Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
~v ÚJ szú A lemaradozó részlegek felzárkózásával tovább javíthatók a termelési és gazdasági eredmények A Kassa (Kosice)-vidéki járásban gazdálkodó Bodollói (Budulov) Efsz 6374 hektárjával a széles környék legnagyobb földművesszövetkezete. Egymaga annyi gabonafélét termel, mint például a legkisebbek közé tartozó canai, Nizny Klatov-i, novacanyi és zdanai szövetkezet együttvéve. Más hasonlatossággal élve: a szemesekből félannyit termel, mint a svidniki járás, és háromnegyedannyit, mint a Stará llubovna-i járás. Az illetékesek érdeklődését és figyelmét a szövetkezet gazdasági mérlegének az utóbbi években tapasztalt ingadozása is felkeltette. A bodollóiak ugyanis az 1979-es évet 5,2 millió korona nyereséggel zárták, de 1980-ban már csak 313 ezer korona volt a nyereségük. Egy évvel később 2,3 millió korona ráfizetést mutatott a mérleg, 1982-ben 3,8 millió korona hasznot értek el, tavalyelőtt pedig 5 millió korona volt a hasznuk. Az elmúlt esztendőben a közös ismét nyereséggel zárt, ami ezúttal meghaladta az 5,5 millió koronát.- A hetedik ötéves tervidőszak eddigi négy éve alatt mezőgazdasági termelésünk értéke 20 százalékkal növekedett. Gabonatermelési tervünket ezalatt 103 százalékra teljesítettük, s Így 1350 tonnát értékesíthettünk terven felül. Jó munkát végeztün^ra zöldségtermesztésben is, viszont a cukorrépánál 2 százalékos, a takarmánynövények termelésénél pedig 10 százalékos lemaradásunk van - összegezi a növénytermesztés eredményeit Köteles Ágoston mérnök, az efsz elnöke. Az elmúlt évet tekintve az állattenyésztésben sem állunk rossszul - folytatja, - ami főleg a tejtermelésre vonatkozik. Ezen a szakaszon a bodollói és a péderi (Peder) tehénfarm dolgozói érik el a legjobb eredményeket, elsősorban nekik köszönhető, hogy a szövetkezetben tavaly az egy tehénre eső fejési átlag 3250 liter volt, ami ugyan nem sok, de ha Makrancon (Mokrance) és Jánokon (Janik) jobban igyekeznének, az átlagos eredmény tovább javulna. A malacnevelésben ugyanakkor a jánoki tenyésztőkről lehet elismeréssel szólni, míg a bodollói és a péderi farmok gondozói nem igen dicsekedhetnek az eredményeikkel. A sertéshizlalás eredményességében Debrőd (Debratf), Makranc és Péder a sorrend.- Hogyan alakult a termelés jövedelmezősége az egyes ágazatokban és a fő terményeknél?- Az elért termelési színvonallal korántsem lehetünk elégedettek, mert termékeink nagyobb hányadát a tudományosan indokolt költségszintnél drágábban állítjuk elő. Igaz ugyan, hogy tavaly egy tonna búza előállítása 1491 koronánkba került, és ezt 1610 koronáért értékesítettük, de a 19 százalékos jövedelmezőség ebben az esetben igencsak alacsony, hiszen a mi vidékünkön a búzánál 40-45 százalékos is elérhető. Valamivel jobb volt a helyzet az árpatermesztésben. A babtermesztésre rendszeresen ráfizetünk, de az azt felváltó borsó tavaly 30 százalékos nyereséget eredményezett. Sajnos, ráfizetéses volt az elmúlt évben a szőlő- és a zöldségtermesztésünk is, így a növénytermesztés egészében véve csak 114 ezer korona hasznot hozott. Az állattenyésztésben főleg a tejtermelés volt jövedelmező, itt minden literen 28 fillért nyertünk, s ez a tavalyi 4 millió 644 ezer liternél nem elenyésző összeg. Egy kilogramm marhahús önköltsége 26,55 korona volt, értékesítési ára viszont csak 24,04 korona, tehát ráfizetéses. A sertéshús minden kilogrammján 10 fillér nyertünk az elmúlt évben.- A hektárhozamok terv szerint alakultak az elmúlt évben.- Búzából a tervezet« 3,8 tonnás hektárhozam helyett 3,9, tonnás hozamot értünk el. Árpából 600 hektáron termesztettünk, ebből 3,6 tonnás hozamra számítottunk, Filakovsky István az ehetőben segíti elő a szövetkezet szarvasmarha-állományának gyarapodását s végül 4,6 tonnát takarítottunk be hektáronként. Mint már említettem, ez a jó eredmény a jövedelmezőségben is megmutatkozott. Szemes kukoricából a tervezett 5,47 tonna helyett 5,66 tonna termett egy hektáron. Az egyes részlegek eredményei között azonban lényeges különbségek is voltak. A makranciak például az árpából 5,6 tonnás hozamot értek el, míg a somodiak csak 3,63 tonnás szint elérésére voltak képesek. Az elnök a továbbiakban beszámolt a takarmánytermelésben mutatkozó javulásról, a termőtalaj védelmére irányuló törekvésekről, az állattenyésztés gyorsított ütemü korszerűsítéséről, a munkafeltételek javulásában tapasztalható állandó fejlődésről. A legjobb eredményeket elérő állattenyésztési dolgozók között Filakovszky József, Fila- kovszky István, Filakovszky László, Balog László, Buhala Imre, Ftémiás László, Zsupcsány Erzsébet, Tóth Magda, Danko Irén, Bacsó Ernő, Dzserenga László, Koleszár Béla és Vanyo Zoltán nevét említette. A jövő fejlődés szempontjából biztató, hogy a szövetkezet nyolcszáz dolgozójából 247 harminc éven aluli. A géppark elég nagy, de nem teljesen megfelelő az összeállítása. Ennek ellenére még fokozni lehet a gépek gazdaságos kihasználását. Persze, más javítani való is akad még a szövetkezetben. A termelékenység növelésével együtt szükség van a nagyobb munkafegyelemre, s többek között a dolgozók szaktudásának állandó bővítésére. GAZDAG JÓZSEF Az évzáró közgyűlés résztvevői a zsúfolásig megtelt bodollói közművelődési házban (A szerző felvételei) E rdőgazdaságunknak, mint népgazdaságunk egyik fontos ágazatának távlati fejlesztése elsősorban arra irányul, hogy szocialista társadalmunk bizonyos alapvető szükségleteit, elsősorban a jó minőségű faanyag-ellátás, valamint a környezet fejlesztése területén az évezred végéig kielégítse. Feladatainak teljesítése során azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia azokat a specifikus tényezőket sem, amelyek az erdőgazdaságot népgazdaságunk többi ágazatától megkülönböztetik. E tényezők közül legfontosabb az aránylag hosszú térmelési időszak, amely gyakran a 100 évet is eléri, sőt bizonyos esetekben túlhaladja. Ugyanakkor termelési szerkezetében mind a biológiai jellegű (mint pedig az ipari jellegű (mint például a fakitermelésben, a közelítésben, vagy a szállításban) vonások megtalálhatók. Az elmondottakból adódik, hogy az erdőgazdaságnak, mint a legegyetemesebb nyersanyagtermelőnek, valamint a környezet fontos alakítójának ismernie kell a fejlesztés szükségleteit és lehetőségeit mind a közeli, mind pedig a távoli jövőt illetően. Ahhoz, hogy az évezred végéig ésszerű alapokon gazdálkodhasson, ismernie kell azokat a társadalmi, műszaki és gazdasági feltételeket, melyeknek keretében tovább fejlesztheti tevékenységét. Feladatainak teljesítésénél az erdő- gazdaságnak abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a jövőben csakis jó minőségű erdők tölthetik be folyamatosan és maradéktalanul valamennyi - mind termelési, mind pedig társadalmi - szerepüket. A folyamatosság elve ugyanis kizárja, hogy az erdők termőképességének a romlása, akár átmenetileg is, bekövetkezhessen. A lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni annak a lehetőségét is, hogy az erdők akár biotikus (rovarok, gombák, állatok stb.) akár abiotikus (főként éghajlati, környezeti stb.) tényezőktől károsodást szenvedjenek. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a gazdasági követelményeket sem, amelyek a jelenlegi s a jövőben tovább fokozódó munkaerőhiánnyal •függnek össze. Ezt a problémát elsősorban az intenzív gépesítéssel, valamint jobb munkaerő-gazdálkodással lehet és kell megoldani. Ha az erdőgazdaság az előbbiekben vázolt valamennyi feladatát teljesíteni akarja, mindenekelőtt biológiailag értékes és ökológiailag kiegyensúlyozott erdőket kell kialakítania, növelnie kell az erdők termőképességét, fejlesztenie kell annak műszaki és gazdasági színvonalát, tökéletesítenie kell az irányítást. Növelnie kell továbbá a dolgozókról való szociális gondoskodást is oly mértékben, hogy megszűnjenek az e téren még meglevő hiányosságok. Ismerve az erdőgazdaság jellegéből adódó nehézségeket, amilyenek például a munkahelyeknek a központtól, s általában a településektől való jelentős távolsága, az időjárási viszontagságok, a munkák idényjellege stb., ez valóban rendkívül igényes feladat. A biológiailag értékes erdők kialakításának alapvető feltétele a genetikailag megfelelő és jó minőségű biológiai anyag alkalmazása. Ebből a szempontból nagy jelentőségű az a tény, hogy az erdei magvak begyűjtésére alkalmas, elismert állományok területét az évezred végéig az erdőgazdaság tovább fogja növelni. Ezen túlmenően több új, magtermő ültetvényt telepít, s így megvan a feltétele annak, hogy az évezred végéig vörösfenyőből és erdeifenyőból a magszükség- íetnek mintegy 40 százalékát ezekből az ültetvényekből tudja majd fedezni. Az eddigi hazai és külföldi tapasztalatok alapján nagy jelentőségű a külföldi fafajok honosítása is, majd pedig ezek termesztése hazai viszonyaink között. Ennek eredményes megvalósítása természetesen igen nagy szakmai felkészülést és körültekintést igényel. A megfelelő tulajdonságokkal rendelkező honosított fafajok termesztése egyrészt hozzájárulhat a hektáronkénti fahozam lényeges növeléséhez, másrészt pedig lehetővé teszi a légszennyeződéssel károsított, illetve kipusztult állományok eredményes felújítását. Az említettek mellett nagy gondot kell fordítani a fejlett és egyben egészséges csemeték termesztésére, amit elsősorban a nagyüzemi csemetetermesztési technológiák alkalmazásával lehet megvalósítani. A nagyüzemi csemetekerti központok építésének első szakasza a 7. ötéves tervidőszak végére befejeződik. A későbbi időszakban ezeket el kell látni megfelelő és korszerű gépi felszereléssel és technológiával, valamint a szükséges szociális berendezésekkel. Fontos körülmény az is, hogy a nagyüzemi csemete- kerti központok gondoskodnak megfelelő mennyiségű és minőségű facsemetéről a környezet javítását célzó fásításokhoz is. A távlati tervek nagy figyelmet szentelnek a fahozam növelését célzó intézkedéseknek. Ezt a feladatot a gyenge hozamú és minőségű, főként túltartott, nem megfelelő fajtaösszetételű, vagy egyéb, ún.. leromlott erdők átalakításával, intenzív erdőállományok létesítésével, valamint korszerű erdőművelési eljárások al-' kalmazásávai lehet teljesíteni. A fahozam növelése távlatilag a már említetteken kívül azért is szükséges, mivel hazánkban a védöerdök területe állandóan növekszik, s ez a növekedés előreláthatólag a jövőben sem lassul le. Ezekben az erdőkben ugyanis, melyek elsősorban talajvédelmi, vízgazdálkodási, egészség- ügyi, üdülési vagy egyéb, össztársadalmi jelentőséggel bíró feladatot teljesítenek, a fakitermelés csak korlátozott mértékben lehetséges, összterületük jelenleg eléri a 182 146 hektárt, ami erdőterületünknek mintegy 10,41 százalékát teszi ki. Távlatilag nagy jelentősége van az erdőfelújításnak. A tölgyfavésszel és egyéb kárositókkal pusztított, illetve már kipusztult állományok szanálása megköveteli az ig-y keletkezett vágásterületek mielőbbi felújítását. A beruházások terén mindenekelőtt a túltartott állományok kitermelése a legsürgősebb feladat, amit az SZSZK kormányának határozata is alátámaszt. Hasonlóan nagy figyelmet kell fordítani a vágásérett állományok hasznosítására is, mivel ennek elhanyagolása esetén újabb túltartott állományok keletkezésével kellene számolnunk. Ugyancsak fokozott mértékben számol az erdőgazdaság a távlati tervekben a már meglevő, valamint az újonnan létesítendő erdei rakodók korszerűsítésével. Hasonlóan" megoldásra vár az erdészeti szakmunkás- képző iskolák, valamint a hozzájuk tartozó diákotthonok korszerűsítése is. A szociális program teljesítése céljából nagyobb mértékben számol az erdőgazdaság az üzemi lakásépítéssel. Végül, de nem utolsósorban nagyobb figyelmet kíván szentelni a távlati tervezés az elavult, kis teljesítményű gépek kiselejtezésének, valamint új, korszerű gépek beszerzésének. A vázolt feladatok igényesek, de egyben reálisak is. Az erdőgazdaság dolgozóinak eddigi helytállása biztosíték arra, hogy ezeket a feladatokat is eredményesen teljesítik. KOHÁN ISTVÁN ERDŐGAZDASÁGUNK TÁVLATI FELADATAI 985. IV. 12. JDlfEDIIMEldEN