Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Beszélgetés Vladimír Lokvenc mérnökkel, a szövetségi és a szlovák kormány megbízottjával am TKHEDll mmnmRnn™ ^ I uumUbumllliijIjL) = Az egész ügy közvetlenül érint bennünket. Hiszen Hainburg Bratislava orra alatt, jobban mondva fölött van. Nem lehet számunkra közömbös, mi történik tólünk pár kilométerre fölfelé a Dunán. Erről folytattuk a következő beszélgetést Vladimír Lokvenc mérnökkel, a szövetségi és a szlovák kormány megbízottjával, aki a Gabcí- kovo-nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének megbízottja is. Ez az építkezés az utóbbi időben az osztrák tömegtájékoztató eszközök kedvenc témái közé tartozik. • Hainburg esete, amely annyira fölkorbácsolta az osztrák és a nemzetközi közvéleményt, szakmai körökben továbbra is éles viták tárgyát képezi, ön, aki a vízi erőmüvek építésének szakembere, és a Duna kérdéseivel foglalkozik, bizonyára figyelemmel kíséri ezeket a vitákat. Mi az ön véleménye?- Bevezetőként szeretném elmondani, hogy Hainburg esetével, ahogyan azt ön nevezte, már 1951 óta foglalkozunk. Akkor még csak kerettervekből indultunk ki, amelyek szerint a Duna osztrák szakaszán a hainburgi vízi erőmű az utolsó osztrák vízlépcső lesz, azonban lényegesen alacsonyabb szinten, mint ahogyan azt ma tervezik. Erre épült volna a folyó energetikai potenciálja kihasználásának csehszlovák tervezete is. Az osztrákokkal folytatott első kormányszintű tárgyalásokra 1955 szeptemberében került sor. Akkor megkérlek bennünket, mérlegeljük a közös csehszlovák-osztrák dunai lépcső építésének lehetőségét. Hogy miért? Mert az osztrákok már akkor, maguk is a Hainburgnál építendő vízi erőmű ellen voltak, pedig akkor ezt a lépcsőt lényegesen kisebb duzzasztással tervezték, mint ahogyan ma - főleg az osztrák területre gyakorolt káros hatása miatt. Ausztria hivatalos körei akkor hozzávetőlegesen ugyanazokat az érveket használták, mint amelyekkel most az ellenzők lépnek fel. A csehszlovák fél eleget tett az osztrák fél kérésének, és közösen áttanulmányoztuk a vízi erőmű helyének három változatát. 1957 áprilisában kormányszintű megállapodás született arról, hogy az 1873,3 folyamkilométernél közösen építjük fel a Bratislava-Wolfst- hal lépcsőt. Ehhez közösen kidolgoztuk a szerződéses tervezetet. Az építkezés azonban, főleg pénzeszközök hiánya miatt, nem kezdődött meg. Megállapodtak abban, hogy kedvezőbb időben folytatják a tárgyalásokat. Az 1959-69-es időszakról van szó, amikor megszakadtak a tárgyalások. Ami azonban fontos, és amiért tulajdonképpen ezt a történelmi kitérőt tettem: a Bratislava-Wolfsthal vízi erőmű közös építéséről kötött megállapodással szilárd támpontot kaptunk a Duna alacsonyabban fekvő szakaszának sémájához, a folyó közös kihasználásához a Magyar Népköztársasággal. A Gabőí- kovo-nagymarosi Vízlépcsőrendszer terve az említett Bratislava-Wolfsthal vízlépcsőre kötődik, tehát nem az osztrákok által most javasolt új Hainburgra. Ami az én véleményemet illeti a Hamburg körül kibontakozott osztrák vitákról, tömör leszek: úgy vélem, hogy az osztrák szakemberek nem tájékoztatják helyesen és alaposan sem a szakmai köröket, sem pedig a közvéleményt, hiszen elhallgatnak néhány súlyos tényt. Olyanokat, amelyekkel húsz évvel ezelőtt érveltek. Nem hasonlítják össze objektív módon más, a fel- használás általuk javasolt sémáival, például a Bratislava-Wolfsthal lépcső kihasználásával. Ez a lépcső a 152 méter tengerszint feletti duzzasztásé regels- brunni és a bécsi vízlépcsőhöz kapcsolódik. • Képzelje el, hogy ön osztrák állampolgár és valamennyi szükséges információval rendelkezik. Ebben az esetben támogatná a hainburgi erőmű építését vagy nem?- Az osztrákokkal teljes mértékben egyetértek, főleg ami a Duna energiájának kihasználását illeti. Olcsóbb, mintha szénből, importált kőolajból vagy atomerőmű építésével, de főleg az erőművekhez szükséges tüzelőanyag megvásárlásából nyernék. Mint osztrák állampolgár minden erőmmel támogatnám, hogy a Dunán egy újabb vízi erőművet építsenek. Csakhogy a rendelkezésemre álló információk birtokában határozottan és egyértelműen a hainburgi vízi erőmű építése ellen lennék. • Miért? Mivel indokolná ezt?- A hainburgi vízi erőmű építésével főleg Ausztria veszítene energiát a Hamburg, valamint a Duna és a Morva folyó összefolyása közötti rövid szakaszon, de a közös csehszlovák-osztrák szakaszon is. És nem kis mennyiségről van szó. Évente ez körülbelül 770 millió kilowattóra energiát jelent. Csehszlovákiát e veszteségnek körülbelül 36 százaléka sújtaná. Évente így 275 millió kilowattóra energiával lennénk szegényebbek, ami szintén nem elhanyagolható. Hisz ennyit még az Őrlik, a Slapy vagy a Nosice (évi termelése 150 millió kilowattóra) vízi erőmű sem termel évente. A madunicei vízi erőmű például évente 140 millió kilowattórát termel. Hainburg azonban sokkal érzékenyebben érinti Ausztriát: évente félmilliárd kilowattóra energiaveszteséget jelent az országnak. Másik ellenvetésem a hainburgi vízi erőműnek a Bécsbe irányuló víziközlekedésre gyakorolt hatására vonatkozik. A vízi erőmű felépítésével Gabcíkovónál a duzzasztás és Hainburgnál az alsó szint közötti különbség 3,5—4,5 méter lenne. Vagyis a vízszint nem kapcsolódna egymáshoz, s ezzel nem tudná biztosítani a hajójáratokhoz szükséges három és fél méteres mélységet. Ezt főleg az osztrák szakemberek szorgalmazták a Duna-bizottságban, mert azzal számoltak, hogy a jövőben a bécsi kikötő kisebb tengeri hajókat is fogadni fog. A hainburgi vízi erőművet ezért egy nagyobb hajózsilippel is el akarják látni. Lényeg azonban a hajózáshoz szükséges mélység. Enél- kül automatikusan lehetetlenné válik a Bécsbe irányuló mélyvízi hajózás, ami gyakorlatilag Bratislavánál érne véget. Ha osztrák állampolgár lennék, környezetvédelmi érveket is felhoznék. Ezekről már sokat írtak lapjaink. Csupán hozzáteszem, hogy a Bratislava-Wolfsthal közös erőmű építésével, amely a re- gelsbrunni lépcsőhöz kapcsolódna, megszűnnének' a hainburggal összefüggő fő környezetvédelmi akadályok is. • ön azonban csehszlovák állampolgár. ..- .... ezért nem hagyhatom figyelmen kívül saját érdekeinket. Nézzünk azonban először a térképre és tekintsük át a dunai eröműlépcsőket, amelyeket Bécs fölött építettek és terveztek. Felhívom a figyelmet enrgiatermelésükre. Ezek az erőművek évente fokozatosan - felülről lefelé - ennyi energiát termelnek: 286, 179, 168, 210, 200, a tervezettek 187, és 150 millió kilowattórát. Következik az alterwörthi erőmű 335 millió kilowattórával, a greifensteini (284 millió kilowattóra) erőművel együtt, amely Bécset védi. Ezt követi a bécsi vízlépcső 141 millió kilowattórával. Az osztrákok azonban Bratislava fölött olyan erőművet akarnak felépíteni, amelynek termelése évente 366 millió kilowattóra lenne! Ez annyit jelent, hogy 152 méter tengerszint feletti magasságon olyan duzzasztást kellene kialakítani, amelyre az osztrák főváros fölött kialakított erőmű-rendszer megtervezésénél még gondolni sem mertek. Aligha kell hangsúlyoznom, hogy az ilyen vízlépcső közvetlenül fővárosunk felett - kedvezőtlen körülmények esetén - súlyosan veszélyezteti Bratislava biztonságát. Az osztrák hivatalos személyiségek, beleértve a szövetségi kancellárt is, azt hangoztatják, hogy Hainburg Ausztria belügye. Egyetértek, de ha figyelembe vesszük az említett összefüggéseket, akkor a jószomszédi kapcsolatok érdekében - amit oly gyakran hangoztatnak az osztrák vezetők - illene figyelembe venni a szomszéd megjegyzéseit és érdekeit, s közösen megtárgyalni azokat. • Ha nem Hamburgot, akkor milyen más, hatékonyabb megoldást javasolna?- Wolfsthalt, amelynek alacsonyabb duzzasztása lenne, mint Hainburgnak, de hozzávetőlegesen hasonló esése lenne, mint a Bécs fölötti osztrák vízlépcsőknek. Erre kapcsolódna Regensbrunn, fgy használhatnánk ki a Duna energiáját teljes mértékben és főleg Ausztria tekintetében veszteségek nélkül. • Nem akarom elhinni, hogy a most említett tényekről az osztrák szakembereknek legalább a fele ne tudna. Felmerül tehát a logikus kérdés: miért hallgatnak mégis?-Talán rossz helyzetben vannak. Azok, akik értik az összefüggéseket, talán a vízi erőművet építő állami társaság alkalmazottai. A társaság vezérigazgatója a hainburgi vízi erőmű támogatói közé tartozik. Hogyan opponálhatnának? Mások viszont a dolgokba nem látnak bele kellőképpen, néhányan manipulálnak az adatokkal és a kutatások eredményeivel. Nem akarok mindenkit rossz szándékkal gyanúsítani. Az azonban bizonyos, hogy lebecsülik vagy elhallgatják azokat a kedvezőtlen körülményeket, amelyeket a tervezett erőmű rejt magában Csehszlovákia számára. 0 A burzsoá propaganda a hainburgi vízi erőmű elleni csehszlovák tiltakozásokkal párhuzamosan támadja a Gabőí- kovo-nagymarosi Vízlépcsőrendszert.- Ezeknek a „bírálóknak“ nincs igazuk. Igen, a Duna valóban sok fejfájást okozott és okoz még ma is. Ezért nagyon körültekintően láttunk hozzá a vízlépcsőrendszer tervének kidolgozásához és építéséhez. A hosszan tartó szárazság tönkretette a Duna menti erdőket. S a hosszan tartó magas vízállás nemcsak az erdőkre gyakorolt negatív hatást, hanem árvizeket is okozott. Voltak évek, amikor több tízezer hektár földet árasztott el a víz, anélkül, hogy gátszakadás történt volna, nem beszélve az 1965-ös katasztrófáról. Napjainkban a gabőíkovo- -nagymarosi vízi erőmű „bírálói“ mindent a feje tetejére állítanak. Azt állítják, hogy a fák az erőmű miatt pusztulnak el. Nem akarják elismerni, hogy már akkor megindult a pusztulás, amikor még az erőműről szó sem volt. Akkor felelős vízgazdálkodási szakemberek azt javasolták, hogy a Duna mindkét oldalán 250 méter szélességben irtsuk ki az erdőt, mivel a sűrű növényzet árvíz esetén akadályozza a viz visszafolyását, fagyok esetén pedig jégtorlaszok képződnék, ami szintén a víz visszahúzódását nehezíti. Ezzel megnövekedett az árvízveszély. Ha elfogadtuk volna ezt a javaslatot, akkor a Bratislava-Palkoviőovo közötti szakaszon ma már nem lenne erdő. Ellenkezőleg, a vízi erőműnek köszönhetően többségüket megőriztük. Végezetül szeretnék valamit hangsúlyozni, amiről néha megfeledkeznek. A Gabcíkovo- nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervének kidolgozása során száz alternatívát tanulmányoztunk át és ezután dolgoztuk ki az optimális terv alapján a biológiai tervet. Megerősíthetem, hogy megvalósítása az egész környezetre jótékony hatással lesz. VLADIMÍR JANCURA i. JSZÚ Kemény dió a bécsi kormány számára Ausztriában az elmúlt év utolsó napjaiban szakadás történt Fred Sinowatz második kabinetje és a „zöldek“ mozgalma között. Hiszen a hainburgi vízi erőmű elleni tiltakozás a mozgalom, mint politikai erő további létének próbakövévé vált. A kormány még az építkezés megkezdése előtt úgy döntött, hogy a térségben néhány hektár fát kivágat, ott, ahol az erőművet tervezte. Azonban el kell mondani, hogy amilyen gyorsan született meg ez a terv a hatóságok elképzeléseiben, olyan gyorsan indult romlásnak. Az eredetileg egyszerű ügy végül is kemény dióvá vált, amit a gyorsan segítségül hívott rendőrség, a karhatalom sem tudott széttörni. Ez ellenkező hatást váltott ki. Országszerte megszaporodott az erőmű ellenzőinek tábora. A karácsonyi ünnepek előtt Ausztria a „szégyen napját“ élte meg. A bécsi tömegtájékoztató eszközök így nevezték a tüntetők és a rendőrség összetűzését. Vér folyt és mindkét oldalon voltak sebesültek. Bekapcsolódott a szövetségi köz- társasági elnök és a bécsi érsek is. Néhány nap múlva már mindketten hiába szólították fel a tüntetőket a „megbékélésre“. A második világháború vége óta először az osztrákok egymást ütötték. Az újságírók „haditudósítók“ szerepében a konfliktus érdekes tálalásával tájékoztatták a felháborodott olvasókat. Fred Sinowatz szövetségi kancellár kénytelen volt karácsonyi „tűzszünetet“ hirdetni. Azonban a „zöldek“ tiltakozását nem lehetett megállítani. Csatlakoztak hozzájuk az ifjúsági mozgalmak, a környezetvédők, a főiskolások, de néhány politikai párt vezetője is. A legfelsőbb bíróság is beavatkozott a tiltakozásba, mégpedig úgy, hogy a vízi erőmű előkészítő munkáinak megkezdése ellen foglalt állást. A tüntetők kitartottak elhatározásuk mellett, hogy megvédjék a völgyet, gazdag növényzetével és állatvilágával együtt. Sátortábort létesítettek, ahol még az ünnepek alatt is körülbelül 300 ember tartózkodott. Meg akarták akadályozni a további erdóirtást, s megvédeni a korábban felállított barikádokat, amelyekkel elzárták a völgybe vezető utakat. Szilveszter napján, amikor sűrűn havazott és a hőmérő mínusz 6 fokot mutatott, senki sem hagyta el ideiglenes „lakhelyét“, a sátortábort. A sátrakat színes fóliával takarták le, hogy megvédjék a széltől és a hidegtől. Az újévet több ezren ünnepelték a táborban. Január 1-én fúvószenekar érkezett, s a környező vidék lakosságának részvételével nemzeti parkká nyilvánították a Dunának ezt á szakaszát. Ott, ahol korábban kivágták a fákat, ünnepélyes keretek között facsemetéket ültettek, s ígéretet tettek arra, hogy az egész völgyet, ahol a hatóságok az irtást végezték, ebben az évben fákkal ültetik be. ŐESTMÍR SLÁDEK )85. II. 1. • Az osztrák környezetvédők az ünnepeket is a sátortáborban töltötték (CSTK-felvételek)
