Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
Külföldi diákok nyelvi előkészítő központjában pedagógus is, aki az arab nyelvet is bírja. Ennél azonban jóval fontosabb a nyelvi oktatás módja. hogy a bratislavai új központ megnyitása következtében kevesebb lett a tanítónk. A korábbi tizenhárom helyett csak nyolc. Igaz, hogy őt külső pedagógust is igénybe veszünk. Persze őket nem igen lehet bevonni az iskolán kívüli tevékenységbe.- Milyenek az eredmények?- Meg kell mondanom, hogy tanulóink döntő többsége rendkívül motivált. Más szóval, tudja, miért tanul és ezt nagy szorgalommal, lelkiismeretesen teszi. Persze, minden esztendőben akadnak néhányan, akiknek ismételniük kell az évfolyamot. Hiszen főleg az orvosi karokon igen nagyok az igények és mi a júniusi záróvizsgákon tulajdonképpen csaknem teljes egészében igazodunk a főiskolák felvételi követelményeihez, mégpedig azonos tantárgyakban. Ami pedig a nyelvi tudást illeti, bátran mondhatom, hogy már itt, az első félév végén, tanulóink lényegében tisztában vannak az alapvető szófordulatokkal, nagyjából helyt állnak az élet alapvető helyzeteiben.- A fiúk már várnak önre - nyit be a szobába Viktória Buznová igazgatóhelyettes. Őt kértem fel arra, hogy válasszon ki számomra néhány diákot, hadd mérhessem fel így is a tantestület munkáját. Az egyik nyelvi laboratóriumban indul a beszélgetés. Szlovákul. A mondatokat kissé lassabban fogalmazzák, néha keresnek egy-egy kifejezést, de azért meglepően szabatosan és érthetően beszélnek. Szinte csoda ez - csupán hét hónap után.- Országomban nincs állatorvosi főiskola. Kevés az állatorvos, a forradalmat követően sokan elmentek közülük. Ezért jöttem el ide tanulni Porto Cabezasból. Azelőtt pénztáros voltam egy bankban, az apám pedig hegesztő, ma már nyugdíjas. Nálunk a fiatalok választhatnak, hogy mit akarnak tanulni. De azért arra is gondolunk, hogy mire van az országnak Akikkel beszélgettünk - balról jobbra az etiópiai, az afganisztáni és a nicaraguai fiú százaléka volt írástudatlan. Szükség van a tanult emberekre. A legfiatalabb közülük a tizenkilenc éves etiópiai Abaineh Erőse Laime. - Orvos szeretnék lenni. Nagy szükség van nálunk orvosokra. Apám egy farmon dolgozik és hét testvérem van. Hiszek abban, hogy elvégzem a főiskolát. Számunkra nagyon sokat jelent, hogy itt érezzük a szolidaritást velünk, országunkkal - mondja, s társai erre rábólintanak. Ketten-hárman laknak egy szobában. Nemcsak tanulnak, a szórakozásra is jut idő. Tévére, mozira, diákszövetségeik szórakoztató és művelődési rendezvényeire. ,, Holnap lesz az Etiópiával való szolidaritás találkozója“ - jegyzi meg felcsillanó szemmel a barna arcú, dús gyapjas, fekete hajú Laime. Szó esik a nyolcszázkoronás ösztöndíjról is, Persze nekik ez nehezebben megy, mint mondjuk a tizenkilenc éves pesti fiúnak, Schnick Péternek. Ő itt jelenleg az egy szem magyarországi tanuló. De nem érzi magát egyedül. Jónéhány társával angolul szót ért és természetesen köny- nyebben ismerkedhet a helyiekkel is.- Geológiára készülök és megvallom, számomra nem is túl nehéz megtanulni szlovákul... El is hiszem, amit mond, mert az igazgatója szerint - hadd áruljam el - ügyes fiú. Tulajdonképpen valamennyien ügyesek. Fiatalok, bátrak, tanulni készek és tudni akarnak. Ilyen emberekbe jó ez a befektetés - tűnődöm. Hiszen nemcsak sok-sok más ország és népe érdekét szolgálja, hanem a miénket is. Mert nem lehet számunkra közömbös, hogy hány barátunk van és lesz Európa, Amerika, Ázsia és Afrika országaiban. GÁLY IVÁN Élesen felberreg a csengő. Szünet. Sorra nyílnak az osztályok és a tanár nyomában vidám diáksereg tódul az iskola folyosójára. A csengöszó valamiképp ezt a régmúlt képet idézi fel bennem. Pedig itt, ebben a szenei (Se- nec) iskolában sok minden más. A vidámság ugyan itt sem marad el, de az osztályokból inkább csak szállingóznak, mintsem tódulnak kifelé a diákok. Többnyire nem tizenévesek, túl vannak a második ikszen. S villanásnyira megjelenő arcuk távoli földrészek, számunkra nem egyszer egzotikusnak tűnő országainak fiaira és leányaira emlékeztet. Ausztráliától eltekintve, valóban minden földrészt képviselnek. A legtöbben Etiópia, Nicaraguai, Laosz, Afganisztán és Kuba szülöttjei. De vannak köztük olyanok is, akik Libanon, Mongólia, Görögország, a népi Jemen, Sri Lanka és Bolívia egét látták még jó fél évvel ezelőtt. Csak nyolcvannégyen vannak, de nem kevesebb mint 29 nemzetiség tagjai. A szeptember elsején fennállásának immár negyedévszázadát betöltő első ilyen jellegű iskolánk, a Külföldi Diákok Nyelvi és Szaktantárgyi Előkészítő Központjának tanulói.- Ma már három ilyen iskola működik Szlovákiában. Itt Szencen azok tanulnak, akik az orvosi, a gyógyszerészeti, az állatorvosi és a természettudományi karokra készülnek. A kelet-szlovákiai metropolisba a műegyetemet választók kerülnek. S ebben a tanévben nyílt meg a bratislavai központ, ahol a humán szakokra, továbbá a mezőgazdasági és a testnevelési főiskolai tanulmányokra jelentkezettek tanulnak - tájékoztat dr. Vladimír Novák igazgató. Többnyire kormányközi megállapodások alapján, ösztöndíjasokként jutnak el hozzánk. Ezeket az ösztöndíjakat egyrészt a kiküldő, másrészt a befogadó ország kormányszervei, illetve különféle intézményei, szervezetei nyújtják az általuk kiválasztott, illetve elfogadott fiataloknak. Alapvető feltétel természetesen az érettségi. Az intézet egyik legrégibb és legtapasztaltabb tanára, a szlovák szakos Tornáé Dratva veszi át a szót: - Szeptember elsején kezdünk és júniusban záróvizsgával végzünk. Az évet két szemeszterre osztjuk fel. Az első hónapokban csak a szlovák nyelvet tanulják. A heti óraszám huszonöt. Igaz, már októberben hozzáfogunk egyes szaktantárgyak alapjainak ismertetéséhez is. Az ezzel kapcsolatos munka dandárja azonban csak a második félévben veszi kezdetét, amikor is csökken a nyelvi órák száma. Az osztályokat, amelyek a szokásosnál jóval kisebb létszámúak, nem az egyes nemzetiségek vagy államok, hanem a tanul- mányoK célja szerint tagoljuk. Az én osztályomban például nyolc hallgató van hat országból. A nyolcvannégy hallgatót hét osztályba soroltuk. Négyben készülnek az orvosi, kettőben a természettudományi, egyben pedig az állatorvosi, illetve a gyógyszerészeti karra.- Nyilván feltétel az, hogy az itt tanuló külföldi diákok anyanyelvűk mellett legalább nagyjából jártasak legyenek valamilyen világnyelvben is?- Nem, ez nem követelmény...- S akkor miképp létesítenek velük kontaktust, hogyan tudják ismertetni a tananyagot, elsősorban a szlovák nyelvet?- Segítő körülmény, hogy tantestületünk tagjai kapcsolatot teremthetnek velük egyes világnyelvek közvetítésével is. Van aki angolul, franciául, van aki olaszul, spanyolul beszél, sót, akad olyan Dr. Vladimír Novak igazgató és Tomás Dratva tanár Az utóbbi mondatot nem nagyon értem, közelebbi magyarázatot kérek. Előkerül egy, első pillantásra is agyonhasználtnak tűnő tankönyv (mellesleg megtudom, a tankönyvhiány elég sok gondot okoz, gyakran kénytelenek rögtönözni, sokszorosítani a tananyagot) Cime: Szlovák nyelv külföldieknek. Lapozgatva magam is megállapítom, hogy nem a hagyományos módszert követi, amely a szavak „magolására“ épül. Egyből egész mondatokat törekszik a tudatba plántálni, mégpedig kis rajzok, ábrák segítségével. A könyvben szereplő tizenöt lecke alapvető témakörökre, például az iskola, a család életével, a bevásárlás, az utazás stb. nyelvi tudnivalóival foglalkozik. Igen kevés benne a grammatika, általában az elmélet. Ehelyett az alapismeretéktől azonnal rátér a modatépítés- re. S ezt azután kiegészítik a korszerű audiovizuális oktatási módszerek. A két, úgynevezett nyelvi laboratóriumban, rendelkezésükre állnak azok a technikai eszközök, amelyeket általában másutt is alkalmaznak az idegen nyelvek gyors elsajátítására. Fülhallgatók, magnók, különféle vetítőgépek. Esetenként segít a tanulmányi központ három és félezer példányos könyvtára is.- így sem könnyű a munkánk - jegyzi meg az igazgató. - Különösen azóta, szüksége - a huszonhárom éves nicara- guai Glen Halze szavai ezek. Mohamed Naszim Gulzori is olyan országból - Afganisztánból - jött el a körünkbe, történetesen szintén állatorvosnak felkészülni, amely hadüzenet nélküli harcban áll. Huszonhat éves, hullámos fekete hajú fiatalember. - Három évig voltam katona, korábban a Mezőgazda- sági Minisztériumban dolgoztam. Olyan ország a hazám, amelyben a forradalom előtt a lakosságnak több mint a kilencven amelyből a kezükben 435 korona marad. - Elég ez? - kérdem. A válasz széles mosoly. Melyik diáknak lenne ez elég, hiszen az öltözködésre is futnia kell belőle s többnyire hazulról nem kapnak anyagi támogatást. ,,De majd nyáron munkát vállalunk.“ A nyelv? ,,Kicsit nehéz megtanulni, de kiválóak a tanáraink“. S ezt a szigorú telet hogyan vészelték át? „Elég nehezen“ - így a válasz azoktól, akik melegebb éghajlathoz szoktak. Csak az afganisztáni fiú a kivétel. „Nálunk vannak zord vidékek is“. Az ételt dicsérik, bár tanáraiktól tudom, hogy egyeseknek hiányzik a több zöldség és gyümölcs. Szívesen játszanak röplabdát, asztaliteniszt. Hétvégén elmerészkednek már egy-egy közelebbi városba is, meg aztán csoportosan tanulmányi kirándulásokon vesznek részt. Van köztük olyan is, aki már pajtásra talált. MMTIUNK A nyelvi laboratóriumban Laoszi tanulók táncszáma (Igor Hanes felvételei)
