Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-11 / 2. szám
IIUÍT3VÖ* pKKKSW. m"as HBHHIPH Ü veg. Rideg, kemény és törékeny egyszerre. A belőle készült tárgyak alakja annyiféle, amennyit az emberi fantáziától kölcsönözhet. Lehet az utca fényét szobánkba szűrő üvegtábla, lehet vegyszerek összekeverésére alkalmas lombik, lehet ékes pohárkészlet... lehet sok minden. Jóformán ki sem tudjuk mondani a nevét, s már megjelenik életünkben. Végigkiséri fiatalságunkat, szinte nélkülözhetetlen felnőttkorunkban, s később, a pihenés éveiben. Belopja magát otthonainkba, középületeinkbe, utcáinkba. Úgyszólván mindenhova. Szótlan társunk, amely némán is rólunk beszél: szokásainkról, hagyományainkról, fantáziavilágunkról. Ha „megszólal", az már a végét jelenti. Mindössze egy csörrenés az egész, s kedvenc tárgyunk szilánkokban, üvegdarabokban hever előttünk. Elveszti eddigi értékét, varázsát, s pillanatokon belül semmit sem jelent számunkra. Aztán utódját kereshetjük, akár egy újban, amely éppen akkor hagyja el az üveggyár kapuját... Csehszlovákia üvegipara messze földön hires, a cseh üveg meg kiváltképpen. Mégis kevés hazánkfiának adatik meg az a lehetőség, hogy a gyárkapun belülről, a kemencék közeléből nézhesse végig az üvegkészítés egyes mozdulatait, sok esetben családi dinasztiák apáról fiúra szálló mesterfogásait. A múlt év azonban a kivételek közé sorolható. Prágában és Jablonec nad Nisouban még a nyári hónapok folyamán több tízezer ember láthatta az országos üvegipari kiállítást, amelyről nem hiányzott az egyes üvegkészítési műveletek élő bemutatója sem. Méreteiben hasonló üvegipari seregszemlét tartottak november végétől közel karácsonyig Nyitrán (Nitra), az Agrokomplex A pavilonjában. Egy decemberi hétköznap délelőttjén meglepően kevesen, alig kéttucatnyian érdeklődünk csak az üvegkészités Trükk nélkül, szemünk láttára készül a gyertyatartó mestereinek munkája iránt. A csarnok közepére helyezett alkalmi műhelyek környéke majdhogynem üres. A látogatók hiánya alig teremt hangulatot a munkához, de a mesterembereket ez mitsem zavarja. Fújják, csiszolják, festik vagy éppen formába öntik az üveget. Ki-ki a maga helyén és megszokott szakmájában. Alighogy belép az ember a pavilonba, máris az izzó kemencére lesz figyelmes. És mintha egy mágnes lenne benne, annyira leköti tekintetét. Hosszú percekre. Ellentétben az üvegfúvókéval, akik csak nagy ritkán néznek a kemence izzó világába. Akkor is csupán egy pillantást vetnek oday s már érzik-tudják, mi a további teendőjük. Megragad a két mesterember kézügyessége. Eleinte csak egyhangúan nézem, mit müveinek Akad olyan mozdulatuk is, amelyet nyomon sem tudok követni. Kezük ugyanis állandóan mozgásban van. Mint a bűvészé, aki valamit elénk szeretne varázsolni. Az itteni „varázslat“ eredménye váza, pohár vagy éppen gyertyatartó. Üvegből. Trükk nélkül, szemünk láttára készülnek. Kezdetben csak egy izzó golyót emelnek ki a kemencéből. Akkor még nem tudni, mi lesz belőle. Tippelni viszont lehet, csak nem érdemes hangosan kimondani, mert a mesterember mindjárt reagál, s inkább mást csinál belőle. Itt szabadjára engedheti fantáziáját. Nem köti ezernyi előírás, nem sürgeti a teljesítménybér, s nem teszi egyhangúvá munkáját a sorozatgyártás. Merthogy munkahelyén ehhez kell igazodnia. Most nem! Most bemutatót tarthat. Szeméből nehéz kiolvasni, mire gondolhat éppen. Vagy csak az emberek megjegyzéseire reagál? Lehet. Tekintete valahol mögöttünk kalandozik, s csak nagy ritkán téved felénk Közben könnyed kézmozdulatokkal formázza a képlékeny anyagot. Időnként rá-rápillant, aztán folytatja tovább. S az üvegmassza szótfogad neki, olyanná válik, amilyennek éppen ö akarja. Kézügyességével, fantáziadús ötleteivel egyszerre ejti ámulatba a kíváncsiskodó nyugdíjas házasVilágítótestek a nyitrai kiállításon (Nagy László felvételei) párt, az ideverbuvált diáksereget, s a titkainak ellesésére vállalkozó újságírót. Amikor elkészül a kecses üvegpohár, fel sem mutatja: nézzétek, lám, mit csináltam. Csak a hulladékláda fölé emeli, s egy könnyed mozdulattal beléejti. A csörrenést sóhajok követik, a tapsolásnak induló tenyerek félúton maradnak. Valami bennünk is összetörött. Lehangoltan hagyjuk magunk mögött a kemence izzó világát. Pedig tudjuk, hogy a félig kész poharat ilyen forrón úgy sem vihetnénk magunkkal, lehűtését meg nincs időnk megvárni. Mégis sajnáljuk, mert szemünk láttára készült, s tört darabokra. Mintha otthoni ivókészletünk valamelyik poharától lennénk kénytelenek megválni. A mester és társa nem meditál ezen. Kiteszik a „szünet“ feliratú táblácskát, s az öltözőbe távoznak. Mi, látogatók pedig az emeleti vitrinek előtt csodáljuk tovább az előbbinél szerencsésebb sorsra jutott üvegszépségeket. J. MÉSZÁROS KÁROLY A feltételek hatékonyabb kihasználására van szükség AZ ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI SZERVEZETEK ELEMZÉSÉNEK TANULSÁGAI A szocialista mezőgazdaság 35 éves fejlődésének komplex értékelésével összefüggésben a központi párt- és állami szervek feladatul adták a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó állami gazdasági szervezetek gazdálkodásának átfogó elemzését. Az ötvenes évek kezdetéig visszanyúló elemzésben kiemelt helyen szerepel az állami mezőgazdasági szervezetek földalapjának fejlődése. Ez a mezőgazdasági termelés szocialista átépítésének döntő szakaszában főleg gyengébb minőségű termőtalajokkal bővült, s az átvett termelőeszközök is jelentősen elhasználódott állapotban voltak. Az elemzés külön foglalkozik a biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezetek keletkezésével és fejlődésével, s megállapítja, hogy ezek a szervezetek hatékonyabban használják ki a földalapot, a további állóeszközöket, valamint az irányítási és termelési munkaráfordításokat. E szervezetek irányítása is magasabb színvonalú. Mindez a gazdálkodásukban is megnyilvánult, ezek a szervezetek jelenleg nyereséggel gazdálkodnak. A következő időszakban is azzal számolunk, hogy a fejlett biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezetek tevékenységük minden irányában továbbra is terjeszteni fogják a tudományos-műszaki haladást, ezért termelési-mnűszaki alapjuk is ilyen irányban fog fejlődni. Az állami gazdaságok és a biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezetek elemzése az egyes tevékenységi szakaszokra irányult, s az elért eredményeket a szövetkezeti szektorban elért eredményekhez hasonlítva vizsgálta. A termelés növekedési dinamikája szempontjából az állami gazdaságok, a központilag irányított mezőgazdasági szervezetek, valamint az egységes . földművesszövetkezetek között nincsenek J SIÓ lényeges különbségek. A termelés intenzia tása a 6. ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva az 1981-1983-as években az állami gazdaságokban 4,3, a központilag irányított szervezeteknél 4,8, az efsz-éknél 85.1.11 pedig 4 százalékos arányban növekedett A hosszú ideje alacsony színvonalon gazdálkodó állami gazdaságok problémáinak megoldására az SZSZK kormánya és az SZLKP Elnöksége 1981 májusában külön intézkedéseket fogadott el, amelyekben többek között az intenzifikációs programok kidolgozása is szerepel. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy az intézkedések hatására a lemaradozó állami gazdaságokban növekedett a termelés, jobban kihasználják a termelési alapokat és a munkaráfordításokat, s mindez a gazdasági szabályozók rendszerének 1982. január 1 -tői érvényes változásaival együtt-a gazdálkodási eredményekre is kedvezően hatott. Amig például a lemaradozó állami gazdaságok 1981- ben 1 ha mezőgazdasági földterületre számítva 1210 korona veszteséget mutattak ki, 1983-ban már 290 korona nyereséget értek el erről a területről. Az elemzés rámutatott arra is, hogy az állami mezőgazdasági szervezetek földalapját a nagyüzemi termelés követelményeinek megfelelően át kell rendezni. Továbbra is kiemelt feladat lesz a földalap védelméről és termőképességének fokozásáról való gondoskodás, figyelembei véve a körzeti környezetvédelmi szempontokat. Különösen nagy gondot kell fordítani azokra az állami gazdaságokra, amelyek ipari létesítmények, főleg bányák, kohók és energetikai központok által szennyezett körzetekben gazdálkodnak. A növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán az elemzés eredményei szerint szorosabbra kell fűzni a két ágazat kapcsolatait, elsősorban a tömegtakarmányok fokozottabb termesztésével és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével. Az állami gazdaságok gyengébb termelési eredményeket értek el annak ellenére, hogy el vannak látva állóeszközökkel. Az egyes állami gazdaságok eredményei között azonban lényeges különbségek vannak. Az állóeszközök összetételének részletesebb elemzése során azonban kiderült, hogy azoknál az állami gazdaságoknál, ahol ezek értéke nagyobb, főleg elhasználódott állóeszközökről, többnyire épületekről, építményekről és olyan gépekről van szó, amelyeket nem lehet kihasználni technológiai gépsorokban. Az állami mezőgazdasági szervezetek gazdálkodásának fejlődésére kedvezőtlenül hatott az anyagráfordítási költségek aránylag gyors növekedése, amely nem volt összhangban a termelési érték növekedésével. Ez a jövedelmezőség fejlődésében is kimutatható, amely a gazdasági szabályozók 1967-ben történt rendezése után az efsz-ekben 22,7 százalékot, az állami gazdaságokban pedig 13,1 százalékot ért el. Az 5. és a 6. ötéves tervidősszak folyamán a jövedelmezőségi ráta az efsz- eknél 7,1 százalékra, az állami gazdaságoknál pedig 0,0 százalékra csökkent. A helyzet csupán az 1982-ben bevezetett komplex intézkedések után javult, s egyúttal az efsz-ek és az állami mezőgazdasági szervezetek közötti jövedelmezőségi szint- különbségek is csökkentek. A gazdasági szabályozók jelenlegi rendszere lehetővé teszi a pénzügyi források hatékony szabályozását, beleértve az állami szektor indokolt támogatását. A hátrányosabb termelési feltételek között gazdálkodó állami gazdaságok helyzetét és az ilyen körzetekben betöltött szerepét a pénzügyi-gazdasági szabályozók rendszere figyelembe veszi. Az élenjáró mezőgazdasági vállalatok pénzügyi gazdálkodására kedvezően hat a melléküzemági termelés társadalmilag indokolt fejlesztése. Az elemzés az alacsonyabb színvonalon gazdálkodó vállalatoknál éppen ezen a területen mutatott ki jelentős tartalékokat. Az elemzés a munkaerő- és a bérgazdálkodás, valamint a szociális fejlődés területeit is értékelte. Az elvégzett összehasonlításokból arra lehet következtetni, hogy a gyengén gazdálkodó vállalatok munkaerővel és szakemberekkel is rosz- szabbul vannak ellátva. Az 1 dolgozóra számított földterület nagysága lényegesebb mértékben nem változott, a műszaki fejlődéssel összefüggésben azonban jelentősen megváltozott a dolgozók szak- képzettség szerinti összetétele, elsősorban a növénytermesztési gyalogmunkások száma csökkent. Kedvező volt a fejlődés abból a szempontból, hogy a szakképzett munkások számaránya az 1978-as 18,7 százalékról 1983-ban 37,3 százalékra nőtt. Továbbra is hiányosságok fordulnak elő azonban a vezető tisztségek szakképzett dolgozókkal való betöltésében. Az állami gazdaságok gazdálkodásában számos fogyatékosság oka az alacsonyabb szintű szociális ellátottságban rejlik, elsősorban az elszórt földalappal rendelkező gazdaságoknál. Főleg a megfelelő lakások, gyermekintézmények területén mutatkozik hiány, alacsonyabb színvonalú az orvosi ellátottság, az üzemi étkeztetés stb. Az állami gazdaságok bérszínvonalának fejlődése egyenletes, s jelenleg a népgazdaság átlagos bérszínvonalának 93,8 százalékát éri el (az efsz-eknél 98,3 százalékát). A mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerének további tökéletesítése 1984- től lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági árutermelés növekményprémiumának 50 százalékát a kijelölt állami szervezetek a béralap megerősítésére használják fel. Az állami mezőgazdasági szervezetek elemzése kimutatta, hogy a mezőgazdaság állami szektorának fejlődésében jelentős tartalékok vannak még a munkaszervezés és az irányítás területén. Elsősorban arra van szükség, hogy az állami gazdaságok fokozatosan kialakítsák a feltételeket a vállalaton belüli szervezés és irányítás progresszív formáinak érvényesítéséhez. A jelenlegi időszakban ezeknek a követelményeknek teljesen megfelel a koncentrált földterülettel rendelkező vállalatoknál az ágazati irányítás, ahol pedig több elkülönült földterületen gazdálkodnak, ott a kombinált vállalaton belüli irányítási rendszer a megfelelő. Az említett irányítási rendszerek keretében komplex módon kell érvényesíteni a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszert, főleg a gyengébb színvonalú állami gazdaságoknál. MARIÁN CHRUM, mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának munkatársa
