Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-18 / 298. szám, szerda

Szlovákia első szakmunkás­képző iskolái közé tartozik a Hlohoveci Huzalgyár Kö­zépfokú Gépipari Szakmun­kásképző Iskolája, amely a számítástechnikai ismere­teket is felhasználja az ifjú­ságnak a jövő hivatásra való felkészítésére. Képünkön Pavol Goga oktató három ta­nulónak: (balról) Marek Mo- šatának, Jozef Vnučkának és Igor Poláčiknak a számító­gép működési elvét magya­rázza. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) Kinek van igaza? Textilgyárak kontra vegyipar ÚJ szú 1985. XII. 18. Azt, hogy vállalataink munkájá­ban milyen nagy szükség van az összhangra, gondolom, nem szükséges különösebben bizony­gatni. De vajon mi történik akkor, ha ez az összhang hiányzik? A népgazdaság számára súlyos következményeken túl a fogyasztó is megsínyli ezt a korántsem kívá­natos jelenséget. Hiszen a hiány­cikkek listája óriásira dagad, mi­közben a raktárak dugig megtel­nek, s a divatosat, korszerűt csak a divatlapokban és katalógusok­ban látni. Valami hasonlónak lehetünk ta­núi napjainkban a textil- és vegy­ipar kapcsolatában, pontosabban a Liptovský Mikuláš-i Május 1. tex­tilgyár és a bratislavai Georgi Di­mitrov Vegyi Művek munkájában.- A hazai piacra szánt kelmék­kel rengeteg gondunk van - pa­naszkodik Jaroslav Papšo, a tex­tilgyár minőségirányítási osztályá­nak dolgozója. - Termékeink nem kellenek a kereskedelemnek, mert állítólag divatjamúltak, s így nem tudják eladni. Igaz, hogy az inno­vációra az utóbbi időben nem he­lyeztünk különösebb súlyt, de tu­lajdonképpen a rendelkezésünkre álló alapanyagok nem is nyújtanak nagy teret tervezőink fantáziájá­nak. Ha a vegyipari üzemek jó minőségű és a fogyasztók igénye­inek megfelelő műszálakat külde- nének nekünk, akkor nem fokoza­tosan, hanem ugrásszerűen vál­tozna meg a helyzet vállala­tunknál.- Mindehhez természetesen a normák korszerűsítésére is szükség lenne - kapcsolódik a beszélgetésbe Ján Bláha, a minő­ségirányítási osztály vezetője. - Ugyanis a vegyiparnak például a viszkózcellulózból készült mű­szál esetében egy 1965-ből szár­mazó normának kell megfelelnie, míg a bélés- és blúzanyagokra, valamint az összes többi textíliára egy 1977-ben megállapított - jóval szigorúbb - norma vonatkozik. Ránk nézve méltánytalannak tar­tom ezt a helyzetet, mert a két norma megállapítása közti tizen­két év alatt rengeteg olyan válto­zás történt, amit nekünk figyelem­be kell vennünk, miközben a vegy­ipart ez nem érinti. Nincs tehát módunk arra, hogy „sarokba szo­rítsuk“ a szállítót, mert a most már 20 éves norma őt igazolja. Szegény textilipari vállalat- gondolhatnánk, sajnálhatnánk. Okvetlenül kérdőre kell vonni az illetékes vegyipari üzemeket! Mert vajon szabad-e más számlájára, vagy ha úgy tetszik kárára, ülni csak a babérokon? A textilgyár szállítói közül a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyi Műveket kerestem fel.- Az elmondottakból mindenki arra következtethet, hogy nem va­gyunk hajlandók együttműködni- mondja Jozef Bučko mérnök, a viszkózcellulózt feldolgozó 1 -es számú üzem vezetője. - Pedig ez így nem igaz. Hiszen amikor azt akarták, hogy új színárnyalatokkal próbálkozzunk, megtettük. Július­ban és augusztusban például öt­félét gyártottunk száz kilogramm­jával. Rengeteg gondot okozott ez nekünk, s ráadásul számunkra egyáltalán nem gazdaságos mennyiséget kértek, mégis elké­szítettük. Ugyanebben az idő­szakban újfajta műszállal próbál­koztunk, amelynek előállítása sok­kal igényesebb, mint a többi eddi­gié. A mintákat azonnal vélemé­nyezésre küldtük a textilgyárak­nak, de még egy sem jelzett visz- sza. A Liptovský Mikuláš-i Május 1. gyár sem. Tény, hogy az utóbbi időben a viszkózcellulózból készült mű­szállal szembeni követelmények valamennyi megrendelőnk részé­ről alaposan megváltoztak - foly­tatja. - Mi azonban semmit sem változtunk. Az üzemet 1959-ben indítottuk, azóta ugyanazokkal a gépekkel és változatlan techno­lógiával dolgozunk. S műszálaink minden grammja a második minő­ségi osztályba tartozik. Tudnánk első osztályú árut is gyártja, de az nem kevesebb, mint három- milliárd koronába kerülne. Ugyan­is éppen ilyen értékű beruházásra lenne szükségünk.- Ha az együttműködni akarás­ban nincs is hiba, a minőséggel kapcsolatban joggal elégedetlen­kedik a textilgyár.- Vitathatatlan, hogy a követke­ző öt évben a műszál minőségi osztályba sorolása nem változik. De ehhez nemcsak a beruházás hiányzik, hanem a megfelelő nyersanyag, a színvonalasabb technológia is. Mindezek ellenére, illetve hiányában mégsem vagyok borúlátó. Ugyanis kiküszöböltük a fonáskor keletkező hibákat, s alaposabb ellenőrzéssel még többet is elérhetünk.-Az mindenképpen dicséretre méltó, hogy a nehéz körülmények között is lehetőségeikhez mérten ügyelnek a minőségre, de valljuk be - ez kevés. A textilgár, s egyút­tal az egész textilipar új műszála­kat, új lehetőségeket vár a vegy­ipartól.- A textilipar nem vár, hanem alszik - veszi át a szót Dušan Vrba mérnök, a 4-es számú üzem ve­zetője. - Miért nem mondják meg a textilgyárak, hogy milyen mű­szálat akarnak tőlünk? Mi honnan Képviselői hétköznapok Laczkó László, a Szepsi (Moldava nád Bodvou) Benzina üzem dolgozóját 1981 májusában ismertem meg. Első találkozásunk abból az alkalomból jött létre, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé jelölték. Kíváncsi voltam életére, munkájára, azokra a munkaeredmé­nyekre, emberi tulajdonságokra, amelyek alkalmassá tesznek valakit arra, hogy magas szinten képviselhesse választóit. Laczkó László akkor harmincnégy éves volt, a városi pártbizottság tagja, s a Benzina nemzeti vállalat technikusa. Ez év január elsejével új munkakörbe került, a Csehszlovák Autóbuszjavító üzem karbantartó részlegének a vezetője. tudhatnánk azt, hogy a kereske­delem milyen összetételű anyago­kat kér a textilipartól? Egyébként is egész sor újfajta műszál techno­lógiai leírása porosodik kihaszná­latlanul a fiókjainkban. Annak ide­jén mindegyiket felkínáltuk, de a textiliparnak semmi sem kellett. Ezért aztán az innovációval is gondjaink vannak. Mert hát kit és miért kérjünk fel a termékek tovább­fejlesztésére, ha a javaslatok úgyis az asztalfiókban kötnek ki?!- Ez igaz. De vajon mit tenne az üzem, ha a textilgyárak egyszeri­ben leporolnák a régi javaslato­kat? Hiszen köztudott, hogy a gyártók irtóznak még a legki­sebb változásoktól is.- Mi vállalnánk - mondja hatá­rozottan Dušan Vrba -, de csak azzal a feltétellel, ha idejében szólnának. Mert a termelést egyik óráról a másikra nem lehet meg­változtatni. Különben a textilipar kívánságaitól - úgy érzem - a kö­vetkező öt évben sem kell tarta­nunk. A legutóbb ugyanis megkér­deztük, mit várnak tőlünk a nyol­cadik ötéves tervidőszakban. A válasz az volt, hogy nagyjából ugyanazt, mint eddig.- Még a normákra yonatkozó kérdés megválaszolásával marad­tak adósak a textiliparnak.- Meggyőződésem, hogy a mű­szálakra vonatkozó előírások semmivel sem lazábbak, mint a textíliák esetében - veszi vissza a szót Jozef Bučko. - Az azonban tagadhatatlan, hogy a már említett beruházás és még néhány más tényező hiányában a még oly szi­gorú norma is hatástalan. A két vállalat közül vajon me­lyiknek van igaza? Melyik alszik és melyik van ébren? E kérdésekben egy kívülállónak dönteni nem len­ne okos dolog. Bármi legyen is a válasz, egy valami biztos: a vál­lalatokat felelősségteljesebb mun­kára, színvonalasabb együttmű­ködésre kell ösztönözni - amíg nem késő! KOVÁCS EDIT • Mi minden történt azóta, ho­gyan váltak be elképzelései, mennyire sikerült megbirkóznia azokkal a könnyűnek nem mond­ható feladatokkal, amelyek a kép­viselőre várnak?- Volt bennem szorongás bő­ven - mondja mosolyogva -, külö­nösen a bemutatkozások és a vá­lasztások idején. Később a szo­rongás feloldódott, elfelejtette ve­lem a mozgalmas mindennapi munka az üzemben és az üzemen kívül. Elfoglaltságom egyre nőtt és nem volt időm töprengésre, kéte­lyekre. Az elvégzendő feladatokra összpontosítottam, és ezt teszem ma is. Első beszélgetésünk alkal­mával mondtam: - Ha megkapom a választók bizalmát, minden erőmmel azon leszek, hogy érde­keiket képviseljem és megtisztelő megbízásuknak megelégedésük­re eleget tegyek. - Ez közhelynek tűnhet, pedig ma, négy év eltelté­vel sem tudok mást mondani. Igyekszem feladataimat erómhöz és adottságaimhoz képest a lehe­tő legjobban elvégezni. A kezdeti nehézségeket aránylag könnyen leküzdöttem. Nagy segítséget kaptam és kapok ma is a járási és a kerületi nemzeti bizottság, a pártbizottságok dolgozóitól és vezetőitől. A nagyobb tapasztalat­tal rendelkező képviselőtársaim is segítettek. Elláttak tanáccsal, fel­világosításokkal, megismertettek a feladatokkal és munkamódsze­rekkel. Ma már nemcsak világo­san látom a feladataimat, hanem azt is tudom, hogy mit, hogyan kell megoldani.- Még a kezdet kezdetén tör­tént - mondja kis szünet után -, hogy több vezető beosztású tiszt­ségviselő baráti beszélgetést foly­tatott velünk, először megválasz­tott képviselőkkel. Az egyik elvtárs azt mondta: ,,Arra törekedjenek, hogy következetes és rendszeres mindennapi politikai munkával megértessék pártunk politikáját, célkitűzéseit, és eredményesen képviseljék választóik érdekeit, ja­vaslatait.“ Ezeket a szavakat na­gyon jól megjegyeztem. Ezért már a kezdet kezdetén igyekeztem mindenre odafigyelni, kapcsolatot teremteni nemcsak a vezetőkkel, hanem általában a választókkal. Választókerüle­temhez huszonhárom helyi nem­zeti bizottság és két város tartozik. Nincs kerületemben olyan telepü­lés, ahol még ne lettem volna. Ismerkedtem az emberekkel, gondjaikkal, vágyaikkal és termé­szetesen ezeket tolmácsoltam is az illetékeseknek. A hozzám tarto­zó két város, Szepsi és Mecenzéf (Medzev) minden plénumülésén részt veszek. Ennek köszönhető, hogy elég jól ismerem a problémá­kat és az embereket. Gyakran for­dulnak hozzám tanácsért, segítsé­gért. Előtérbe került a pártmunka módszerének korszerűsítése Szervezetten, a kívánt ütemben Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban szervezetten, a kívánt ütemben halad a felkészülés a já­rási pártkonferenciára, közölte Ján Andruško titkár, a járási párbizott­ság titkársága politikai és szerve­zési osztályának vezetője, amikor az évzáró tagsági gyűléseken szerzett tapasztalatairól tájékozta­tott. Elmondta, hogy járásukban mindjobban kibővül a pártalap- szervezetek feladatköre és tevé­kenysége a közélet valamennyi területén, a politika kialakításá­ban, formálásában és megvalósí­tásában. Tapasztalata szerint az alapszervezeti pártmunkában jól kamatozik a különböző szintű pártbizottságok irányító munkája és az aktivisták hatékony segítsé­ge. Az évzáró taggyűléseken álta­lános volt a törekvés: többet adni, többet tenni a kötelezőnél. Mind­egyik pártalapszervezet határo­zatban erősítette meg a kongresz- szusi munkaversenyben és fela­jánlási mozgalomban vállalt köte­lezettségét, s mintegy 110 párt­alapszervezet 4-5 százalékos túl­teljesítést is vállalt. Kiemelte, hogy a gabonatermesztők hektáronként 7 tonnás hozamot elérők mozgal­mához a kommunisták kezdemé­nyezésére további öt mezőgazda- sági üzem, illetve efsz tagsága csatlakozott. Az évzáró taggyűlések vitájáról tájékoztatva nagyra értékelte, hogy a felszólalók bátran és konstruktívan bíráltak, elsősorban a pártmunka módszerének kor­szerűsítése érdekében. Nagyobb önállóságot és felelősséget, hoz­záértést és kezdeményezést el­várva sürgették a fiatal kommunis­ta tisztségviselők felkészítését, azt hangsúlyozva, hogy pártunk politi­kájának eredményes és hatékony megvalósításában megnőtt a sze­mélyes példamutatás szerepe. Nem hiányzott a vitából a bírálat sem, főleg ott, ahol pártunk gaz­daságpolitikai feladatainak teljesí­tése során a szállítói és megren­delői kapcsolatokban fogyatékos­ságokat, vagy hibákat észleltek a kommunisták. Véleménye szerint az évzáró taggyűlések, az elfogadott határo­zatok, az eddig közel 3 millió koro­na értékű felajánlás azt bizonyít­ják, hogy az alapszervezetek olyan közösségek, amelyeket a közös munka, és az egymásért érzett magas fokú felelősségtudat hat át. haj. • Milyen jellegű kérésekkel, panaszokkal?- Gyakoriak a közérdekű prob­lémák, de személyes kérdések, kérések is előfordulnak. Szociális eseteken, idősebbek gondjain a legmesszebbmenően segítek. Felmerülnek pályaválasztási, el­helyezési gondok is. Sok esetben tudunk és akarunk is segíteni, a járási és a kerületi nemzeti bi­zottságtól is minden támogatást megkapok. Csodákra azonban senki sem képes, és egy-egy probléma megoldása nagyon sok mindentől függ. Néha a hivatali vaskalaposság, a bürokrácia is gátolja a gyors, rugalmas megol­dásokat. • A képviselő feladata nem merül ki abban, hogy aktívan részt vesz a választott szerv, adott eset­ben a Szlovák Nemzeti Tanács ülésein, hanem kötelessége vala­melyik bizottságban is dolgozni, munkáját elősegíteni...- Valóban így van. Én a kultu­rális és iskolaügyi bizottságba ke­rültem. Nagyon sok mindent meg kellett tanulnom, képeznem ma­gam. Meg kellett ismerkednem a törvényekkel, az előírásokkal, általában azokkal a feladatokkal, amelyeket meg kell oldanunk, és a megoldás módszereivel is. Bi­zottságunknak tizenhét tagja van, tapasztalt, hozzáértő emberek, is­mert közéleti személyiségek, írók, művészek. Volt és van kitől tanul­ni, tanácsot kérni. Az egyik legfon­tosabb tényező a munkánkban, hogy semmit se vegyünk félvállról, a legkisebbnek látszó problémá­hoz is megfontoltan nyúljunk hoz­zá. • Mivel foglalkoznak a bizott­ság ülésein?- Bizottságunk - egyebek kö­zött - rendszeresen végez felmé­réseket az ország minden részé­ben. Az iskolaügy területén a re­formtörvény alkalmazásának, eredményeinek értékelése, az el­látottság, a gazdaságosság ellen­őrzése a feladatunk. A közelmúlt­ban a prešovi járásban végeztünk felmérést. A kulturális munka eredményeit, hiányosságait vizs­gáltuk. Foglalkoztunk a műemlék­védelem eredményeivel, a kultu­rális központok, a művelődési há­zak munkájával és kihasználtsá­gával. Ismerkedtünk a könyvtárak, a szakkörök, az öntevékeny kultu­rális csoportok munkájával. A járá­sokban a művelődési házak ki­használtsága általában alig 30-40 százalékos. Ennek az okát vizs­gáljuk. A fő ok nemcsak az anya­giak hiányában keresendő, bár ez is közrejátszik. Sok művelődési ház igazgatója nem helyben lakik, s ha letelik a nyolc óra, utaznak haza, pedig a kulturális tevékeny­ség ideje a délutáni és az esti órák. Továbbá tudjuk, hogy szük­ség van a központosításra, minőségi fejlődést is hozott a tár­sadalmi, a pedagógiai munkában, de vannak negatívumai is. A kis községekben a tanító volt az, aki a politikai és a kulturális munkát irányította, segítette. A központo­sítás után ezek a kis községek kezdeményező és irányító nélkül maradtak és nem egy művelődési ház kong az ürességtől. Ezeket a problémákat is figyelembe kell vennünk s addig találni rájuk meg­oldást, amíg nem késő. A falusi könyvtárak központosítását sem tartjuk minden tekintetben a leg­jobb megoldásnak. Nagyon sokat beszélhetnénk még a problémákról, az eredmé­nyekről, de Laczkó László ideje is szűkre szabott. A képviselőségen kívül tagja a városi pártbizottság­nak, a városi és a járási pártbizott­ság előadója, az üzemi pártszer­vezet elnöke. Ezek a tisztségek mind egész embert követelnek. Idejét nagyon jól kell beosztania, hiszen a család is várja, s ugyan­akkor a lelkiismerete nem engedi, hogy vállalt kötelességeinek ne tegyen eleget. FECSÓ PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom