Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-04 / 1. szám

ge Luis Borges nyi éve már annak, hogy s Reyes, a regényíró fia, íélte nekem ezt a történe- Iroguéban, egy nyári est­ion. Emlékezetemben összekeveredik egy gyü- iosszú krónikája és tragi- áge, az eukaliptuszok or- gillatával és a madarak al. rt mindig, most is a két tekervényes történelmé- szélgettünk. Azt állította, bizonyára hallottam Juan io Nolanról, aki derék, és agyafúrt ember hiré- IJc^tt. Azt hazudtam, hogy -'‘Nolan, a .kilencvenes táján elhunyt, de az em- továbbra is úgy emlé- < vissza rá, mint egy ba- Voltak becsmérlői is, k mindig akadnak. Elme- nekem egy ördögi tettét közül. A dolog kevéssel anantiales-i csata előtt meg, melynek két Cerro -i gaucho főszereplője, el Cardoso és Cerman ra, volt. gyan és miért keletkezett lyúlöletük? Hogyan lehet- Ideríteni egy század el- val e két férfi sötét históri- ikikröl a végzetes párvia- rén kívül más nevezetes- lem maradt fenn. Reyes ak Landerecha nevű ije, „kinek tigrisbajsza szájhagyomány útján ty részlet birtokába jutott, iket most minden kezes­eikül adok át, mert hiszen jtés és emlékezet sok- gen leleményesek, nuel Cardoso és Cerman ra legelői egymás mellett sk el. A gyűlölet eredetét, lint más szenvedélyét is, g homály borítja, ám be­ak holmi jelöletlen mar- íiatt támadt ellenségeske- I, még egy versenyről, Silveira, aki erősebb volt, ította Cardoso lovát senypályáról. Rá néhány ira a helyi boltban hatal- ártyacsatát vívtak, Silvei- télytársa minden ütésé- ratulált, de végül is fillér hagyta a másikat. Mi­tt a pénzt az övébe rej- köszönetet mondott Car- ak a tanulságos leckéért, szem, akkor majdnem öl­intek. A játéknak nagy kedés lett a vége és a je- őknek, voltak egynéhá- kellett szétválasztaniuk egymástól őket. Ilyen kérlelhe­tetlenül küzdött meg abban az időben férfi a férfival, acél az acéllal; ennek a történetnek az a különlegessége, hogy Manu­el Cardoso és Carmen Silveira kése.nem egyszer állt kereszt­be, hol alkonyatkor hol hajnal­ban azonban sohasem vere­kedtek a legvégsőkig. Mintha nyomorúságos és alpári életük egyetlen vagyona a gyűlölet lett volna s ezt halmozták a végtelenségig. Anélkül, hogy sejtették volna, mindkettőjük a másik rabszolgájává vált. Már nem tudom, hogy az események, melyeket elmon­dok, következmények-e avagy okok. Cardoso, inkább tétlen­ségből mint szerelemből fel­szedett egy szomszédlányt, Servilianát; amikor erről Silvei­ra tudomást szerzett, azon nyomban udvarolni kezdett a lánynak és a tanyájára vitte. Néhány hónap elteltével elza­varta, mert már az útjában volt. A felháborodott nőszemély Cardosónál keresett menedé­ket, aki eltöltött vele egy éjsza­kát és délben útjára bocsátot­ta. Nem kellett neki más után a konc. Azokban az években, Servi- liana előtt vagy után, történik az az eset, a juhászkutyával. Silveira nagyon ragaszkodott hozzá és Harmincháromnak keresztelte el. Egy nap az árokban találták meg a kutya tetemét. Silveira nem titkolta, hogy sejti* ki mérgezte meg a kutyáját. Hetven telén, mikor kitört az apariciói forradalom, mindket­ten ugyanabban a szatócsbolt­ban ültek a kártyaasztalnál. Egy félvérképű brazil, aki egy lázadó lovasosztag parancs­noka volt, rövid beszédet inté­zett a jelenlevőkhöz, kijelentet­te, hogy a hazának szüksége van rájuk, hogy a kormánypárti elnyomás tűrhetetlen, fehér rangjelzéseket osztott ki nekik s ezután a pár perces beveze­tő után, amiből egy szót nem értettek, valamennyiüket elve­zette. Még azt sem engedték meg nekik, hogy elbúcsúzza­nak a családjuktól. Manuel Cardoso és Cerman Silveira beletörődött sorsába; a katona élete nem volt elviselhetetle­nebb a gaucho életénél. Hozzá voltak már szokva ahhoz, hogy nyereggel a fejük alatt a sza­badban éjszakázzanak, em­bert ölni nem esett nehezére annak a késnek, melynek gya­korlata volt az állatok lebunkó- zásában. Képzelő erejük hiá­nya megszabadította őket a fé­lelemtől és a részvéttől, bár mikor rohamra indultak, olykor a félelem hatalmába kerítette őket. A kengyel és a fegyverek remegését mindig hallani a tá­madás előtti percekben. Az a férfi, aki az elejét megússza sérülés nélkül, később sebez- hetetlennek tartja magát. Hon­vágyuk nem volt. A haza fogal­ma idegen volt a számukra; a kalapjukra illesztett jelvények ellenére mindegy volt nekik, kinek az oldalán állnak. Megta­nulták, mi mindent lehet a top­jával művelni. A menetelések és visszavonulások alatt arra a következtetésre jutottak, hogy a fegyverbarátság nem akadályozza meg őket abban, hogy továbbra is vetélytársak maradjanak. Vállvetve harcol­tak, de, tudomásunk szerint, egy szót sem váltottak egy­mással. Hetvenegy őszén, mely igen kínkeserves volt, utolérte őket a vég. A csata még egy óráig sem tartott és egy olyan helyen folyt le, melynek sohasem tudták meg a nevét. A csata-helyszí­neket a történészek szokták később nevekkel ellátni. A harc előestéjén Cardoso beosont a parancsnok sátrába és hal­kan megkérte, hogy győzelem esetén bocsásson a rendelke­zésére egy színest, mivel még sohasem kaszabolt le egyet sem és szeretné tudni, hogy milyen érzés. A felettese meg­ígérte, hogyha igazi férfi módjá­ra fog harcolni, megteszi neki ezt a szívességet. A fehérek többen voltak, de az ellenfél jobb fegyvezettel bírt és egy domb tetejéről ritkí­totta őket. Két fölösleges ro­ham után, melyek nem érték el a dombtetőt, a súlyosan sebe­sült parancsnok megadta ma­gát. A saját kérésére, ott hely­ben végeztek vele. Az emberek letették a fegy­vert. Juan Patricio Nolan, a színesek kapitánya, félreért­hetetlen parancsot adott az összes fogoly kivégzésére. Cerro Largoból származott és nem volt számára ismeretlen Silveira és Cardoso régi gyű­lölködése. Maga elé hívatta őket és így szólt hozzájuk:- Jól tudom, hogy ti ketten látni sem bírjátok egymást, és már hosszú ideje vártok az alkalmas pillanatra. Jó hírem van a számotokra. Még mielőtt a nap leáldozik, bebizonyíthat­játok, melyikótök az igazi férfi a talpán. Állva lefejeztetlek benneteket és versenyt futtok majd. Istene a megmondha­tója, ki lesz a győztes. A katona, aki elővezette a foglyokat, ismét visszakísér­te őket. A hír futótűzként terjedt az egész táborban. Nolan úgy -döntött, hogy a versenyfutás teszi fel a délutáni programra a koronát, azonban a foglyok küldöttet menesztettek hozzá, azzal a kéréssel, hogy ők is szeretnének tanúi lenni az eseménynek és fogadásokat is akarnak tenni a győztesre. No­lan értelmes ember volt és hagyta magát meggyőzni, fo­gadásokat kötöttek pénzben, lószerszámban, vágófegyver­ben és lovakban, amiket majd kellő időben átadnak az özve­gyeknek és a rokonságnak. Rendkívüli hőség volt; az ese­mény négyig váratott magára, így senkinek sem kellett le­mondania a délutáni sziesztá­ról. Nolan, kreol szokás sze­rint, még egy óráig várakoztat­ta őket. A többi tiszttel elemez­ték a győzelmet, míg a szárny­segéd ki-be járkált a teáskan­nával. A poros út mindkét oldalán, a sátrakkal szemben, sorok­ban ülve várakoztak a foglyok hátrakötött kezekkel, hogy ne legyen velük gond. Némelyikük káromkodással könnyített ma­gán, egyikük belekezdett a Mi­atyánkba; szinte valamennyien bambán meredtek maguk elé. Magától értetődően nem is do­hányozhattak. Már nem érde­kelte őket a verseny, de mind­annyian figyeltek.- Nekem is megcibálják az üstökömet - mondta az egyik irigykedve.- Igen, a többivel együtt - válaszolt egy másik fogoly mellette.- Veled együtt - vágott visz- sza az első. Az egyik őrmester kardjával vonalat húzott az úton keresz­tül, Silveirának és Cardosónak feloldották a csuklóit, hogy szabadabban futhassanak, öt- könyöknyi távolság volt kettő­jük között. Ráálltak a vonalra; némelyik tiszt kérte őket, hogy ne okozzanak nekik csalódást, mert bíznak bennük és nagy összegekben fogadtak. Silveira számára Pardo No- lant jelölte ki a sors, akinek a nagyszülei kétség kívül a ka­pitány családjának a rabszol­gái voltak és az 6 nevét visel­ték; Cardoso mellé a színesek ítéletvégrehajtója állt, egy java­korabeli férfi, aki, hogy meg­nyugtassa az elítélteket, vállon veregette őket, és ahogyan szokta mondani: 4,Fel a fejjel barátom, az asszonyok többet szenvednek a szüléskor.“ Mindkét férfi előrenyújtott törzzsel, várakozó testhelyzet­ben állt, rá sem pillantva a má­sikra. Nolan megadta a jelt. Pardo, aki vérszemet kapott a szerepléstől, elhamarkodta a dolgot és kardja egy tátongó, fültől fülig érő sebet hagyott, míg a másik beérte egy kes­keny vágással. Mindkét torok­ból vérsugár szökött elő. A két versenyző néhány lépést tett és elórebukott. Cardoso esté­ben kinyújtotta a karját. Ö nyert, jóllehet ezt soha nem tudta meg. VÉGH ZSOLDOS PÉTER fordítása D ézi Tusilkina a remény szárnyain röppent a vas- és edénybolt felé. (Valójában nem Daisynek hívták, hanem Duszjának, de senkinek sem engedte meg, hogy így szólítsa. „Undok falusi név, ki nem állhatom! Hívjatok csak egyszerűen Daisynek!“) Kémei azt jelentették, hogy import teáskészletek érkeztek az üzletbe. De nem volt szerencséje: mire odaért, már szétkapkodták. Az élet minden értelme elveszett Dézi számára, reményei szárnyaszegetten lekonyultak. Ám egyszer csak arra lett figyel­mes, hogy az elárusító aki a szomorú hírt közölte vele, mintha jeleket adna szemével. Vagy csak úgy rémlett?... De nem, most mintha megint kacsintott volna... Déziben újból feléledt a szivár­ványszínű remény. Türelmetlenül topogott a pult előtt. Amikor mindenki távozott a pulttól, az elárusító megszólalt:- Látom, nagyon el van keseredve. Megsúghatom, jött más árunk is, de. még nem kezdtük árusítani. Tudnék magának szerezni belőle.- Ó, nem lennék hálátlan! - mosolyodon el Dézi.- Szó sem lehet ilyesmiről - mondta a szimpatikus eladó ellentmondást nem tűrő hangon. - Van itt egy szerviz, egyedi darab. Igaz, nem olcsó, de ne sajnálja az árát. Dézit nem kellett a vásárra rábeszélni. Otthon, ahogy kipakolta a teáskészletet, majd kibújt a bőréből. Boldog kiáltásokat hallatott, ámuldozva sóhajtozott, csettintgetett a nyelvével, tánclépésben járta körül az asztalt. Ha valaki titokban meglesi, azt hitte volna, hogy egy vallási szekta rituális szertartá­sát végzi! Érthető volt azonban Dézi jókedve, hiszen már régóta álmodo­zott valami ehhez hasonló modern holmiról... Vegyük csak a csészéket, milyen gyönyörűek! Ki ne unná már a szabályos kerek csészéket?! Hát ezek távolról sem olyanok. Szó sincs kerekségről - valamennyi négyszögletes, egyikük sem áll egye­nesen a talpán, hanem könnyedén oldalra dől, mintha valamilyen klasszikus táncot lejtene vagy udvariasan meghajolna. Ó, de kecses, milyen arisztokratikus! Hát még a csészealjak! Alaprajzuk enyhén hosszúkás, olyanok mint egy kis csónak, vagy egy hajócska: az egyik végük szinte egyenes - ez a tatjuk, a másik elvékonyodik - ez a orruk. A teáskanna meg igazi mestermű! Mivel minden az összeha­sonlítás révén ismerszik meg a legjobban, Dézi odaállította mellé a régi teáskannáját. Milyen közönséges a csőre, milyen primitív a füle! Hogy is tudott teát főzni ebben a vacak kannában!... NAGYEZSDA CSEREPANOVA Modem Bezzeg az új! A csőre nem felfelé hajlik, hanem oldalt, és egy kicsit lefelé. A füle meg háromszögre emlékeztet. Micsoda pompás darab! Mintha a tábornokuk lenne, úgy magasodik a csészék fölé, s csőrével mintha az utat mutatná nekik... És milyen csodás a készlet mintázata! Olyan, mint a viharban hullámzó fű vagy a szélborzolta haj. A színe? Egyből nem is tudná Dézi megmondani, milyen színű, de emlékezteti valamire... Igen, megvan! A nyáron az iroda alkalmazottai kirándulást rendeztek. Alkonyatkor, amikor már hazafelé készülődtek, egy tehéncsorda ballagott el mellettük. A tehenek után egy csomó... hm, hm,... lepény maradt az úton. Azoknak volt ilyen színük. Dézi persze ezt senkinek nem fogja elmondani, hiszen nem mindenki tudja felfogni, hogy most ez a legdivatosabb szín. Másnap estére meghívta a kollégáit. Most majd mindenki megtudja, micsoda ízlése van Dézinek! Hadd pukkadjon a főnök felesége! Az este jól kezdődött. A nők elsápadtak, amikor felrakta az asztalra a csészéket és a teáskannát. Nyilván az irigységtől. Hiszen az az ostoba lllidor Arisztarhovics, miután minden oldalról megszemlélte a csészéjét, megkérte:- Ha lenne olyan kedves? Jevdokija Ivanovna, nekem pohárba öntsön. Tudja, valahogyan azt szoktam meg. És eltolta maga elöl a csészét. Pedig Dézi a legeredetibbet választotta neki, mégiscsak a főnöke. De úgy látszik, nem tudja értékelni... Ahogy odébbtolta a csészét, a felesége felsikoltott:- Leforráztál, te idióta! Azonban nem történt különösebb baj: a tea nem volt olyan forró. Csak az asszony fehér ruhája lett foltos. Igaz, Dézi is leöntötte az új térítőt - a kanna-tábornok nem a csészékbe csurgatta a teát, hanem az asztalra. Annyi baj legyen, majd leadja a mosodába. Amikor a vendégek távoztak, Dézi elégedetten nyújtózott, aztán jóízűt ásított. Holnap vasárnap, majd reggel elmossa az edényt. Letakarja addig újságpapírral, hogy ne legelésszenek rajta a legyek. Van is itt egy újság, nyilván ittfelejtette valaki. Ahogy szétnyitotta a lapot, egy nagybetűs címen akadt meg a tekintete: Suta formák - suta kezek. Olvasás közben arcán érdekes változás ment végbe: először elöntötte a pír, aztán elfehéredett, majd foltok ütköztek ki rajta a halvány rózsaszínből a bíborvörösig mindenféle árnyalatban. Felragadta az egyik csészét, megnézte az alját, ahol a cégjelzést szokták feltüntetni. És tényleg! A cikkben pont arról a gyárról volt szó, amelynek a márkája állt a csészén. Mi több, éppen ezekről a készletekről. A négyszögletes csészékről, a hajócskaszerű alátétekről, meg arról az érdekes színükről... Keserű könnyek gördültek ki Dézi szeméből. Elhajította az újságot és a fogai között sziszegte:- Undok szörnyetegek! Fenyegetően meglendítette az öklét. Hogy kit fenyeget, maga sem tudta volna megmondani. Talán a négyszögletes csészéket, talán a cikkírót, talán a vendégeket... Valószínűleg az utóbbiakat. Hogy röhögnek most rajta, hogy gúnyolódnak... Na várjanak csak! Nem egyedül a szerviz modern holmi a világon! Dézi már régen kinézett magának a kirakatban egy festményt. Az igen, az aztán valóban modern! Igaz, fogalma sincs, mit ábrázol, de majd kihámozza. Feltétlenül megveszi azt a képet... Meglátjuk, ki nevet a végén! Energikus mozdulattal lesöpörte az asztalról a kannatáborno­kot az egész hajórajával, és nekiült, hogy kérvényt fogalmazzon: folyósítsanak neki sürgős kölcsönt. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása CSÓTÓ LÁSZLÓ rajza Török Elemér Jelentés PirosUk távol az égi tenger, jön a nyugalom az esti csenddel. Csónakott ringat a folyó csobogva, partján a jegenye óriás kopja. Őszi bokrok - a táj tarka nyája, zizzen a szélverte nád bugája. Halvány ködben úszó halásztanyákon árvalányhajt simogat az álom. Lovas szekér a dűlőúton Túl a Mojván s a'Füzerőn köd ül már a dombokon, valahol gulya kolompol, est gubbaszt a lombokon. Füvet borzol a könnyű szél, tücskök hangját hallgatom, csendjét küldi a végtelen fehér galambszárnyakon. A tiszta fényű ég alatt csupa virág a szivem, gyermekkoromról álmodom, ne zavarjon senki sem. Szekér jön a dűlőúton, a bakon ősz ember ül, bögölyhad kering zümmögve a lovak feje körül. A nagyapám ő, mosolyog, s szól: ülj mellém unokám - kisimulnak a mély ráncok balladás szép homlokán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom