Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-27 / 304. szám, péntek

A HARMADIK OSZTÁLY FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNYA Intőt kaptak a nagy múltú csapatok Idény közben viszonylag kevés szó esik labdarúgásunk harmadik vonaláról. Ez részben a tömegtá­jékoztatás ,,búne“ is, hiszen az SZNL II. küzdelmeivel - tekintve, hogy a kétcsoportos bajnokság te­rületileg Szlovákia három kerüle­tében játszódik - a regionális sajtó csak részben, az érdekelt csapa­tok szereplésével foglalkozik, míg a központi lapokban - érthetően - az I. liga és az SZNL I küzdelme­inek szentelnek nagyobb teret. Az SZNL II küzdelmeiről nagy általánosságban csak annyit: színvonal tekintetében nem történt javulás, kifejezetten csalódást okozott néhány nagy múltú csa­pat, elsősorban a Ružomberok és a Spišská Nová Ves, de közéjük sorolnám még a Bardejovot, sőt a Poprádot is. Nem vitás, hogy volt néhány kitűnő, parázs hangulatú mérkő­zés, ám szép számmal lehettünk tanúi vérszegény találkozóknak is. A keleti csoportot továbbra is a nagyfokú kiegyensúlyozottság jellemzi, következésképpen az őszi bajnok mellett legfeljebb há­rom csapat érezheti magát úgy ahogy biztonságban a nagyon ne­héz tavaszi sorozat előtt. A baj­nokságnak ugyanis az ismert vál­tozások miatt (két katonacsapatot az alsóbb szintű bajnokságban szereplésüktől függetlenül beso­rolnak a II. ligába) legalább három de elképzelhetően négy együttes is búcsút mond majd az idény végén, s ez fokozott óvatosságra s mindenekelőtt jobb edzésmun­kára ösztökéli a csapatokat. 1. A téli pihenőre tért együtte­sek rangsorát Ďurana edző le­génysége, a ZZO Čadca vezeti. Azért említettük az első helyen az edzőt, mert esete rendkívül tanul­ságos. Korábban ugyanis az egyesület már nem tartott igényt a rendkívül ambiciózus mester munkájára, s csupán - amikor a kiszemelt utód nem tölthette be funkcióját eltiltása miatt - került ismét a kispadra. Hogy jól megra­gadta a lehetőséget, ezt bizonyítja az őszi bajnoki cím, mindenekelőtt pedig a csapat tudatos, korszerű játéka. A sok jó képességű labda­rúgó közül két ismertebb nevet Döntött az EAA Az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) és a sportnaptáregyeztető bizottság legutóbbi kongresszu­sán döntött az egyes atlétikai ver­senyek időpontjairól s színhe­lyéről. A stuttgarti Európa-bajnok- ságot augusztusban rendezik, melynek végleges nevezési határ­ideje augusztus 16. Két város, Split és Helsinki versengett az 1990-es szabadtéri EB rendezési jogáért. A csatát Split nyerte meg. A jövőben minden páros évben rendeznek maratoni Európa Ku­pát, a soronkövetkezőt 1988-ban tartják, mivel az elsőt már idén megrendezték. Az 1987-es lievini fedettpá­lyás EB-t február 21-22-én ren­dezik. Az 1988-as fedettpályás kontinensbajnokság rendezési jo­gáért még március 31-ig lehet je­lentkezni. Komputerrel a továbbjutásról Komputerrel próbálkoztak eldönteni a Sunday Times sportrovatának munkatársai, vajon mely csoportokból jutnak tovább együttesek harmadik­ként a tizenhat közé a jövő évi mexikói labdarúgó VB-döntón. Ismeretes, hogy a hat csoport­harmadik közül négy jut tovább. A gépek az elmúlt évek eredményei alapján úgy szá­moltak, hogy erre a legjobb esélye a B- és F-csoport har­madik együttesének van. Arra már nem adott választ a kom­puter, hogy melyik lesz végül is a négy továbblépő csoporthar­madik. hadd említsünk meg: Beleš a kö­zéppályán minden mérkőzésen igazi karmesternek bizonyult, Ra- dolský pedig létfontosságú gólo­kat lőtt. A kelet-szlovákiai vasgyáriak csapata - a VSŽ Košice - is előre lépett korábbi önmagához képest. Soraiból elsősorban Kav­ka, Majoros, Gazdag, Szekeres és Vaszily tűnt ki, második helye­zésük mégis inkább a korábbinál jobb közösségi szellem eredmé­nye. Vesztett pontok tekintetében is jól áll a .szénájuk“, így tavasz- szal érdekes párharcokra lehet számítani. Detván is edzőcsere történt az idény kezdetén, s ez a jelek szerint jótékonyan hatott, hiszen sokáig az élen álltak F. Skyva tanítványai. Az átlagos képességű gárdából Homola és Fajčík tűn­tek ki. Különösen ez utóbbi remek képességű középpályás, bár az állítást nem erősíti a tény, hogy ősszel egyetlen alkalommal sem talált az ellenfelek hálójába. A Poprad együttese az idény második felében talált magára. Pontjainak többségét - tizenötöt - otthon gyűjtötte, míg idegenből csupán kettőt szállított az exligás Sobota által vezérelt legénység. A Giraltovce, akárcsak az el­múlt évben, ősszel is jó közép­csapatnak bizonyult. Bubenko, Bandžák és a Mati testvérek vol­tak erősségei. 2. A rimaszombati (Rim. Sobo­ta) labdarúgóktól többet vártak a szurkolók, nem is annyira a he­lyezést, mint inkább a játékot ille­tően. Az a tény, hogy idegenben egyetlen pontra sem tellett - ön­magáért beszél. A sokáig sérült Pápista mellett fenntartás nélkül csak Chodelka, Kovács és Csar- nakovics dicsérhető. Jolsva (Jelšava) együttese az őszi idényben csalódást oko­zott. Nem elsősorban játékával, hanem viselkedésével. Először Svidníkben feledkeztek meg ma­gukról játékosai, ahol egyik leg­jobbjuk - Lukáč - tettleg bántal­mazta a játékvezetőt. A Magnezit együttese egyébként jó képessé­gű labdarúgókból áll - Spišák, Bús, Gonosz, Szeles - nem len­ne hát szükség a pályán a labda­rúgáson kívüli produkciókra. Bardejovská Nová Ves labda­rúgóit egyetlen mondattal lehet­ne jellemezni: szerény tudású, de lelkes társaság. S nemegyszer ez a döntő a futballpályán is. A bajnoki tabellán s a valóság­ban is szomszédjuk, Bardejovra elsősorban az ötlet és a játékos­ság a jellemző. Ritter, Pizúr és Sedlák voltak erősségeik, igaz nem mindegyik találkozón, összes­ségben többet vártunk Igor No­vák tanítványaitól. Az újonc Dolný Kubín viszont megtette kötelességét. Tizedik helye még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha a csapat igazán csak saját otthonában je­lent veszélyt az ellenfél kapujára. Az árvái együttesből Sučák, Bu­gán és Dedinský nyújtottak átla­gon felülit. A Spišská Nová Ves helyezé­se csalódás. Ami rokonszenves a játékukban, az a támadó szel­lem. Egyfajta bírálat a többiekre, hogy a harminchetedik évében já­ró Danko a legjobb csatáruk, s a legeredményesebb Fábián is túl van már a harmadik ikszen. A Čaňa játékát még ma is a rutinos kassaiak (Košice) Üj- hely és Lipnický - határozzák meg. Idegenben igyekeznek minél kevesebb góllal „megúszni“, s otthon szeretnék ,,bekasszíroz­ni“ a bajnoki pontokat. Kérdés, hogy ez tavasszal mennyire sike­rül, elég lesz-e a bentmara- dáshoz. 3. Az ifjoncokkal telitüzdelt Sni­na mérkőzéseinek többségén öt húsz éven aluli játékos is szere­pelt (elsősorban rutintalansága miatt került a 15. helyre, helyzete viszont egyáltalán nem látszik re­ménytelennek a jövőt illetően Di­ňa, Zbinovec és Skála voltak a legjobbjai. Mindenképpen csalódás a Ružomberok őszi szereplése, utolsó helye. Játékosállomány, képességek szempontjából ugyanis akár a lista vezetője is lehetne. A szálfa termetű Eliáš például olyan adottságú játékos, amilyenből kevés futkározik még az élvonalban is. Koššo, Stehlík és Guzy is jól bánnak a labdával. Csakhát - régi igazság - a futballt gólokra játsszák. Végezetül néhány érdekes szám az SZNL II keleti csoportjá­ból. Az őszi találkozókat összesen 65 ezer fizető néző látta. A legláto­gatottabb pálya továbbra is a ri­maszombati volt közel ezres át­lagnézőszámmal. A játékvezetők tizennégyszer mutattak piros, 217-szer sárga lapot. Egy mérkő­zésen átlagban 2,88 gól esett, va­lamivel több, mint az elmúlt idény­ben. S ez némi derűlátásra ad okot a jövőt illetően. HACSI ATTILA Karol Divín (jobbra) fénykorában. Egyik sikeres fellépése után így örült győzelmének (ČSTK-felvétel) Nagyszabású gálaműsor a műkorcsolya OB-n A közelmúlt bajnokai a jégen Mindjárt az újév kezdetén nagy­szabású sportrendezvény színhe­lye lesz Bratislava: itt rendezik január 3-5-én a felszabadulás utáni 40. országos műkorcsolya­bajnokságot. A szlovák fővárost azért érte ez a nagy megtisztelte­tés, mivel az eltelt idő alatt olyan hírességeket adott a sportágnak mint Karol Divín, Ondrej Nepela és Jozef Sabovčík. A nagyközön­ség előtt nem ismeretlen egyikük neve sem, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnokokról van szó. Még egy fontos tényezőt vett fi­gyelembe a Csehszlovák Műkor­csolya Szövetség az idei OB odaí­télésénél: mégpedig azt, hogy Bratislava 1956 és 1966-ban kon­tinens-, 1973-ban pedig világbaj­nokság színhelye volt, s 1989-ben újra otthont szeretne adni a világ legjobbjai vetélkedőjének. így te­hát a január eleji versenyt amo­lyan főpróbának tekintik a sportág szakemberei. Jozef Sabovčík, a hazai műkor­csolyázás jelenlegi legnagyobb csillaga címvédőként indul a janu­árban Koppenhágában sorra ke­rülő Európa-bajnokságon s talán a márciusi genfi világversenyen is. Eddigi szereplése alapján - meg­nyerte a Kanadai és az Amerikai Korcsolyát is - mindenesetre a külföldi sajtó is ót tartja az emlí­tett két vetélkedő egyik legna­gyobb esélyesének. Nehéz és jól megkoreografált kúrjét most a ha­zai közönség előtt mutatja be, s mindannyian kíváncsian várjuk négyfordulatos ugrását, gyakor­latát. A rendezők arról is gondoskod­tak, hogy a rendezvény necsak egyszerű országos bajnokság le­gyen. Január 5-én, vasárnap, 17 00 órai kezdettel a $midke ut­cai jégpályán különleges gálamű­sort láthatnak a nézők, amelyben minden 1946 utáni bajnok föllép. Többek között viszontláthatjuk Ka­rol Divínt, aki Bratislavában nőtt föl, s a bajnokság napjaiban ün­nepli 50. születésnapját. Vidám, mókás, kosztümös számot mutat be olimpiai, világ- és Európa-baj- nokunk Ondrej Nepela, aki az ese­mény tiszteletére érkezik haza. A Landl házaspár a szážadfoduló elejének divatjából és táncszámai­ból ad ízelítőt, Agnesa Wla- chovská (ma Búfilová) pedig ta­nítványával, Jozef Sabovčíkkal és a koreográfus František Bla- takkal mutat be közös produkciót. Hogy kik lépnek még föl a mű­sorban? íme a nevek: František Pechár, Jozef Žídek, Stanislav Ží- dek, Liana Dráhová, Eva Ďurišino­vá, Hana Knappová, a Beránková- -Barták kettős, a Spiegl ikerpár. Magyarországi részvevője is lesz a gálának: a jégtánc tehetséges bajnokpárja Engi Klári és Tóth At­tila új kúrjét mutatja be. A műsort Nora Beňačková, a Csehszlovák Televízió népszerű bemondónóje vezeti. Ennyit kedvcsinálóként. Akik pedig kíváncsiak arra, milyen meglepetésekkel szolgálnak majd volt bajnokaink és a sportág voit kitűnőségei, látogassanak el a jégpályára. Jegyek elővételben már most kaphatók a Slovakoturist utazási irodában. (Címe: Bratisla­va, Ursulínska 6.) (urbán)-A 13. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG RÉSZVEVŐI Az északírek a zöld mezben megtáltosodnak Az északír válogatott sok tréfa célpontja, mert állítólag az ország területén csak meg kell születnie egy labdarúgónak és máris a címeres mez viselője. Valóban nincs nagy választék, hiszen a mindössze 13 600 négy­zetkilométer területű és alig másfél mil­lió lakosú országnak csak 185 profi futbal­listája van. A legjobbak Angliában rúgják a labdát, de főleg másod- és harmadosztá­lyú csapatokban. A mostani válogatottból mindössze a nálunk is jól ismert középhát­véd Clelland (Watford) játszik otthon. így nem csoda, hogy a zöld mezesek képtele­nek egymás után ugyanabban az összeállí­tásban kezdeni. Figyelemre méltó, hogy a miniország labda­rúgói 1958 (a selejtezőben Portugáliát és Olaszországot ütötték el a továbbjutástól) és 1982 után (ismét Portugália és Svédország volt az „áldozat“) újra ott lesznek a világbaj­nokságon. Eddig mindig túljutottak az első fordulón, 1958-ban éppen Csehszlovákia elle­nében. Akkor a jobb szélen egy Billy Bin­gham nevű játékos futkosott. Most 1979 óta ó a szövetségi kapitány, köztudottan a leg­gyengébben fizetett szakvezető Európában. De hát nem a pénz a fontos... A „Bingham-bébik“ Angliával, Romániá­val, Törökországgal és Finnországgal ke­rültek egy selejtező csoportba és nem sok esélyt adtak nekik. Csakhogy a küzdelmek befejezése után másként alakultak a dolgok. Anglia csoportelső lett, de az esélyesebb Ro­mánia helyett éppen az északírek utazhatnak Mexikóba. Kétkedésre adott okot a wembleyi 0:0-ás eredményük Anglia ellen, de - a romá­nok elleni mindkét meccsüket megnyerték! Játékfelfogásuk teljesen azonos az an­gol válogatott stílusával. Mindent a gyorsa­ságra, a jó fizikai felépítésre, a küzdeni tudásra alapoznak. Mivel nincs sok cserebe­rére lehetőségük, a csapat összetétele alig változik. Ez nagy előny, mert az együttes tagjai jól ismerik egymást, s a nemzeti zöld-fehér mezben megkettőzött lelkesedéssel játszanak és tulajdonképpen rendszerint várakozást fe­lülmúló teljesítményt nyújtanak. Egyedül a csatársoruk gyenge, nem eléggé gólké­pes (a selejtezők 8 mérkőzésén csak 8 gólt rúgtak) és a tartalékok között sincs senki, aki fel tudná javítani ennek a sornak a telje­sítményét. Az északírek labdarúgó történe­tében gyakran akadt egy-egy kiemelkedő, vi­lághírű játékos, mint amilyen Blanchflower vagy Best volt. Ezt a szerepet most a kapus Pat Jennings és a csatárból lett középpályás Whiteside tölti be. Az előbbi már túl van 40. életévén, júniusban befejezte pályafutását a Tottenhamban, de Bingham rábeszélte, áll­jon még a válogatott rendelkezésére. Jennings „szót fogadott“, minden mérkőzésen csapata legjobbja volt, közben megdöntötte a kapusok „világcsúcsát“: az angolok elleni utolsó VB- selejtezó 113. alkalommal őrizte a válogatott hálóját (az olasz Dino Zoff „csak“ 112-szer). Most már nincs mese, mennie kell a VB-re. Pedig ahogy mondta, „fájnak a csontjai“. A szurkolók benne látják a sikeres szereplés zálogát. És Norman Whiteside? Ó is „világcsúcs­tartó“. 17 esztendősen szerepelt az 1982­es VB-n, megdöntve ezzel Pelé „rekordját“. Alig múlt 16 éves, amikor a Manchester United és az északír válogatott színeiben először lépett pályára. Eleinte előretolt csatárt játszott. Most középpályás. De így is lövi a gólokat. Kiállítva még nem volt, de „szereti“ a sárga lapot. Emiatt többször kényszerült pihenőre. Kevés labdarúgó (talán egy sem) dicsekedhet azzal, hogy 21 évesen két VB-n vett részt. Az északír válogatott további tagjai: Platt (13 esztendeje Jennings tartaléka, a Coleraine Belfast menedzsere) - J. Nicholl (West Brom­wich), Donaghy (Luton), J. O’Neil (Leicester), McDonald (Quenn’s Park), Ramsey (Leices­ter) - McElhinney (Bolton Wanderers, III. liga), McClelland (Watford) - Mcllroy (Manches­ter C.), M. O’Neill (Notts County, III. liga), McCreery (Newcastle), Clark (Bournemouth, III. liga), McNally (Shrewsbury, II. liga) - Armstrong (West Bromwich), Stewart (New­castle), Brotherston (Blackburn, II. liga), Quin (Blackburn), Hamilton (Oxford). Amint már jeleztük, az északír válogatott játékereje nagyjából az angol másodosztály élén levő klubcsapatok tudásának felel meg. Nem szabad azonban elfelejteni azt a rendkí­vüli többletet, amit a válogatott mez hatása ad a szigetországiaknak. Zöld mezben megtálto­sodnak, küzdenek, harcolnak, nem tisztelnek senkit. Nem irigyeljük csoportbeli ellenfeleiket, Brazíliát, Spanyolországot, Algériát. A négy évvel ezelőtti spanyolországi VB-n így játszot­tak az északírek: Spanyolország 1:0, Jugosz­lávia 0:0, Honduras 1:1; csoportelsőként jutot­tak a középdöntőbe, ahol: Ausztria 2:2, Fran­ciaország 1:4. (T. V.) ÚJ SZÚ 6 1985. XII. 27

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom