Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
Miro Toman az éterben vadászik évben a Pezinok melletti Ördög dombon 700 méterre a tengerszint fölött állítjuk fel az antennákat, verünk tábort, mert ilyenkor vagy tizenöten megyünk oda - újságolja Fülöp Péter. - Nemegyszer a családtagok is velünk jönnek. Ahogy mondani szokás, a kellemest összekötjük a hasznossal. Én a kirándulás szakmai részét szeretem, a készülékek, az antennák építését, javítását. A szakfolyóiratok olvasásával, a klubban végzett tevékenységgel olyan tapasztalatokat szerzek, amelyeknek mint termelési diszpécser is hasznát veszem. A klub legfiatalabb tagja a tizennégy éves Martin Kovaőik, az elektrotechnikai szakközépiskola diákja. Az év elején lett klubtag. Minden itt hallott szót gondosan elraktároz, segít amiben tud, közben szorgalmasan tanulja a morzeábécét, gyakorolja a vételt. Arra készül, hogy vizsgát tegyen, először csak a vételből, aztán szakmai tudásának növelésével MEGFELELŐ HULLÁMHOSSZON A közepes nagyságú padlásszobában néhány ember fesztelenül beszélget. Mit- sem törődik ezzel Miro Toman operátor, aki fülhallgatóval a fején a rádió adó- és vevőkészülék előtt ülve az éterben keresgél. Minden mozdulatán látszik, hogy régi rádiós. Amikor sikerül egy-egy összeköttetést teremtenie, mosoly jelenik meg az arcán, és gyorsan bejegyzi a naplóba.- Hazai versenyről van szó. A feladat, hogy az ország minden járásának valamelyik klubjával rövid hullámhosszon összeköttetést létesítsünk - mondja magyarázóig, miközben le nem veszi szemét a készülékről. Az elektronikus billentyűt nyomogatja, majd így folytatja: - Ha csak tehetem, minden versenyen részt veszek. Tizennégy éves koromban kezdtem el a rádiózást, nem bántam meg. Ma már odahaza is van egy készülékem, amelynek OK-3 CAE a hívójele. A Jozef Murgasról elnevezett rádiósklub több mint negyed százados múltra tekint vissza. A szlovák főváros egyik legeredményesebb kollektív rádió adó- és vevőállomása tevékenykedik ebben a padlásszobában. A fő operátor Juraj Sedlácek, aki a Tesla vállalatnál a fejlesztésben dolgozik.-A klubnak jelenleg ötvenhét tagja van, köztük három nő. Különlegességnek számit, hogy közülünk harmincnak van odahaza saját készüléke, de amint látja, minden csütörtökön klubnapot tartunk. Ilyenkor megbeszéljük a feladatokat a következő hétre, azt, hogy ki, mikor, melyik versenyen vesz részt. Mindig akad tennivaló, amit csakis közös erővel, egymást segítve tudunk megoldani - vélekedik Juraj Sedláőek. - A klub fennállása óta számos hazai és nemzetközi versenyt nyertünk meg, de hogy hányat, nem tudnám pontosan megmondani. Tá-ti-tá ti—ti—ti—^ti—tá hallatszik az éteren keresztül s Miro Toman arcán újra ott a mosoly, az elégedettség jele. A Honvédelmi Szövetség OK-3 KJF hí- vójelú állomása újabb eredményes összeköttetést létesített. A klubtársak mindezt észre sem veszik, arról vitatkoznak, hány elismerő oklevelet kaptak már. Nem tudnak megegyezni, hogy száz- vagy százhúszezer a vételt visszaigazoló lapok száma. Ezeket olykor-oly- Kor előveszik, megnézik, hogy a világ melyik sarkából érkeztek, aztán újra szekrénybe kerülnek.- Jó eredményeket érünk el az ultrarövid hullámú adók részére meghirdeteti versenyeken is. Hogy jobb legyen a vétel, a jelentősebb versenyek alkalmából hegycsúcsra mászunk. Az utóbbi tizenöt tovább haladva a ranglétrán egykor majd operátor lehessen.- Az a célunk, hogy sorainkba minél több tizenhárom-tizenötéves fiatalt nyerjünk meg - összegezi terveiket Michal Krajcovic alezredes, a klub elnöke. - Számukra ősszel tanfolyamot rendezünk. Mindnyájunk számára nagy öröm, amikor például az északi-sarki, az új- zélandi vagy egy a térképen alig megtalálható kis sziget rádióamatőr állomásával sikerül összeköttetést teremteni. Ezenkívül ott van a rádiótájékozódási verseny, a közkedvelt rókavadászat. Egyszóval, a rádiós klubokban, szakkörökben sokrétű munkát lehet végezni, újabb és újabb műszaki ismeretekre lehet szert tenni. Feláll, majd egy vételt visszaigazoló lappal tér vissza. Ennek egyik oldalán mosolygós kisfiút látni, amint a készülék :o -5? 0 2 | :0 0 « *° o ö 0 r. N C (0 ■8 < c 8 5 " ■* Sf al o O (0 a (0 _c (8 -Q 3 ^ •3 * előtt ül. Kiderül, hogy a tízéves partizáns- kei Lubos Martiskáról van szó, aki percenként száz jelet vesz, s ezzel kategóriájában megnyerte az országos bajnokságot. Egyre többen leszünk a padlásszobában, de a rádióállomás tovább üzemel. A jelenlévők nem hangoskodnak, így hát Juraj Sedlácek is kezébe veszi az adóállomás mikrofonját, s máris felhangzik a hangja.- Általános hívás... Általános hívás... Oszkár, Károly, három... Károly, József, Ferenc... vétel. _ A készülék egy ideig hallgat, majd egy magyar, utána pedig egy szovjet állomás jelentkezik, igazolja vissza a vételt. Aztán egy csehországi rádióamatőr az időjárás felöl érdeklődik. A derűs hangulat odacsalja Miro Tomant is, aki csak most kelt fel a rövidhullámú készülék mellől. Egy ideig hallgat, majd így önti szavakba véleményét.- Az éteren keresztül sok-sok emberrel ismerkedhettem meg, nemcsak adóvevő állomáson, hanem a rádiógéptáví- rón keresztül is. Én az utóbbit kedvelem a legjobban. Ha csak tehetem, odaülök a géptávíró elé, a klaviatúrán lekopogom a hívójelet, aztán várok. A közelmúltban igen meglepődtem, amikor egy brazil rá- diógéptávirász igazolta vissza a vételt. Elhallgat, majd egy kis szünet után így folytatja:- Igaz, hogy a géptávírónk nem a legkorszerűbb, de még mindig jó szolgálatot tesz, sőt a nemzetközi versenyeken is megálljuk vele a helyünket.-A felszerelés korszerűsítésén kívül egy nagyobb klubra is nagy szükség volna - veszi át a szót az elnök. - Ebben a padlásszobában szűkösen vagyunk, s a vételi viszonyok sem a legmegfelelőbbek, de mindezt nem panaszként mondom. A középületek, az iskolák építésénél, tervezésénél, a rádiósokra, más klubokra és szakkörökre is gondolni kellene. Juraj Sedlácek és Miro Toman tovább vadászik az éterben. Amit csinálnak, nagy szenvedéllyel teszik, sok-sok év alatt nagy szaktudásra tettek szert. Odahaza is éjszakákat ülnek a készülék előtt.-Az amatőr rádiósok munkáját már műhold is segíti - jegyzi meg Fülöp Péter. - A szakmai tudásra azonban ma is éppen olyan szükség van, mint évekkel ezelőtt, sőt azt hiszem, hogy a tegnapi ismeretek holnap már nem lesznek ele- géndők. A híradástechnika gyors fejlődésével nekünk is lépést kell tartanunk, ha továbbra is élvonalban akarunk maradni. Én azt vallom, hogy az amatőr rádiózás hasznos szenvedély és időtöltés. Későre jár az idő, amikor az utolsó klubtag is elhagyja az épületet, elsötétedik a padlásszoba ablaka. Holnap azonban a klub tagjai újra bekapcsolják a készüléket, hogy az OK-3 KJF hívójelű rádió adó- és vevőállomással újabb összeköttetéseket teremtsenek. NÉMETH JÁNOS ocialista rendünkben a dolgozó ember és munkája társadalmi értékelésének egyik legfontosabb mércéje a javadalmazása s ennek keretében főleg a bére. Meghatározása egy elkoptatottnak tűnő, de még igen sokáig érvényes alapvető szabályt valósít meg. Lényege, hogy a javadalmazásnak igazodnia kell a munka mennyiségéhez, minőségéhez és társadalmi jelentőségéhez. E szabály megtartása a záloga annak, hogy a dolgozókat anyagilag ösztönözzük a minél jobb gazdasági eredményekre, a termelés, a teljesítmények, a munkatermelékenység növelésére, a gazdaságosság fokozására és szakképzettségük tökéletesítésére. Nem vitás, hogy a helyes bérezés nem kis ménékben hozzájárul a szocialista munkaviszonyok szilárdításához, az egyén és kollektíva érdekei összehangolásához a társadalmi érdekekkel, a dolgozók szocialista öntudatosságának elmélyítéséhez, az életszínvonal emeléséhez, s nem utolsósorban az ember jó közérzetéhez is. Ennek fordítottja is igaz. Tény és való, hogy a bérezés rendjének, igazságosságának, törvényességének kérdése naponta milliók figyelmének előterében áll. Az ezzel kapcsolatos bármiféle sérelmes, kifogásolható eljárás rossz vért szült nemcsak az érintetteknél, hanem sok esetben szükebb vagy távolibb környezetükben is. Igaz viszont, hogy a dolgozó bérigénye nem minden esetben tárgyilagos, szépszerével akadnak vélt sérelmek is. Csakhogy ezek is gyorts és szakavatott magyarázatot követelnek az illetékesektől, nehogy a bosszúság oktalanul tovább gyűrűzzön és hangulatrontáshoz vezessen. Ez még inkább érvényes azokra az esetekre, amelyekben a dolgozó joggal érzi magát megrövidítettnek. S hogy ezek előfordulása nem is annyira szórványos, mint azt hihetnók, arról sok példát említhetnénk a jogtanácsért hozzánk forduló olvasóink leveléből. Ennél is mértékadóbb az SZSZK Legfelsőbb Bírósága által tavaly megtárgyalt jelentés, amely az 1972-1982-es évek adatai alapján térképezte fel azokat a bérviszályokat, amelyek elintézésének utolsó instanciája a bíróság volt. Jóllehet nem kívánunk elkalandozni a statisztikai adatok rengetegében, annyi mindenképpen ide kívánkozik, hogy csak Szlovákiában évente csaknem ezer ilyen peres ügyre kerül sor. Nem kevés ez, ha meggondoljuk, hogy a tényleges vagy a vélt bérsérelmeknek igen jelentős, felbecsülhetetlen nagyságrendű hányadára egyszerűen nem derül napfény ilyen vagy más fórum előtt. Vagy azért - ez a ritkább eset mert az érintett fél nem eléggé járatos ezzel kapcsolatos jogaiban és elsiklik kisebb-nagyobb vesztesége fölött, vagy azért, mert ilyen vagy amolyan oknál fogva, bosszúsan dohogva ugyan, de napirendre tér efölött, nem csinál belőle ügyet. Az is kétségtelen, hogy a bérviszályoknak csak a tört része kerül a bíróságok elé. Ugyanis külünösen az utóbbi években mind gyakrabban az történik, hogy a dolgozó figyelmeztetését követően a szervezet vagy az intézmény „helyben" kijavítja a hibáját, illetve a panasztevónek megmagyarázza tévedését. A BÉRVISZÁLYOK HÁTTERE A peres ügyek számát csökkentő további örvendetes körülmény, hogy folyamatosan javul a vállalatok, az üzemek, az intézmények bérpolitikai gyakorlata. Következésképpen tehát kevesebb a panasz is rájuk. S a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy sok bérviszály zárul az utóbbi években jobban működő ún. döntőbizottságok hozzáértésének, tárgyilagosságának köszönhetően. Mindent egybevetve, a bíróságok elé ke. ülő több száz bérviszályt csak a jéghegy csúcsának tekinthetjük. A jelenséggel tehát nemcsak érdemes, hanem kell is foglalkoznunk. Ehhez feltétlenül tisztáznunk kell, hogy milyen panaszok kerülnek a bíróságok elé? Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy e tekintetben nemcsak a dolgozók szállnak perbe ilyen jellegű igényeik védelmében, hanem az eseteknek nagyjából az egyötödében, egyhatodában a gazdálkodó szervezetek is jogot formáinak arra, hogy visszanyerjék a jogtalanul folyósított és felvett bérösszegeket. Ami a dolgozók által indított bérpereket illeti, növekszik azoknak az ügyeknek a száma, amelyeknek tárgya a meg nem ítélt, avagy az érvényes jogszabályokhoz és előírásokhoz képest kevésnek tekintett prémium és nyereségrészesedés. Ezzel szemben apad az egyéb jellegű, főleg az alapbért érintő peres ügyek száma. Feltétlenül figyelmet érdemlő tény, hogy például 1982-ben a bíróságok a dolgozók indítványozta peres eljárásoknak valamivel több mint a felében hoztak olyan döntést, amely ilyen vagy amolyan formában elismerte igényüket. Ez főleg arról tanúskodik, hogy egyes szervezetekben nem igazodnak kövekezete- sen a Munka Törvénykönyvének idevágó cikkelyeihez, esetenként pedig a dolgozóval kötött munkaszerződéshez és a kollektiv szerződéshez sem, nem is beszélve már az egyes tárcák részletekbe menő, de eléggé áttekinthetetlenné felduzzasztott bérezési előírásairól. Az sem megy fehér holló számba, hogy egyes szervezetek vezető, illetve bérelszámoló dolgozói felületesen vagy elfogultan ítélik meg az ilyen ügyeket. Ezzel akarva akaratlanul elodázzák megoldásukat és feleslegesen megterhelik a bírósági szerveket is. A ki nem érdemelt bér vagy prémium jogtalan szorgalmazásának egyik fontos oka pedig az, hogy a dolgozóknak nem mindenütt nyílik megfelelő lehetőségük ' megismerkedni a prémiumrendekkel. így azután az illetékeseknél még jóval kevésbé tudnak tájékozódni az előírások dzsungelében. Az ilyen peres ügyek csökkentésének és az említett jéghegy láthatatlan nagyobbik része „elolvasztásának" legcélszerűbb módja, hogy maguk a munkáltató szervezetek tökéletesítik bérpolitikájukat. Elsősorban annak érdekében, hogy döntéseik ezen a rendkívül érzékeny területen törvényesek, tárgyilagosak, helyesek legyenek. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy az ezzel foglalkozó felelős dolgozóik, vagyis a bérszámfejtők és a vezető dolgozók tájékozottabbak legyenek a bérezés változó előírásaiban, jogszabályaiban. Nem kevésbé szükséges, hogy a döntőbizottságok is javítsák, rugalmasabbá és hozzáértőbbé tegyék munkásságukat. Elfogadhatatlan ugyanis az, hogy az e bizottságok által megtárgyalt ügyeknek mintegy a fele bírósági üggyé válik. Az ilyen jellegű peres ügyek számát különben az is csökkenthetné, ha a szervezetek megtalálnák a dolgozók bérezési előírásokról való tökéletesebb tájékoztatásának módját. E tekintetben jogsegélyszolgálata bővítésével nyilván többet tehetne a szakszervezet is. A cél nemcsak az, hogy kevesebb bérviszályt vigyenek kenyértörésre a bíróságok fórumán, hanem főleg az, hogy általában csökkenjen az ilyen jellegű jogos sérelmek száma. Mégpedig annak jegyében, hogy ami jár, az jár. GÁLY IVÁN >ó 5 10 ■« ■§ i 1 N (0 <0 O c co 5 s 2 : a « 2 2 £s Ami jár, az jár
