Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-02 / 284. szám, hétfő
Minden erőnkkel a világbéke megőrzésére törekszünk (Folytatás a 3. oldalról) ját érvényesíti, a másik pedig agresszív magatartást tanúsít. A különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös kapcsolataiban a tiszteletnek, a tekintélynek és a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvésnek kell érvényesülnie. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nem sértett meg, nem bontott fel és nem vont vissza semmilyen nemzetközi szerződést. Ezek az országok senkit sem diszkriminál- nak és senkit sem sújtanak semmilyen embargóval. Senkinek nem diktálják, hogy milyen legyen az ideológiája és milyenek legyenek a társadalmi termelési viszonyok. Ezzel szemben szüntelenül olyan törekvések tanúi vagyunk, amelyek célja, hogy a gazdasági kapcsolatok kérdésében mesterséges akadályokat gördítsenek a szocialista országok elé. Az Egyesült Államok kormánykörei különféle ürügyekkel igyekeznek felújítani a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa elleni gazdasági blokádot. Egyetlen cégnek sincs lehetősége, hogy kereskedelmi ügyleteket bonyolítson le a szocialista országokkal, ha termelésükben amerikai összetevők vannak, vagy gyártmányaik amerikai licenc alapján készültek. A International Herald Tribune amerikai lap 1985. november 15-i számában nyíltan közölte, hogy a nyugati technológia eladását a szocialista országoknak politikai engedményekhez kellene kötni. Miért olyan bátrak, hogy feltételeket szabnak nekünk? A szocialista országok a kapitalista országok akaratától függetlenül fognak fejlődni, és meg vagyunk győződve arról, hogy nincs messze az az idő, amikor ezen a téren is utolérjük őket. A szófiai tanácskozás helyesen hangsúlyozta, hogy nem szabad az időt elfecsérelni, ellenkezőleg, a lehető leggyorsabban fejlesztenünk kell a tudományos-műszaki integrációt. Nem engedhetjük meg, hogy a Nyugat tudományosműszaki fölényével zsaroljon minket. Ezzel kapcsolatban érdekes megemlíteni Franz Josef Strauss kijelentését, amely néhány nappal ezelőtt pártjának kongresszusán hangzott el. Szerinte a tudomá- nyos-múszaki haladás az a csodálatos eszköz, amely legyőzheti a szovjet rendszert és ezzel megerősíti, hogy a kommunizmus sohasem valósul meg. A CSKP KB Elnökségének beszámolója joggal hangsúlyozza, hogy a KGST-országok gyümölcsöző együttműködése feljogosít bennünket arra, hogy derűlátással tekintsünk a jövőbe. Ugyanakkor joggal hangsúlyozza, hogy a tudomány, a technika és a technolóia fejlődésének jelenlegi foka az eddiginél mindennél jobban megköveteli, hogy ezt állami terv biztosítsa, s érvényesítését szigorúan irányítsák és ellenőrizzék. A burzsoá propagandisták diverziós akciói az ideológia terén napjainkban nagy méreteket öltöttek, feladatuk a nacionalizmus, a szovjetellenesség szítása, az apolitikus szemlélet, a társadalmi tevékenység iránti közömbösség, valamint a társadalmi és a nemzetközi élet iránti közömbösség terjesztése. Az imperialista körök kiterjedt ideológiai offenzívát indítottak az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok ellen. Kapitalista sztereotípiákat és „értékeket" kényszerítenek rájuk. Ezekben az országokban olyan társadalmi rétegek létrehozására és megszilárdítására törekszenek, amelyek képesek politikai és gazdasági érdekeiket szolgálni. Az Egyesült Államoknak ez az ideológiai expanziója nagyon sokat árt az említett országoknak, nemzeti érdekeiknek, aláássa szuverenitásukat és nemzeti függetlenségüket, megmérgezi a nemzetek szellemi életét. Ók viszont ezt az információ szabadságának nevezik. A leszerelést tartjuk a világbéke megőrzése egyedüli és fó alapjának. Az Egyesült Államok álláspontjától eltérően ebben látjuk a prioritást. A fegyverkezést olyan útnak tartjuk, amely háborúhoz vezet, a leszerelés pedig a békéhez vezető út. Miközben a világon meg kell oldani az éhség, az írás- tudatlanság felszámolását, a volt gyarmati népek fejlődése lemaradásának kérdését, valamint a súlyos energia-, környezetvédelmi és más gondokat, évente egy katonára 25 600 dollárt, a művelődésre pedig csak 450 dollárt fordítanak. Az amerikai politika képtelensége abban rejlik, hogy állítólag fegyverkeznie kell ahhoz, hogy leszerelhessen. E logika szerint azért kell építeni, hogy legyen mit lerombolni. Az imperialista politika valamennyi szempontjának ilyen vagy olyan mértékben szocialistaellenes és főleg szovjetellenes töltete van. Most arra a következtetésre jutottak, hogy meg kell kísérelni a világűr meghódítását, s egyszer s mindenkorra katonai fölényre kell szert tenni. A műsoron most az ún. csillagháború szerepel, amelyet stratégiai védelmi kezdeményezésként emlegetnek. Ennek militarista jellege kezdettől fogva nyilvánvaló. A világot és az amerikai népet is félrevezetik, amikor azt állítják, hogy a világűrben folytatott fegyverkezéssel csupán védőpajzsot akarnak létrehozni a Szovjetunió ellen. A valóságban ez a pajzs még csak vakmerőbbé tenné az Egyesült Államokat háborús szándékának megvalósításában. Ha az Egyesült Államok kitart e program mellett, akkor nem lesz remény a leszerelési megállapodások elérésére. Amint azt Gorbacsov elvtárs hangsúlyozta, a Szovjetunió ebben az esetben megtalálja a hatékony választ. A leszereléssel kapcsolatos álláspontok e rövid áttekintése is azt mutatja, milyen eltérő nézetek uralkodnak, s hogy nagy erőfeszítésekre lesz szükség az álláspontok közelítéséhez és a gyakorlati leszerelési lépések megtételéhez. Ezzel nemcsak a békét erősítő garanciák születnek meg, hanem azok az óriási anyagi és szellemi értékek is felszabadulnak, amelyek az emberiség előtt álló problémák megoldásához szükségesek. Elvtársak! A nemzetközi kapcsolatokban a javulás valamennyi jele elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető, felelősségteljes és konstruktív politikájának az eredménye. Csehszlovákia Kommunista Pártja és szocialista államunk is a maga módján becsülettel hozzájárul ehhez a törekvéshez. A szocializmus nyílt ellenségei osztályszempontú és internacionalista szempontú elvi politikánk miatt különböző jelzőkkel illettek minket. Ez nem tántoríthat el bennünket e politikától. A Szovjetunióval való megbonthatatlan szövetségről, barátságról és szoros együttműködésről nem mondunk le. A megoldásra váró feladataink között számos olyan van, amely a Szovjetunió feladataihoz hasonló, és ezeket csakis szoros együttműködésben oldhatjuk meg sikeresen. A Szovjetunió számunkra óriási ösztönző példát jelent, ösztönöznek bennünket a szovjet kommunisták sikerei, merész tervei, amelyeket az SZKP új szerkesztésű programja, továbbá az SZKP XXVII. kongresszusára előkészített számos más dokumentum tartalmaz és meggyőzően kifejez. Mindez a CSKP XVII. kongresszusára való felkészülésben is ösztönöz bennünket. Kulcsfontosságú jelentőséget tulajdonítunk a CSKP és az SZKP marxista-leninista szövetsége szüntelen szilárdításának. A fejlődés nagyságát, mélységét és dinamikáját tekintve a csehszlovák -szovjet kapcsolatok az eddigi legmagasabb szintet érték el. Ezek a kapcsolatok szilárdak és megingathatatlanok. Nem jelenti azonban azt, hogy a szovjet elvtársakkal együtt ne keresnénk annak lehetőségét, hogy még hatékonyabban kihasználjuk a kölcsönös együttműködésben rejlő potenciált. Különösen érvényes ez a gazdaságra és a tudományosműszaki együttműködésre. Nagy figyelmet fordítunk a szocialista közösség többi országával való kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. A kétoldalú együttműködés fejlesztése során mindig a testvéri országok egységének és összeforrottságának, külpolitikai tevékenységük összehangolásának erősítését tartjuk szem előtt. A szocialista országok közös irányvonalának formálása és gyakorlati megvalósítása során meghatározó jelentőségű a Varsói Szerződés szervezete. Nagyra értékeljük, hogy az utóbbi időben a testvérpártok központi bizottságai főtitkárainak és első titkárainak két találkozója új szellemben zajlott le. A nemzetközi kérdések és a szocialista közösség fejlődésével kapcsolatos kérdések megvitatása során nagyobb összehangoltság mutatkozott. A Szófiában közösen aláírt nyilatkozat ismét meggyőzően kifejezi, hogy készek vagyunk olyan új politikai megközelítések érvényesítésére, amelyek megfelelnek napjaink realitásainak. Elvtársak! Jelenleg a világon 95 kommunista és munkáspárt van. Túlnyomó többségével a CSKP jó kapcsolatokat tart fenn. A párt XVI. kongresszusán azt a véleményünket fejeztük ki, hogy a kommunista és munkáspártoknak közösen kellene áttekinteniük a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal kapcsolatos kérdéseket. Ma látjuk, hogy ehhez még nem értek meg a feltételek. A CSKP XVI. kongresszusa határozataival összhangban szilárdítjuk szolidaritásunkat, politikai és gazdasági együttműködésünket azokkal az országokkal, amelyek a szocialista orientáció útját választották. Együttműködünk minden haladó és demokratikus erővel, amely következetes harcot vív az imperializmus, az újgyarmatosítás és a fajüldözés ellen, s amely antiimperialista és hazafias álláspontot foglal el. Támogatjuk és nagyra értékeljük az el nem kötelezettek mozgalmába tömörült országok tevékenységét. A fejlődő országok nem oldhatják meg halaszthatatlan problémáikat, ha nem állítjuk meg a lázas fegyverkezést, s ha nem enyhül a nemzetközi tőke gazdasági nyomása. A fejlődő országoknak évente csupán kamatra 40 milliárd dollárt kellene fizetniük. Ezért oly sürgető az új gazdasági világrend megteremtésének kérdése. Figyelmünk középpontjában áll az európai kapitalista országokkal való békés kapcsolatok és együttműködés fejlesztése. E tekintetben növekszik érdeklődésünk a velük folytatott párbeszéd iránt. Nagy figyelemmel kísérjük az NSZK-nak, legközelebbi nyugati szomszédunknak az európai és nemzetközi biztonság legfontosabb kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalását. Aggasztanak bennünket azok a különböző felhívások, amelyek az európai államok közötti határok felülvizsgálását, ezen országok társadalmi és politikai rendszerének megváltoztatását szorgalmazzák. Különösképpen aggaszt bennünket a revansista erők aktivizálódása és az, hogy ezeket az erőket az NSZK kormánykörei is ösztönzik. Annál értékesebbek az NSZK- ban a politikai realizmus erőinek a megnyilvánulásai. Ezek az erők elutasítják az amerikai kormányzat avanturista fegyverkezési programjainak vak követését. Eredményes párbeszédet folytatunk főleg az SPD-vel, amellyel nemcsak a legfontosabb európai és egyetemes biztonsági kérdéseket vitatjuk meg, hanem olyan problémákat is, mint például a környzetvédelem. E nagyon fontos kérdésben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kész kez- deményezóen részt venni a széles körű európai együttműködés megteremtésében. A szociáldemokrácia napjainkban a békéért és a leszerelésért folytatott harc számos kérdésében olyan álláspontot foglal el, amely megegyezik vagy közeli a mi álláspontunkhoz. Erről győződhettünk meg az NSZK-ban tett idei látogatásunkkor, valamint Willy Brandtnak, az SPD és a Szocialista Internacionálé elnökének közelmúltban tett csehszlovákiai látogatása alkalmával. Ezt erősítette meg az a leszerelési konferencia is, amelyet ez év októberében Bécsben a Szocialista Internacionálé rendezett. Mint tudják, ez év szeptemberében az NDK és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya azzal a javaslattal fordult az NSZK kormányához, hogy kezdjenek tárgyalásokat olyan vegyifegyvermentes övezet létrehozásáról, amely kezdetben az említett három ország területét foglalná magába. E javaslat azért született, hogy figyelmeztessük az európai közvéleményt arra a veszélyre, amelyet az Egyesült Államoknak a bináris vegyi fegyverek gyártásával kapcsolatos tervei rejtenek magukban, s hogy megakadályozzuk e fegyverek nyugat-európai telepítését. E javaslat megvalósítása nemcsak az említett térségben javítaná a helyzetet, hanem lényeges lépést jelentene a bináris vegyi fegyverek világméretű betiltása felé. A javaslat időszerűsége ismét bebizonyosodott Husák elvtárs és Honecker elvtárs közelmúltban folytatott tanácskozása során. Kár, hogy az NSZK kormánya nem támogatja a kezdeményezést. Óriási méreteket öltött a békemozgalom, és nemcsak Európában. Ebbe a mozgalomba egyre többen kapcsolódnak be. A közelmúltban a Csendes-óceán déli részének tizenhárom országa az Egyenlítőtől Ausztráliáig, Ausztráliától egészen Dél-Amerika partjaiig elterülő hatalmas területet atommentes övezetté nyilvánította, ahol tilos az atomfegyverek gyártása, az atomfegyver-kísérletek végrehajtása és ilyen fegyverek telepítése. Olyan tettek ezek, amelyeket szocialista államunk teljes mértékben támogat. Továbbra is segítséget nyújtunk a forradalmi és demokratikus erőknek a békéért, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott harcukban. Engedjenek meg még néhány szót a Kínai Népköztársaságról. Az utóbbi években a Kínai Nép- köztársaságban az események alakulása bizonyos pozitív változásokat mutat, beleértve a külpolitikai irányvonalat is. A Kínai Nép- köztársaság felhagyott a világháború elkerülhetetlenségéről terjesztett propagandával, ellenzi a világűr militarizálását, kijelentette, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Enyhítette propagandáját a szocialista országokkal szemben. A Kínai Népköztársaság és a Varsói Szerződés tagállamai viszonyában sikerült javítani a légkört, fellendíteni a gazdasági, kulturális, oktatási, sport- és más kapcsolatokat. Csehszlovákia az utóbbi években szintén bővítette kétoldalú kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. E pozitív lépések mellett a Kínai Népköztársaság és a testvéri szocialista országok kapcsolataiban még számos probléma van, főleg elvi kérdésekben. A Kínai Népköz- társaság fejlődését és fellépését a nemzetközi porondon figyelemmel követjük és józanul értékelni fogjuk. A csehszlovák-kínai kapcsolatokban a szocialista közösség egységes eljárására fogunk törekedni. Irányvonalunk a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok normalizálását tartja szem előtt. Elvtársak! Az emberiség jövője csak békés lehet, mivel béke nélkül az emberiségnek nincs jövője. Épp az ilyen jövőért harcolnak következetesen a szocialista országok. Abban a reményben élünk, hogy az az időszak, amelybe a genfi találkozó után léptünk, kedvezőbb feltételeket teremt az atomháború veszélyének elhárításához. Nem szabad azonban illúziókat táplálnunk, következetesen a világ társadalmi fejlődésének jelenlegi reális értékeléséből kell kiindulnunk. Erős ellenféllel állunk szemben, akinek - ha kelletlenül is - tiszteletben kell tartania a szocialista világ realitását, de aki mindent megtesz azért, hogy legalább fékezze sikeres fejlődését. Figyelembe kell vennünk és alkalmazkodnunk kell azokhoz a folyamatokhoz, amelyek az ő országaikban és az egész világon végbemennek. Az atomkorszakban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének nincs ésszerű alternatívája. Ez az együttélés egyrészt az együttműködés gyakorlatát és a legoptimálisabb kapcsolatok keresését jelenti a társadalmi rendszer különbözőségének kölcsönös tiszteletben tartása mellett, másrészt jelenti a köztük levő nemzetközi osztályharcot, amely az emberiség jobb társadalmi és békés jövőjéért vívott harc formájában zajlik. Épp napjainkban kell döntenünk a legfontosabbról, a társadalmi rendszer előnyeiről. E küzdelem éle egyre láthatóbban áthatja az ideológiát is. A tömegtájékoztató eszközöknek van a legnagyobb és leghatékonyabb lehetősége arra, hogy befolyásolják és irányítsák az emberek tudatát. Azzal is számolni kell, hogy az imperializmus szélsőséges erői által támogatott burzsoá propagandaközpontok hamisan, saját érdeküknek megfelelően tájékoztatnak majd a genfi találkozóról. Gorbacsov elvtárs kezdeményezése, amellyel Genfben fellépett, valamint sajtóértekezlete kimondottan meglepte őket. Egy pillanatig megtorpantak, és nem tudták, hogy mibe kapaszkodjanak. Töb- bé-kevésbé csak idéztek valamit. Úgy látszik, azonban, hogy már kezdenek magukhoz térni. A Times című angol lap egyik száma Gorbacsov elvtárs legutóbbi beszédét kommentálva többek között a következőket írja. Engedjék meg, hogy idézzem: „Bár a múlt héten úgy tűnt, hogy a genfi csúcstalálkozó új baráti légkört teremtett az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatában, s hogy mindkét félben megvan a jószándék, a valóságban csaknem minden változatlan marad. Előre várhattuk Gorbacsov kijelentését arról, hogy a szovjet kormány kész rugalmasan viszonyulni az afganisztáni kérdés megoldásához, s várhattuk az amerikai csillagháborús tervekkel kapcsolatos figyelmeztetéseit. A Nyugatnak most várnia kell, míg a szovjet kormány megmutatja (tehát nem az Egyesült Államok, hanem a szovjet kormány!), hogy valóban meg akarja valósítani jó szándékait, de az emberi jogok kérdésében is. Ezt aszerint ítélik meg, hogy hány zsidó vándorolhat ki a Szovjetunióból Izraelbe.“ Látják, milyen zavarosan, elferdítve és hamisan magyarázzák a dolgokat. A béke, a leszerelési megállapodás kérdése szerintük attól függ, hogy hány zsidó vándorol ki a Szovjetunióból vagy a többi szocialista országból. Szerintük ennek kell a leszerelési megállapodást befolyásolnia. Feladatunk ezért a genfi eredmények reális és objektív értékelése és a burzsoá propaganda kísérleteinek leleplezése, mivel ez a találkozó eredményeinek meggyengítésére fog törekedni. Külpolitikai tevékenységünkben minden eszközzel arra fogunk törekedni, hogy fordulat következzen be az enyhülésben mind Európában, mind pedig az egész világon. Ez elsősorban a lázas fegyverkezés, főleg az atomfegyverkezés megállítását, továbbá a radikális leszerelés megkezdését, a csapásméró űrfegyverek telepítésének betiltását és az emberiségnek az atomkatasztrófától való megmentését jelenti. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szorosan együttműködve részt fogunk venni az európai és nemzetközi biztonság megteremtésében és megszilárdításában - minden országra érvényes egyenlő elvek alapján. Valamennyi tervünk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági, politikai és védelmi erejének megszilárdítására, s ezzel együtt államunknak a tartós békéért folytatott harcban betöltött szerepének és helyének megerősítésére irányul. ÚJ SZÚ 4 1985. XII. 2.
