Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-13 / 294. szám, péntek

Soraink cselekvési egysége és felzárkózottsága közős munkánk sikerének záloga PJOTR FEDOSZEJEV ELVTÁRS BESZÉDE A CSKP KB propaganda- és agitációs osztálya Prágában a hét elején külföldi küldöttségek részvételével országos elméleti konfe­renciát rendezett A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai címú dokumentum elfogadásának 15. évfordulója alkalmából. A konferencián beszédet mondott Pjotr Fedoszejev, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának alelnöke, az SZKP KB küldöttségének vezetője is. Beszédét az alábbiakban közöljük. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívást erre a konferenciára, amelyet an­nak a napnak 15. évfordulója al­kalmából tartanak meg, amelyen Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága jóvá­hagyta A CSKP XIII. kongresszu­sa után a pártban és a társada­lomban kialakult válság tanulságai című nagyjelentőségű politikai és elméleti dokumentumot. A szovjet kommunisták nagyrabecsülik en­nek a dokumentumnak jelentősé­gét és teljes mértékben egyetérte­nek azzal, ahogy az 1968-1969. évi fejleményeket értékeli. Ez a dokumentum mélyenszán- tó marxista-leninista elemzése a csehszlovákiai történelmi fejle­mények határköveinek, a nemzeti demokratikus forradalom kezdeté­től és a szocialista forradalomba történő fokozatos átnövésétől egészen addig a szakaszig, amelyben az élet a figyelem hom­lokterébe állította a szocializmus alapjai végleges lefektetésének és a fejlett szocialista társadalom építésére történő átmenetnek fel­adatait. E dokumentum jelentősége ab­ban rejlik, hogy a konkrét történel­mi anyag, a hatvanas évek cseh­szlovákiai valóságának reális té­nyei alapján feltárja a közvetlen összefüggést a szocialista-ellenes erőknek a szocializmus építése meggátolását célzó kísérletei, va­lamint az imperialista felforgató központok tevékenysége között. Ezek a központok arra törekedtek, hogy ingatag helyzetet idézzenek elő valamelyik országban, alá­ássák és megbontsák a szocialis­ta közösség államainak és népei­nek egységét, valamint összefor- rottságát. A CSKP KB e dokumen­tuma arra tanítja a kommunistá­kat, hogy szilárdan és rendíthetet­lenül igazodjanak a marxizmus -leninizmus alapelveihez, sok­oldalúan szavatolják a párt vezető szerepét a társadalomban, szilár­dítsák a szocialista közösséget s az imperializmus felforgató üzel- meivel és akcióival szemtől szem­ben magas fokú forradalmi éber­séget tanúsítsanak. A kommunisták bizonyos elmé­leti és politikai következtetéseket vontak le a csehszlovákiai válság fejleményéből és leküzdésének tanulságos tapasztalataiból. Figyelmesebben elemezték a szocializmus építésének törté­nelmi folyamatát, e folyamat sike­reit, nehézségeit és ellentmondá­sait. Elmélyültek az osztályharccal kapcsolatos elképzelések a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenetnek, a szocialista társada­lom alapjai építésének időszaká­ban. A szocializmus építése és fejlesztése általános érvényű tör­vényekhez igazodik, amelyek azonban sajátos körülmények kö­zött jutnak érvényre. A társadalom fejlődésének dia­lektikája megkívánja a konkrét helyzet konkrét elemzését. Az egyes országok szocialista építé­se folyamatában a szocialista erők és az ellenforradalmi elemek har­cának kiélezettsége és formái sok vonatkozásban a forradalmi folya­mat jellegétől függnek. Oroszor­szágban, ahol a forradalom de­mokratikus szakaszából a szocia­lista szakaszba történő átmenet­nek formája a fegyveres felkelés és a polgárháború volt, s ahol a proletariátus osztályellenségeit nyílt harcban morzsolta szét, s a kommunista párt valamint a szocialista állam magas fokú osztályéberséget tanúsított, a szo­cializmust olyan körülmények kö­zött építették és fejlesztették, amelyek között az ellenséges ele­mek, noha szívós ellenállást tanú­sítottak a szocialista változásokkal szemben, mégsem mertek fegy­veres akciókhoz és a szocialista állammal szembeni közvetlen konfrontációhoz folyamodni. Ezzel szemben azokban az országok­ban, amelyekben a demokratikus forradalom többé-kevésbé békés úton nőtt át a szocialista forrada­lomba, a kizsákmányoló osztályok és a proletariátussal szembenálló pártok erejüknek viszonylag nagy hányadát megőrizték. S nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy ilyen körülmények között különös­képpen fontos az ország kor­mányzásának marxista-leninista elvszerúsége s végzetessé válhat a párt szerepének akár a legcse­kélyebb mérvű fellazítása, az ide­ológiai munkának, a burzsoá és a kisburzsoá elképzelések és ten­denciák elleni harcnak lebecsü­lése. Mi kommunisták előnyben ré­szesítjük a szocialista építésre tör­ténő átmenet békés útját. S ez nemcsak elvileg lehetséges, ha­nem a gyakorlat is megerősíti ezt a lehetőséget, amennyiben a munkásosztály pártja és a szo­cialista állam következetesen ér­vényesíti az osztályszemléletú po­litikát, ügyesen korlátozza és hát­térbe szorítja a szocialistaellenes elemeket, s a munkásosztálynak a dolgozó parasztsággal, valamint a dolgozó értelmiséggel megvaló­suló szövetségére támaszkodva, rendíthetetlenül szilárdítja a szoci­alizmus hadállásait. A szocializmus építése során azonban megengedhetetlen meg­bízni abban, hogy a szocializmus fejlődésével egyidejűleg, automa­tikusan kivesznek a negatív jelen­ségek. A kapitalizmus számunkra nemcsak múlt, hanem létező, élő ellenség, amely a szocialistaelle­nes erők felélénkítésére és a dol­gozók befolyásolására törekszik. A kapitalizmus megkísérli a társa­dalmi tudat bomlasztását és a párt befolyásának megbénítását. A szocialista országok története arról tanúskodik, hogy még a szo­cializmus alapjai fő irányokban történő lefektetése sem zárja ki a szocialistaellenes erők aktivizá­lódásának és ellenséges akcióik­nak lehetőségét, ha csökken az éberség, megbomlik a kapcsolat a tömegekkel, vagy ha nagy hibák és fogyatékosságok fordulnak elő a vezető szervek politikájában. Nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy bizonyos ideig megma­rad a szocializmustól idegen ele­mek tarka konglomerátuma. A vá­rosi és a falusi burzsoáziából szár­mazó elemekről, a polgári értelmi­ségiek különféle csoportjairól, a volt burzsoá és kisburzsoá pár­tok tagjairól és tisztségviselőiről, a burzsoá nacionalista szerveze­tek tagjairól, a reakciós egyházi egyesületekről stb. van szó. A pártban és a társadalomban a válság és az ellenforradalom veszélye akkor mélyülhet el, ha lappangva felgyülemlenek a társa­dalmi fejlődés törvényeit megbon­tó problémák, s ha a valóságot nem értékelik tárgyilagosan. Eb­ben a helyzetben az ellenséges osztályok és pártok maradványai­nak, valamint az aknamunkát foly­tató imperialista központoknak fel­forgató tevékenysége veszélybe sodorhatja a szocializmus vívmá­nyait. A szocialistaellenes erők visszaélhetnek a kialakult nehéz­ségekkel, a párt- és az állami vezetés hibáival és gyönge pont­jaival, s az imperialisták cselekvő támogatásával bizonyos időpont­ban nyílt támadást intézhetnek a szocializmus alapjai ellen. Ez következett be a megnyilvánulási formájukat tekintve eltérő, osztály­jellegüknél fogva azonban azonos olyan eseményeknél, amilyen 1956-ban a magyarországi ellen- forradalom, 1980-1981 -ben a len­gyelországi események, s amilyen az 1968-1969-es években a csehszlovákiai válság volt. A szocializmus fejlődésében a válságos helyzet kialakulása azonban semmiképp sem tör­vényszerűség, akármennyire is ilyen magyarázattal próbálkoznak ellenségeink. A marxista-leninista párt és a szocialista állam a szoci­alizmusba történő átmenet békés és nem békés formáiban egyaránt sikeresen szilárdíthatja és fejleszt­heti a szocialista vívmányokat, le­küzdheti a szocialistaellenes erők ellenállását és az imperialista re­akció nyomását. A szilárd forradalmi hatalom- a munkásosztály államhatalma- és a marxista-leninista párt ve­zető szerepe azonban semmiképp sem jelent a politikában szektás elszigetelődést és dogmatizmust. Ellenkezőleg, éppen ez szavatolja a széles tömegek megnyerését a szocialista építésnek, ez hat a nem proletár rétegek ingadozó elemeire, a különféle társadalmi szervezetek és mozgalmak ered­ményes egyesítésére a Nemzeti Frontban, a Hazafias Frontban, valamint a munkásosztály pártja vezetésével az együttműködés egyéb formáira. Természetesen a szocialista forradalom győzelmének szavato­lásában és vívmányai védelmé­ben döntő szerepük van a belső erőknek, elsősorban az adott or­szág kommunista vagy munkás­pártjának. Ugyanakkor rendkívül nagy a jelentősége a testvéri pár­tok és népek internacionalista összeforrottságának és kölcsönös segítségének is. A válság tanulságairól szóló do­kumentumnak nagy a jelentősége az öt testvéri szocialista ország azon internacionalista akciója tör­ténelmi szüksége tudatosításának és helyes megértésének, amellyel a csehszlovák népnek segítséget nyújtott a szocializmus védelmé­ben. Ez a dokumentum meggyő­zően bizonyítja, hogy ez megfelelt mind a csehszlovák dolgozók kö­zös érdekeinek, mind a szocialista közösség érdekeinek és a nem­zetközi kommunista mozgalom osztályérdekeinek. Ez az életek ezreit mentette meg, szavatolta Csehszlovákia nemzetei békés munkájának belső és külső előfel­tételeit és megvédte a szocializ­mus vívmányait. Az országban olyan körülmé­nyek alakultak ki, amelyek lehető­vé tették, hogy a csehszlovákiai kommunisták erejük teljéből eré­lyes harcot bontakoztassanak ki az ellenforradalmi, a szocialistael­lenes és a jobboldali opportunista erőkkel szemben és politikai esz­közökkel oldják meg az előttük álló feladatokat. Ismeretes, hogy a csehszlová­kiai fejlemények határköve volt a CSKP KB 1969 áprilisi és májusi ülése. Ezek az ülések fordulatot hoztak a párt és az ország általá­nos helyzete rendezésének irá­nyában. A párt új vezetősége, élén Gustáv Husák elvtárssal, a szo­cialista országok testvérpártjainak internacionalista segítségére tá­maszkodott, mozgósította a CSKP marxista-leninista eróit és rövid időn belül megvalósította a kon­szolidációt a CSKP-ban és az egész csehszlovák társada­lomban. Csehszlovákia Kommunista Pártja magasba emelve a marxiz­mus-leninizmus zászlaját, becsü­lettel kiállta a nehézségeket és a próbatételeket. A jobboldali op­portunista, valamint a szocialista­ellenes erők fölötti győzelem, a párt vezetőségének képessége levonni a tanulságokat a múlt hi­báiból, ezen időszak fejleményei­ből kikövetkeztetni a hosszú távra érvényes mély politikai következ­tetéseket s gyakorlatilag kidolgoz­ni - az esetleges nehézségek le­küzdése érdekében - a párt moz­gósításának formáit és módszereit - mindez a csehszlovákiai kom­munisták fontos hozzájárulása a forradalmi elmélet és gyakorlat közös kincsestárához, a nemzet­közi kommunista- és munkásmoz­galommal kapcsolatos nagy ér­demük. Azok a sikerek, amelyeket Csehszlovákia az elmúlt tizenöt esztendőben ért el az élet minden területén, szemléltetően bizonyít­ják a párt irányvonalának helyes­ségét és vezetőségének előrelátá­sát. A CSKP ma a csehszlovák nép elismert vezére, a nemzetközi kommunista- és munkásmozga­lom tekintélyt élvező, befolyásos ereje. A többi szocialista ország testvérpártjaival együtt nagymér­tékben hozzájárul a szocialista vi­lágközösség szilárdításához és a népek biztonságának szavatolá­sához. A CSKP KB minapi ülésén meghatározta a progresszív gaz­daságfejlesztés és a társadalmi haladás csehszlovákiai kilátásait a 8. ötéves tervidőszakban, illetve a következő esztendőben. Velő­sen kifejezve, a csehszlovák kom­munisták teljes joggal lehetnek büszkék a marxista-leninista irányvonal megvalósítása során végzett munka eredményeire. S mi, az önök barátai, akik azonos nézeteket vallunk, a szívünk mé­lyéből jókívánságainkat fejezzük ki sikereikhez. A CSSZSZK kommunistái és minden dolgozója nehézségeinek sikeres leküzdésében segítséget nyújtó fontos tényező volt a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és Csehszlovákia Kommunista Párt­jának hagyományos testvéri kap­csolata. Pártjaink szoros együtt­működése a múltban, ma és a jö­vőben is a sokoldalú, szüntelenül bővülő szovjet-csehszlovák együttműködés alapköve. Az SZKP és a CSKP között a legszorosabb osztályszolidaritás jött létre és napról napra szilárdult. Pártjaink kapcsolatát jellemzi a nagyfokú kölcsönös bizalom, a mély tisztelet és az őszinte elv­társi viszony. A szovjet kommunis­ták ezt a kapcsolatot nagyrabe­csülik és nagyraértékelik. A szovjet-csehszlovák együtt­működés minden irányban tovább fejlődik és elmélyül. Fontos ténye­zője az egész szocialista közös­ség szilárdulásának. Pártunk mindent megtesz an­nak érdekében, hogy továbbra is tökéletesedjen együttműködésünk minden területen, beleértve a nemzetközi kapcsolatokat is. Együttműködésünk elmélyíté­sének rendkívül nagy a jelentősé­ge a jelen időszakban. A szovjet és a csehszlovák kommunisták rendes pártkongresszusaikra ké­szülnek. A kongresszus előtti idő­szakban szokásosan értékelik az eredményeket, feltárják a tartalé­kokat, kimunkálják a következő időszak feladatait. A szovjet kom­munisták a legfontosabb feladatok egyikének tekintik az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és a CSSZSZK, a szocialista orszá­gok valamennyi pártja barátságá­nak, egységének és összeforrott­ságának további szilárdítását a marxizmus-leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus rendít­hetetlen bázisán, a közös célokért vívott harcban. Pártjaink és álla­maink egysége és összeforrottsá- ga megbízható záloga annak, hogy az imperialista, a revizionista és a szocialistaellenes erők sem­miféle üzelmei sem oszthatnak meg bennünket, egyetlen orszá­gunkat sem foszthatják meg a szocializmus vívmányaitól, s nem aknázhatják alá a világszo­cializmus erejét sem. Pjotr Fedoszejev elvtárs felszó­lalása további részében az SZKP XXVII. kongresszusa előkészíté­sének néhány kérdésével foglal­kozott. Rámutatott arra hogy ez a párt és a nép életének új, fele­lősségteljes szakasza. A kong­resszusi előkészületeket jellemzi a mélyenszántó marxista-leninis­ta elemzés, az ország társadalmi és gazdasági fejlődése, a bel- és a külpolitika, a szocialista építés elmélete és gyakorlata új feladata­inak merész és alkotó szellemű megfogalmazása, ami kifejezésre jutott főleg az SZKP KB 1985 áprilisi és októberi ülésének hatá­rozataiban. Az egész párt és az egész nép elé három, kölcsönösen összefüg­gő elméleti és politikai dokumen­tumot terjesztettek vitára: az SZKP újszerkesztésű programter­vezetét, az SZKP szervezeti sza­bályzata módosításainak terveze­tét, valamint a Szovjetunió 1986—1990. évi és 2000-ig terjedő gazdasági és társadalmi fejleszté­se fő irányainak tervezetét. Hazánk, a szocialista közösség és az egész világ a XX. és a XXI. század fordulóján rendkívül fontos történelmi szakasz küszöbét lépi át. Ez bizonyos értelemben meg­határozó szakasz mind a világ fejlődésében, mind társadalmunk életében - mondotta Pjotr Fedo­szejev. Már most számos prognózis és feltevés hangzik el azzal kapcso­latban, hogy a fejlemények milyen irányt vesznek ebben a történelmi szakaszban. Pártunk és a kom­munista világmozgalom meghatá­rozása szerint a jelenlegi fejlődési szakasz fő tartalma a kapitaliz­musból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet. Magától értetődő, hogy a párt XXVII. kongresszusa elé terjesz­tett említett programdokumentu­moknak, amelyek fő vonásaiban /kirajzolják a szovjet társadalom fejlődése történelmi folyamatának kilátásait, nagy a nemzetközi je­lentőségük és világszerte figyel­met keltenek. Ugyanakkor a lenini hagyományokhoz hű SZKP nem­csak a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodik, hanem a testvéri or­szágok tapasztalataira is, tekintet­be veszi az elméleti tudományos ismereteket és az egész kommu­nista mozgalom politikai következ­tetéseit. A világ fejlődésének alapvető kérdése - mondotta Pjotr Fedo­szejev - a termonukleáris háború veszélye elhárításának kérdése. Ettől függ az emberi civilizációnak és magának az emberiségnek a sorsa is. Belpolitikai viszonylatban en­nek az áttörési időszaknak alap­vető feladata megteremteni ha­zánkban a szocialista társadalom minőségileg új helyzetét, tekintet­be véve a kommunista kilátásokat. A párt legmagasabb rendű stra­tégiai célja, amint azt meghatároz­zák a XXVII. kongresszus doku­mentumai, biztosítani a nép anya­gi és szellemi színvonalának szüntelen emelkedését. E cél elérésére előterjesztették és sokoldalúan megindokolták a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának széles körű koncepcióját. Ez pártunk XXVII. kongresszusa három dokumentu­mának a magva. Pjotr Fedoszejev ezután azok­ról az eredményekről szólt, ame­lyeket a szovjet társadalom az SZKP mindmáig érvényes harma­dik programjának elfogadása óta eltelt negyed évszázadban ért el, s rámutatott arra, hogy az élet igazolta fő téziseinek helyességét. Pártunk és központi bizottsága - mondotta - józanul értékeli a megtett út eredményeit. Az utób­bi időben hazánkban tüzetesen elemeztük a gazdasági és társa­dalmi fejlesztés meggyorsításá­nak kérdéseit és kidolgoztuk a fej­lesztést szavatoló intézkedések egységes rendszerét. A párt cse­lekvő harcot indított a termelés intenzifikálására, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére való reális átállásért, a munkafegyelem és a rend fokozásáért, a közélet visszás jelenségeinek kiküszöbö­léséért. Az SZKP figyelemmel kíséri a testvérpártok gyakorlatát a szo­cialista építés irányításában, agaz- dálkodás új módszereivel és for­máival kapcsolatos kutatómunká­jukat és eredményeiket s ezekre tekintettel van dokumentumaiban és tevékenységében is, szem előtt tartva V. I. Lenin szavait, hogy csak több ország tapasztalatai alapján jöhet létre a szocializmus egységes rendszere. Az ország fejlődése új szaka­szával összhangban kell állnia a kommunista távlatokból kiinduló új stratégiának is. Éppen ezt az új stratégiát testesítik meg az SZKP XXVII. kongresszusának doku­mentumai, amelyeket a központi bizottság 1985. évi ülésén tárgyalt meg és hagyott jóvá. Pjotr Fedoszejev a továbbiak­ban az SZKP újszerkesztésű programtervezetével foglalkozott. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom