Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
ÚJ szú Kevés olyan iparág van, amely annyi bírálatot kapott volna a jelenlegi ötéves tervidőszak során, mint a fa- és bútoripar. Az 1981-es év jelentette a mélypontot, ma már az összkép jóval kedvezőbb, mint az elmúlt évek során bármikor, tennivaló azonban bőven akad. Jozef Cigánik, a zilinai Fa- és Bútoripari Művek vezérigazgatója a közelmúltban elemezte az iparág helyzetét, s rámutatott az egyik - meglehetősen furcsa, de szinte általános - okra, amelynek kiküszöbölésével ugrásszerűen javult a helyzet. Arról van szó, hogy jelentős beruházások történtek az utóbbi időben, új, korszerű technikai berendezéseken kezdték meg a termelést. Ennek ellenére eddig még csak legfeljebb a termelés műszaki paramétereit sikerült elérni, összességében a modern gépsorok munkája még a legutóbbi időben is szinte mindenütt veszteséges volt. Ebből az következik, hogy nem elég a dolgozók rendelkezésére bocsátani a legkorszerűbb technikai berendezéseket, hanem az is legalább annyira fontos, hogy üzemeltetésük módját idejében és tökéletesen elsajátítsák. Ugyanis ha a régi, elavult gépekkel még most is gazdaságosan termelnek, akkor a korszerűvel - enyhén szólva - illene... A Fa- és Bútoripari Művek legnagyobb vállalata, a zvoleni Buőina kétszeresen is érdekelt e szóbanforgó dilemma megoldásában. Nagyfürész és számítógép Azt hittem, van némi fogalmam arról, hogy körülbelül mekkora is lehet egy nagyfűrész. Aztán, amikor a Buőina új fűrészüzemében megláttam a Kanadából vásárolt CANALI-típusú szalagfűrészt, mégis meglepődtem. Ez az irdatlan nagy fűrész távirányítással a legnagyobb átmérőjű farönköket is szinte percek alatt aprítja deszkává. Hogy manapság ilyen korszerű berendezéssel fűrészelik a fát a Buőinában, annak alighanem az a legfőbb oka, hogy éppen tíz évvel ezelőtt a mai fűrészüzem „elődje“ leégett. Ez pedig jelentős termeléskiesést okozott, hiszen az üzem 571 dolgozója addig mintegy 150 millió korona értéket termelt évente. Ez a kiesés jelentősen érintette a Csehszlovák Államvasutakat is, hiszen a Buőinában feldolgozott fa negyedrészéből vasúti talpfa készült. Még 1975 júliusában úgy döntött az SZSZK kormánya, hogy a leégett fűrészüzem helyett újat kell építeni. Két éve pedig befejeződött a gépsorok szerelése. Igaz, hogy a fűrészüzem leglátványosabb „produkciójával“ kezdtük a „sétát“, azonban nem kevésbé érdekes, hogy a hatalmas fűrészt számítógép működteti, miként elektronikus úton irányítják - két önjáró adagoló révén- a farönköket a szállítószalagra, amely a fűrészhez juttatja azokat. Számítógépes program szerint történik a farönkök osztályozása, és ugyancsak automatikus a levágandó „szeletek“ vastagságának beállítása. A levágott deszka adatai elektronikus érzékelők révén jutnak el a számítógépbe, majd a programnak megfelelően szállító- szalag továbbítja, esetenként újabb „szeletelésre“. A további vágást osztályozás követi - itt nyúlnak hozzá először a felvágott fához kézzel az ott dolgozók, raklapokra rakják, majd targonca viszi tovább. Ezt az egész folyamatot nemcsak irányítja a számítógép, hanem mindent rögzít, és így a műszak végére elkészül annak termelési grafikonja. Rögzítődnek az esetleges kiesések, azok helye, oka, mint ahogy az is, hogy- például - egy-egy gép milyen teljesítményt nyújtott. A műszak végén minden adatot lyukkártyán rögzítenek, • A Bucina furnérlemezeket gyártó üzemében során született a döntés, hogy az évi termelés megduplázását lehetővé tevő fejlesztést is el kell kezdeni. Három évvel ezelőtt készült el a gépsoron az első forgácslemez. Ez az új forgácslemezüzem a kapacitását tekintve Szlovákiában a legnagyobb, s idehaza egyedül a jihlavai múlja felül, ahol évi 25 ezer köbméterrel több forgácslemezt gyártanak. Műszaki színvonalát tekintve ebben a „műfajban“ a világon a legkorszerűbb gépsorok egyike a Buői- náé. Olyannyira, hogy az önköltséget tekintve a felénél is kevesebbe kerül a zvoleni forgácslemez a jihlavainál. Egy köbméter 2,696 koronáért készült el az elmúlt évben, míg Jihlaván ugyanerre a mennyiségre 5,777 koronát kellett költeni. Amikor a forgácslemez gyártási folyamatának második „lépcsőjét“ képező csarnokba belépünk, mindenkinek feltűnik, hogy itt valami füstölög. Nos, a füst a fából ered. A farönköket a szállító-adagoló berendezés irányítja a zúzó „torka“ felé. E fadarabokat a Klöckner-típusú zúzó tépi-zúzza-szaggatja, s fogai a nagy nyomástól olyannyira felforrósodnak, hogy a fát közben meg is pörkölik. Ezért aztán a gép torka a gyermekmesék sárkányait juttatja eszembe, „akik“ - tudvalevőleg - tüzet, füstöt okádnak, hogy rémisztgessék a főhőst. Ezután a fa eltűnik szemünk elől, amikor pedig legközelebb viszontlátjuk, már szép forgácsszőnyeg alakjában jelenik meg előttünk, amelyet folyamatosan furnérlemezre terít a gép, sőt az egyenletes sebességgel haladó szőnyeget egy, fölötte rézsútosan föl-le járó szerkezet egyenletes darabokra szabdalja. Méghozzá úgy, hogy végeredményben az oldalára merőlegesen vágja el a forgácsszőnyeget, amelyben itt már benne a kötőanyag. Majd ezután felülről is kap „borítást", s aztán újra eltűnik a szemünk elől. A hosszú csarnok közepe táján, azon a helyen, ahol ismét feltűnik - ezúttal már forgácsként - két férfi áll a vezérlőpultnál, amelyen gombák, lámpák, manométerek és más műszerek is láthatók. Kérésemre egyikük leolvassa a préseléshez szükséges követelmények adatait a műszerfalról: nyomás - 290 bar; hőmérséklet: 170 Celsius-fok; a préselés időtartama: 7 perc. Azután mintha egy nagy malomkereket látnánk, úgy bukkannak elő egymás után a lemezek. Ezeket előbb körülvágják, majd - vagy 50 méterrel arrébb - már fémszalaggal összekapcsolva csomagolják. Ehhez képest a Buőina régi furnérlemezüzeme az első pillanatban nagyon korszerűtlennek tűnik. Most azonban az ott dolgozó sok nő - nem kevés fizikai munkával - nyereséges termelést biztosít! Viszont a forgácslemezgyártó gépsor még nem úgy termel, ahogy eltervezték, de ebben az évben már megvannak a feltételei, hogy elérjék az előirányzott szintet. Mégsem érik el a tervezett 125 ezer köbméteres mennyiséget, mert erre az évre hathetes karbantartási „pihenőidőt“ kap a gépsor, tekintve, hogy a jövő évtől teljes kapacitással akarják üzemeltetni. Igaz, a jövőben nehezebbé válnak a külső körülmények. Nehézségekbe ütközik a forgács alapanyagául szolgáló egyenes, méteres rönkök biztosítása. Helyette a fahulladék felhasználása lépett előtérbe. A legtöbb gondot a kényszerű állásidők okozzák mind a mai napig, melynek megelőzését a komplex racionalizációs brigád elsősorban ■a kezelőszemélyzet gyakorlati tapasztalatainak, szakmai ismeretének növekedésében látja. Szó lehet a létszám növeléséről is. Biztosítani kell a zavartalan pótalkatrészellátást, esetleg megtalálni annak föltételeit, hogy idehaza lehessen gyártani bizonyos pótalkatrészeket. Éppen ez utóbbi körülmények válhatnak a ma még létező dilemmák eltüntetésének eszközévé. Ahhoz ugyanis, hogy egy-egy fennálló kedvezőtlen körülményt kiküszöbölhessünk, előbb fel kell tárni annak okait. Ez már megtörtént. A dolog nehezebbik oldalát is megoldották a Buőina szakemberei, pontosabban azt, hogy jó minőségű árut termelnek a nem mindig kifogástalan alapanyagból. Most már „csak" a mennyiségi mutatókon a sor. MÉSZÁROS JÁNOS • Keretfa-válogatás a gépsor végén a számítógép pedig azokat a memóriaegységben raktározza el. Nos, az elmúlt évben még nem sikerült a beépített paramétereket elérnie a fűrészüzemben dolgozóknak, pedig az emberi - fizikai munka egyre kisebb szerepe látszólag azt sugallja, hogy a tervezett szinten történő termelésnek nincsen akadálya. Ez idén dolgozik harmadik éve - és először teljes kapacitással - a fűrészüzem, amelynek komplex racionalizációs brigádja vállalta, hogy ezúttal már a tervezett 200 ezer köbméter farönköt két műszakos termelés mellett feldolgozza. Ez pedig nemcsak a fűrészüzem év végi mérlegét tehetné nyereségessé. A kihúzott tövis... Ha már a bevezetőben említettük a Fa- és Bútoripari Művek vezérigazgatójának elemzését az egész trösztre • A CANALI-típusú automata szalagfűrész vonatkozóan, érdemes annak egy mondatát e helyen is idézni, mivel az megfelelően érzékelteti a Buőina felújított, forgácslemezeket gyártó üzemegységének jelentőségét Szlovákia fa- és bútoriparában. „Az új forgácslemezgép- sor kihúzta a tövist a sarkunkból..- állítja Jozef Cigánik, és kijelentését annak tudatában tette, hogy az elmúlt évben itt sem sikerült elérni a termelés mennyiségi mutatóit. Szándékosan említettem a „mennyiségit“, hiszen az első minőségi kategóriába sorolható forgácslemez 95,5 százalékát tette ki az elmúlt évi termelésnek, és csak a maradék 4,5 százalékot kellett a második minőségi osztályba sorolni. A hiány - az egyébként 125 ezer köbméter évi kapacitású forgácslemez-gépsoron -17 ezer köbméter forgácslemezt tesz ki. Igaz, amíg idáig eljutottak, eltelt csaknem harminc év. Amikor 1956-ban elkezdték a termelést, a kapacitás évi 30 ezer köbméter forgácslemez legyártását tette lehetővé. Majd fokozatos fejlesztéssel 1976-ra ez már évi 62 ezer köbméterre nőtt. Persze, még az ötödik ötéves tervidőszak A szerző felvételei 1985. IV.; r; nTirMSa: I - niPTHiMiiiiiiiw. Bucinai helyzetkép
