Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
Nem hervadnak az emlékezés virágai Hogyan emlékeznek a legközelebbi hozzátartozók a párt „sorkatonáira“, azokra, akik utolsó leheletükig hűek maradtak kommunista elvükhöz, meggyőződésükhöz? Akiket a fasiszták negyven évvel ezelőtt kínoztak halálra, hajtottak a gázkamrákba vagy tömegsír szélén lőtték agyon őket. Ilyen gondolatok és kérdések foglalkoztattak, amikor becsöngettem Csevár Ferenc özvegyének komáromi (Komár- no) lakásába „Nyitva van!" - hangzott belülről. A bemutatkozás után nem titkoltam meglepetésemet a nyitott ajtó miatt. A magyarázat rövid volt: „Beteges, gyönge vagyok, nem birok már csöngetésre mindig az ajtóhoz menni. Nem félek, nincs mit elvinni innen.“ Aztán beszélgetni kezdtünk. Arra a kérdésemre, hogy férje mikor és milyen körülmények között került kapcsolatba a munkásmozgalommal, ezt válaszolta.-Házasságot 1925-ben kötöttünk, de férjem már megismerkedésünk előtt párttag volt. Ö is részt vett a városi pártszervezet megalakításában - mondja, majd föláll. Az egyik fiókból fényképmásolatot vesz első, kezével végigsimogatja a képet, majd átnyújtja férje pártkönyvének másolatát. Az eredeti a munkásmozgalmi múzeumban látható. Letörli arcát és folytatja:- A húszas években mi, nincstelenek már szinte az anyatejjel szívtuk magunkba a gazdagok, az elnyomók, a kizsákmányolok iránti gyűlöletet. Az én jó uram, már az első világháború előtt mint fiatal kömúvessegéd belépett az épitömunká- sok szakszervezetébe, 1921-ben pedig a pártba. Számtalanszor végiggondoltam az életünket. Mindig oda lyukadtam ki, hogy neki az elvtársai, a munkásmozgalom jelentette az életet. Nem volt semmink, amikor összekerülsz emlékező 87. születésnapját ünnepelte Hajdú András felvétele tünk. Az ö szülei is szegények voltak, az enyéim is. Jó szakember volt, szeretett dolgozni. Munkájáért becsülték, de mozgalmi tevékenysége miatt gyakran maradt munka nélkül. Én évekig a dohánybeváltóban dolgoztam. Lassan összeku- porgattunk néhány koronát, bankkölcsönt vettünk föl, jó magas kamattal, s kertet vettünk a szigeten, hogy biztosítva legyen a megélhetésünk. Saját gyermekünk ugyan nem volt, de a szerencsétlenül járt fivérem két fiát neveltük, férjem sokszor volt munka nélkül és gyakran ült börtönben.- A bebörtönzött kommunista feleségének részvét, együttérzés vagy megvetés jutott-e osztályrészül akkor? - Elvtársai és munkatársai becsülték, szerették férjemet. A párt beválasztotta a városi képviselőtestületbe. A szegény embereknek igyekezett segiteni. Abban az időben éjszakánként is dolgozott. Beszédeket mondott a népgyüléseken. A kivezényelt csendőrök sokszor egyenesen onnan vitték a börtönbe. A szegények, kommunisták és szimpatizánsok sajnáltak. Részvéttel tekintettek rám, amikor vittem a börtönbe az ételt, meg ágyneműt, a politikai foglyoknak ezt megengedték. Mégis ezeken az utaimon kellett átélnem a legnagyobb megaláztatásokat. Emelt fővel, büszkén mentem a börtön felé, pedig szivembe tórdöfésként hatoltak a gúnyos megjegyzések: „No, a vörös Csevár már megint ül, nézzétek a felesége, hogy szalad a batyuval“ - mondta elcsukló hangon. A munkásmozgalomban aktívan dolgozó kommunisták feleségének nem volt könnyű a Masaryk és Benes féle „demokráciában“ sem - folytatta az emlékezést.- Horthy uralma alatt, 1938 után pedig elszabadult a pokol. Rövidesen csak „vörösbérenceknek“ tituláltak. A kakastollasok állandóan zaklattak, minden lépésünket figyelték. Férjem kénytelen volt ismételten munkahelyet változtatni, mert amikor megtudták, hogy kommunista, elbocsátották munkahelyéről. Mégis hittünk eszménk győzelmében. Lakásunkban illegális összejöveteleket szerveztünk. Menedéket és ellátást nyújtottunk üldözött jugoszláv állampolgároknak. Hazaárulás és nemzetgyalázás vádjával 1944-ben mindkettőnket a győri ötös tanács elé idéztek. A feljelentő koronatanú azonban nem jelent meg, a tárgyalás és az Ítélethirdetés elmaradt.- Hogyan emlékezik az utolsó találkozásukra?- Férjemet behívták munkaszolgálatra a Monostori erődbe. Elvtársai segítségével többször sikerült „távozási engedélyhez“ jutnia. Hazaszökött látogatóba. így volt ez 1944. október 23-án is. Este vadul dörömböltek az ajtón. Kinyitotta. A nyilasok jöttek. „Te büdös kommunista!“ - ez volt a köszönés. A Csillag erődbe hurcolták. Attól a naptól kezdve állandóan az erőd előtt járkáltam, vártam, hátha megpillanthatom öt. A villanyszerelők megmondták, mikor sétáltatják őket. Kivártam. Köménymagos levest kért, kiszólva a sorból. Hiába vittem, az ételt nem adták át neki. November 11 -én a nevelt fiaim őrködtek a börtön «lőtt. Rövidesen kerékpáron hazahajtottak azzal, hogy több vagont állítottak a börtön elé és viszik a rabokat. Tudtam, éreztem, baj van. Hiába vártuk a felszabadító szovjet katonákat, a harcok elhúzódtak. A nyilasok pedig párosával terelték a rabokat, meleg ruha nélkül a vagonokba. Meglátott, s azt kiáltotta: ,, Vigyázz a gyerekekre és folytasd ott, ahol abbahagytam!“ - A nyilas örök ezért puskatussal ütlegelték. Előtte egy idős asszony lépdelt. Földre vetette magát, nem akart a vagonba menni. A nyilasok ót is ütni, rugdosni kezdték. Fehér Kálmán és férjem ráborultak, testükkel védték, nehogy agyonüssék - mondta az özvegy halkan és nagyon fáradtan, majd igy folytatta:- Wojtovicz, az egyik nyilasvezér vigyorogva nézte a jelenetet és a vagoniro- zást. Ekkor tettem azt, amit soha az életemben nem bocsátók meg magamnak. Letérdeltem elé, könyörögtem neki, ne vitesse el a férjem. Belém rúgott. A kabátja szélébe kapaszkodva tovább ri- mánkodtam neki: „Mindenemet odaadom, hagyja meg a puszta életét.“ Néma csönd után szomorú mosollyal hozzáfűzte:- A borzalmak után többé nem láttam a férjem. Évekig kutattam utána. Csak a hazatérők elbeszéléseiből tudtam meg, hogyan igyekezett a csüggedő fogolytársaiba hitet önteni. Hú maradt elveihez. Bátor magatartása úgy fölbőszítette a fasiszta pribékeket, hogy „különkezelés- be“ vették. Úgy megverték, hogy egy márciusi napon belehalt sebeibe - fejezte be a beszélgetést az özvegy feleség. KODAY BERTA M A cseh nép harca a náci megszállás ellen (Folytatás a 3. oldalról) be a központi hálózatba, s ezek útmutatást elsősorban a moszkvai rádió cseh adásából és az alkalmilag kiadott illegális nyomtatványokból kaptak. A CSKP harmadik illegális vezetőségének sikerült kiépítenie a forradalmi nemzeti bizottságokat és az üzemi bizottságokat, amelyek a széles nemzeti ellenállási front szerveiként működtek. A párt- vezetőség nagy figyelmet szentelt a fegyveres csoportok kiépítésének, de az ennek ellenére bizonyos nehézségekbe ütközött. Ennek oka a náci biztonsági szervek hálózatának kiépítettsége, a települések sűrűsége és a nagy fegyverhiány volt. A cseh országrészekben nem volt egy olyan fegyveres alakulat sem, amely hozzájuttathatta volna az ellenállókat a fegyverekhez. A kedvezőtlen körülmények ellenére a CSKP harmadik illegális vezetőségének sikerült néhány partizán- csoportot szerveznie. Csehszlovákiában a nemzeti felszabadító mozgalom további fejlesztésének irányvonalát a Kommunista Internacioná- lé Végrehajtó Bizottságának és a CSKP moszkvai vezetőségének 1943. január 5-i határozata képezte. Mivel a moszkvai vezetőségnek ebben az időben nem volt közvetlen kapcsolata a hazai illegális kommunista mozgalommal, ejtőernyősöket küldött a cseh országrészekbe Rudolf Vetiska, Szlovákiába pedig Karol Smidke vezetésével. Vetiákának 1943 nyarán sikerült kapcsolatba lépnie a CSKP harmadik illegális vezetőségével és átadta a moszkvai pártvezetőség irányelveit. Ezek mindenekelőtt az aktiv ellenállás minden formájának fokozását, a partizánmozgalom kiterjesztését, a nép fegyveres felkelésének előkészítését, a nemzeti egység megszilárditását tűzték ki feladatul. Széles körű tevékenységet fejtettek ki a Rudá stráz és a Srp a kladivo partizán- csoportok, amelyek több helyen megrongálták a vasútvonalakat, a biztonsági berendezéseket és megkísérelték több tehervonat kisiklatását. Tevékenységük felkeltette a nácik érdeklődését, akik úgy döntöttek, hogy ártalmatlanná teszik a CSKP harmadik illegális vezetőségét is. Árulók segítségével sikerült letartóztatniuk a párt vezetőinek nagy részét, köztük a harmadik vezetőség tagjait, élükön Josef Mólókkal, akit 1943. augusztus 18-án letartóztatása során halálos lövés ért. A vezetőség élére Rudolf Vetiska állt. A CSKP a harc élén A cseh nemzeti felszabadító harc fejlődése tükrözte a lakosság körében végbemenő mélyreható politikai, gazdasági, szociális és ideológiai változásokat. A burzsoázia elvesztette vezető szerepét, és a cseh nép harcának élére a CSKP vezette munkásosztály állt. A széles néprétegek azt vallották, hogy a felszabadult államnak népi államnak, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos köztársaságnak kell lennie. A burzsoá emigrációnak alkalmazkodnia kellett a hazai ellenállásban végbement változásokhoz. A cseh nép nemzeti felszabaditó frontja kialakításában döntő szerepe volt az 1943. december 12-én aláírt csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződésnek. A szerződés jelentőségét a legtalálóbban Klement Gottwald jellemezte, amikor december 23-án, a szerződés ünnepélyes ratifikálásának napján, a moszkvai rádió adásában kijelentette: „Az 1943. december 12-i moszkvai szerződés szilárdan megalapozza államunk jövőbeli életét. Ez a szerződés megszabadítja nemzeteinket az évszázadok óta ránehezedő legnagyobb tehertől: a létbizonytalanságtól. A szerződés szilárd alapot ad, de azt az épületet, amelyben mi és az utánunk következők élnek majd, nekünk kell felépítenünk. Tőlünk függ, milyen lesz ez az épület.“ A csehszlovák-szovjet szerződés aláírása ösztönzőleg hatott a nemzeti felszabadító harc kibontakozására, a hazai ellenállási front egyesítésére. A legeredményesebben Kelet-Morvaországban tevékenykedtek a partizánok, itt harcolt a Jan 2izka partizáncsapat, Alois Petras őrnagy csoportja és a Prokop Holy csoport. A Gestapónak 1944 januárjában sikerült megtalálnia a podbrdski partizánok vezérkarának rejtekhelyét, ami legyengítette a mozgalmat ezen a vidéken. A CSKP harmadik illegális vezetősége tárgyalt a különböző nem kommunista csoportokkal egy közös ellenállási terv kialakításáról. Még mielőtt megszületett volna ez a terv, a Gestapo 1944 nyarán letartóztatta a CSKP harmadik illegális központi vezetőségének utolsó tagjait, köztük Vetiskát is. Ebben az időszakban, 1944 második felében, amikor a CSKP-nak nem volt illegális központi vezetősége, a cseh ellenállásban nagyon fontos szerepet játszott a fiatalság. A háborús években a fiatalok politikai nézetei rövid idő alatt kikristályosodtak, többségük a kommunista ellenállás pártjára állt. A rövid idő alatt megalakult illegális ifjúsági szervezetek közül sok a kommunista párthoz csatlakozott. Ilyen volt a Pfedvoj, Pochoden, Pfehledy és Piámén svobody stb. Ezeknek a szervezeteknek csaknem az összes csehországi kerületben csoportjai működtek. A szervezetek közül a legjelentősebb a Pfedvoj volt. Magva 1943 második felében azokban a prágai üzemekben alakult ki, amelyekbe sok diákot vezényeltek munkára. A diákok és a munkások együttműködésének eredményeként született meg a Pfedvoj, amelynek élén K. Hirsl állt. A csoport egy azonos nevű folyóiratot adott ki, amely következetesen marxista-leninista szemszögből ítélte meg a nemzeti felszabaditó harc kérdéseit. A fiatal kommunisták magas szintű politikai ismereteit, elméleti tudását tanúsítja a folyóiratnak ez a megállapítása: „A cseh forradalomnak csakis szociális tartalma és nemzeti formája lehet. A forradalom szociális és nemzeti összetevője megbonthatatlan egységet képez. Ennek figyelmen kívül hagyása, illetve valamelyik összetevő elsődlegességének hirdetése olyan hiba, amely a helyzet és a feladatok meg nem értéséből ered, és szükségszerűen kudarcot okoz.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés idejében a Pfedvoj ezt írta: ...... Csakis szabad szövetségi államban, amely a szabad nemzetek önkéntes egyesüléséből születik meg, sikerülhet a csehek és a szlovákok viszonyát valóban megoldani." Mig a szlovák ellenállási mozgalom 1944 derekán legfényesebb szakaszába lépett, a cseh ellenállás egyik legbonyolultabb időszakát élte. A CSKP, amely minden erejéből az ellenállás fokozására és a fegyveres harcba való átmenetre törekedett, a megszállás öt éve alatt súlyos veszteségeket szenvedett. A párt- vezetőségnek csaknem teljes nemzedéke a náci terror áldozata lett. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdetét jelentette, óriási ösztönző erő volt a cseh ellenállás újabb kibontakozásában is. MIROSLAV BOUŐEK, a CSKP Prágai Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa
