Új Szó, 1985. november (38. évfolyam, 258-283. szám)

1985-11-29 / 282. szám, péntek

Az érettségizik és pályaválasztási lehetőségeik Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai Csanda Sándor tanulmánykötete Sorsdöntő elhatározás előtt áll­nak a gimnáziumok, a szakközép- iskolák és az érettségit nyújtó szakmunkásképző intézetek vég­zős növendékei: ezekben a na­pokban kell dönteniük, hová men­jenek, mit csináljanak az érettségi vizsga után. A választás nem könnyű, az út ugyanis kétfelé ága­zik: az egyetem, a fóislola, vagy a munkahely felé. Bár az egész életüket befolyásoló döntésben a fiatalok nincsenek magukra ha­gyatva, hiszen egyre több haszno­sítható segítséget kapnak a felnőt­tektől, a tétova útkeresők száma így sem kevés. Nézzük, milyenek a lehetősé­geik azoknak, akik a továbbtanu­lás mellett döntöttek. Szlovákia egyetemeinek és fő­iskoláinak nappali tagozatain a jö­vő iskolaévben - az ideihez ha­sonlóan - 11 500 elsőéves hallga­tóra számítanak. Lényeges válto­zások a keretszámok arányaiban sem lesznek; ez azt jelenti, hogy az 1986-87-es tanévben a to­vábbtanulók csaknem 60 százalé­kának műszaki főiskolákon, 20 százalékának a tudományegyete­meken, s szintén 20 százaléknak az agrár-, a közgazdaságtudomá­nyi és művészeti főiskolákon tud­nak helyet biztosítani. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolára 2845 pályázót vesznek fel; az építész- mérnöki karra 640, a müépítésze- tire 70, a gépészmérnökire 935, a villamosmérnökire 725, a ve­gyészmérnökire pedig 475 fiatalt. A kassai (Košice) Műszaki Főisko­lára 1860 jelentkező kerülhet be: a bányamérnöki karra 130, a ko­hómérnökire 145, a gépészmér­nökire 765, a villamosmérnökire' 500, az építészmérnökire 320 érettségiző. A Komenský Egyetemen a jövő tanévben összesen 1330 elsőé­ves számára van hely; az orvostu­dományi karra 185, a martini kihe­lyezett karra 80, a gyógyszerész­tudományira 100, a jogtudományi­ra 90, a bölcsészettudományira 200, a természettudományira 240, a matematika-fizikatudományok A kiállítások méretei nincsenek összefüggésben az ott látható ké­pek értékével. Mindaz, amit egy művész alkotott olykor egyetlen adandó alkalomra - a helytől, a körülményektől függően - kon­centráltabbnak és töredékesebb­nek is mutatkozhat. Lórincz Zsu­zsa képzőművész somorjai (Ša- morín) tárlata koncentráltabb, mint teszem azt az idén tavasszal Ko­máromban (Komárno) látott kiállí­tása. Ott történt bemutatkozása sokakat meglepett. Egy frissen végzett képzőművész sok tekin­tetben új látásmódjáról tanúskodó képeit - grafikáit - a közönség és a szakma egyaránt lelkesedéssel fogadta. Kétségtelen: a Csallóköztől több száz kilométernyi távolság­ban élő és alkotó művész olyan mélyről fakadó vallomásaival szembesültünk, amilyennel ritkán van alkalmunk találkozni. A föld és az ember, valamint a vágyait, félel­meit, szabadságát, küzdelmeit és munkáját tudatában évezredes fo­lyamatokká változtató történelmi mítoszok ezeken az alkotásokon a szélesebb értelemben vett euró­pai kultúra közös gyökerét mutat­ják. Ennek első pillantásra legké­zenfekvőbb oka lehet az is, hogy Lőrincz Zsuzsa immár több éve Prágában él, egy olyan művelődé­si - ezen belül képzőművészeti - központban, ahol a mindennapi élettel érintkező műalkotások (te­rek, házak, szobrok) évezredes egymásraépülése nemcsak ihleti, de szellemével táplálja is az alkotó művészt. A képzmómüvészeti akadémia végzőseként ösztöndí­jat kapott, amely továbbra is Prá­gához köti. A város képzőművé­szeti hagyományai és termékenyí­tő kortársi légköre egy olyan mű­vészt befolyásolnak, akinek em­beri kötődéseit a Duna innenső és túlsó partján kereshetjük. A somorjai tárlat valójában az első visszatérés volt oda, ahol elő­ször megihlette a táj, az emberek, a régmúlt népmesék mítoszos vi­karára 225, a sport- és testnevelé­sire 120, a trnavai pedagógiai kar­ra pedig 90 diák juthat be. Itt jegyezzük meg, hogy a bölcsé­szettudományi karon ismét meg­hirdették a magyar-szlovák, ma­gyar-történelem szakpárosítást, s mindegyikre 10-10 pályázót vesznek fel. A kassai Šafárik Egyetem első évfolyamaiban 630 fiatal folytathatja tanulmányait. A keretszámok az egyes karokon a következők: az orvostudomá­nyin 120, a jogtudományin 50, a bölcsészettudományin 75, a ter­mészettudományin 110, a prešovi pedagógiai karon 275. A nyitrai (Nitra) Pedagógiai Fő­iskolára 300 diák mehet, ebből a magyar nyelvű tanítóképző ta­gozatra 15. A Banská Bystrica-i Pedagógiai Főiskolán 300-an, a kassai Állatorvostudományi Fő­iskolán 145-en, a žilinai Közleke­dési és Távközlési Főiskolán 1155-en, a nyitrai Agrártudományi Főiskolán 780-an, a zvoleni Erdé­szeti és Faipari Főiskolán 345-en tanulhatnak tovább. A bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskola öt karán összesen 1135 fiatalnak tudnak helyet biztosítani; a Szín­ház- és Zeneművészeti Főiskolára 50, a Képzőművészeti Főiskolára 30 jelentkezőt vesznek fel. (To­vábbi helyek várják a fiatalokat a katonai főiskolákon.) Ilyenek a lehetőségek, melye­ken talán érdemes elgondolkodni, mert az elképzelések még módo­síthatók és reális mederbe terel­hetők. Jó lenne, ha minden szülő és fiatal gondosabban mérlegelné a pályaválasztás, a továbbtanulás esélyeit, s a diákok megpróbálná­nak pontosabb képet kialakítani képességeikről, hogy elejét ve­gyék az esetlegességnek. Fontos, hogy ezekkel a kérdésekkel a ma­gyar tanítási nyelvű iskolák to­vábbra is felelősségteljesen fog­lalkozzanak, hiszen növendékeik aránya a felsőoktatási intézmé­nyekben nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének. A jú­niusi felvételiken arányuk csak 5,96 százalék volt. Az aránytalan­lágában rejtező tisztaság. A tárlat koncentráltságát elsősorban a ki­állított képek válogatási szem­pontjai adják. Lényegében a legu­tóbbi életszakaszban alkotott gra­fikák javát láthattuk. Lórincz Zsu­zsa alkotói szellemiségét egy szinte véletlenszerű felismerés határozza meg: az európai civili­záció múltjának közös gyökere máig is táplál. Lehetetlen .iem észrevenni, hogy a csallóközi nép­mesék alakjainak és a kladnói vasöntómunkásoknak ábrázolásai egy irányba terelik gondolatainkat. A grafika, amely Lőrincz Zsuzsa kiállításának meghatározó képző- művészeti eleme, az egyik leginti­mebb, különböző sokszorosító technikái révén közösséginek szánt művészet. Egyáltalán nem a dekorativitás, nem is a témavá­lasztás közkeletűsége jellemzi grafikáit. Minden esetben meg­küzd anyagával, a témák olykor irodalmi jellegét következetesen transzponálja át a képzőművészet jelrendszerébe. Nem illusztrál, nem elmesél, hanem átlényegít. Ez az átlényegülés eredményezi, Lórincz Zsuzsa: Otthon ság különösen a gépész- és villa­mosmérnöki karon szembeötlő, pedig régen tudjuk, hogy fiatalja­inknak a legnagyobb felvételi esé­lyük éppen a műszaki főiskolákon és a természettudományi karokon van, hiszen itt a tárgyi tudás, a fel- készültség a döntő. Társadalmunk objektíve meghatározott szükség­leteit figyelembe véve ráadásul ezekre a karokra évről évre mind több jelentkezőt vesznek fel, hogy lépést tarthassunk a fejlődéssel, a tudományos-technikai változá­sokkal, a gazdasági előrehaladás­sal. Ennek értelmében a követke­ző tanévben például a Komenský Egyetem természettudományi ka­rán 40-nel, a Szlovák Műszaki Főiskola gépészmérnöki karán 30-cal, villamosmérnöki karán pe­dig 35-tel többen folytathatják ta­nulmányaikat. Nem ártana tehát, ha az elmon­dottakat fontolóra vennék azok is, akik bizonyos okokból nem szán­dékoznak továbbtanulni. A pilla­natnyi előnyért - kényelemért, vagy anyagi haszonért - ne mond­janak le a fiatalok a tanulásról, a tisztán anyagi szempontokat ne helyezzék a szellemi értékek fölé, figyelmen kívül hagyva a művelő­dés, a szellemi előbbre jutás értel­mét, hiszen az anyagi boldogulás­nak is végső soron ez az alapfelté­tele. Nagy feladat és felelősség hárul tehát az iskolavezetésre, a tantestületre, az osztályfőnökökre és a pályaválasztási felelősre, mert a fiatalokban fel kell kelteniük a továbbtanulási igényt, a bizony­talankodókat, az ingadozókat, a továbbtanulástól húzódozókat pedig okos szóval, higgadt érvek­kel meg kell győzniük az egyéni érdek és a társadalmi szükséglet összhangjának fontosságáról. Ezért a diákok pályairányításában az iskolák megfontoltan és körül­tekintően járjanak el, a fiatalok döntésében ne hagyjanak teret az ösztönösségnek, s tegyenek meg mindent azért, hogy a pályavá­lasztási összkép kedvező le­gyen. TÖLGYESSY MÁRIA hogy elszakad a konkrét világtól, az eseménytől, a történéstől, és a gondolat látványban képzőmű­vészeti ábrázolásban történő konkretizálására tesz kísérletet. Persze nem valamifajta elvont művészet születik így. Lőrincz Zsuzsa alkotói világában megha­tározó a közlésvágy - a képek nézőinek a befolyásolása. Ez pe­dig leginkább a gondolatokat köz­lő, a gondolkodtatni akaró művé­szek jellemzője. A grafikáin a táj sohasem dekoratív elem, minden esetben az ihletettség állapotának kifejezésére szolgáló eszköz. Közvetítő közeg, amellyel Lórincz Zsuzsa képei nézőivel kommuni­kál. Kladnói munkásportréi annyi­ra konkrétak és idealizálatlanok, hogy a stilizáltság tudatosságát csak sejtetik, ugyanakkor a művé­szi általánosítás folyamatát lezár­va „a munkásról“ készültek. Mindenképpen külön fejezetet képviselnek a művész tudatos vi­lágában a csallóközi mesék ihlette képek. A színes grafikai lapok egyenként is a tájegység emberi meghatározottságairól szólnak. Együtt azonban egy összetett vi­lág - a földhöz kötöttek, a földdel évszázadok óta megküzdő, ugyanakkor testvériesüló emberek világa. Olyan kifejezés- és közlés­módot sikerült találnia, amelynek formai elemei a tartalmi összete­vőkből növekednek. Ehhez a gondolati elemhez tud­nám hasonlítani Lórincz Zsuzsa alkotói magatartását is, amellyel az európaiság közös gyökereit ta­lálja meg egy élesen behatárolha­tó tájegység embereinek életében, érzelem- és gondolatvilágában. Ugyanakkor a földrajzilag innen legtávolabbra eső helyen is úgy ragadja meg a témát, hogy az nyomban az egyetemesen emberi vonatkozásaiban lesz érdekes számunkra. Egy fiatal művésznek évekre munkát, gondolatokat adó szándék valósul meg bennük. DUSZA ISTVÁN Csanda Sándor legújabb köny­vét forgatva, önként kínálja magát a gondolat: a szerző alkotói pályá­ját érdemes lenne egyszer teljes egészében felmérni, elemezni-ér- tékelni, és levonni a tanulságokat. Nem hivalkodó költőről vagy ter­mékeny prózaíróról van szó, ha­nem kritikusról, tanulmányíróról, irodalomtörténészről, aki évtize­dek óta nagy odaadással, szorga­lommal és kitartással rendszere­sen végzi munkáját, elkötelezett hivatástudattal vizsgálja nemzeti­ségi irodalmunk jelenét, kutatja múltját, felmutatja értékeit és rendszerezi kapcsolatait. Ez az összegező, értékelő tanulmány még mindig várat magára. Való­ban sok mulasztása van irodal­munk kritikájának, de talán még több a kritika kritikájának. Pedig ahhoz, hogy a szépirodalomról szóló kritikairodalmunkat ponto­san diagnosztizálhassuk, hibáit felfedhessük és megszüntethes­sük, feltétlenül nagy szükség len­ne arra a tudományos irodalomra is, amely a kritikákat, irodalomtu­dományi munkákat, irodalomtörté­neti vizsgálódásokat méri fel és értékeli. Talán azért nincs még szintetizáló irodalomtörténetünk sem, mert erre az elhivatottak ed­dig képtelenek voltak! Úgy érzem, hogy az egyre növekvő irodalom- történeti szintézisigény szükség­szerűen kineveli, kialakítja azt a kritikus-, irodalomtörténész- és kutatócsoportot, amely bizonyára nemcsak a kockázatvállalásra lesz majd képes ezen a téren, hanem az erudíció megszervezé­sére és az eredményalkotásra is. Csanda Sándor új tanulmány- kötete két nagyobb egységre ta­golódik: egyrészt a csehszlovákiai magyar irodalom kérdésköréhez tartozó témákat dolgoz fel tanul­mányok és kritikák formájában, másrészt a magyar-szlovák iro­dalmi kapcsolatok néhány, törté­neti szempontból is jelentős feje­zetét elemzi és tisztázza. A tanul­mányok nagy része már a nyolc­vanas években íródott, de szép számmal találunk a kötetben az előző időszakból származó íráso­kat is, ami azonban csak a temati­ka szintjén érezteti a hatását. A szerző irodalomtörténeti jelle­gű tanulmányaiban ismertet, fel­tár, összevet és értékel, máskor felsorol, részben elemez, méltat, értelmez és tanulságot von le. Stí­lusának jellemzője, hogy rendsze­rint tömörít, nem bonyolít, és cél­ratörően röviden summáz. Realis­ta szemlélete nem túri az elvonat­koztatásokat és az impresszio- nisztikus értékítéletet, mindig té­nyekkel érvel. A kutató alkotói módszerével kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy hosszabb terjedelmű tanulmányaiban apró részletekig feltárja választott anyagának összetevőit. Vérbeli irodalomtörténészi erényeket csil­logtat A Matunák Mihály gyűjtötte kuruc dalok és történeti énekek című dolgozata. Eredeti források közlésével és marxista szemléletű vizsgálatával kiküszöböli azt a di­lemmát, amely a múltban külön szlovák és külön magyar szem­pontból értékelte a Rákóczi-kor tör­ténetét és irodalmát. Csanda a ku­ruc költészet eredeti forrásait tel­jes biztonsággal megkülönbözteti és későbbi nacionalista szemléle­A Csemadok Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottsága - más társrendezővel együtt - im­már harmadik alkalommal rendezi meg a Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat. A rendezvény- sorozat idején a járás több köz­ségében író-olvasó találkozókra kerül sor. A kulturális napok ki­emelkedő eseménye lesz a nagy­kürtösi Dolina Szállóban sorra ke­rülő járási irodalmi szeminárium. A holnapi programban Baranyi Fe­renc költő, A magyar műfordítás néhány időszerű kérdése címmel tart előadást. Kormos Sándor elő­adásának címe: Kétnyelvűség a költészetben. Morvay Gábor a magyar helyesírás legújabb sza­bályait ismerteti. Kovács Ágnes salgótarjáni irodalomtörténész­tű feldolgozásoktól, s a kuruc kor irodalmi termékeit a történelmi materializmus alapján a társadal­mi haladás szempontjából értéke­li. A kötetnek ehhez az írásához szép számmal vannak csatolva magyarázó lábjegyzetek. Úgy gondolom, hogy az első fejezet terjedelmes kapcsolattörténeti ta­nulmánya, A csehszlovákiai ma­gyar irodalom a Korunkban című is - amely sok szempontból ár­nyalja az első köztársaság balol­dali és kommunista szemléletű magyar irodalmáról eddig feltárt anyagot - bőven nyújtott volna lehetőséget a pontosító és tényfel­táró jegyzetapparátus beiktatásá­ra. Ez vonatkozik a Barta Lajos Új Szója című, elsősorban új ismere­teket hozó, hézagpótló tanulmá­nyának feldolgozási módszerére is. Egy ilyen jegyzetanyag ugyanis olyan forrásokról, tényekről és eseményekről tudatosíthatna, amelyekről eddig nem értesültünk semmilyen értékelésben. A tanul­mányokban felszínre hozott téma­anyag mindenképpen hiányt pótló értékű és nélkülözhetetlen adalék­ként szolgál a csehszlovákiai ma­gyar irodalomtörténet megírásá­hoz is. A csehszlovákiai magyar iroda­lom felszabadulás utáni fejlődésé­nek és kiteljesedésének lényeges kiegészítése Csanda tanulmány- kötetében Az írószövetség ma­gyar szekciója és az Irodalmi Szemle című írás, mely konkrét dokumentumok felhasználásával vázolja fel nemzetiségi irodalmunk alakulásának körülményeit, vala­mint egyetlen irodalmi lapunk, az Irodalmi Szemle indulásának nehézségeit. A szerző a hosszabb irodalom- történeti tanulmányok közé né­hány hazai magyar író könyvéről szóló kritikát és könyvismertetést is besorolt a kötet anyagába. Szin­te kizárólag irodalomtudományi, elméleti művekről (Rákos Péter tanulmányai, Pályaképvázlat Sas Andorról) és prózaírók alkotásairól mondja el a véleményét. Duba Gyula örvénylő idő, Ordódy Kata­lin Nemzedékek, Mács József Szélfúvásban, Szabó Béla Nehéz búcsú című realista szemléletű és stílusú müvei ihletik elsősorban kritikaírásra a szerzőt. Versköte­tekről, illetve költészetről nem ta­lálunk kritikai írást a kötetben. A Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai című tanulmánykötet, mely sokrétű anyagot tartalmaz, egy újabb állomását jelzi a Csan- da-életmúnek. Értékesek azok a tanulmányai, amelyek a közel­múltban születtek és újabb adato­kat szolgáltatnak a csehszlovákiai magyar irodalom két világháború közti szakaszának történetéhez. A szerzőnek a magyar-szlovák kulturális kapcsolatokat érintő ku­tatásai egyedülállóak a magyar és a szlovák irodalomtörténetben, ezért nagy jelentőségűek. Meglá­tásaival, a vitás kérdések tisztázá­sával, úgy érzem, nem csupán a tudományos eredményeket gaz­dagítja, hanem az internacionalis­ta nevelés lehetőségeit is bővíti. Kár, hogy hiányzik a tanul­mányokban szereplő írók név­jegyzéke, amely funkcionálisan segítené az érdeklődő olvasót. (Madách, 1985) ALABÁN FERENC muzeológus Madách Imre Dolná Strehová-i műhelyével ismerteti meg a hallgatókat. Ján Jančovič helytörténész Pőtor község múlt­járól és jelenéről tart vetítéssel egybekötött előadást. Vass Ottó pedig Zs. Nagy Lajos verseiből készített összeállítását mutatja be Sárkányom pusztulása címmel. Ugyanaznap este Zsély (Želov- ce) községben ünnepi író-olvasó találkozót tartanak az 50 éves Zs. Nagy Lajossal. December 16-án Ipolyvarbón (Vrbovka) Fráter Kata, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője mu­tatja be T. Pataki IstvánLidércláng című monodrámáját, amely Ma­dách feleségének, Fráter Erzsinek életéről szól. Cs. K. Az első visszatérés Lőrincz Zsuzsa tárlatáról HOLNAPTÓL: Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom