Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-12 / 15. szám

A kutya és a macska elhatározták, hogy egy helyen fognak szolgálni. Találtak is olyan gazdát, aki felfogadta mindkettőjüket. Közösen szerződést Írtak a munkáról, a fizetségről. Sokáig tanakod­tak, nem tudták eldönteni, hogy melyiküknél legyen a szerződés.- Nálam nem tehet - mondta a kutya. - Én a házon kívül teljesítek szqtgáíatot. Ha fű a szél, ha hull a hó, őriznem kell a házat és a kertet. A papírt könnyen elkaphatná a szél, tönkretehetné az eső vagy elázhatna a hóban. Legyen inkább nálad, barátom, te úgyis a házban dolgozol. Úgy is lett. A macska becsületesen őrizte a szerződést. Aztán gondolt egyet: - Nem fogom én mindig magammal hordozni ezt a papírt. Beteszem a szekrény alá, ott úgysem fogja keresni senki. A kutya és a macska rendesen végezték a dolgukat, a gazda pe­dig a szerződés szerint fizette őket. Egyszer azonban véletlenül megtévedt és kisebb bért adott a kutyának. — Menj barátom, hozd ide a szerződést - kérte a kutya a macskát. Elszaladt a macska a szerződésért, de a szekrény alján csak papírdarabokat talált. Az egerek összerágták a szerződést. Oh, azok az átkozott rágcsálók - dühöngött a macska, és futott ahogy csak bírt, mert a kutya haragja nem ismert határt. Attól az időtől fogva a kutya és a macska esküdt ellenségek. A macska pedig még akkor megfogadta, hogy ahol gsak lehet, pusztítani fogja az egereket. Kamoncza Márta fordítása mm mm UKRÁN NÉPMESE A postabélyeg története A 19. század elején egész Európában, így Angliában is postakocsik gördültek az or­szágutakon. Szállították az embereket és a postazsáko­kat. Bizony, az utazás nagyon fáradságos volt, főleg ha hosz- szú utat kellett megtenni. Ahogy a postakocsi közeledett valamelyik kijelölt megállóhely­hez, az utasok már előre örül­tek, hogy megpihenhetnek a vendégfogadóban. Az egyik postakocsi utasai között volt egy fiatal férfi, aki­nek Rowland Hill volt a neve. Ebben a kis vendégfogadóban jött rá valamire, ami örökre hír­nevet biztosított a számára, leg­alábbis a bélyeggyűjtők kö­rében. A városkában sok ember várta a postakocsi érkezését. Akkoriban még úgy volt, hogy amikor a postakocsi megérke­zett és a postamester a levele­ket szétosztotta a címzettek között, a szállítási dijat utólag kellett kifizetni. Ez az összeg elég magas volt. Gyakran előfordult, hogy a címzett nem fogadta el a lé­vőét, a magas dij miatt. Ese­tünkben, amikor a postakocsi megérkezett és az utasok ki­szálltak, Hill úr megpillantott egy leánykát, aki türelmetlenül várta a levelek szétosztását. A postamester átadta a levelet a leánykának, az először elpi­rult, majd utána nevetve visz- szaadta azt a postamesternek. Hill úr segíteni akart a kislány­nak és ki is fizette helyette a szállítási díjat. A leányka, ahelyett, hogy köszönetét mondott volna jótevőjének, dü­hösen nézett rá. Hill úr megle­pődött, azonban a kislány ha­marosan megmagyarázta neki a helyzetet. A levelet a testvére küldte az ország távoli részé­ből Előzőleg azonban a két testvér megegyezett, ha a le­ányka a levelet nem veszi át és az visszérkezik a testvéréhez, akkor az azt jelenti, hogy ö jól van és egészséges. így (is) szállította a ppsta a tájékoztatást, minden költség nélkül oda és vissza. Hill úr most már átlátta a helyzetet, és akkor megszületett benne a nagy gondolat. Az egész postai szállítás egyszerű, mint a pofon, a szállítási dijat előre kell megfizetni, a levelek fel­adásakor Miután visszatért Londonba, javasolta a brit postahivatal­nak, hogy követeljék meg a le­velek feladóitól, hogy előre fi­zessenek. Ez azt jelentené, hogy ragasszanak a külde­ményre bélyeget. Hill úr javaslatát elfogadták, és országos versenyt hirdet­tek, ki készíti el a legszebb bélyeget. Háromszáz különféle javaslat érkezett be és a legna­gyobb tetszést Rowland Hill ja­vaslata aratta, miután ő ügye­sen Viktória királynő arcképét rajzolta a bélyegre. 1840. május 6-án jelentek meg az első postabélyegek. A postabélyegek ma is érvény­ben vannak, sőt kiadásuk vi­rágzik az egész világon. Ez a nap történelmi dátum a bé­lyeggyűjtők körében. (Az Es­peranto cimú lap nyomán) Zakar János DENES GYÖRGY A dajkapókok lakomája GONDOLKODOM, TEHÁT... LOGIKAI GYAKORLAT A mogorva dajkapók ’ legyek után kajtatott, cipelte a potrohát meg a három kisfiát. Üres a háló, nincs kaja, száll a dajkapók sóhaja, bár lába nyolc, üres a polc, ez a dajkapók nagy baja. A pókfiak is rémesek, hol szomjasak, hol éhesek, légysonkát kérnek untalan, sír a három haszontalan. És égnek áll a pók haja, mert nincs kaja. De jő egy szúnyog, dong, dönög, a háló körül sündörög s kiált eképp: de szép e kép! Pók mama mozdulatlanul nézi, mit müvei Szúnyog úr, ki mint egy karcsú helikopter, föl-le ingázik, dalolászik szárnyán egy pici harmatcseppel. Ó, szépséges ezüst háló, parádés légi kikötő! Csupa huzal, csupa erő, s leszáll a légi úton járó. Mi ez? Árulás. Szörnyű csapda! A‘szúnyog sír-ri megriadva, fölröppenne, de nincs erő, szép ezüst-börtön foglya ö. A dajkapók csak erre várt, kaszálva fut, kiált halált s elkapja szegény szúnyogot, kibe a hang beléfagyott. Sejti már: szúnyogpecsenye lesz a pókok eledele. Ezzel vége a mesének. A cselvető, mérges pókok csemegéznek, csemegéznek. A felső sor­ban az ábrák bi­zonyos sza­bályszerűség alapján követ­keznek egymás után. Egészít­sétek ki a sort a második sor­ban szereplő, számokkal je­lölt ábrák egyi­kével! Nos, mi­lyen ábra kerül a kérdőjel he­lyére? BETUREJTVÉNY . AZ IGAZSÁG LÉTEZIK. CSAK A HAZUGSÁGOT TALALJAK KI. Braque A megfejtés egy mondat. A „TÜZSZERSZÁMOK“ A tűz megszelídítése az em­beriség történelmének egyik legjelentősebb mérföldköve: lehetővé vált, hogy zordabb vi­dékeken is megtelepedjék az ember (tulajdonképpen ide tar­tozik Európa is, szinte teljes egészében). A fémek meg­munkálásával kialakul az ipari tevékenység; de még cserép­tárgyak készítése is elképzel­hetetlen tűz nélkül, nem utol-, sósorban pedig lehetővé válik főtt és sült ételek készítése. A tűznek a régi korokban isteni eredetet tulajdonítottak, a gö­rög mitológiában, például, Pro­métheusz ellopja az istenektől a tüzet, amellyel aztán mega­jándékozza az emberiséget. A tűzkészítés évezredeken keresztül bizony nehéz mes­terségnek számított, a mód­szer is alig változott: a primitív népek két fadarab összedör- zsölésével jutottak hozzá, de még a fejlett tudományáról hí­res Európában százötven év­vel ezelőtt is csak alig valami­vel modernebb módszerekkel dolgoztak: kovakövet ütögettek vasdarabbal, a kipattanó szik­rát taplón fogták fel, ezt fújo- gatva élesztettek tüzet. A vegyészet gyors fejlődé­sének eredményeképpen a múlt században jelent meg az első gyufa, amelynek pálci­káját sárga foszforba mártot­ták. Ez a gyufa rendkívül tűz­veszélyes volt, mivel bármilyen tárgyhoz dörzsölve meggyul­ladt, emellett mérgező hatása miatt sok balesetet is okozott. A modern gyufa feltalálásá­ba^ nagy szerepet játszott Iri­nyi János, akinek sikerült el­készítenie a késleltetett égésű gyufát. A múlt század utolsó har­madában terjedt el a svéd vagy biztonsági gyufa, ezt használ­juk a mai napig. Az öngyújtó már századunk gyermeke: 1903-ban kerül Né­metországban forgalomba. Hogy miért itt, annak egyszerű a magyarázata: 1885-ben itt hozza forgalomba Carl Fried­rich Benz az első benzinmo­tort, a meghajtó üzemanyagot is róla nevezik el benzinnek. Az első öngyújtók benzinnel működnek és rendkívül egy­szerű volt a szerkezetük: egy kis fémtartályba, melyből kanóc állt ki, vattára benzint csurgat­tak. A kanócot recézett ke- rekecskével a tűzkőből kipatta­nó szikra gyújtotta meg. Az öngyújtó tökéletesítésé­hez nagymértékben hozzájá­rult az angol Dunhill, akinek nevét máig egy híres cigaretta- márka őrzi. A benzinnek azonban na­gyon átható szaga van, ráadá­sul lehetetlen légmentesen el­zárni a öngyújtóban, így a kon­struktőrök igyekezete arra irá­nyult, hogy valamilyen szagta­lan anyagot találjanak az ön­gyújtóhoz. Vannak olyan gázok, ame­lyek már kis nyomás alatt fo­lyadékká alakulnak, így nagy mennyiség tárolható belőlük kis helyen. Ilyen például a bu­tán. így született meg a gázön­gyújtó, amelyben a benzint fo­lyékony gáz helyettesíti, ami egy kis szelepen kiáramolva a szikra hatására meggyullad. Később a recézett kerék és a tűzkő is eltűnt, helyettük egy különleges kristályt hasz­nálnak. Évtizedek óta ismert tény, hogy egyes anyagokban nyo­más hatására villamos feszült­ség keletkezik (ún. piezoelkro- mos anyagok). Ezt a jelensé­get elsőként az olcsóbb villa­mos lemezjátszóknál kezd­ték felhasználni, ahol a zafírból készült tű rezgéseit egy ilyen piezoelektromos kristály alakítja át villamos jelekké. Ké­zenfekvő az ötlet, hogy csupán elegendő nyomás és megfele­lő kristály kell, hogy olyan nagy feszültség keletkezzen, amely­nek a hatására szikra ugrik át két elektród között. így vagy két évtizeddel ezelőtt végül is megjelentek a ma már általá­nosan használt „örökéletű“ gázgyújtók, amelyekben épp ezt a jelenséget használják fel a gáztűzhely lángjának fellob- bantására. Napjainkra ez az eszköz szinte minden háztar­tásba bevonult. Innen már csak egy lépés vezetett a leg­modernebb gázöngyújtó elkészí­téséhez: a recézett kereket és a tűzkövet felváltotta a piezo­elektromos kristály, amelyik már kis mechanikus nyomás hatására is elég nagy szikrát ad ahhoz, hogy az öngyújtó apró tartályából kiáramló gáz lángra lobbanjon. OZOGÁNY ERNŐ ÉRDEKESSÉG A TERMESZHANGYÁKRÓL Mi közük van a termeszhangyák­nak a geológiai kutatásokhoz? Meg­lepő módon nem is kevés. A terme­szek igen mély, gyakran több tucat méternyi mélységet is elérő járato­kat ásnak a föld alatt, a talaj apró rögeit a föld felszínére hozzák, és ezekből a talajrészecskékből építik fel a föld feletti építményeiket. Ezek a „felhőkarcolók“ néha a tizenöt méteres magasságot is elérik. Zim­babwei geológusok a termeszvára­kat tanulmányozva, költséges fúrá­sok nélkül meg tudják állapítani a ta­laj összetételét. A termeszhangyák segítségével bukkantak rá egy rendkívül gazdag drágakölelöhelyre is. A termeszek ugyanis a csillogó rubinköveket is felhasználták építőanyagként. Ez volt a nyomravezető. MEGFEJTÉS A március 29-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. Tu­dor; Perrault, illetve a Grimm test­vérek, Csajkovszkij 2. 11 fekete, 12 fehér. Nyertesek: Gaal Móni­ka, Ipolyság (Sahy), Szabó Gy. Roland, Komárom (Komárno). (Ezúttal csupán e két olvasónk megfejtése volt helyes, bár Per­rault nevét ők sem írták.) I'MI Mi IM BB M* .> ■ ! Mi Mi M I ÚJ szú 18 1985. IV. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom