Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ....................................................................................... .................— -.................. VASÁR NAPI KIADÁS 1985. január 4. XVIII. évfolyam 1. szám Ára 1 korona Húsz esztendővel ezelőtt helyezték üzembe a votary i Dél-csehországi Fafeldolgozó Művekben a faforgácslemez-gyártó gépsort. Segítségével nem csupán a jó minőségű alapanyag dolgozható fel, hanem a hulladék és a kevésbé értékes fa is. A gépsorral párhuzamban új fűrésztelepet létesítettek, de valódi korszerűsítésre csak a fűrészpor, forgács és egyéb hulladék feldolgozására alkalmas, 80 000 köbméter kapacitású termelőcsarnok felépítésével került sor. 1982-ben vezették itt be a folyamatos üzemeltetést, s a tökéletesebb munkaszervezésnek, az üzemzavar-okok gyors elhárításának és a veszteségidők csökkentésének köszönhetően tavaly 98 500 köbméterre növekedett a legyártott faforgácslemez mennyisége. Hőenergiát egyébként 7000 tonna fahulladék felhasználásával nyernek, megtakarítva ily módon több ezer tonna fűtőpakurát. A felvételen a hűtőberendezés egy része látható. (Felvétel: CTK - Jaroslav Sybek) V állalatok, üzemek, intézmények, kutatóintézetek dolgozói tartották meg évnyitó gyűlésüket, igazgatók szóltak az adott munkahely éves feladatairól a vele szembeni társadalmi elvárásokról. A rövid értekezletek után ki-ki elfoglalta kijelölt helyét a termelőcsarnokban, az állattartó telepen, a laboratóriumban vagy az íróasztal mellett, hogy hozzálásson aznapi teendőinek elvégzéséhez. A pár napja búcsúztatott óév utolsó heteiben, napjaiban az egész ország megismerkedett az 1985. évi népgazdasági feladatokkal, az idei költségvetéssel. A CSKP KB 12. ülése vitatta meg az éves végrehajtási tervet, melyben a várható eredményekre alapozva tűzhettek ki a tavalyiaknál nagyobb feladatokat. Országosan még nincs pontos kép a múlt évi eredményekről, ezek összegezésére még néhány hetet várni kell. Az üzemek, vállalatok, termelési-gazdasági egységek szintjén azonban már tudják, milyen nyereséget értek el, mi az, amivel esetleg adósak maradtak az országnak. És azzal is tisztában vannak az egyes Feladatok - nemcsak tizenkét hónapra termelési szinteken, hogy melyek a tervből, a különböző célprogramokból következő fő feladatok, tudják, hogy az egyes erőforrásokkal továbbra is takarékosan, gazdaságosan kell bánni, a lehető legnagyobb hatékonyság elérésére törekedve. Látni kell, és az esetek többségében az irányító dolgozók, a gazdasági vezetők látják is, hogy az ország gazdálkodási feltételei nem lesznek könnyebbek az idén és a jövőben sem, s ezekhez igazodva kell az új évben és a 8. ötéves tervidőszak egyes éveiben is átlagosan 3,5 százalékos nem- zetijövedelem-növekedést elérni. Ez pedig csakis az intenzív gazdaságfejlesztési tényezők érvényesítésével, vagyis mindenekelőtt a gyorsabb ütemű tudományos-műszaki haladás révén valósítható meg. A 7. ötéves tervidőszak utolsó esztendejére szóló feladatok kitűzésekor arra az aktivitásra és kezdeményezésre is alapozhattak felsőbb gazdaságirányító szerveink, amely tavaly bontakozott ki a CSKP KB 10. ülésén elhangzottak, az 1983-as évi tervteljesítés tanulságainak levonása nyomán. Bizonyára még az olvasók is emlékeznek arra, hogy a tavalyi terv kidolgozásakor a vártnál gyengébb eredményekkel számolva tűztük ki az egyes ágazatok feladatait, s miután a végső eredményekből mindenképpen nagyobb tartalékokra lehetett és kellett következtetni, szükség volt az ország termelőerejének nagyobb mértékű mozgósítására. Nem volt hiábavaló annak a feladatnak a kitűzése, miszerint országos viszonylatban 1 százalékkal kell növelni a munkatermelékenységet, s mindenütt a feladatok túlteljesítésére kell törekedni, miközben nem használnak fel több erőforrást. Persze, megfelelő szerkezetű termelést kell kialakítani, hiszen semmi szüksége sincs az országnak olyan árura, amely nehezen adható el akár idehaza, akár külföldön. Megfelelő szerkezetre van szükség ehhez a gyártási programokban, akárcsak a beruházási programokban, mert nem mindegy, mire összpontosítjuk fejlesztésre szánt eszközeinket. Új gyárépület építésébe kezdünk-e ott, ahol a régi is megfelelne rekonstrukció és célszerű korszerűsítés után, vagy olyan termelőkapacitás bővítésébe, amelynek termékei így is nehezen találnak piacra. Szabályozórendszerrel, rendeletekkel próbálja gazdaságirányításunk vállalatainkat hatékonyabb exportra ösztönözni, érdekeltté tenni a jobban eladható termékek gyártásában. Mindaddig azonban, amíg mindenütt nem az lesz a mérce, hogy milyen hatékonysággal értékesíti egy-egy vállalat a termékét, amíg a tudományos-műszaki fejlesztési programok nem tisztázottak egy-egy vállalaton belül, addig az aligha vállalkozik a megszokott meder elhagyására. Igaz, nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni sehol sem a helyzetet, rendelettel aligha változtatható meg egy-egy gazdasági vezető gondolkodásmódja. Az már viszont nem elképzelhetetlen, hogy mindenütt a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések szelleme érvényesüljön, hiszen 1980 óta már volt idő alapos megismerésükre. Nem vártunk csodákat ezektől az intézkedésektől, és az is közismert, hogy ezek továbbfejlesztésére is szükség volt és van. Ez állandó feladat - nemcsak bizonyos időszakra szóló. Akárcsak azok, melyek népgazdasági terveinknek úgyszólván minden fejezetében szerepelnek. Hiszen állandó követelmény többek között a minőség javítása, ami a szlovákiai ipari vállalatokra különösen vonatkozik, hogy minden vonatkozásban elérjék az országos átlagot. Az új év fogalmát többnyire új feladatokkal, új elképzelésekkel párosítjuk. Helytelen viszont abban bízni, hogy a puszta elhatározástól bármi is megváltozik, miközben a helyzet javításáért semmit sem teszünk, az egyes munkahelyeken továbbra is csak általánosságban beszélünk a hibákról, az eredményekről. Ösztönző erő önmagában az is, ha a kollektíva összes tagja tudja, közülük egyik vagy másik miért kapott nagyobb prémiumot, egy harmadiktól pedig esetleg miért vonták meg. Vannak ugyan önelszámoló brigádjaink, amelyekben ez az ösztönzési forma erőteljesen érvényesül, de még koránt sincs annyi ezekből, amennyi lehetne. Helyenként a vállalatvezetés vonakodik a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást érvényesítő kollektíva létesítésétől, tudva, hogy ez a forma őket is nagyobb felelősségre kötelezi a brigádokkal szemben. Nagyobb felelősségre, de nem többre, mint ami alapvető kötelességük: mindenütt gondoskodjanak a folyamatos, zavartalan termelés feltételeinek megteremtéséről. És ez a feladat is a gazdaságossági, a takarékossági, a tudományos-műszaki fejlesztési programokkal, az exporthatékonyságot növelő szándékainkkal együtt azon tennivalóink közé sorolható, amely nemcsak tizenkét hónapra szól. PÁKOZDI GERTRÚD
