Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
«► i legény édes- !, szégyen oda ni a szomszé- vásárt gyaní- oda is ígérték ak az állatot, mást tehetett nint hogy elő- a száz tallért sznót. >r úgy gondol- indja neki hó- ígkéri öt, hogy Jolgokat, s ha fiát a hízóval, kodott hozzá, Ha pedig egy- Dtt valamihez, ennie. log kitudódott, ísodik disznó- án, de mivel, tindenki égett in most mi fog ja ott lődörgött Amikor eljött szonyt is oda odaírni asztal- ií sem akart, Minduntalan íz ízesebbnél <ább a földet öldes szobák ly szerencsét- lángolt, lobo- , de hát nem nie a dolgokat sfekvésnek is. tisztaszobába zárta az ajtót rnóhoz, és így i válasz, tájolt az állat- akát: a disznó, és la legénynek! ibotot és neki milyet a disz- i ajtaja előtt g addig. Gon- an is jól hallot\ dikben is! a rákövetkező iszoba ajtaját, in kacagó bá- dt haza, meg Dóiig. gyenében elkeresett ma- c őt és nem ínyának sem. mi lett? Julcsát többé ic Julcsának, p Juliskának. 3 is boldogan ten meg nem ése alapján IVAN PUDLO n mmmmr m Reggel ötkor kellemetlen hangon csengett az ébresztő. Péter álmosan kiugrik az ágyból, mintha nyakon öntötték volna egy pohár vízzel. Éppen időben, hogy elkészülhessen a víkendre, ahová a felesége és a fia már tegnap elutazott. Az ébresztőóra mellett rövid, gépelt utasítás: „Drágám, kapcsold be a magnót!“ Az utasítást rögtön teljesítette. Egy népszerű sláger hangja kellemesen kezdte betölteni a szobát. Amikor a zene elhalkul, Péterhez eqy jólismert csilingelő női hang szól:-Jó reggelt, drágám! Hogy aludtál?- No, ami azt illeti! - dörmögte Péter és rágyújtott.- Öltöd el a cigarettát! - korholja a női hang. Vedd elő a hűtőszekrényből a birsalmasajtot! Jó étvágyat! ,, Péter eloltotta a cigarettát és előszedte a birsalmasajtot. Finom volt!- Nyisd ki az ablakot! - szólalt meg újra a magnó. - Tedd ki a paplant és a vánkost az erkélyre! Az erkélyen egy cetlin újabb utasítás állt: „Tegnap biztos nem öntözted meg a virágokat, ne késlekedj, öntözd meg azonnal őket!“ Péter visszatért a konyhába, hogy vizet vigyen a virágokra. A konyhában a mosogató felett újabb papírdarab: „Ha tejfölt reggelizel, mosd el az edényt és rakd a helyére!"- Tehát tejfölt! - szögezi le magában Péter. A szobából újra megszólalt a csilingelő női hang!- Gyere csak ide, drágám! Gyere csak! Amikor Péter a szoba ajtajához ér, a magnó újra figyelmezteti:- Vigyázz, csak két tojásból csinálj rántottát! Ne egyél többet, mert már így is hízásnak indultál! Gondterhelt vagyok miattad! Majd újra kellemes zene töltötte be a szobát. Tíz perc múlva a zene hirtelen elhallgatott, szöveg következett:- Vidd be a paplant és a vánkost! Rakd össze a rekamiét! Zárd be az ablakot a szobában! Simogasd meg egy kicsit az előszoba szőnyegét a porszívóval!- Simogasd meg az előszoba szőnyegét! - ismétli fennhangon Péter. - Nem is sejtettem, hogy a feleségem ilyen költői lélek! - Es elkezdi simogatni a szőnyeget.- Már elég! - szólalt meg ismét a magnó. - Kezdhetsz készülődni! Vegyél tiszta inget! Vedd elő az új nyakkendődet! Az inghez a szekrényben egy cédula volt tűzve: „Hozd magaddal a tranzisztoros rádiót és a villanyborotvát!“ Az utazótáskája mélyén újabb cetli, piros filctollal apró nyomtatott betűkkel volt ráfirkantva: „Menj vissza a szobába, az asztalon maradt az égó cigarettád!“ Mihelyt elvette az égő cigarettát, amely valóban az asztalon füstölgött, a magnó újabb parancsot osztogatott a konyhával kapcsolatban:- Ha rántottát készítettél, a zsír szétfröcskölödött a tűzhelyen! Tisztítsd meg, szivecském! Péter megtisztította a tűzhelyet, közben kellemes zene ritmusa kísérte. A zene pontosan addig tartott, amíg szükség volt rá. Majd hirtelen elhallgatott.- Nézd meg, el van-e zárva minden csap! Etesd meg a kanárit és önts neki tiszta vizet! Vedd magadhoz a pénzt és a személyi igazolványodat! Kapcsold ki a magnót! Szerencsés utat szivecském! Várunk az állomáson! Még egy kedves „Cmukk“ és a műsor befejeződött. A bejárati ajtó alatt találta az utolsó utasítást: „Nézd meg jól, bezártad-e a lakást!“ Az ellenőrzés eredménye pozitív volt. Az autóbuszállomáson Péter benyújtotta a pénztár ablakán a pénzt:- Egy jegyet kérek! Rövid szünet után a pénztáros kíváncsian végigmérte.- Kérek egy jegyet! - ismétli Péter hangosabban. Az ablak mögött a pénztáros összevonja a szemöldökét és kíváncsian a szemébe néz:- Hová utazik? Hová adjak jegyet? - kérdi és kíváncsian nézegeti. Megzavarodva ettől a kérdéstől, Péter néhány percig megnémult és lemerevedett.- Hát ez nem volt sehová írva! - gondolkodott. Valóban ez nem volt sem leírva, sem megemlítve. Ebben a pillanatban olyan erővel vágta földhöz a cigarettáját, mintha a kőpadlót akarta volna vele szétverni. Zsebébe gyűrte a pénzt és kiment. Hazatérve szétverte a magnót, kiengedte a kanárit, hogy szabadon repülhessen, cipöstől ágybafe- küdt, és kibontotta az eldugott szil- vóriumos üveget! - meghúzta ahogy csak bírta. Egyszer, még egyszer, még egyszer és újra. BÚS MÁRIA fordítása IARCSUK lekkorom szitakötője n volt, ami sabban futottunk, annál köze- szer a me- lebb ért, és annál szörnyűbb ivön hever- volt ez a dübörgés, astam. Sü- Végül odaértünk valami is és álmos árokhoz, és belehemperedak egy apró tünk. ? meg a fü- Ekkor egy óriási árnyék egy matban rá- pillanatra rögtön eltakart benőre egy szi- nünket, és én rémülten pillan- ny könnyű, toltam meg alacsonyan a maa vetődött ma feje, közvetlenül szétzilált, szitakötőre sötét haja fölött két gumiszagú, élről láttam fekete kereket, a két kidül- - Lapulj le! - kiáltotta a maamelyekkel ma, és a földhöz nyomott, inak árnyé- Amikor pedig elcsendesült rgott, mint a dübörgés, és én lassan fej- fényfoltok, emeltem a fejemet, egy kis fehér i vízről ve- repülőgépet pillantottam meg, amely békés bugással távolo- szélvész- dott az erdő felé. És ekkor ama. rájöttem, hogy alattomosan retan! - kiál- pülőgéppé változva a szitakötő napi fogva szállt el. adózva fu- - Ki engedte meg, hogy idenyílt mező jöjj? - kérdezte a mama, és Valami zú- remegett a hangja, itt. A nyo- ...Ez egy kis repülőtér volt ninél gyor- Ufa környékén. 1943. Első ismerkedésem a ,, repüléssel“. Nem, én nem leszek sem pilótanő, sem repülőgéptervező. Csupán utasként szállók be repülőgépbe, és csak húsz év múlva. De ez az eset örökre megmarad az emlékezetemben. ... Átrepülök Európa és Ázsia, Irtis és az Amu-Darja, az Urát és a Kaukázus gerince fölött. És megrajzoltnak látom majd a földet, mint egy térképet, kicsinek, rhint egy makettet, laposnak, mint egy iskolás gyermek rajzát. Régóta tudom, hogy a repülő - gép, amely acélból és alumíniumból készül. És mégis, mégis, valahányszor az égbe emelkedek, és érzem, hogy szinte elakad a lélegzetem a magasságtól, a föld vonzóerejének leküzdésétől, attól az elgondolhatatlan gondolattól, hogy repülök, akkor már-már úgy tetszik, hogy a repülőgép - elvarázsolt, megmerevült szitakötő, gyermekkorom szitakötője. És egyszer, ha kinézek a kerek ablakon, azt látom majd, hogy az esetlen, merev acélszárny a szemem előtt visszaváltozik hajlékony, rezgő, élő rovarrá. Én pedig kicsivé, nagyon kicsivé válva, immár egy óriási szitakötőn lovagolok, lelógatom a lábam a felhők fölé, a föld városai és falvai, folyói és mezői fölé... Valahol lent lóbálódzik esetlen lábam. És az egyik szandálom, nagy rémületemre, már lecsúszott a sarkamról, és lefelé bukfencezve mindjárt ráesik egy megdöbbent járókelő fejére, aki talán repülő csészealjnak véli. Onnan, lentről egy pontnak látszom az égen, így hát senki ügyet sem vet rám. Én viszont mindent látok. Nos, így szállók át a föld felett, gyorsan, nagyon gyorsan, mintha álmodnám, rémülten és boldogan, a föld vonzóerejének törvénye szerint a föld felé törve, bár egy elpusztíthatatlan, áttetsző szárny ereje föléje dobott. MAKAI IMRE fordítása TÖRÖK ELEMÉR Tavasz Simogasd fényeddel arcomat, tavasz, esőddel öntözd a szomjas földeket, ezüstszínű rügyeid már fakadnak, s fehér gallyakkal integetnek a kökénybokrok az elhagyott bogáncsos dűlőút szélén, szél sodorja a friss füvek illatát, tisztaság s a remény lángjai élednek újjá a madarak énekében. Hajnali ébredés Tüzet csiholgat a hajnali ég, harmatosodnak a virágbibék. Kelnek álmukból a liget fái, halványan már a várat is látni. Ki merne hajnal utadba állni, de jó fénylobogós jöttöd várni, s nézni tűnődve ablakomon át a kéken hömpölygő öreg Dunát. A kikötőben tele mély csenddel teherhajók ringnak lágy ütemmel. Körül a házak komoran állnak, kúszik föléjük lassan a láng-nap. A kupolákon aranyló fénye ragyog a gyöngyszínű messzeségbe. Éjjel az Óváros téren Üresek a padok Húsz szobra körül, mozdulatlanná dermedt minden, alszanak némán a házak, felettük még a villamosok csengése lebeg, barna homályban hallgat az Orloj, s csendről álmodnak a néptelen terek. * Molnár János felvétele 4 Zuzana Minácová felvétele
