Új Szó, 1985. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-08 / 237. szám, kedd

Szimfonikus művek, oratórium, kamarazene A bratislavai zenei ünnepségek három hangversenyéről A harmadik évtizedébe lépett bratislavai zenei ünnepségek hagyomá­nyai közé tartozik, hogy a klasszikus zenemüvek előadása mellett a koncertező szólisták és együttesek kortárs zeneszerzők műveinek a bemutatására is vállalkoznak. Ennek idén külön aktualitást adott a felszabadulás 40. évfordulója. A megnyitó napján a Szlovák Filharmónia hangversenytermé­ben az együttes zenekarát és énekkarát Bystrik Režucha vezé­nyelte. Az est első harmadában Georgij Szviridov szovjet zene­szerző Kis triptichon cimű szimfo­nikus alkotását adták elő. A há­romtételes zenemű tömörsége kétségtelenül próbára teszi az elő­adókat. Egyre fokozódó dinamiká­ja és az első rész ritmusaira épített szinesség a Režucha vezényelte zenekar tolmácsolásában a visz- szafogottság keltette feszültség­gel is gazdagodott. A hallgatót az igy tolmácsolt zene mindvégig magával ragadt^. Ludwig van Beethoven egyetlen hegedűver­senyét (D-dúr, op. 61.) Mihaela Martin romániai hegedűművész adta elő. A hegedűversenyek leg­szebb darabjai között számontar- tott "alkotást lendületesen, helyen­ként a virtuóz technikát kívánó részek hangsúlyozásával adta elő. így kicsit ellentétbe került a hege­dűverseny természetességével, s ez különösen a második tétel (Larghetto) bensőséges hangula­tainál volt érezhető. Végül az ön­feledt, azonosuló oldottságot kívá­nó harmadik tételt (Rondo. Alleg­ro) sem sikerült érzelmi mélység­gel tolmácsolnia. A szünet után Ladislav Burlas Találkozás az em­berrel címmel Ján Kostra három versére írt vokális szimfóniája hangzott fel. A zenekarhoz a kó­rus, valamint Viktória Stracenská (mezzoszoprán) és Pavol Mauréry (bariton) csatlakoztak. Ebben a zeneműben az irodalmi ihletett- ség a modern zene szintetizáló formai törekvéseivel párosul. Az énekes és hangszeres előadómű­vészet e jellegzetes darabjában, a zenei kettősségen belül, a szóló­ének a versekben kifejeződő em­beri kapcsolatok gondolatiságát képviseli. A külön-külön megszó­laló zenekar és kórus, valamint a szólóénekesek más-más hang­nemben és nyomatékkai tolmá­csolták a mondanivalót. Az igé­nyes Beethoven-hegedűverseny után a zenekar szinte fellélegzett és a kórussal folytatott zenei pár­beszédét a szólóénekesek előad­ta versek koronázták meg. Viktória Stracenská muzikalitása, hangszí­ne jól érvényesült és elsősorban a mélyebb hangfekvésű részek tolmácsolásakor volt meggyőző. Pavol Maurérynak sajátja a lirai éneklési mód, így baritonjának szinessége jól érvényesült. Az est karmestereként Bystrik Režucha mindhárom esetben markáns tel­jesítményt nyújtott; a Burlas-mű tolmácsolásakor éppen a feladat bonyolultsága okán a legkiemel­kedőbben vezényelt. Szeptember 27-én Georg Frid- rich Hándel Messiás című orató­riumát lelkes tapssal fogadta a fil­harmónia koncerttermének hallga­tósága. Emst Märzendorfer ve­zényletével, az egykori dublini be­mutatóhoz hasonlóan, a közönség a žilinai Állami Kamarazenekar, a bratislavai Városi Kórus és a négy magyarországi szólista produkcióját is ovációval köszönte meg. A minden koncert alkalmával lenyűgöző Hándel-oratórium ne­ves magyar szólóénekeseihez- Kalmár Magdához, Takács Ta­marához, Fülöp Attilához és Gáti Istvánhoz - méltóak voltak az egy­re kiválóbb teljesítményekre ké­pes kamarazenekar és az amatőr kórus. A késői barokk z^ie óriásá­nak alkotásában az alapgondolat- az temberiség felszabadítása a szolgaság alól - közérthető ze­nei formákban jelenik meg. Ezért is volt minden közreműködő szá­mára háiás feladat tolmácsolása. Kalmár Magda mind az áriák, mind a recitativo részek éneklésé­ben kimagaslott. Takács Tamara, aki mezzoszoprán énekesnő, az Hasznos időtöltés A természettudományok szeretetére nevelnek Változatlanul nagyon népszerű- . ek az alapiskolások, pionírok kö- . rében a šafárikovói ifjú természet- tudósok állomása által rendezett akciók, s magában az intézmény­ben folyó szakköri tevékenység is. Á Rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) járási Pionirház állomásának tevékenysége igen változatos. Egyrészt módszertanilag irányítja az iskolai szakkörök tevékenysé­gét, szervezi ac országos verse­nyeket és akciókat, másrészt köz­vetlen nevelőmunkát is végez. Ez utóbbival kapcsolatban Pa­vol Bocko, az ifjú természettudó­sok állomásának szaktanára el­mondotta, hogy jelenleg tiz szak­kör működik közvetlen irányításuk alatt. A leglátogatottabbak közé tartozik az akvarisztikai, a horgá­szati, a méhészeti és az ornitoló- giai, ugyanakkor a növényvilág megismerését és védelmét szol­gáló szakkörök is mind népsze­rűbbek. A pionírok gazdag szak- könyvtár és korszerű segédeszkö­zök- igénybevételével végezhetik hasznos tevékenységüket. A munka nemcsak az iskolai év­ben folyik, hanem a nyári szünidő­ben is, amikor a legkitartóbb hely­beli iskolásokon kívül a környék- béli pionirtáborok lakóival bővül az érdeklődők köre. Az ünnepnapo­kon is tartanak pedagógusi ügye­letet, hiszen az apró halakat, a szebbnél szebb madarakat ilyenkor is gondozni, etetni kell, nem is beszélve a trópusi növény­zet öntözésének, ápolásának szükségességéről. Az állomás hivatásos dolgozóin kívül több pedagógus és termé­szetbarát is segíti, az intézmény működését. Hobonya Pál például már régóta irányítja a pionírok és * a középiskolások egy-egy szak­csoportját, emellett az elejtett, ki­fogott állatok preparálását is el­végzi. Hasonlóan jó szolgálatokat tett az elmúlt években a rimaszom­bati Gál Mátyás is, aki a fiatal barlangászokkal, geológusokkal foglalkozott társadalmi munkában. Rajtuk kívül pedagógusok egész sora segíti közvetve, vagy közvet­lenül az állomás működését. A járás alapiskoláival való együttműködésről Pavol Bocko el­mondotta, hogy az mindinkább gyümölcsöző. Az országos verse­nyekbe való bekapcsolódás és az azokon való szereplés munkájuk egyik fokmérője. Az olimpiák közül például három tartozik hatáskö­rükbe. A matematikai olimpiák az utób­bi időben nem sok sikert hoztak a járás iskolái számára. Legutóbb a résztvevők fele nem oldotta meg a példákat, igy kerületi szinten képviselet nélkül maradtak. A gyenge szereplés okai ugyan bonyolultak, de tükrözik az oktatás színvonalát is. Az eredménytelen szereplésbe nem nyugodtak bele, s az iskolai szervekkel karöltve keresik a javulás módját. összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet a kémiai olimpiákon. Ta­valy például a kerületi forduló öt első helyét a járás tanulói foglalták el. Kiváló eredményt értek el a Ri­maszombati Šrobár Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói; Urbán Károly a győztes, Csirke Andrea, Szabó Andrea és Csányi Zsuzsanna a további helyezettek, s rajtuk kívül még a tisoveci Nor­bert Kurilla végzett az élme­zőnyben. A biológiai olimpián a járás ta­nulói a középmezőnyben végez­tek. Legjobban Zlatica Filadelfiová szerepelt a rimaszombati Daxner utcai alapiskolából, nyolcadik he­lyezést szerzett. A legnagyobb tömeget mozgó­sító vetélkedő tavaly is a Pitago­első rész alt áriáit kissé nehézke­sen énekelte, majd az oratórium egyetlen kettősében Fülöp Attilá­val már önmaga kiváló képessé­geinek szintjén énekelt. Partneré­nek tenorja minden alkalommal mély belső átéléssel és fényes magasságokban zengett. Gáti Ist­ván az első rész basszus-áriájá­nak éneklésében tűnt ki, s ugyan­ilyen szinten tolmácsolta a harma­dik rész „trombita-áriáját“. Mind a zenekar, mind a kórus Ernst Märzendorfer vezényletével az oratórium érzelmi és gondolati töl­tését pontosan tolmácsolta. Az pedig természetesnek látszott, hogy a híres „Halleluja“ éneklé­séért a kórus kapta a legtöbb tapsot. A megnyitó hangverseny után alig három nappal ismét közönség elé állt a Szlovák Kamarazenekar Bohdan Warchal vezetésével. Az est repertoárján Antonio Vivaldi Concerto grosso (D-moll, op. 3.), Georg Fridrich Hándel Concerto grosso (F-dür, op. 6.) Johann Se­bastian Bach V. brandenburgi ver­senye (D-dúr), valamint Hja Zel- jenka csellóra és kamarazenekar­ra írt művének bemutatója szere­pelt. Ez utóbbit Heinrich Schiff, osztrák csellista közreműködésé­vel adta elő a kamarazenekar. Külön talán csak erről a bemutató­ról kell szólni, hiszen a Szlovák Kamarazenekar immár hagyomá­nyosan a tőle megszokott magas szinten tolmácsolja a klasszikuso­kat. A Párbeszéd csellóra és ka­marazenekarra cimű Zeljenka-mű előadásában a zenekarnak méltó partnere volt az osztrák csellista. Az úgynevezett „abszolút zene“ kategóriájába (nincs leírható tar­talma) tartozó darab elsősorban a zenei párbeszéd szinességére alapozott. Eközben mind az oszt­rák csellista, mind a kamarazene- kar hallhatóan otthonosan érezte magát. A bratislavai zenei ünnepségek első felének koncert-estjeinek so­rából a Hándel-oratórium tolmá­csolása és a Szlovák Kamaraze­nekar koncertje emelkedett ki. SZÚNYOG JUDIT rasz-verseny volt. A járás iskolái­ból százhetvenen indultak, s kerü­leti szinten Németh László - a Šrobár utcai magyar tanítási nyelvű iskolából - szerepelt a leg­jobban, a második helyen végzett. Rendszeres résztvevői a járás is­kolái a zoológiái, botanikai és a geológiai versenyeknek is. Az Aranylevél elnevezésű természet- védelmi vetélkedőn a rimaszom­bati Győzelem utcai alapiskolások csapata a hatodik helyen végzett. Az ifjú természettudósok állo­másának udvarán levő üvegház­ban is serény munka folyik. Az itt nevelt virágok és különleges nö­vények közül néhány cserép min­den második évben elkerül a brati­slavai Flóra virágkiállításra is. A kis üvegház és a kert további sorsát illetően a közeljövőben döntenek az illetékes szervek, hi­szen az egész épület a lebontásra kerülő zónában van. A természet- tudományok ifjú kedvelői azonban semmiképpen sem maradnak majd otthon nélkül. HACSI ATTILA A legfiatalabb győztes Nguyen Tian Dzung hanoi középis­kolás diák ez év nyarán a Finnország­ban megrendezett 26. Nemzetközi Ma­tematikai Olimpián első díjat nyert. Dzung a hazai versenyeken már több­ször győzött. A 15 éves diák a legfiatalabb győz­tes a matematikai olimpiák történeté­ben. Szülei mindketten matematikata­nárok. A kis Dzung már elemista korá­ban rendkívüli matematikai érzékről tett tanúbizonyságot. Harmadikos ko­rában külön engedélyt kapott, hogy egy osztállyal feljebb folytassa tanul­mányait. Első győzelmét 1979-ben kis elemistaként aratta. 1983-ban újabb fölényes győzelmével olyannyira fel­hívta magára a figyelmet, hogy meg­hívták a tehetséges fiatalok matemati­kai egyetemi kurzusára. Az idei nyári első helyezése orszá­gának, csapatának is dicsőséget ho­zott, hiszen a résztvevő 38 ország között a vietnami matematikus csapat az ötödik helyet foglalta el. (B) UJ FILMEK Húszas évek, harmincas évek (lengyel) Különös időket élt akkor a világ: a gazdasági válság és erkölcsi romlás korát, amikor az emberek többségének naponta szinte fog­csikorgatva kellett küzdenie pusz­ta létéért, amikor a jobb sorsra érdemes emberek hajlamosak voltak összekeverni az önmegva­lósítást és a magamutogatást, amikor a pénzre és tekintélyre ori­hogy csődbe juttatja őket. Pénzü­kön revüszínházat bérel, s telje­sen ismeretlen énekes-táncos szí­nésznőket szerződtet abban a meggyőződésben, hogy vállal­kozása csakis sikertelen lehet, a költséges befektetés sosem té­rül meg, így elúszik társainak a tő­kéje. A látványos bukás helyett - amint azt a néző sejtheti is entált könyörtelen harc az embe­rek százait-ezreit sodorta kataszt­rófába, ítélte elbukásra - s amikor a nagy revüszínházak reneszán­szukat élték, s a musicalek édes­bús dallamai zsong ították el a zsongulásra hajlamos embe­reket ... Estéről estére vakító fények árasztották el a kis színházak és kabarék színpadát, strucctollas lá­nyok táncoltak, slágerek hangzot­tak fel - és nem csupán a tenge­ren túlon, hanem Európa számos városában, így Varsóban is. A há­ború előtti lengyel főváros sajátos hangulata, a kedélyes varsóiak, a kis színházak és revük nyüzsgő világa hamisítatlan légkört teremt a történet köré. A cselekmény egyébként egyszerű: Adam, a fia­tal mérnök valahol a Kárpátokban olajat keres. Üzlettársai azonban megtagadják tőle az anyagi támo­gatást, ezért Adam elhatározza,- a musical pénztárszaggató si­kert arat, az ismeretlen énekesnőt a közönség csillagként ünnepli és Adamra is rámosolyog a szeren­cse: olajat talál... Janusz Rzeszewski filmjében a kalandos történet csak apropó ahhoz, hogy az alkotó megeleve­nítse a harmincas évek zenés­táncos revüszínházainak világát. A rendező a zenés filmek legjobb hagyományait követve elegánsan, nagyvonalúan „tálalja“ a revüt; hol leplezetlen csodálattal szemlé­li a „békebeli idők“ kabaréinak nyüzsgő világát, hol parodizálja azt és megtisztítja az évek során rárakódó legendáktól. Kár azon­ban, hogy következetlen volt, s nem igazodott mindvégig a paró­dia hangvételéhez. Művének főbb szerepeit ismert művészek játsz- szák: Tornász Stockinger, Gražy- na Szapolowska, Piotr Fron- czewski, Dorota Staliňska. Szomorkásán komikus, érzel­mesen mulatságos helyzetek kis gyűjteménye ez a Maurizio Ponzi által rendezett olasz film. A kar­mesteri pálca azonban ezúttal a főszereplő és társ-forgató- könyvíró Francesco Nuti kezébe került, hiszen az ő hóbortos clown-személyisége határozza meg és uralja a művet. A forgatókönyv laza szövege tág teret kínál és a főszereplő élvezettel használja ki a lehetősé­get. Szerepe szerint reménytelen szállodai portás ez a reményteljes figurákat szervezzen maga köré, amitől is az ő érzelemdús és gyer­meki személyisége még tisztább fényben tündököl. A toszkánai vi­dék jellemző figuráját megjelenítő Francesco Nuti a filmben játék- szenvedélye miatt kerül kalandos helyzetekbe, de ez segíti őt hozzá egy bájos szaxofonista lány szívé­nek elnyeréséhez is. Francesco Nuti egyébként nemcsak a filmben, hanem a ma­gánéletében is szenvedélyes bili­árdjátékos. Ellenlábasát, a legyőz­hetetlen biliárdbajnokot, Marcello álmokat szövögető biliárdjátékos fiatalember, akinek reggeltől estig zajló naiv története csak ürügy, hogy egy sajátosan észak-olasz komédiás típus sajátosan észak­olasz humorú egyénisége mara­déktalanul érvényesülhessen. Furcsa, szabálytalan arcán és esetlen mozgásán túl Francesco Nuti leginkább a szöveg-humor előadásában hitelesíti komikus adottságait. Végeérhetetlen szó­görgetegei, önmagával folytatott heves párbeszédei általában rendkívül mulatságosak. Ahhoz is van érzéke, hogy kellően abszurd Lotti játssza, aki nem más, mint a kilencszeres olasz biliárdbajnok, számos nemzetközi bajnokság győztese. Francesco (Nuti a film­jeiben megtartja saját keresztne­vét) szerelmesét Giuliana De Sió alakítja, természetes egyszerű­séggel. A szellemes történet a klasszikus vígjátéki alaphelyzet ötletes variációja a mai kor embe­reire áthangszerelve. Pergő ese­ménysora, a cselekmény ügyes bonyolítása, hiteles fordulatai kel­lemesen fogyasztható művé teszi A biliárdbajnokot.-ym­DJ SZÚ 4 1985. X. 8. A biliárdbajnok (olasz) Jelenet a lengyel zenés filmből Francesco Nuti (jobbra) és ellenlábasa: Marcello- Lotti

Next

/
Oldalképek
Tartalom