Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
-v új szú 3 985. IV. 5. H azánk felszabadulása és a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának évében egész népünk a hála és a megbecsülés érzésével, őszinte tisztelettel gondol a szovjet népre, hős hadseregére, amely a hitleri fasizmus szétzúzása során a győzelem fő terheit viselve Csehszlovákia népe számára is elhozta a szabadságot. A fasizmus elleni küzdelemben Csehszlovákia területén más nemzetek fiai, köztük magyar antifasiszták is részt vettek. A csehszlovák-magyar antifasiszta fegyverbarátság tényei- nek kutatása terén a magyarországi kutatók közül úttörő munkát végzett Pintér István, Godó Ágnes, Boros Ferenc és Pozsonyi Tivadar. A csehszlovákiai kutatók közül az antifasiszta ellenállási mozgalom ismert szakértője, Cestmir Ámort történész, nemrég számolt be Prágában arról, hogy elsősorban szovjet levéltári anyagok tanulmányozása során milyen adatokra bukkant a magyar antifasiszták tevékenységével kapcsolatban. Vele beszélgettünk kutatásai eredményeiről.- Azokról a magyar antifasisztákról, akik a Szlovák Nemzeti Felkelésben vettek részt, számos könyv és tanulmány jelent meg. Hiányzanak azonban az olyan összefoglaló jellegű tanulmányok - legalábbis hazai kiadásban -, amelyek a fasiszta érdekekért harcolni nem hajlandó, a cseh partizánmozgalom oldalára fegyveresen átalló magyar katonák szerepét örökítenék meg Magyar katonák és cseh partizánok Dél-Csehországban Dél-Szlovákiában a hitleristák védelmi állások építésére adtak ki parancsot, a Szálasihoz hú csendörség segítségével a helyi lakosságot lövészárkok és fedezékek építésére hajtották. A védelmi övezetek építése a magyar műszaki alakulatok irányításával történt. A katonák részletes rajzokat készítettek a tankcsapdákról, a Kosice-Roznava- Rimaszombat (Rimavska Sobota),- Losonc (Lucenec), - Léva (Levice), és Komárom (Komárno) környékén a vasútvonalak és fontosabb utak mentén létesített aknamezőkről, s ezeket az értékes dokumentumokat átvitték a „másik oldalra“, s átadták a szovjet parancsnokságnak. • Ebben az időben egyre nagyobb Prágai beszélgetés a csehszlovák-magyar antifasiszta együttműködésről- mondja mintegy bevezetőül Cestmir Ámort.- Ismeretes - folytatta — hogy az 1944 októberi nyilas hatalomátvétel után a Szálasi-kormány első rendelkezései közt volt az a parancs, hogy a magyar hadsereg a németek oldalán folytassa a harcot a szovjet hadsereg ellen. A magyar katonaságot arra kényszerítették - felkoncolás terhe mellett- hogy esküdjenek fel Szálasira. Azonban, amint a levéltári anyagok is bizonyítják, túlnyomó többségük már nem akart a Vörös Hadsereg ellen harcolni. • Milyen példákkal támasztaná alá ezt a megállapítást?- Egy jellemző eset: A dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Mészáros István honvéd kijelentette, nem teszi le a hü- ségesküt Szálasinak, inkább Sztálinnak, s ezért a Vörös Hadsereg oldalán fog harcolni a hitleristák ellen. ígéretét meg is tartotta! 1944. november 26-án a szovjet fegyveres erők elérték a Csap-Zemp- lén-Sátoraljaújhely-Miskolc vonalat. méreteket öltött a magyar katonák szökése...- Valóban. A magyar katonaszökevények közvetlenül is segítették az előrenyomuló Vörös Hadsereget. Például 1945. január 7-én Perbete (Pribeta) mellett magyar katonák távolították el a szovjet tankok útjából az aknazárakat és különféle torlaszokat. Modranyban a helyi antifasiszták és a katonaszökevények, Tóth Márton kommunista vezetésével két német harckocsit semmisítettek meg. A Kassa (Kosice) - Jászó (Jasov) - Nizny Medzev vonalon magyar katonaszökevények megrongálták az ellenség védelmi létesítményeit. Rimaszombat környékén a magyar katonák értékes törzsokmányokat és katonai terveket zsákmányoltak, s adtak át a szovjet parancsnokságnak. Füleken (Fil'akovo) a helyi lakossággal együtt akadályozták meg a villanytelep megsemmisítését, a leszerelt gépek elszállítását. Érsekújváron (Nővé Zámky) a hitleristák magyar katonákkal akarták felrobbantatni az ipari üzemeket, de azok, egy Kiss nevű kecskeméti komKatonasir felirata Kolodéje nad Lutnici- ben (Archiv felvételek munistára hallgattak inkább, s megtagadták a parancs teljesítését. 1945 márciusában a náci bizalmas jelentések már arról számoltak be, hogy a hadszíntér német oldalán levő ma- gyar"hadsereg minden harmadik katonája megszökött alakulatától. Zmacsenko vezérezredes, a 40. szovjet hadsereg parancsnoka a 2. Ukrán Front katonai tanácsának ezt jelenti: ,,A magyar katonák szökése tömegessé vált. Már nem egyének, kisebb csoportok, de egész ezredek és hadtestek állnak át oldalunkra. . .“ • Milyen szerepet töltöttek be a magyar katonák a cseh területeken?- A német hadvezetés számára immár teljesen megbízhatatlan magyar alakulatokat a cseh-morva területeken védelmi állások építésére, egyes útszakaszok őrzésére irányították. Azonban - erre is számos példa van - a magyarok hamar megtalálták az utat a német elnyomás ellen küzdő cseh ellenálló hazafiakhoz. Sokan átadták fegyvereiket a cseh partizánoknak, illetve velük együtt harcoltak a fasiszták ellen. így volt ez például Prerovban is, ahol május 1-én felkelés tört ki. Néhány nappal később Vsetínben, a Jan Zizka partizánbrigád kötelékeiben tanúsítottak hősies magatartást a magyar katonák. Cseh harcostársaikkal együtt ontották vérüket Sedlecben, továbbá Mohelnó- ban és más helyeken. Megemlítendő, hogy 1945. április 6- án önként állt át a szovjet oldalra a Hor- ná Őtubna-i térségben tartózkodó 24. gyalogos hadosztály. Ezzel lehetővé vált, hogy a szovjet erők a Vág völgyében támadást intézzenek a németek ellen, és Szlovákia területén befejezzék a hadműveleteket. A közel 2,5 ezer honvédből és 109 tisztből álló hadosztály tagjainak bátor magatartását a szovjet katonai vezetés nagyra értékelte, s úgy döntött, hogy fegyverüket és felszerelésüket megtartva, szövetségesként vehetnek részt a további harcokban. A Cseh-morva hegyvidék északi részében tartózkodó 14. és 16. magyar lövészhadosztály tagjai is tömegesen álltak át a partizánokhoz és támogatták a helyi forradalmi nemzeti bizottságok akcióit. A hadosztályparancsnokság és a nemzeti bizottság írásbeli szerződést kötött a németek elleni közös harcról. A csehszlovák-magyar antifasiszta együttműködés szép fejezete volt a délcsehországi Tyn nad Vltavou környékén és Rájovban megvalósult, vérrel megpecsételt fegyverbarátság. A visz- szavonuló és garázdálkodó SS-bandák elleni harcokban sok magyar honvéd vesztette itt életét. A rájovi temetőben magyar katonák sírja emlékeztet most is 1945 tavaszára. A helyi krónikában ezek a sorok is olvashatók: ,,A proletár internacionalizmus ereje volt az, ami azokban a döntő pillanatokban a magyarokat és a cseheket közel hozta egymáshoz. “ • Az elmondottakból milyen következtetés vonható le?- Most, a fasizmus fölötti győzelem 40. évfordulóján, országainknak a Szovjet Hadsereg általi felszabadítására emlékezve azt is elmondhatjuk, hogy azok a magyar hazafiak, forradalmárok, akik szembefordultak a fasiszta önkénnyel, s nem voltak hajlandók harcolni a németek oldalán a Vörös Hadsereg ellen - részt vettek mind hazájuk, mind Csehszlovákia felszabadításában. így részesei voltak a hitleri Németország fölötti győzelemnek. A közös ellenség elleni közös harcok hagyománya a Magyar Népköztársasággal való szövetségünk egyik szilárd tartóoszlopa, éltető forrása, amely erősíti közös védelmi szervezetünket, a Varsói Szerződést is. SOMOGYI MÁTYÁS A világifjúsági találkozókon kezdettől fogva a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű fiatalok vettek részt. A „hidegháború“ éveiben Nyugaton mégis gyakran hangoztatták a fesztiválok „kommunista veszélyét“. Mit meg nem tettek akkoriban a fesztiválok ellenzői, hogy meghiúsítsák az ifjúság ünnepét! Több országban megtagadták a küldöttektől az útlevelet, letartóztatták őket, a hatóságok tudtával és jóváhagyásával huligánok támadtak rájuk. 1951-ben mintegy kétezer fiatal leány és fiú utazott Franciaországból, Olaszországból, Angliából, Svédországból és Ausztráliából Berlinbe, a Ili. Világifjúsági Találkozóra. Az osztrák Saalfelden városkában a megszálló amerikai hatóságok feltartóztatták a vonatot. „A szerelvény nem megy tovább - közölték a küldöttekkel. - Aki a fesztiválra indult, térjen vissza hazájába.“ Az utasok tiltakozása ellenére a vonat visszafordult. A küldöttek a legelső állomáson - Innsbruckban - kiszálltak a kocsiból és kijelentették: „Csak Berlinen keresztül megyünk haza!“ Az első éjszakát a vasútállomáson töltötték - fáradtan, éhesen, de elszántan: nem adják fel a harcot. Reggel a franciák és az angolok - konzulátusuk épülete előtt - tüntetést rendeztek. Amerikai katonák szétverték a tüntetőket, többet közülük meg is sebesítettek. A francia konzul megengedte a francia küldötteknek, hogy elfoglaljanak egy üresen álló garázst, s oda átköltözött az egész nemzetközi tábor. A meleg reggelit, amit a francia konzulátusról kaptak, szintén testvériesen elosztották. A történtekről hamarosan értesült az egész város. A garázsnál összegyűlt Innsbruck lakossága. A küldötteket ellátták élelemmel. Ök pedig rögtönzött koncertet rendeztek a város lakosságának. így jött létre Innsbruckban egy elófesztivál. Az osztrák ifjúsági szervezetek tagjai gyűléseket szerveztek a fesztivál Ausztriában feltartóztatott résztvevőinek támogatására. A megszálló csapatok vezérkarához levelek és táviratok özönlöttek. Néhány nap múlva az amerikaiak kénytelenek voltak tovább engedni a küldötteket Berlinbe. A berlini fogadtatás viharos volt. Az Innsbruckban aratott győzelem mindenkit fellelkesített.- Barátaim! Ez a mi győzelmünk! - kiáltott fel a spontán alakult gyűlésen a francia küldött. - Látjátok mire volt képes kétezer barátunk, amikor összefogott! Erősebbnek bizonyultak annál, aki a legerősebbnek tartja magát. Ezekben a r apókban amerikai repülőgépek Berlin fölött fesztiválellenes röplapokat szórtak, éjszakánként Nyugat-Berlinből átszivárgó« - fasiszta eszméktől tüzelt - fiatalok kirakatokat törtek be, házakat gyújtottak föl. Nyugat-Berlinben a rendőrség kegyetlen megtorlást alkalmazott a nyugatberlini ifjúsági szervezetek által meghívott fesztiválküldöttekkel szemben. Több mint 400 fiatal szorult kórházi ápolásra. Annak a Franciaországnak a fiataljai, amely Indokínában gyarmatosító háborút folytatott, baráti találkozót szerveztek a vietnami fiatalokkal. A koreai küldöttség vendégül látta az amerikai, angol, kanadai fiatalokat. A vendégek elmondták, hogy szégyenük a Korea elleni fegyveres intervencióban részt vevő kormányaik tevékenységét. Két évvel később a IV. Világifjúsági Találkozó küldöttei Bukarestben örömmel fogadták a hírt, hogy Koreában megkötötték a fegyverszünetet. A fesztivál megnyitóján a koreai küldöttség tagjait a fiatalok a vállukon vitték körbe. Az V. Világifjúsági Találkozó küldötteit 1955-ben Varsó fogadta - az a város, amely az életnek a halál fölött aratott győzelmét szimbolizálja. A küldöttek gyönyörködhettek a középkori Piac tér szépségében, a meredek cseréptetőkben, a házak világoszöld, rózsaszín, sárga tónusú homlokzatában, etették a békésen sétáló galambokat. Nehéz volt elhinni, hogy ezeket az ősi épületeket minden részletükben a romokból építették fel, hogy alig tizenegy évvel ezelőtt a hitleristák által lerombolt Varsóban egyetlen ház sem maradt épségben. A varsói fesztivál küldötteinek általános véleményét hűségesen tükrözték azok a szavak, amelyeket az európai fiatalok gyűlésén mondott valaki: „Építeni és nem rombolni akarunk. Énekelni akarunk, s nem könnyeket hullatni!“ A fesztivál egyik napján a hársfákkal beültetett csendes kis Narbut utcán a különböző országok küldöttei egy iskola építésén dolgoztak, amelyet tizenhat évvel ezelőtt egy fasiszta bomba rombolt le. Vállvetve dolgozott Günter Schultz Kelet-Berlin- böl és Herald Runge Nyugat-Berlinből, a vietnami Fung van Kan, az angol Sidie Aits, Andrej Vaszilen- ko a Szovjetunióból, kanadai, iráni, kínai, csehszlovák, svéd, indiai, koreai fiatalok. MARINA BLAGONRAVOVA
