Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
A mikor étűrovo felé száguldott velünk a szerkesztőségi autó, nem sejtettük mi vár ránk. Úticélunk a gyermekotthon volt. Meglátogattunk már több ilyen intézményt, elbeszélgettünk az otthonok lakóival, a szülőket pótló nevelőkkel. Tapasztalataink jóknak mondhatók, a gyerekek korszerűen berendezett, kényelmes, meghitt otthonokra találtak a gyermekotthonokban. Éppen ezért döbbentett meg bennünket az ottani gyermekotthon látványa. Az udvaron a deszkáktól a téglákig minden megtalálható. Itt biztos dolgoznak - gondoltuk, de nem láttunk egy munkást sem. Az épületen kívülről is látszik, hogy már legalább tíz éve tatarozásra szorult volna.- Egy így igaz - fogad minket Sinka Alfréd, az otthon igazgatója, miután közöljük észrevételeinket. - A helyzet napról napra rosszabbodik, az elöregedett épületben hol a villanyhálózat nem bírja a terhelést, hol a szennyvízcsatornákból tör fel a viz, - panaszolja. - De elmondom inkább sorjában - s mi egy nem mindennapi állapotról szereztünk tudomást. - Sok-sok huzavona előzte meg, mig sikerült rávenni a járási építőipari vállalatot, fogjon bele a gyermekotthon tatarozásába. Az eredeti elképzelésük az volt, hogy ürítsük ki a fő és a két mellék- épületet, hogy ők munkába foghassanak. De hova lehet helyezni negyven gyereket?! Végül abban maradtunk, hogy a tatarozási munkálatokat két szakaszban végzik; az elsőben (a határidő 1983 vége), felépitik a fútóházat, átalakítják, korszerűsítik a mosókonyhát és használhatóvá teszik a másik épület két tantermét. A második szakaszban (1984, szeptember 1-ig) került volna sor a főépület tatarozására. - De ebből sem lett semmi — mondja az igazgató. — A munkások tavaly novemberben félbehagyták a munkát, s elvonultak annak ellenére, hogy 1984. október 16-án az ellenőrző napon tudomásul vették, hogy november 15-ig az első szakaszban megállapodott munkálatokat el kell végezniük. Nézzük meg, mit hagytak maguk után - szólt, s mi követjüköt a dimbes-dombos udvaron át. Menet közben elmondta, hogy a gyerekek most már az udvart sem használhatják, hiszen az építóanyag-lerakattá változott, fokozott a balesetveszély. - Nem mintha a főépületben nem volna a helyzet hasonló - teszi hozzá. Nem vagyunk szakemberek, mégis észrevettük, hogy amit a munkások maguk után hagytak... A falakból lóg a felújított villanyvezeték, a fütóház katlanjai nincsenek bekötve, a mosodát ugyan kicsempézték, de ezzel a felújítás be is fejeződött. A másik épületben is rendbehozták a villanyvezetéket, felszerelték a fűtőtesteket, sót, a szociális helyiségek is félig készen vannak. Félig, mert az összes helyiségben új keretekre várnak az ajtók, az ablakok, a falakat festeni kell, de sorolhatnánk a végtelenségig. Az ilyen „munka“ láttán nem is csodálkoztunk azon, hogy az építőipari vállalatnak nem hiányzik a néhány doboz csempe, a padlóburkoló kövek, a több zsák mész, sót még egy vattabélésú kabát sem.- Ha majd a főépületből is ki kell költözködnünk, a melléképületeket még ideiglenes raktárként sem használhatjuk, mert hogyan fejezhetnék be akkor az itt megkezdett munkálatokat? De hol van az még! - legyint az igazgató, miközben a főépülethez érünk. A konyha berendezése régi, szénfútésú tűzhelyen fő az ebéd, hiszen a villanyvezeték itt is rossz állapotban van. Még szerencse, hogy van ez a kályha, az esti mosakodáshoz gyakran ezen melegszik a víz, amit a neA beázás ellenszere M ka véd... t. gfmmtkni velönók az emeleten levő szobákba lavórokban visznek fel. - A nehéz munkakörülmények ellenére szakácsnőink és a személyzet finomakat süt-föz a gyerekeknek, akik naponta ötször étkeznek. Sajnos - folytatta az igazgató, — a földszinti szociális helyiségeket nem használhatjuk, mert az emeletről átszivárog a víz, beázik a villanyvezeték, no meg a csatornák is rosszak. Az emeletre érve megdöbbentő látványban volt részünk. A földön két lavór és egy kiskád, melyekbe a plafonról gyors ütemben csöpög a víz. - Még szerencse, hogy a beázás csak a folyosót érinti - mondja szkeptikusan kísérőnk. A fürdőszobában éppen nagymosás folyt, negyven gyerek részére egy Mini Romo mosógépen. Hogy miért? Ismét a villanyvezeték, nem bírná a korszerűbb mosógép okozta nagyobb megterhelést. S hogy ismét nincs meleg víz (300—400 liter melegszik a bojlerokban, ha jók) azon már nem csodálkozik senki sem. Megnéztük a szobákat, melyek egyszerre háló-, tanuló- és játszószobák. - A berendezést kicseréljük, de majd csak a tatarozás után rendezkedünk be. A tágas klubterem átmenetileg raktárrá alakult át, a melléképületekből ide kellett helyezni a felesleges bútorzatot. Összegeztük a látottakat: a negyven gyereket nyolc szobában helyezték el, játszhatnak a folyosókon, ott a berendezett tévésarok is, az otthon lakóinak egy fürdőkád, tíz mosdó és négy WC áll rendelkezésére. A növendékek tanulmányi átlaga a tavalyihoz képest romlott, a gyerekek idegesek. De nemcsak a gyerekek, a takarítónők és a mosónők kínlódnak, a nevelők sem teljesíthetik kitűzött nevelési programjukat. A hét végén hazatérő 12 ipari tanulónak sincs alkalma a pihenésre, a kikapcsolódásra.- Az óvodáskorú gyerekek játszani akarnak, a kisegítő iskolába járók felügyelet mellett tudnak csak felkészülni, de ügyelnünk kell a szlovák, illetve a magyar alapiskolákban tanulókra is - szinte lehetetlen vállalkozás. Az évek óta folyó levelezgetések, tárgyalások (a járási építőipari vállalattal, a járási nemzeti bizottság oktatási és egészségügyi osztályával, valamint a közegészségügyi szervekkel) jegyzőkönyvei dagasztják az aktákat. Az eredmény? A helyzet változatlan. Ezért a járási higiénikus 1984. február 1-től elrendelte a gyermekotthon bezárását. A rendeletek, a törvény szerint jár el. De mert a járásban nincs egy olyan üresen álló épület, ahová a 40 gyereket ideiglenesen el lehetne helyezni, rendelet ide, törvény oda, a gyermekotthon ottjártunkkor üzemelt. A lehetetlen körülményekről sokan tudnak, mégsem történik változás. Az igazgató hiába fordul, segítségért, tanácsért a felettes szervekhez, a járási építőipari vállalat „egyelőre“ nem teljesíti a szerződést, hiszen a rendelkezésére álló 1 millió 200 ezer koronából csupán 500 ezret merített. Hogy mikor fejezi be a megkezdett munkát? Erre senki nem tudja a választ.- A legújabb fejlemények szerint, az átellenben levő bölcsődébe költözünk, persze még nem biztos, ez a járási nemzeti bizottság és a városi nemzeti bizottság megegyezésétől függ. A bölcsőde nincs kihasználva, csupán 10 gyerek elhelyezését kell megoldani. Úgy tudjuk, hogy a város többi bölcsődéjében van üres hely. Búcsúzás közben Sinka Alfréd elmondta azt is, ő tudja, érti is, hogy nincs mód egy új, korszerű gyermekotthon felépítésére. De ha a társadalom felkarolta ezeket a szomorú sorsú gyerekeket, leA gyermekotthon és udvara ké váljanak, ha jutott pénz tatarozási munkálatokra, melyek el is kezdődtek - ki felel a mostani helyzet kialakulásáért? De van más is. A villanyvezetékből csöpögő víz életveszélyt jelent - kit terhelne a felelősség baleset esetén? A gyermekotthont elhagyva az építőipari vállalat helyi üzemének irodájában Botka Ferenc mérnök, termelési vezetőtől kértünk magyarázatot a látottakra, hallottakra. Felelete meglepett minket. Megtudtuk, hogy a munkások azért hagytak ott csapot-papot, mert már nem volt mit csinálniuk! Ók olyan állapotban hagyták a két melléképületet, hogy megfeleljenek raktározási célokra. Amikor idéztünk az 1984. október 16-i jegyzőkönyvből, melyben kötelezték magukat, hogy az épületeket kifestik (a mai napig nem teljesítették adott szavukat) a következő magyarázatot hallottuk. - Ilyen hidegben nem lehet festeni, az épületekben nincs fűtés. — S mert nincsenek beszerelve a kazánok, fűteni nem is lehet - tettük hozzá, s azt is megjegyeztük, hogy nyáron, ősszel, de az enyhébb téli napokon is lett volna mód a festésre, szerelésre stb. Választ nem kaptunk. Megtudtuk viszont, ha a gyermekotthon kiköltözik a főépületből, azonnal elkezdik a munkát, s a két melléképületet április közepéig be is fejezik. A további eszmecserére az Érsekújvári (Nővé Zámky) Jnb oktatási osztályán kerül sor. Gabriel Benko osztályvezető is elmondta azt, amit már hallottunk, hogy a járás területén nincs olyan objektum, ahová a gyerekeket át lehetne helyezni, hogy ó személyesen járta végig a számításba vehető létesítményeket, hívott össze tanácskozásokat a helyzet megoldását keresve.- Amikor nemrégen megtudtam, hogy a bölcsőde nincs kihasználva, megkértem a jnb egészségügyi osztályának vezetőjét, ideiglenesen ,.kölcsönözze“ az épületet. S a válasz? - Az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozik a bölcsőde ideiglenes megszüntetése, s úgy tudom, a Stúrovói Városi Nemzeti Bizottság tanácsa sem foglalkozott még ezzel a kérdéssel. Ami a járási építőipari vállalat hozzáállását illeti (a járási nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó egységről van szó) nem boldogulunk velük. A legutóbbi őszi ülésünkön ki is jelentették, hogy a határidőmódosítás (1985. május 1-e) ellenére sem tudják befejezni a munkálatokat. Utolsó kérdésünkre, hogy mikorra várható az épület teljes rekonstrukciójának befejezése, a következőt hallottuk. - Ha sikerül megkapnunk a bölcsődét, ha kéthetenként az ellenőrző napokon fogjuk értékelni a munkák menetét, akkor 1986 januárjában. Meghallgattuk az érintetteket és eszünkbe jutott: a gyermekotthonnak nincsenek patronálói, a helyi üzemek szocialista brigádjai, a társadalmi szervezetek (nők, ifjúság, Vöröskereszt) megfeledkeztek arról, hogy a városban gyermek- otthon van, ahol 40 szeretetre éhes, gyengédségre vágyó gyerek hálásan viszonozná a törődést. S végezetül: beszélgetőtársaink gyakran használták a „ha“ szócskát: ha megkapjuk a bölcsődét. .., ha értékelni fogjuk..., ha a városi nemzeti bizottság..., ha a járási építőipari vállalat..., ha a járási nemzeti bizottság. .. Sha nem?! PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÍ A „raktározási célokra“ átadott melléképület (Gyökeres György felvételei) 1985. III. 8 Nagymosás van
