Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

> ÚJ szú 17 TUDOMÁNY TECHNIKA A tudomány és a technika ál­talában meglehetősen szo­ros kapcsolatban áll egymással: az elméleti szakemberek, tudósok által kidolgozott elméletek, tett fel­fedezések gyakorlati kivitelezését végzik a konstruktőrök, technikus szakemberek, így a technika az elméleti felfedezések mindennapi gyakorlatba való átültetésével fog­lalkozik. De ez fordítva is igaz: a történelem folyamán nemegyszer megtörtént, hogy egy-egy zseniá­lis konstruktőr által megszerkesz­tett masina termékenyítőleg hatott a kutatók tevékenységére, akik addig törték a működés elvének megmagyarázásán a fejüket, míg végül is alapvető felfedezésekkel gazdagították a tudományt. így le­vonható a következtetés, hogy a nagy feltalálóknak nem kell fel­tétlenül a tudomány bástyái mö­gül, sót még az egyetemekről sem jönniük ahhoz, hogy nagymérték­ben járuljanak hozzá a technika fejlődéséhez, közvetve pedig a társadalmi-gazdasági viszonyok átalakulásához. Hogy mennyire igy van ez, arra klasszikus példa a gőzgép és a gózmozdony felta­lálása, amely az új energiaforrás felfedezésével (a gőz ereje), a te­her- és a személyszállítás forra­dalmasításával teljesen megvál­toztatta a világot, döntő mértékben járult hozzá a kapitalizmus kiala­kulásához. A 18. században még nagyon keveset tudtak a hő tulajdonságai­ról, a termodinamika tételeit csu­pán egy évszázad múltán fogal­mazták meg. Ez egyáltalán nem befolyásolta tevékenységében az egyszerű kovácsot, Thomas New- coment (aki még akkor se ismer­hette volna ezeket az elméleteket, ha már történetesen megalkotta volna valaki) abban, hogy 1712- ben megalkossa a dugattyús gőz­gépet, amit bányavizek szivattyú­zására használt. E gép segítségé­vel az angol bányák megnégysze­rezik termelésüket, ami újabb im­pulzust ad a gőzgép további fej­lesztésének. Megjegyzendő, a fel­találó munkáját dicséri, hogy gőz­gépe százötven éven át látta el feladatát a bányában, s a mai napig is működőképes, jelenleg a Dél-Kensingtoni Természettu­dományi Múzeum látogatói járnak csodá|ara. James Watt ugyan minden fizi­kakönyv egyik főszereplője, de té­vedés volna szobatudósnak kép­zelni, már csak azért is, mivel neki sem volt lehetősége mélyebb el­méleti tudás megszerzésére. Ez persze egyáltalán nem akadályoz­ta meg őt abban, hogy a gőzgépet tovább fejlessze, hatásfokát két százalékról hat százalékra javítva, továbbá, hogy megadja ma is is­mert alakját. A fűtő-gőzgépkezelő Stephen­son sem gondolhatott arra, hogy George fiát taníttassa, így a fiú csak felnőtt fejjel tanult meg írni- olvasni, tudományos képzettsége ennek megfelelően nem is lehe­tett. A kovácsmesterséget kitanult George hamar felismeri, hogy a helyhez kötött gőzgépnek aligha van túl nagy jövője a teherszállí­tásban (ez idő tájt a bányákból a csilléket kötél segítségével gőz­gépek húzták fel), így megkonst­ruálja a gözmozdonyt, ami 30 ton­na terhet tudott szállítani óránkénti öt-hat kilométeres sebességgel. Ha csak ezt alkotja meg, már ak­kor is az ipartörténet nagyjai közt a helye. Csakhogy tapasztalatból tudja - akárcsak bármelyik kazán­fűtő hogy a felhevitett gőzben rendkívüli energia rejtőzik, így nem tudott belenyugodni gőzmoz­donya „szerény“ teljesítményébe. Hosszú kísérletezés után jött rá a megoldásra: a gőzelvezetést a mozdony kéményén keresztül kell megoldani. Ezzel olyan mér­tékben megjavította a gözmoz- dony hatásfokát, hogy az 1829- ben készített, azóta legendássá vált gépe a Rockett (Rakéta) - élethú másolata tavalytól a prá­gai Ipartörténeti Múzeumban is megtekinthető - 20 tonna teherrel 25,6 km/óra sebességet ér el, te­her nélkül 46 km/órás világcsú­csot állít fel, amit két hónappal később megdönt: már 60 km/óra sebességgel száguld! A fantasztikus eredmény nem­csak a nagyközönséget babonáz- ta meg, de a tudósok érdeklődését is felcsigázta, akik belevetik ma­gukat a hőjelenségek vizsgálatá­ba, kialakítva az új tudományágat, a termodinamikát. A huszadik század elejére egy­re kevesebb a magányos feltaláló, a kutatóintézetek térhódításával párhuzamosan ők is bekapcsolód­nak a csapatmunkába. Feltalálók és újítók egy sor jelentős ered­ményt produkálnak ugyan, de úgy tűnik, a csapatmunkáé a jövő. Érdemes leszögezni, hogy a kutatás egyes területei olyan nagy teljesítményű és méregdrá­ga berendezéseket igényelnek, amiket csakis a nagy anyagi támo­gatást élvező tudományos intéz­mények engedhetnek meg ma­guknak. így például a magfizikai kutatások, az elemi részecskék vizsgálata csakis nagy nemzetközi összefogással képzelhető el, arról nem is beszélve, hogy nagy sűrű­ségű integrált áramkörök sem ké­szíthetők a konyhaasztalon. De hogy akár ma is születhet alapvető jelentőségű találmány, arra a leg­jobb példa Paul Christian heilbron- ni ácsmester esete. Az 1983-as tavaszi hannoveri vásár szenzációja egy házi készí­tésű olajkályha volt. Paul Christian készülékének az érdekessége az volt, hogy a szennyezett fáradtolajjal működő kályha csövét nem vezet­ték a kéménybe, az égéstermék a kályha által kifűtött helyiségbe kerül és semmilyen mérgező anyagot nem tartalmaz! A találmány lényege egy füst­gázmosó henger, amelynek egyik végén beáramlik a füst, a másikon kijön a meleg, tiszta levegő. A füstgázmosó elve már régen ismert, sőt használják is, csak ép­pen kicsi hatásfokkal (akárcsak Newcomen gőzgépét harmadfél évszázaddal ezelőtt): ez a savas esők elve. A gyárak, üzemek, erőművek, közlekedési eszközök által kibo­csátott füst a levegő felsőbb réte­geibe jutva a párával, esőcsep­pekkel reakcióba lépve a vízcsep- pekben megkötődik. Ezzel a leve­gő ugyanis megtisztul, de - külö­nösen a füstben jelenlevő kén ha­tására - a vízcseppek savas kém­hatásúvá válnak, így a földre le­hulló eső komoly károkat okoz a növényzetnek, elsősorban az er­dőket pusztítja. Ezt a jelenséget igyekeznek kihasználni az egyes légtisztító berendezések: a ké­ménybe kerülő füsthöz fúvókákon keresztül vízcseppeket kevernek. A méregdrága berendezés hatás­foka azonban sok kívánnivalót hagy maga után, mivel egyrészt a fúvékáknak holt terük is van, ahol a reakció nem megy végbe, másrészt az általuk porlasztott vízcseppek mérete aránylag nagy, azok aktív felülete ennek megfele­lően kicsi, ami a kis hatásfok egyik fő okozója. Paul Christian szerkezetének leglényegesebb része egy lyuka­csos tárcsa. Egy vizszivattyú vé­kony sugárban nyomja a vizet a forgó tárcsára, ez porlasztja szét a folyadékot mikroszkopikus mé­retű részecskékre. A forgó tárcsa minden eddigi fúvókánál fino­mabbra porlasztja a vizet, több­szörösére emelve a légtisztító ha­tásfokát. A vizporlasztó tárcsa több év­százados játék, a búgócsiga elvét használja fel: míg az álló csiga azonnal eldől, addig felpörgött ál­lapotban keményen áll a tenge­lyén. A jelenség magyarázata az ún. Coriolus-erő, amely a forgó rendszer testjeire hat, a forgási tengellyel megegyező irányban. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a kerékpár esetében, ame­lyen álló helyzetben csak a artis­ták tudnak egyensúlyban maradni, míg mozgásban bárki vidáman ke­rekezik vele az elesés legkisebb veszélye nélkül. Mint sejthető, a forgó tárcsa által keltett erőhatás nemcsak arra elég, hogy szétporlassza a semle­gesítő oldatot, de arra is, hogy alapos huzatot hozzon létre a kályhacsöben, ennek megfelelő­en nincs is szükség kéményre. A heilbronni feltaláló még ennél is tovább ment: füstmosóját hőcse­rélőnek használja, amivel családi házának fűtésénél több mint tíz százalékos megtakarítást ért el. Mivel a füstgázmosó olyan tökéle­tesen működik, hogy a kifűtött he­lyiségbe is lehet vezetni az „égés­termékeket“, a berendezés iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg, végül a világhírű Kroll cég meg is vásárolta a gyártási jogot, a készülék továbbfejlesztett válto­zatát már gyártják. Paul Christian esete is bizonyít­ja, hogy a nagy kutatólaboratóriu­mok árnyékában is lehet nagy dol­gokat véghezvinni, napjainkban is konstruálhatnak jelentős berende­zéseket, gépeket az egyedül dol­gozó feltalálók-újítók, óriási hasz­not hajtva a társadalomnak. Hazánkban az újítómozgalom­nak a CSKP KB 8. ülésének hatá­rozata adott új impulzust és pers­pektívát: a tudományos-műszaki fejlesztés egyik jelentős forrásá­nak ismerve el a feltalálók és újí­tók munkáját, elsőrendű jelentősé­get tulajdonít tevékenységüknek. Az újítóknak ma már hivatalos fórumuk is van: a bratislavai Szak- szervezetek Háza mellett működik a milliomos feltalálók-újitók klubja. A tagfelvétel kritériuma, hogy a je­lentkezőnek hitelt érdemlően iga­zolnia kell, hogy eddigi újitása(i), találmánya(i) legalább egymillió korona hasznot hajtottak a társa­dalomnak. A milliomos feltalálók- újítók klubja saját alapszabályzat­tal működik, tagjai számára érdemérmeket bocsát ki, ami min­den más kitüntetéshez hasonlóan a megfelelő alkalmakkor viselen­dő. Rendkívül lényegesek a klub tagjainak találkozói, megbeszélé­sei, amelyeken a tapasztalatcsere mellett a metodikai seqitséqnyúj- tás a legfontosabb. A klub egyik célja tagjai számának növelése - jelenlegi taglétszámuk mintegy hatszáz fő ezzel is szélesítve azok táborát, akik sokat tesznek a társadalomért. Újat, jelentősét alkotni minden korban nehéz feladatnak számí­tott. Bár utólag a fejlődés éve töretlennek tűnik, az újat akarók­nak nagy harcot kell(ett) vívniuk gondolataik érvényesítéséért. Ma is- akadnak értetlenek, irigyek, gán- csoskodók. Szerencsére azonban egyre szélesebb körben övezi elismerés a feltalálókat, egyre több támogatásra számíthatnak munkájukban. Egyre több lehető­ség kínálkozik arra, hogy a jelen­tős találmányok, újítások ne poro­sodjanak szerzőik íróasztalának mélyén, de a lehető legrövidebb időn belül alkalmazásra kerülje­nek. Hiszen minden újítás, talál­mány a társadalomnak hajt hasz­not, tehát valamennyiünket gaz­dagít. OZOGÁNY ERNŐ MEGMENTETT MILLIÓK Érdekességek, újdonságok HALÁLOS VÍRUSKÉZFOGÓ A sárgaság eddig ismeretlen, különösen veszélyes formáját fedezték fel amerikai kutatók: a delta-hepatitiszt. Körülbelül 200 millió embert fenyeget a világon a fertőzés veszélye: a hepatitisz-b- vírusok gazdái betegedhetnek meg delta-hepatitiszben. A delta-vírusok különlegességét már 1977-ben fedezte fel Mario Rizetto olasz orvos. A delta-vírus csak akkor válik virulenssé, ha hepatitisz-b-vírus veszi a „hátára“ — a kórokozó ráakaszkodik a b-vírus membránjára. Egyedül a delta-vírus ártalmatlan. A most felfedezett herpatitisz veszélyességét jól bizonyítja a Maracaibo közelében, egy indiántörzs körében kirobbant járvány. A 149 megbetegedettből 34-en meghaltak, további 22 beteg esetében pedig krónikussá vált a sárgaság. A két kórokozó között a delta-vírus esetében először megfigyelt együttműködés számos olyan fertőző betegség megértésének kulcsa lehet, amelynek okát az orvosok eddig még nem ismerték. HIDEGFIZIKA A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetében a hélium-3 izotóp fizikai tulajdonságait vizsgálják rendkívül alacsony hőmérsék­leten. A kutatásoktól az elemek olyan új tulajdonságainak a felfede­zését várják, amelyek rendkívüli körülmények között: erős mágnes­térben, nagy nyomáson vagy nagyon alacsony hőmérsékleten nyil­vánulnak meg. A moszkvai laboratóriumban az abszolút nulla fokot (mínusz 273 fok) néhány ezred foknyira megközelítő nagyon ala­csony hőmérsékletet állítanak elő egy új berendezéssel. Ezen a hőmérsékleten gyakorlatilag megszűnik a molekulák hömozgása. Az elemek meghökkentő tulajdonságokat vesznek fel: egyes fémek például szupravezetővé válnak, a hélium nemesgáz pedig szuperfo­lyékony lesz. A hélium eddig az egyetlen anyag, amely közönséges nyomáson a legalacsonyabb hőmérsékleten sem kerül szilárd hal­mazállapotba. A HANGYÁK „HÁZIÁLLATAI“ A hangyáknak döntő szerepük van az erdők biológiai egyensúlyá­nak fenntartásában és a fák növekedésében. Egyetlen délutáni óra alatt 25 ezernyi levéltetút és ötezer hernyót gyűjtenek össze egyetlen hektárnyi lombos erdőben - állapították meg a lancasteri (Anglia) egyetem kutatói. Egyes kísérletekben a hangyákat távol tartották bizonyos fáktól - a fák kárára. Hangyavédelem nélkül a levelek tíz százalékát lerágták a kártevők, hangyavédelemmel csak egy száza­lékát. A leveleik tíz százalékát elveszített fák 30 százalékkal keve­sebb faanyagot hoznak. Természetesen nem valamennyi hangyafaj nyújt a fáknak biológiai védelmet. Azok a hangyafajok például, amelyek levéltetveket gondoznak és fejnek édes nedvükért, hogy ezzel táplálják utódaikat, a levéltetveken túl, járulékosan is ártanak a fáknak. MIGRÉN - ZIVATAR AZ AGYBAN Az „ezerarcú betegség“, a migrén okának új elméletét fejtette ki Martin Lauritzen, svéd orvos egy tudományos tanácskozáson. „A klasszikus migrén az epilepsziával rokon betegség" - állítja a svéd kutató. Eddig azt tartották az orvosok, hogy a klasszikus migrént a fejben levő vérerek összehúzódásának és kitágulásának a válto­zása okozza. A klasszikus migrénre jellemző látási zavarok, amelyek a fejfájásroham következményei, arra a feltevésre késztették a svéd kutatót, hogy a migrén valószínűleg idegi eredetű panasz - „zivatar az agyban“, amely az agykéreg vérellátásának csökkenéséhez vezet. Hogy a migrénes betegek agyában valóban keringési zavar alakul ki, ezt számítógépes tomográfiával sikerült bizonyítani. Kide­rült, hogy migrénes rohamban a vérellátás zavara percenként mintegy 2,2 milliméteres sebességgel terjed az agykéregben és több órán át tart. Ha Lauritzen elméletét más kutatásokkal is sikerül bizonyítani, megnyilik az út az eddig gyógyíthatatlannak tartott panaszok enyhítésére, megszüntetésére. KORMÁNYOZHATÓ MINI-LÉGHAJÓ Az Angren-84 nevű mini-léghajóval az üzbegisztáni Angren város határában kísérleteznek szovjet mérnökök. A földről rádióval irányít­ható járművet a gondolájának szárnyaira szerelt két belsőégésű motor hajtja. A kis léghajó kövérkés szivarléggömbjének hossza kilenc méter, szélessége három méter. Több mint százméteres magasságba emelkedik, ami elég ahhoz, hogy hasznos munkát végezhessen a mezőgazdasági növényápolásban, s az óriási erdő­területek légi felügyeletében. (d) V T V «r ■S 1985. II. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom