. ehszlovákia azon országok közé tartozott, ame- lyek felszabadítása a fasiszta megszállók és hazai támogatóik elnyomása alól szorosan fűződött a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulásához. A kommunista párt vezetésével kibontakozott nemzeti felszabadító küzdelem már közvetlenül a köztársaság szétverése után elkezdődött, s ereje együtt nőtt azokkal a sikerekkel, amelyeket a szovjet hadsereg aratott a front minden szakaszán a fasiszták ellen. Az a tény, hogy a Szovjetunióban megalakult a csehszlovák hadtest és a szovjet hadsereg oldalán bekapcsolódott a harci cselekményekbe, messzemenő erkölcsi és politikai hatást gyakorolt a fasisztaellenes front, a hazai ellenállási mozgalom erőinek kibontakozására, a fegyveres felkelés előkészítésének egész folyamatára. A hazai fasisztaellenes és nemzeti felszabadító küzdelem megszervezése és irányítása során a kommunista párt elképzeléseit, stratégiáját és taktikáját az a feladat szabta meg, amely az egész nemzetközi munkásmozgalom feladata volt, s amely számos európai ország leigázása és megszállása után merült fel. Ez a feladat a Szovjetunió megtámadása után napi programmá vált. A fasizmus leverése, a nemzet szabadságának és az állam függetlenségének kivívása - ez volt mind Csehszlovákia népének, mind a fasiszták által megszállt és leigázott országok lakosságának közös célja. Ez határozta meg azoknak az erőknek a munkáját és programjuk tartalmát, amelyet a munkásosztály a kommunista párt vezetésével maga köré tömörített, szervezett és összekovácsolt. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háború kezdetétől teljesítette a leigázott és elnyomott országok proletariátusa. iránti internacionalista kötelességét. Betöltötte történelmi feladatát, harcolva védte meg a demokráciát és a civilizációt a fasiszta barbarizmustól. Az SZKP és más kommunista pártok érdeme, hogy a fasizmus ellen vívott harcban megerősödött a nemzetek internacionalista testvérisége. Ez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a szovjet nép szocialista hazáját védő harca összeolvadt azzal a harccal, amelyet Európa nemzetei vívtak saját nemzeti és szociális felszabadulásukért. A Szovjetunió kezdettől fogva segítséget nyújtott a leigázott országok népeinek saját nemzeti harci alakulataik megszervezésében és felfegyverzésében, a szovjet hadsereg együttműködött a nemzeti felszabadító és partizánkülönítményekkel, a szovjet partizánok pedig tevékenyen részt vettek az európai nemzetek felszabadító harcában. Az együttműködés ilyen irányú formáit a Szovjetunió teljes mértékben érvényre juttatta a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harcával kapcsolatban is. Ez jelentős mértékben a Szovjetunióban megalapított I. csehszlovák hadtest szervezésénél, továbbá a köztársaság területén működő partizánegységek felfegyverzésénél és ellátásánál került előtérbe. Ezek az új formák és viszonyok a szovjet hadsereg azon hadműveleteiben nyilvánultak meg, amelyek arra irányultak, hogy az SZNF-nek nyújtsanak segítséget, továbbá a hadműveletek a harcmozdulatok és a fasiszták hátországában folyó partizánharcok összehangolásában, összességükben ezek az eljárások és intézkedések, a történelemben egyedülálló kapcsolatok alakították ki népünk nemzeti felszabadító harca megszervezésének és kibontakoztatásának kedvező feltételeit, valamint a népakarat érvényesülését a háború utáni fejlődés programjának kitűzésében. A hitleri fasizmus ellen vívott harc meghatározó hadszíntere a szovjet-német arcvonal volt, s az itteni harci helyzet fejleményei következtében nőtt az ellenállás, fellendült a nemzeti felszabadító küzdelem a megszállt és elnyomott országokban. a hatás megnyilvánult a Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh nép Májusi Felkelésének egész folyamatában. Az SZNF, amely nemzeti demokratikus forradalmunk kezdetét jelenti, Európa leghatalmasabb fasizmusellenes akciói közé tartozik. A München előtti köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek fiai fegyverrel a kezükben harcoltak az új politikai és gazdasági alapokra épülő köztársaságért. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szovjet partizánokkal együtt harcoltak számos más nép fiai is. A Szovjetunióban már a szeptember elsejéről másodikára virradó éjjel foglalkozott a legfelsőbb katonai parancsnokság a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtandó segítséggel. A tárgyalás egyik résztvevője, Styemenko hadseregtábornok írja, hogy ezt a segítséget nemcsak katonai feladatként fogták fel, hanem „... mint a szövetséges Csehszlovákia nemzetei iránti kötelezettség teljesítését, a proletár nemzetköziség, az országaink dolgozó népe közötti szolidaritás megnyilvánulását.“ Elfogadták a lehető leggyorsabb segítségnyújtásról szóló határozatot. Mindkét front parancsnoksága utasítást kapott, miszerint a hadműveletet a nehézségekre való tekintet nélkül végre kell hajtani; az eredeti tervekről lemondva a Keleti-Kárpátok bekerítésével el kell érni Csehszlovákia területét és a Kárpátokon keresztül megindítani a frontális támadást. A szovjet hadsereg - tekintet nélkül a nehézségekre és a bonyodalmakra - Csehszlovákia egész területének felszabadításánál a lehető legnagyobb mértékben kímélte a lakosság életét, az ipari létesítményeket és a kulturális értékeket. A második világháború befejező szakaszában az európai szárazföldön a felszabadító hadsereg valósággal kétségbeesett segélykiáltást fogott fel az éter hullámain. A hadászat történetében egyedülálló hadmozdulattal előretört két páncélos hadosztály minden természeti és harci akadályon át Prága felé. Egyidejűleg Prága segítségére sietett a 2. és a 4. ukrán front. A szovjet páncélos egységek 1945. május 9-e hajnalán vonultak be Prágába, és ezzel nemcsak az egyik legrégibb várost, a legnagyobb kulturális értéket mentették meg Európa szívében, a csehszlovák népnek is elhozták a végleges felszabadulást. A szovjet hadsereg ezzel a tettével meghiúsította nemcsak a hitleristáknak a cseh területekre vonatkozó terveit és reményeit, valamint a kulisszák mögötti megegyezést a nyugati hatalmakkal, hanem Angliának és az Amerikai Egyesült Államoknak Csehszlovákiára vonatkozó kombinációját is. A fasiszta agresszor elleni katonai hadműveleteket nem foghatjuk fel elkülönítve. Az egyes frontszakaszok és hadszínterek kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A Csehszlovákia területén folyó hadműveletekben 144 ezer szovjet katona halt hősi halált. Szovjetunió érdeme, hogy Csehszlovákia népe “ a felszabadított hazában érvényre tudta juttatni akaratát, meg tudta őrizni és tovább fejleszteni a nemzeti demokratikus forradalom vívmányait. A Szovjetunió a nyugati hatalmakkal ellentétben, amelyek az elfoglalt területeken tartósan berendezkedtek s megszálló hatalomként viselkedtek, már 1944. májusában megkötötte a Csehszlovák Köztársaság felszabadított területein tartózkodó szovjet hadsereg jogaira vonatkozó csehszlovák-szovjet egyezményt. Ez rögzítette, hogy amint megszűnnek a hadműveletek, minden hatalom és a közigazgatás azonnal a csehszlovák szervek hatáskörébe tartozik. A fenti egyezmény értelmében már 1945 április elején megkezdte működését Kassán (Koáice) a Nemzeti Front kormánya, s kormányprogramja értelmében a köztársaság felszabadított területén átvette a hatalmat, és biztosította a nemzeti demokratikus forradalom programjának teljesítését. Csehszlovákiát négy évtizeddel ezelőtt szabadította fel a szovjet hadsereg, s ez az idő szemléletesen bizonyítja a felszabadulás történelmi jelentőségét és horderejét, amely a munkásosztály és a dolgozók harcával elválaszthatatlan egységbe forrva, a CSKP vezetésével létrehozta jelenünk alapját és forrását. Csehszlovákia szilárd láncszeme a szocialista világrendszernek, s ma az ország minden állampolgára a hála és a barátság érzésével, fokozott mértékben vallja magát a Szovjetunióval kötött szövetség hívének, egy olyan szövetséghez tartozónak, amely a fasizmus elleni küzdelemben, a haladásért, a szocializmusért és a világbékéért vívott harcban született. Dr. MARTA VARTÍKOVÁ docens 1985. V. 5.
