Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-12 / 15. szám

• Dr. Darina Őomajová munka közben A z utolsó évtizedben szerte a világon megnőtt a lég­zőszervi megbetegedések száma. Az okokat kutat­va, nyilvánvaló lett az első számú ellenség, a rossz minőségű levegő.- Hazánkban a légzőszervi megbetegedések a betegál- tományosok negyven százalékát teszik ki, s ezzel,,rangel­sők“. A statisztikákat lapozva, elmondhatjuk, hogy míg a tüdőbaj egyre ritkább, megnövekedett a tüdőrák a hörghurutban szenvedők aránya. Évről évre egyre töb­ben keresik lel az allergológusokat különféle allergiás tünettel, illetve asztmával - bevezetőként közli dr. Rafael Redhammer docens, a bratislavai Egyetemi Kórház Tüdőklinikájának vezető főorvosa. Elmondta, hogy az immunológiával foglalkozó kutatóorvosok egyre több aller- gén anyagra mutatnak rá, melyek a szervezetbe jutva, veszélyt jelentenek.- A megbetegedések nagy előfordulási aránya szüksé­gessé tette az allergológiai tanácsadók, rendelők hálóza­tának kiépítését. Sajnos nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is, hogy a betegek minél előbb kezelésben részesüljenek. Nyugat-Szlovákia betegeit az Egyetemi Kórházhoz tartozó szakrendelőben vizsgáljuk és látjuk el. Jóllehet a gyógyítási folyamat hosszú, bizonyos sikerekről számolhatunk be. Dr. Darina Comajová, az allergológiai rendelő orvosnő­je, miután az utolsó beteg is elhagyta a rendelőt, készsé­gesen avat be az allergiás megbetegedések okai és okozatai összefüggéseibe.- A betegség nem új keletű. Már a régi görögök közül Ptolemaiosz leírta az allergiás tüneteket. A szó, alti ergeia, görög eredetű, jelentése: megváltozott reagálási képes­ség. Vagyis az allergia tulajdonképpen a szervezet foko­zott érzékenysége bizonyos anyagokra. S melyek ezek az anyagok? Megtudtuk, hogy leggyak­rabban azok, amelyeket belélegezünk: porszemcsék, külön­böző lisztporok, virágpor, de a hőváltozás is okozhat allergiát éppúgy, mint az állatszőr, a madártoll, a rovarszú­rás, az orvosság, az étel stb. - Rendelőnkben évenként három és fél ezer beteget kezelünk, sajnos egyre több közöttük a fiatal - közli, majd azonnal hangsúlyozza, mennyire fontosnak tartja az első beszélgetést a beteggel, aki a legapróbb részletekre is kitér a tünetek leírásánál, beszámol az otthoni környezetéről és a munkahelyéről is. Ezután következnek a különféle vizsgálatok, nemcsak a bőrtesztek, hanem az immunológiai kivizsgálások is. Az -V- utóbbiak kimutatták, hogy a szervezetben levő ellenanyag, az immunoglobulin E szintje genetikailag adott s az allergiában szenvedőknél ez a szint magasabb.- Mik az allergia tipikus jelei?- Az ismétlődő csalánkiütés, a nátha, a kötőhártya­gyulladás, a nehéz, sípoló légzés, a bőr felszínének változása. Ezért mindenki ismerje saját kritikus allergénjét, s előzze meg a betegség kitörését - közölte az orvosnő. Megtudtuk azt is, hogy betegeinek több mint a fele szénanáthában szenved.- A szénanáthát csakúgy, mint más betegséget, nem szabad elhanyagolni, mert súlyosabb állapottá rosszab­bodhat, asztmává - mondja dr. Comajová komolyan, majd a kórlapokat lapozgatva megemlíti azt is, hogy ennél a betegségnél kedvező a gyógyulási arány. A betegnek meg kell változtatnia életvitelét, a vegetációs időszakban kerülnie kell a sétákat és otthonában sem tarthat virágzó növényeket. Legjobb, ha ezt az időszakot, a saját kritikus • Marcela Jankulová és Ondrej Túrok laboránsok (Gyökeres György felvételei) • A bőrteszt eredménye: virágpor allergia időszakát, a hegyekben, illetve a tengernél tölti. - Módunk­ban áll betegeinket gyógyüdülőkbe küldeni. Természete­sen ennyi beteget elhelyezni képtelenség. Sajnos, a szé­nanátha időszaka kitolódott, kora tavasztól az őszi fagyo­kig tart. Rendelőnkben évehte 7000 kivizsgálást végzünk, Marcela Jankulová és Ondrej Túrok laboráns napi prog­ramja zsúfolt. A kivizsgálás nem fájdalmas, az alkar bőre alá bizonyos anyagokat szúrunk s a túlérzékenység vörös dudor formájában jelentkezik. A bőrtesztet számos más teszt követi. Bonyolult, hosszadalmas kúra eredménye a tünetek visszaszorítása, gyakran a teljes immunitás megszerzése. Az orvosnő újabb kórlapköteget vesz a kezébe. El­mondja, hogy sokan rovar, főleg méh, darázs, dongó szúrását követően kénytelenek orvoshoz fordulni. A nyári hónapokban évente újabb és újabb betegeket kell ellátniuk sürgősen, hiszen a túlérzékenység gyakran tragikusan végződik. Ezt megelőzendő a baját ismerő beteg készen­léti csomagot hord magával, hogy a csípést követően elsősegélyben részesítse önmagát.- Allergiát gyógyszerek is kiválthatnak - folytatja a fel­sorolást Comajová doktor. - Az azért veszélyes, mert hirtelen, váratlanul lép fel. A túlérzékenység megállapítása után a beteget nemcsak kezeljük, hanem eltitjuk az allergiát kiváltó gyógyszerek használatától is. Sajnos, ételérzékenységröt, csecsemőkori allergiáról is beszélhet­nénk. Gyermekgyógyász kollégáimtól tudom, hogy a mes­terségesen táplált gyerekeknek mind nagyobb hányada túlérzékeny. Ezért olyan fontos a szoptatás. Hiszen a gyer­mek ellenállórendszere a csecsemőkorban fejlődik, s ha túl korán érik külső hatások, vagyis ha az immunológiai rendszerére hatni kezdenek az allergének - az allergiás tüneteket kiváltó anyagok a gyerek megbetegedhet. Sokéves tapasztalatunk, hogy a tojásfehérje, valamint a gyümölcs, főleg az eper, illetve bizonyos zöldség- és húsfélék is allergiás tüneteket válthatnak ki. Szinte vala­mennyi allergiás megoetegedésnél ajánlott a kritikus aller- gén kerülése. Ha már ismerjük, el kell távolítanunk környe­zetünkből. A kezelés különben segít, számos beteg már több éve tünetmentes. Sőt, a baj meg is előzhető. Hogyan? Úgy, hogy ha észrevesszük bizonyos panaszok kiújulását, pél­dául azt, hogy gyakran benáthásodunk, bedagad a sze­münk vagy csalánkiütést kapunk, akkor erre nem legyin­tünk, hanem rögtön szakorvoshoz fordulunk. PÉTERFI SZONYA Tavaly november ötödikén Luckij pro­fesszor és Tobolin akadémikus hazakí­sérte a gyerekedet Csehszlovákiába. Azt a négy kisfiút, akiket a halál torkából ragadtak ki. A SZÜLÖK- Borzalmas volt, amikor megtudtuk, mi történt - emlékezik a tragikus szünidei napokra Erich Korjstka. - A feleségem­mel már a legrosszabbra gondoltunk, annak ellenére, hogy a járási pártbizott­ságon bíztattak bennünket. De ha négy apukát hirtelen, repülőgéppel Moszkvába küldenek gyerekeikhez... Csak Moszk­vában kezdtünk bizakodni. Pedig akkor még nem tudatosítottuk, hogy fiaink a ha­lállal viaskodtak. Életben voltak, és szá­munkra ez volt a legfontosabb. ÚJ szú 9 Kivételesen megengedték, hogy talál­kozzanak gyerekeikkel. A két percnyi beszélgetés ugyan nagyon rövid volt, de a gyerekekre igen jól hatott. Az apák pedig kezdték megérteni, mit tettek gyer­mekeikért a szovjet orvosok és más, számukra ismeretlen emberek. A szülők elutazása után a moszkvai csehszlovák nagykövetség munkatársai pótolták a családi gondoskodást. - Nem volt könnyű visszatérni Opavába, de már tud­tuk, hogy fiaink a legjobb kezekben van­nak - idézte fel emlékeit Erich Kofistka, aki az opavai Silesieben dolgozik, mint felvonó-javító. - Alig tudtuk kivárni, míg novemberben végre hazaérkeztek. A prágai repülőtérről mentővel szántot­ták a fiúkat az opavai kórházba. A szovjet szakemberek velük mentek, kíváncsiak voltak, milyen környezetbe kerülnek vé­denceik. Természetesen az opavai kór­ház nem hasonlítható a moszkvai gyer­mekklinikához, de dr. Dusán Lebeda, a gyermekosztály főorvosa és dr. Milan Tichácek, a kórház igazgatója mindent megtettek azért, hogy a kis betegek sem­mit sem nélkülözzenek. A szovjet orvo­sok elégedettek voltak, átadták a cseh­szlovák kollégáiknak az addig alkalmazott gyógymód dokumentációját, tanácsokat adtak és néhány napig még figyelték, hogyan alkalmazkodik a négy gyerek az új környezethez. A szovjet orvosoknak rövid ott-tartózkodásuk alatt a szülők, a város, járás és kerület képviselői kife­jezték hálájukat, köszönetüket, a szülők, akik azelőtt nem is ismerték egymást, ünnepi vacsorát is rendeztek. A fiúk gyorsan gyógyultak. Karácsony előtt visszatérhettek otthonaikba és az év elejétől ismét iskolába járnak. Abba az iskolába, ahonnan nyáron jutalomként pionírtáborba utazhattak. Azzal érdemel­ték ki a külföldi üdülést, hogy harminc társukkal együtt gyakran álltak őrséget az ostravai hadműveletben elesett hősök hrabinei emlékművénél. Ünnepnapokon az őket jellemző fegyelmezettséggel áll­tak díszőrséget. Csak egy pillantra feled­keztek meg a fegyelemről, ott a pionírtá­borban és ez a pillanat majdnem végze­tes lett számukra. Három fiú ezekben a napokban Kar­lovy Vary-ban van gyógykezelésen. Ma­rek sárgaságot kapott és az opavai kór­házban fekszik. A GYEREKEK A Marx gyógyüdülőben Ludmila Havlo- vicová főorvos fogad. A gyerekek még az iskolában vannak, így jut idő arra, hogy ismertesse a négy fiú egészségi állapo­tát. - Mariin vérképe még nem egészen kifogástalan, Jirkának pedig hőemelke­dése volt, azért két héttel meghosszab­bítjuk kezelésüket. Azt akarjuk, hogy tel­jesen gyógyultan távozzanak tőlünk. Ma­rek pedig a sárgaság után jön el hozzánk. Mirek már április elején hazamegy. Az utolsó hetekben már annyira jól volt, hogy -úszni járt. Társai kissé irigyelték, nekik meg kellett elégedniük a pezsgőfürdővel. Természetesen mindhárman rendszere­sen tornáznak a rehabilitációs nővérrel. A fiúk mosolyogva léptek a főorvos dolgozószobájába. A kezdeti elfogultság után vidáman beszéltek a gyógyfürdőben eltöltött napokról. Annak ellenére, hogy a kosztot is dicsérték, a legjobban annak örültek, hogy ezentúl már nem kell dié­tázniuk. Elmondták, hogy a gombát tulajdon­képpen ajándékba szánták szüleiknek. Titokban gyűjtötték és szárították. Eluta­zásuk napján megkóstolták, hogy nem csíp-e, érdemes-e hazavinni. Jó ízük volt, de amikor jelentkeztek a mérgezés tüne­tei, már tudták milyen ostobaságot követ­tek el. Ki tudja mi történik, ha ajándékukat sikerül hazahozniuk! A kellemetlen emlékeket hamarább el­felejtjük, mint a kellemeseket. A fiúk pe­dig a pionírtáborból és Moszkvából sok felejthetetlen emlékkel tértek vissza. Nemcsak az orvosok, hanem a kórház többi dolgozója is mindent megtett értük. Az osztály mentőse munka után társasjá­tékokat játszott velük, a főnővérrel kár­tyáztak, később vele jártak sétálni. A csehszlovák nagykövetség dolgozói­nak gondoskodásáról is sokat beszéltek. Elutazásuk előtt meghívták őket a követ­ségre, amennyire lehetett, a várost is megmutatták nekik. Sokan voltak, akik a legnehezebb napokban és a későbbi örömtelibb időszakban is pótolták a fiúk szüleit. Amikor elbúcsúztak és emléktár­gyakat adtak át a kórház alkalmazottai­nak, könnyek csillogtak a szemeikben - de nemcsak az övéikben. Az öröm könnyei voltak ezek. Az idő múlásával elfelejtjük, ami kelle­metlen volt az életünkben, de a szovjet orvosok segítségét a négy fiú bizonyára sohasem felejti el. (Rp) 985. IV. 12. AI mm NYINIÜMN

Next

/
Oldalképek
Tartalom