Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-15 / 11. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. március 15. XVIII. évfolyam 11. szám Ára 1 korona Mihail Szergejevics Gorbacsov az SZKP KB új főtitkára Stratégiai irányvonalunk változatlan Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko 1911. SZEPTEMBER 24. - 1985. MÁRCIUS 10. KIMAGASLÓ SZEMÉLYISÉG TÁVOZOTT Az SZKP KB 1985. március 11-i rendkívüli ülésén Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtársat választották meg az SZKP KB új főtitkárává. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára ebből az alkalomból táviratban fejezte ki jókívánságait. Gorbacsov elvtárs a központi bizottság ülésén elhangzott beszédében többek között az alábbiakat mondotta: 1985. március 10-én hosszú betegség után 73 éves korában elhunyt Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szocia­lista Munka Hőse cím háromszoros birto­kosa. A kommunista párt és a szovjet állam, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom kimagasló személyiségének szíve szűnt meg dobogni. Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko 1911. szeptember 24-én parasztcsaládban született Bolsaja Tyesz faluban, a kraszno- jarszki határterület Novoje Szeló-i kerüle­tében. Miután leszerelt, Konsztantyin Cser­nyenko a krasznojarszki határterületben dolgozott. A párt ujarszki és Novoje Szeló-i kerületi bizottságának propaganda- és agi- tációs osztálya vezetőjeként tevékenyke­dett, a krasznojarszki határterületi pártne­velési ház igazgatója, a krasznojarszki ha­tárterületi pártbizottság propaganda- és agitációs osztálya vezetőjének helyettese és a pártbizottság titkára volt. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja KB Pártszervezési Főiskoláján vég­zett tanulmányai befejezése után Konsz­tantyin Csernyenko a penzai területi pártbi­zottság titkára volt és 1948-tól a Moldáviai Kommunista Párt KB propaganda- és agi­tációs osztályát vezette. 1956-ban az SZKP KB apparátusában kezdett dolgozni, ahol a propagandaosz­tály alosztályát vezette. 1960-tól Konsztan­tyin Csernyenko a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Titkárságának vezető­jeként dolgozott. 1965-ben nevezték ki az SZKP KB általános osztályának vezetőjé­vé. 1966 és 1971 között az SZKP KB póttagja volt. A párt XXIV. kongresszusán 1971 márciusában az SZKP Központi Bi­zottságának tagjává választották, majd a XXV. kongresszust követő központi bi­zottsági ülésen az SZKP KB titkárává vá­lasztották. Konsztantyin Csernyenko 1977-től az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, majd 1978-tól a Politikai Bizottság tagja volt. Az SZKP KB 1984. február 13-i rendkí­vüli ülésén Konsztantyin Csernyenkót az SZKP KB főtitkárává választotta. Konsztantyin Csernyenko a hetedik megbizatási időszaktól a tizenegyedikig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője, a tizedik megbizatási időszak­tól a tizenegyedikig az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának képviselője volt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tizen­egyedik megbizatási időszakban tartott első ülésén 1984 áprilisában Konsztantyin Csernyenkót megválasztották a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. (Folytatás a 2. oldalon) Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko úgy őrködött kommunista pártunk egysége felett, a központi bizottság és annak politikai bizottsága tevékenységének kollektív jellegére, mint a sze­me fényére. Mindig arra törekedett, hogy a párt minden szinten összeforrott, koordinált és harcos szervezetként tevékenykedjen. A kommunisták gondolatainak és tetteinek egységében látta minden sikernek, a hiányosságok leküzdésének és a töretlen következetes előrehaladásnak a zálogát. A központi bizottság legutóbbi ülésein Jurij Vlagyimirovics Andropov és Konsztantyin Usztyi­novics Csernyenko aktív részvételével kidolgo­zott stratégiai irányvonal változatlan volt és az is marad Ez az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meggyorsításának, a társadalmi élet valamennyi összetevője tökéletesítésének az irányvonala. A termelés anyagi-műszaki bázisá­nak megváltoztatásáról van szó. A társadalmi, de mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok rendszerének tökéletesítéséről van szó. Magának az embernek a fejlődéséről, életé­nek és munkájának, szellemi színvonalának mi­nőségi javításáról is szó van. Döntő fordulatot kell elérnünk az intenzív gaz­daságfejlesztés útjára való áttérés során. Rövid időn belül előkelő pozíciót kell elérnünk a tudo­mányban és a technikában, s kötelesek vagyunk elérni a társadalmi munka termelékenységének tekintetében legmagasabb nemzetközi színvo­nalát. Ahhoz, hogy ezt a feladatot a lehető legsikere­sebben és a lehető legrövidebb időn belül telje­sítsük, továbbra is tökéletesítenünk kell a gazda­sági mechanizmust és az irányítás egész rend­szerét. Ezen az úton az optimális megoldások keresése során alkotó módon kell érvényesíte­nünk a szocialista gazdálkodás alapelveit. Ez a gazdaság tervszerű fejlesztésének következe­tes megvalósítását, a szocialista tulajdonviszo­nyok megszilárdítását, az üzemek jogainak bőví­tését, önállóságuk növelését, a munka végső eredményeiben való érdekeltségük fokozását je­lenti. Ez végeredményben azt jelenti, hogy az egész gazdasági fejlődést az ember érdekeinek kell alárendelni. A párt következetesen fogja megvalósítani azt a szociális politikát, amelyet kidolgozott. Mindent az ember nevében és az ember jólétéért - ezt a programelvünket mind mélyebb és mind konk­rétabb tartalommal kell megtölteni. Az ember életkörülményei javításának természetesen a kö­zös ügyhöz való minél nagyobb mértékű hozzá­járulásából kell kiindulnia. Ott, ahol ettől az elvtől eltérnek, szükségszerűen csorbát szenved a szociális igazságosság, márpedig ez a szocia­lista társadalom egységének és stabilitásának legfontosabb tényezője. A párt egyik legfőbb belpolitikai feladatának tartja a demokrácia és a szocialista népi önigaz­gatás egész rendszerének további tökéletesíté­sét és fejlesztését. A feladatok e téren sokrétűek. Ez irányban már sokat teszünk. Gondolok itt a tanácsok szerepének növelésére, a szakszervezetek, a Komszomol, a népi ellenőrzés és a dolgozó kollektívák aktivizálására. Sürgős munka vár ránk azonban a már kitűzött és az új irányokban egyaránt. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom