Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-12 / 241. szám, szombat

Szót kérnek a technika vívmányai- Raktárunk 6536 négyzetmé­teres, az építkezési költségek 40 millió koronát tettek ki, a műszaki berendezések értéke mintegy 8 millió korona. A számítóközpont pedig 6,5 millió koronába került - mondotta Josef Smitka, az OTEX textil- és konfekciókereske­delmi tröszt Topoľčany ban lévő behozatali üzemrészlegének igaz­gatója. És amikor hozzátette, hogy ta­valy például 1 258 700 000 korona értékű áru fordult meg náluk s az összes ezzel kapcsolatos művele­tet 180-an végezték el, s közülük csupán a fele dolgozó a tulajdon­képpeni raktári munkás, a többiek technikusok, szerelők, adminiszt­rátorok, gépkocsivezetők még kíváncsiabbak lettünk, milyen is Szlovákia ezen egyedülálló léte­sítménye. A kivételes raktár Azt mindannyian tapasztalata­inkból tudjuk, hogy üzlethálóza­tunk jónak mondható. A városok­ban, falvakban sok-sok új bolt épült az utóbbi években, melyek megfelelnek a kor követelményei­nek. A nagykereskedelmi raktárak viszont jóval elmaradnak mind­ezek mögött. Az SZSZK területén 796 nagykereskedelmi raktár van, összesen 917 487 négyzetméte­res rakodótérrel. Többségükről vi­szont egyáltalán nem mondható, hogy megfelelő, mivel szűkösek, ideiglenes megoldásként számol­tak csak velük, és az sem lebe­csülendő tényező, hogy ezeken a munkahelyeken még mindig a fi­zikai munka van túlsúlyban. A topoľčanyi textilraktár tehát kivétel. 1980-tól üzemel, s máraz építése is jelezte különlegességét. Az építkezésen az építők és a szerelők együtt dolgoztak. Nem hagyományosan hozták tető alá azt az épületet, hanem a kész, tehát a polcokkal és egyéb mű­szaki kellékekkel is felszerelt rak­tárra tették rá a fedelet. A tartó­oszlopoknak kettős funkciójuk van. Az igazgató talán látta csodál­kozó tekintetünket: a sokatmondó számok sem fejezik ki milyen ha­talmas a raktár, a kívülállónak ne­héz a méreteket fölfogni és az ott folyó munkáról is jobbnak látta, ha a helyszínen tájékoztat. A gépek segítenek Bámulva léptünk a 107 méter hosszú és 57 méter széles raktár­ba, ahol egyszerre több mint 11 000 paletta helyezhető el a pol­cokon. 1722 rúd pedig a vállfákon szállított, illetve raktározott ruhá­zati cikkek, öltönyök, kabátok táro­lására szolgál.- Futballpályányi területű ez a raktár, s amint látják, a művele­tek nagy részét gépek végzik - ka­lauzolt az igazgató. Ide, az OTEX topoľčanyi raktá­rába érkezik az összes külföldről behozott textilféleség, fehérne­műk, felsőruházati cikkek, méterá­ruk, szőnyegek, de található itt textil, rövidáru és ezen belül pél­dául még gombostű is.- Saját számítóközpontunk van, ebben is egyedülállóak va­gyunk a kereskedelmi szervezetek között - tájékoztatott Mária Šipo- šová mérnök, a számítóközpont vezetője. - Tulajdonképpen az egész munkát tizennégyen irányít­juk - ennyien dolgozunk a köz­pontban - illetve az NDK-ból be­hozott Robotron KRS 4201-es számítógép. Az áruátvételtől kezdve a nyilvántartáson és a rak­tározáson keresztül a szállítás előkészítéséig, illetve az ezt köve­tő számlázásig, mind a gép fela­data. Évente mintegy 1 300 000 adatot dolgozunk fel. Minden művelet „parancsra“ Az áru átvétele után a számító­gép „parancsa" szerint összpon­tosítják a csomagokat, majd ha a külkereskedelmi vállalattól meg­érkezik az árat is feltüntető szám­la, ezzel az adattal is ellátják az árut nyilvántartó kártyát. Az áru­mozgatásban nagy segítséget nyújtanak a fürgén mozgó kis vil­lástargoncák, melyek a rakodóla­pokat a polcok közt síneken közle­kedő emelődaruhoz hasonló gép­hez viszik. (Meglepetésként ha­tott, hogy a raktár berendezése hazai gyártmány, a levočai Stroj- smalt vállalatban készült.) S hogy melyik polcra kell elhelyezni a cso­magot, azt is a számítóközpont­ból kapott utasítás határozza meg. A kereskedelmi részleg munkatár­sai a megrendelések szerint szét­írják a küldendő árumennyiséget és az árumozgatást végző dol­gozók szintén a számítógép pon­tos adatai szerint találják meg, hogy melyik polcról kell levenni a sínen mozgó emelőgépnek a kí­vánt árut. A további tevékenységet végzők pedig azt is megtudják a számokkal teli papírról, melyik rakodóhelyre kell vinni az árut, ahonnan aztán a megrendelőhöz kerül. A gépkocsivezetők is a szá­mítógépes nyilvántartást kapják meg az egyes szállítások előtt. De ha a vevő reklamál, akkor is a szá­mítógépeket hívják segítségül.- Mi tartjuk nyilván a vezérigaz­gatóság gazdasági szerződéseit is- mondotta Mária Šipošová.- Ezek alapján készítjük el a rak­tározás, az anyagmozgatás és az áruszállítás tervét is. Figyelemmel kísérjük a szerződések megvaló­sítását és az esetleges fogyaté­kosságokra rámutatva a követ­kezményeket is levonjuk, tehát a bírságokat is kiszabjuk a szerző­désszegőkre. xxx Bizonyára irigykedve néznék a szűkös, zsúfolt raktárak dolgozói az OTEX topoľčanyi korszerű munkahelyét. Ehhez hasoló to­vábbi modern létesítményekre van szükség a kereskedelmi hálózat továbbfejlesztéséhez. A meg­erőltető fizikai munka csökkentése érdekében ezen a területen is szót kér a technika vívmányainak mi­előbbi gyakorlati alkalmazása. Szűkösebb anyagi lehetőségeink ellenére is a következő években a kereskedelmi tárcának fokozott figyelmet kell szentelnie ennek a területnek. DEÁK TERÉZ Negyvenéves a michalovcei Robstav A michalovcei Robstav ipari szövetkezet dolgozói a napokban ünnepelték 40. évfordulóját szö­vetkezetük megalakulásának. A szövetkezet jelentős mértékben hozzájárult a háború utáni eszten­dőkben a járás fejlődéséhez. Rög­tön a felszabadulást követő első évben néhány michalovcei kisipa­ros, főleg kőműves, ács, bádogos, villanyszerelő és építőmunkás el­határozta ennek a munkás-építő- szövetkezetnek - innen a Robstav név - létrehozását. A gondolatnak lelkes támogatói főleg kommunisták - köztük Mi­chal Bona, Jozef Bujdoš, Franti­šek Sinčák, Kornel Srp elvtársak - voltak, de a szervezőmunkából pártonkívüliek - Jozef Valenta, Štefan Hospodár és mások - is kivették részüket. A szövetkezést kezdeményező kisiparosok 32 ta­got toboroztak az 1945 őszén megalakult michalovcei munkás­építőszövetkezetbe. Ennek első elnökévé Michal Bona kőművest választották. A szövetkezetnek az volt a fel­adata - amint alapszabályzata is kimondta hogy részt vegyen a háború okozta károk felszámolá­sában, épületanyagokat állítson elő, fa- és betonhidakat építsen, elvégezze a legszükségesebb fo­lyószabályozási munkákat, hely­reállítsa a megrongálódott épüle­teket. A szövetkezeti alaptőkét a kö­zös munkából származó jövede­lem és a kezdeti kiadások fedezé­sét biztosító 300 koronás tagdíj képezte. Az első megrendelés a háború­ban megrongálódott városháza egyik szárnyának kijavítására szólt. A falvak szocializálásának időszakában számos dohányszá­rítót, terményraktárt és egyéb gaz­dasági és középületet építettek a szövetkezet szakemberei. A jubiláló Robstav jelenleg 237 szakembert foglalkoztat, tehát a kisebb vállalatok sorába tartozik, viszont teljesítménye figyelemre­méltó. Az egy-egy dolgozóra szá­mító évi termelés értéke megha­ladja a 129 ezer koronát. Az utóbbi években, főleg a 7. ötéves tervidőszakban tevé­kenységének csaknem 80 száza­lékát a lakossági szolgáltatások tették ki. Ezekre bizony nagy szükség van a Michalovcei járás­ban is. (kulik) A humpoleci Sukno vállalat évi termelése 3,5 millió méter férfiruhaszövet. A termelés nagy részét a szocialista és nem szocialista országokba exportálják. Az export növelése és a hazai piac igényeinek kielégítése céljából a vállalatnál nagy figyelmet fordítanak az innovációra. Általában termékeik több mint 50 százaléka különféle elismerésekben részesül. Tavaly két szövetük a Cseh Ipari Minisztérium legjobb terméke, további hét pedig az ágazat legjobb terméke lett. A képen Marie Moravcová a NOPAS típusú szövőgépen dolgozik. (Jaroslav Sýbek felvétele — ČTK) Ahogy munkahelyéről, a járási székhelyről hazaér, kézen fogja két unokáját, hogy sétáljon egyet velük. Ám alig tesznek meg pár métert, egy asszony állítja meg. Az özvegyi nyugdíj intézésé­nek módja felől érdeklődik. Mire a két unokájával a parkba ér, hár­man állítják meg, s ő pedig türel­mesen magyaráz, tanácsot ad, csak a két nebuló türelmetlenke­dik, mit sem törődve az illemsza­bállyal ismételgetik: „Gyerünk már, nagymama“.- Itt születtem Seredben, eb­ben a Vág menti városban, ahol csaknem mindenki ismer. Itt épí­tettünk családi házat. Idestova már negyedszázada a városi párt- bizottság tagjaként dolgozom - mondja magáról Emília Slanin- ková, a jnb képviselője. A tisztségviselés gondjaival és örömeivel már a közgazdasági szakközépiskolában megismerke­dett. Három éven keresztül az ifjú­sági szövetség járási bizottsága elnökségének volt a tagja. Mindig első volt a kezdeményezésben, a példamutatásban. Amikor le­érettségizett, a járási pártbizottsá­gon kapott munkát. Itt vették fel a párttagok sorába is. Aztán jött a területi átszervezés.- A férjem is pártmunkás volt, idegenbe kellett mennie dolgozni, ezért én úgy láttam jobbnak, főleg a két gyermek miatt, hogy helyben keressek munkalehetőséget. A nik­kelkombinátban lettem előadó, majd a szakszervezeti bizottság titkára. Arra, hogy az üzemtől megváljak, gondolni sem akartam, még akkor sem, amikor 1976-ban megválasztottak a jnb képviselőjé­nek. Csakhogy a véleményező bi­zottság elnöke lettem, az pedig függetlenített beosztás. Eltelt az első megbízatási idő­szak, s öt újra jelölték, ami azt bizonyította, hogy jól látja el mun­kakörét. Bárki fordul is hozzá, ami­ben tud, segít. Négy éve megöz­vegyült, s hogy a magányt ne érezze, sok társadalmi munkát vállal magára. Az Antifasiszta Har­cosok Szlovákiai Szövetségében látogatja az idős embereket, se­gélyt, gyógykezelést intéz a rászo­rulóknak. Ott van a nőszövetség­ben, s neki is érdeme van abban, hogy a település fejlesztésében a múlt évben a seredi nők a leg­jobbak közé tartoztak a járásban.- Azt vallom, hogy a képviselő csakis akkor tud jó munkát végez­ni, ha jól tájékozott, kiismeri magát a helyi viszonyokban. Ezért a vnb minden plenáris ülésén ott va­gyok. Együttélek a várossal, ered­ményeivel, gondjaival. Ma már ti­zenhatezer lakosa van. Az iskolák, a gyermekintézmények, az üzle­tek, az üzemek egész sora épült fel a felszabadulás óta, s ez az öröm mellett sok gondot is magá­val hoz. Az ivóvíz hiánya, a csator­nahálózat építésének lassúsága hátráltatja a város fejlődését. A pártbizottságon az igazgatók ta­nácsának bevonásával keressük a megoldást. Közös beruházással kell tornatermet és gyermekintéz­ményeket építenünk. Olyan szenvedélyesen beszél a problémákról, mintha az ó vállán nyugodna a város, a benne élő emberek sorsa. 1964 óta a városi pártbizottság titkára s valóban szív­ügye az, hogy a város fejlődjön, és a környezetvédelemben is előbbre lépjenek. Eldicsekedik, (A szerző felvétele) hogy hamarosan elkészül a várost kikerülő útszakasz. Szorgalmaz­zák a központi hőerőmű megépí­tését mert így hét kéménnyel ke­vesebb ontaná a füstöt.- Az évek során megszoktam, hogy a dolgokról nyilvánosan vé­leményt mondjak, de azt is, hogy mások érveit is meg kell hallgat­ni. A jó közösségi szellem kialakí­tása a lakó- és a munkahelyen, de egy vezető testületben is fontos tényező. Engem a lakásomon is gyakran felkeresnek az emberek olyan ügyekkel, amelyeket a járási székhelyen kell elintézni. Tudom, hogy egy-egy eset intézése sok fáradtságba kerül, mégis vállalom. Nemcsak azért, mert képviselő vagyok, hanem mert idegen tőlem a bürokrácia, amelynek sokszor az emberek ki vannak téve. Miközben beszél, szemét le sem veszi a játszadozó unokákról. A parkban és a ház körüli kertben eltöltött órák jelentenek számára pihenést, de ilyenkor is gyakran az önként vállalt feladatait veszi sor­ra. Talán már nincs meg benne az a lendület, mint amikor az ifjúsági szövetségben tevékenykedett, de a kötelességtudat, az elvhűség nemcsak hogy megmaradt, ha­nem elmélyült benne.- Azt hiszem, többet kellene foglalkozni a fiatalok nevelésének kérdésével, jobb feltételeket kell teremteni a szabad idejük eltölté­séhez. Ezekből a feladatokból minden szülőnek, képviselőnek, kommunistának, becsületes ál­lampolgárnak ki kell vennie a ré­szét, mert nem lehet számunkra közömbös, hogy kik veszik majd át tőlünk a stafétabotot. Alkonyodik, amikor unokáival hazafelé indul. Még látom, hogy az utcasarkon egy idős asszony­nyal megáll beszélni, aztán meg- szapörázza a lépteit. Emilia Sla- ninková kedvét leli abban, amit csinál, s minden bizonnyal ezért is számolnak újrajelölésével a vá­lasztói. NÉMETH JÁNOS APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1985. október 13-án ünnepük 30. házassági évfordulójukat a legdrágább szülők, Károlyi Pál és neje, Ilona Nagymegyeren (Čalovo). E szép ün­nep alkalmából szívből gratulálnak és további boldog, hosszú életet kívánnak lányaik: Ilona, Éva, vejeik: László és Béla, unokáik: Szilvia, Anita, Anikó és a kis Béluska. Ú-2719 ■ 60. születésnapját ünnepli 1985. ok­tóber 12-én Dunaradványon (Radvaň nad Dunajom) Lukács Béla. E szép ünnep alkalmából jó egészsé­get és hosszú, boldog, örömteli életet kíván felesége, fia, Béla, menye, Pannika és kis unokája, Attila. A jókívánsá­gokhoz csatlakozik a Mórocz csa­lád. Ú-2745 MEGEMLEKEZES ■ Életünk legfájdalmasabb nap­ja marad 1984. október 12-e. Ezen a napon, 56 éves korában távozott szerettei köréből a jó férj, édesapa és nagyapa, Uhrapka József (Tomášikovo). Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot az első évfordulón. Emlékét őrző felesége, fiai, menyei és unokái Ú-2688 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halot­tunkra, Vörös Istvánra (Palkovičovo), akit a halál 1984. október 12-én raga­dott ki szerettei köréből. Köszönjük azoknak, akik őrzik emlékét és szere­tettel gondolnak rá. Jóságát és szeretetét szívében őrző felesége és a család t Ú-2702 ■ 1985. október 13-án egy éve, hogy a drága jó férj, édesapa, vő, sógor és szerető rokon, Psotka János (Sútor) örökre eltávozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen az első, szomorú évfordulón. Gyászoló felesége, két fia: Janika és Márton, valamint a gyászoló rokon­ság Ú-2720 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága jó férjre, édesapá­ra, nagyapára, Fodor Lászlóra, akit 1984. X. 13-án ragadott ki szerettei köréből a halál. örökké gyászoló felesége, fia, Laci, menye, Appolka, unokája, Lacika Ú-2746 ÚJ SZÚ 6 1985. X. 12. SEGÍTŐKÉSZEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom