Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-11 / 2. szám
Aj szú 3 A ceiiCTT Q7IVMAII7MIK KÄVFTFI MENYEINEK C7INTIFN Hi I ■llhb I I VBw wIHililfclflw w IlW ■ 6 I BlllVIbll V ■llvlilm wbIIi I Ir tll * Konsztantyin Csernyenko elvtárs cikke a Kommunyisztban (ÓSTK) - A Kommunyiszt című folyóirat 18. számában közölte Konsztantyin Csernyenkó- nak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének cikkét „A fejlett szocializmus követelményeinek szintjén“ címmel. A cikkben ez áll: Lenini pártunk hagyományaihoz tartozik, hogy valamennyi jelentős, döntő történelmi mérföldkő esetében tömör, de tartalmas elméleti formulát találjunk, amely kifejezi az elkövetkező fejlődési szakasz lényegét és az új feladatok sajátosságát, továbbá hogy meghatározzuk azokat a politikai jelszavakat, amelyek lehetővé teszik a forradalmi elmélet legújabb eredményeinek összekapcsolását a tömegek gyakorlati tevékenységével, a párt eszméit és akaratát a milliók óhajával és akaratával. Országunk jelenleg a fejlett szocializmus szakaszának elején áll. E szakasz a párt és a nép szorgalmas építőmunkájának, több évtized munkájának a törvényszerű eredménye, amelyre joggal vagyunk büszkék. Ez egyben a nálunk felépített szocializmus tökéletesítéséből eredő feladatok megoldására való nagy és bonyolult áttérés kezdete is. A szocializmus továbbfejlesztésének és a kommunizmus felé történő előrehaladása elvi kérdéseinek politikai, eszmei-elméleti és módszertani megközelítése olyan alap, amelyet kifejez annak a munkának a tartalma is, amelyet az SZKP új szerkesztésű programján végzünk, s amely programot a párt XXVII. kongresszusának kell megvitatnia és jóváhagynia. E program téziseivel összhangban lesznek az ország 12. ötéves tervidőszakára és a további időszakra vonatkozó gazdasági és szociális fejlesztési tervek is. A kongresszusi előkészületek során a párt szükségesnek tartja sokoldalúan megvilágítani azt az utat, amelyet megtettünk, pontosan, tudományosan értékelni a jelenlegi helyzetet és minden kommunista, minden szovjet ember tudatába oltani az új jelenségeket és az ezekből eredő feladatok bonyolultságát, s életre hívni ezek alkotó megoldásának szükségérzetét. 1. Az SZKP stratégiájának és taktikájának alapja a jelenlegi helyzetben a fejlett szocializmusról, mint a kommunista társadalmi-gazdasági formáció első fázisának különleges, objektíve szükséges szakaszáról szóló marxista-leninista koncepció. Pártunk és a többi testvérpárt tapasztalatai, valamint a világban kialakult realitások mélyreható elemzésének eredményeképpen ez a koncepció jelentős hozzájárulást jelent a tudományos kommunizmus elméletéhez. Módszertani értelemben a fejlett szocializmus koncepciójának magvát, „élő lelkét“ a materialista dialektika, a fejlődésről szóló tanítás alkotja. Épp a fejlődéselmélet adja a kulcsot e koncepció megértéséhez, amelyre nem úgy kell nézni, mint a tézisek olyan gyűjteményére, melyeket csak ismételgetni kell, hanem úgy kell rá tekintenünk, mint szüntelenül, alkotó módon gazdagodó nézetrendszerre, a szocialista valóság megismerésének és átalakításának eszközére. Ebben rejlik a dolog lényege. A fejlődésről szóló tanítás tette lehetővé Marx és Engels számára, hogy kidolgozzák a tudományos történelem- szemléletet, feltárják a fejlődés objektív, törvényszerű folyamatát, amelynek minden egyes új szakasza csak akkor kezdődhet el, amikor ehhez megérnek a szükséges anyagi és szellemi feltételek! A fejlődés gondolata képezi Marx és Engels tanításának alapját a társadalom szocialista átalakításának szükségességéről, az egyetlen kommunista formáció két fázisáról. Ebből indult ki Lenin, amikor kidolgozta a szocialista forradalom, az átmeneti időszak, a szocializmus szakaszos, törvényszerű előrehaladásának - amit mindig a társadalmi-gazdasági fejlettségi szint határoz meg - elméletét. A párt épp ezekből a pozíciókból általánosította mindazt az alapvetően újat, amely az utóbbi évtizedekben a gyakorlatról szóló tudományban született és megfogalmazta azon eszmék egész komplexumát, amelyek gazdagították a szocializmus elméletét. Amint már említettem, a lényeg az, hogy mielőtt megkezdenénk azon feladatok megoldását, amelyek közvetlenül a kommunizmus építésével függnek össze, keresztül kell mennünk a fejlett szocializmus történelmileg hosszú időszakán. Ennek a megállapításnak számunkra elméleti és politikai szempontból elvi jelentősége van. Először is lehetővé teszi, hogy minden utópia nélkül, tudományos megalapozottsággal definiáljuk a társadalmi-gazdasági érettségi szintet, amelyet elértünk, valamint a jelenkor specifikumait. Másodszor: pontosíthatjuk a szocialista fejlődési szakasz tartalmáról és tartamáról, a kommunizmusba való átmenet elkerülhetetlenül szükséges feltételeiről alkotott elképzeléseinket. Harmadszor pedig alkotó módon tudjuk ennek alapján meghatározni az SZKP stratégiáját és taktikáját, figyelembe véve a közeli jövőt, valamint a távolabbi kommunista perspektívát, s megfogalmazhatjuk a konkrét feladatokat, mozgósíthatjuk a tömegeket ezek teljesítésére. Rendkívül fontos: ez a megállapítás elvezet ahhoz, hogy sikereinket és fogyatékosságainkat is realisztikusan értékeljük, úgy, hogy se a sikereket, se a fogyatékosságokat ne nagyítsuk fel, de ne is kissebbítsük. Az ilyen értékelés kötelez bennünket az ennek megfelelő konkrét tettekre is. Elméletünk ereje az igazságában van, abban, hogy összhangban áll az objektív fejlődéssel. Teljes mértékben érvényes ez arra a módszertanra is, amellyel a kommunisták felvértezték magunkat, s amelyet Lenin joggal nevezett a „marxista realizmüs forradalmi dialektikájának“. Úgy tekinteni a valóságra, hogy lássuk annak sokrétűségét, ellentmondásosságát, az állandó mozgást, a szüntelen fejlődést, mely az alacsonyabb rendűtől a magasabb rendű felé tart - ez a dialektika lényege, amely különösen megnyilvánul mind az elméletben, mind a politikában. Látjuk, hogy azon társadalom realitását, amely a fejlett szocializmus szakaszába lépett, a szocializmus építése során elért hatalmas, valóban történelmi sikereknek, beleértve az életünkben tartósan gyökeret eresztett általános kommunista elemeket - valamint napjaink megoldatlan feladatainak, a múltból örökölt problémáknak, melyeket alapjában véve fejlődésünk korábbi szakaszaiban megoldhattunk volna, az ellentéte, ellentétes összekapcsolása alkotja. Országunk messzire előrehaladt a kommunizmus első fázisában. A gyakorlatban bizonyítottuk, hogy a szocializmus útja az ellentmondások megoldásának valóban radikális útja. Azon ellentétekének, amelyek évszázadokon keresztül szüntelenül szociális megrázkódtatásokat okoztak. , A szovjet társadalom most a szocialista társadalmi viszonyok olyan rendszerét alkotja, amely viszonyok gazdaságilag, politikailag és ideológiailag egyesítik a munkásosztályt, a kolhozparasztságot, a népi intelligenciát, a Szovjetunió minden nemzetét és nemzetiségét. Amint az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította, az ilyen kapcsolatrendszer megteremtése tág teret ad ahhoz, hogy befejezzük a társadalmi élet minden területének kollektív alapokra történő átépítését. E kollektív alapok a szocializmus lényegéből erednek. A szovjet nép nagy sikere, hogy beléptünk a fejlett szocializmus szakaszába. Ez nem jelenti azt, hogy egész életünkben, a társadalom szervezetének minden „sejtjében“ következetesen és feltétlenül megtartják a szocialista elveket és normákat. Amint tudjuk, ezt mindeddig nem sikerült elérnünk. Nem oldunk meg minden feladatot és problémát a fejlett szocializmus követelményeinek szintjén. Ebben kell keresni azon problémák okát, amelyekkel jelenleg a párt és központi bizottsága foglalkozik. Vegyük például a gazdaságot. Ennek jelenlegi arculatát mindinkább a korszerű technikával és technológiával dolgozó társulások és vállalatok szabják meg, melyekre az ésszerű szervezés, a magas munkatermelékenység és a termelés nagyfokú hatékonysága jellemző. Ezek a szovjet népgazdaság azon alkotóelemei, amelyekről összességükben elmondható, hogy a fejlett szocializmus követelményeinek szintjen vannak. Valóban a jövő hajtásai ezek, közösen kell őket megsokszorozni és megszilárdítani a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásával, a tudományos, a termelési és mezőgazdasági-ipari integrációval, a haladó tapasztalatoknak az egész népgazdaságban történő elterjesztésével. Ezzel párhuzamosan azonban sok olyan vállalatunk van, amelyek elöregedett technikát és korszerűtlen technológiát alkalmaznak. Olyan vállalatok is vannak, melyeknél túlsúlyban van a fizikai, a képesítés nélküli munka, amilyet nálunk - mint ismeretes - még az emberek milliói végeznek. Ez azt jelenti, hogy a termelés anyagi-műszaki és szervezési oldala itt - dialektikusán mondva - bizonyos ellentmondásban van annak szocialista társadalmi-gazdasági jellegével, amit a társadalmi tulajdon teltételez. A jelenkor reális ellentmondása ez. A megoldáshoz az kell, hogy a lemaradó területeket felfejlesszük az élvonalbeliek szintjére. Főleg az olyan ágazatokat, mint a mező- gazdaság, az építőipar, a közlekédés, a szolgáltatások. Növelni kell a népgazdaság egészének hatékonyságát, s döntő fordulatot elérni az összes ágazat intenzifikálásá- ban. Éppen azt a feladatot tűzte ki pártunk a XXVI. kongresszuson és a KB ülésein. Életünk egyéb területein is tapasztalhatók bizonyos különbségek a szocializmus nemes eszméi alapelveinek megvalósításában, határtalan lehetőségeinek kihasználásában. Nem titok, hogy a munkához, a szocialista tulajdonhoz való öntudatos viszonyulás mellett fellelhető nálunk a pazarlás, a rossz gazdálkodás: az emberek egy része mások, a társadalom kárára szeretne sikereket elérni. Ezért visszaélnek az egyes fogyasztási cikkeknél jelentkező hiánnyal, az elvégzett munka és a fogyasztás meny- nyiségét ellenőrző rendszer fogyatékosságaival. Mindez megköveteli a gazdasági mechanizmus tökéletesítését, az elosztásban a viszonyok javítását, a rend és a fegyelem szilárdítását, az ideológiai-nevelő munka hatékonyságának növelését. Bonyolult problémák - amelyeket a lakosság különböző osztályainak és csoportjainak specifikus érdekei hívnak életre, s amelyeket óhatatlanul, optimális módon össze kell hangolni - a szociális szférában is vannak. Ugyanígy fellelhetők a politikai szférában, ahol - amint az SZKP KB 1984 áprilisi ülése kimondta - ki kell küszöbölni a demokráciánk, főleg a szovjetek rendkívül gazdag lehetőségei és az ezek gyakorlati kihasználása között mutatkozó bizonyos ellentéteket. A nemzetiségi kapcsolatokban szintén vannak problémák, hiszen a nemzetiségi kérdés megoldása - ahogyan a kapitalizmustól örököltük - nem jelenti azt, hogy már letűnt volna napjaink programjáról, hogy felszámoltuk volna a múlt minden csökevényét az emberek pszichológiájában, s az olyan jelenségeket, mint a lokálpatriotizmus, vagy a nemzeti korlátoltság. A kommunizmus első fázisának különböző szakaszaira jellemző nagy és bonyolult problémák egész komplexumának a megoldása képezi a tartalmát egyben annak a munkának is, amelyet pártunk úgy definiált, mint a nálunk felépített szocializmus tökéletesítését. Sok minden vár még nemcsak befejezésre, hanem átalakításra is. Ezt a lehetőséget Lenin sem zárta ki amikor arról szólt, hogy a dolgokat nem egy esetben kell átalakítani, elölről kezdeni. Amikor ma megtett utunkat értékeljük, s lényegében újító eszmékkel állunjt elő, újra és újra visszatérünk Lenin kimeríthetetlen hagyatékához, ebben rengeteg olyan gondolatot találunk, amelyek alkotó módon ösztönöznek a múlt, a jelen és a jövő mélyebb megismerésére. Lenin forradalmunk sajátosságait elemezve egyik utolsó munkájában arra a megállapításra jutott, hogy a fejlődés általános törvényszerűségei mellett az egész világtörténelemben egyáltalán nem zárhatók ki, sőt inkább feltételezhetők egyes fejlődési korszakok, amelyek vagy formai sajátosságukkal, vagy a fejlődés rendszerének sajátosságával tűnnek ki, azaz a történelem megszokott menetének változásával. A megszokott menet alatt a termelőerők és a kultúra olyan fejlettségi szintjét értette, amely feltétlenül szükséges a szocializmus létrejöttéhez. A szó teljes értelmében vett ilyen fejlettségi szint a régi Oroszországban nem volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme országunkat azonnal a politikailag leghaladóbbá változtatta. A történelem menetének megváltozása Lenin véleménye szerint abban rejlett, hogy a munkások és parasztok először magukhoz ragadták a hatalmat, majd erre alapozva leküzdötték az anyagi-műszaki elmaradottságot, s az ország termelőerőit felemelték a legmagasabb világ- színvonalra. Egyes jelenlegi gondjaink és nehézségeink is abból adódnak, hogy a „megszokott menet“ változásaiból eredő feladatok mindegyikét nem teljesítjük következetesen. Ezek teljes megvalósítása széles teret nyitna a társadalmi élet minden vonalán a szocializmus előnyeinek fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos áttérés előtt. Társadalmunk tökéletesítése természetesen megkívánja, hogy ma jobban dolgozzunk mint tegnap, holnap jobban mint ma. Ez azonban önmagában véve nem elég. Nem arról van szó, hogy „megünnepeljük belépésünket“ a fejlett szocializmus szakaszába. Fontosabb meghatározni azon követelmények jellegét, melyeket az új feltételek kényszerítenek ki, kitűzni a tájékozódási pontokat és célokat, amelyek összhangban vannak az elért szinttel és számításba veszik a belátható perspektívát. Egész korábbi fejlődésünknek köszönhetően a párt és a nép hatalmas munkája során - amely az SZKP XXVI. kongresszusa és az azt követő központi bizottsági ülések határozatainak teljesítésére irányult - olyan szintet értünk el, ahonnan továbbléphetünk és tovább kell lépnünk a tudományos elméletben kidolgozott, a szocializmusról alkotott legigényesebb elképzeléseink megvalósítása felé. Ebben rejlik azon mély minőségi változások lényege, amelyek beértek társadalmunk életének minden területén. Melyek azok a főbb tájékozódási pontok, amelyek segítségével kitűzhetjük szocialista társadalmunk tökéletesítésének fő irányvonalát? Amikor így vetjük fel a kérdést, tudatában vagyunk annak, hogy elképzeléseink konkretizálása felé csak a szilárdan meghatározott tények és teljesen egyértelmű tendenciák szabta keretek között mehetünk. A marxista-leninista hagyaték szellemében tevékenykedő párt anélkül, hogy kísérletet tett volna bármilyen spekulatív módon megkonstruált részleges prognózis felállítására, az utóbbi években elméleti-politikai fegyvertárát olyan tanulságokkal gazdagította, amelyek módot nyújtanak arra, hogy világosabban lássuk a fejlődés egész irányvonalát, pontosabban törhessünk utat a jövőbe. A párt igyekezete mindenekelőtt a gazdaság intenzifiká- lásának betetőzésére irányul, mégpedig a tudományosműszaki haladás meggyorsításával, a szocialista gazdálkodás formáinak és módszereinek minden oldalú tökéletesítésével. Csak így hozható létre a legprogresszívabb anyagi-műszaki alap, amely megfelel a fejlett szocializmus szigorú mércéjének, s garantálja a szovjet nép minőségileg új életszínvonalát. Sokoldalúan hozzájárulunk azon folyamatok elmélyítéséhez, amelyek az osztály nélküli társadalom kialakításá(Folytatás a 4. oldalon) I985. 1.11.
